adozona.hu
BH+ 2009.1.45
BH+ 2009.1.45
A rendszeres szociális járadék megszüntetésekor az vizsgálandó, hogy rendszeresen dolgozik-e a jogosult, továbbá 50%-os munkaképesség-csökkenése bekövetkezésekor betöltött munkakörében milyen összegű keresetet érhetne el a munkaképesség-csökkenés nélkül [1997. évi LXXXI. tv. 30. §, 168/1997. (X. 6.) Korm. r. 18. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2002. december 2. napjától 2003. október 31. napjáig a T. Kft. alkalmazásában állt, marós munkakörben.
A felperes részére az alperes a 2003. október 15. napján kelt határozatával 2003. november 3. napjától havi 19 180 Ft összegű rendszeres szociális járadékot állapított meg.
A felperes 2003. december 3-tól 2004. április 28-ig az F. Kft.-nél helyezkedett el - mint marós -, majd 2004. június 7. napjától a Közterület Felügyeletnél, mint piacfelügyelő. Itt az illetménye 2004 évben 80...
BH+ 2009.1.45 A rendszeres szociális járadék megszüntetésekor az vizsgálandó, hogy rendszeresen dolgozik-e a jogosult, továbbá 50%-os munkaképesség-csökkenése bekövetkezésekor betöltött munkakörében milyen összegű keresetet érhetne el a munkaképesség-csökkenés nélkül [1997. évi LXXXI. tv. 30. §, 168/1997. (X. 6.) Korm. r. 18. §]
A felperes 2002. december 2. napjától 2003. október 31. napjáig a T. Kft. alkalmazásában állt, marós munkakörben.A felperes részére az alperes a 2003. október 15. napján kelt határozatával 2003. november 3. napjától havi 19 180 Ft összegű rendszeres szociális járadékot állapított meg.
A felperes 2003. december 3-tól 2004. április 28-ig az F. Kft.-nél helyezkedett el - mint marós -, majd 2004. június 7. napjától a Közterület Felügyeletnél, mint piacfelügyelő. Itt az illetménye 2004 évben 80 600 Ft, 2005. évben pedig 86 700 Ft volt.
Az alperes a 2005. október 4. napján határozatával a rendszeres szociális járadék folyósítását 2005. november 1. napjától kezdődően megszüntette; tekintettel arra, hogy megállapította, a felperes keresete négy hónap óta lényegesen nem kevesebb annál a keresetnél, melyet megváltozott munkaképessége előtti munkakörében 50%-os munkaképesség-csökkenés nélkül elérhetne.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú hatóság a 2005. november 4. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperesi határozatok felülvizsgálatát és a rendszeres szociális járadék további folyósítását kérte - visszamenőlegesen is -, hivatkozva arra a tényre, hogy a korábbi rendelkezések nem tiltották, hogy munkát vállalhasson; az időközbeni jogszabály-változásokról tudomása nem volt.
A megyei munkaügyi bíróság a felperes keresetét alaposnak értékelte, és az alperes másodfokú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte.
Ítéletének indokolásában a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 30. § (1) bekezdésére, a Tny. végrehajtására kiadott 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 18. § (3) bekezdésére, valamint a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet (a továbbiakban: R.) 26. §-ára hivatkozással kifejtette, hogy nem fogadta el az alperes érvelését, miszerint azt kell vizsgálni, hogy a munkaképesség-csökkenés bekövetkezésekor ténylegesen betöltött munkakörében milyen összegű keresetet érhetne el, azaz a felperesnek a T. Kft.-nél milyen összegű lenne a keresete.
A megyei munkaügyi bíróság álláspontja szerint a jogszabály azon rendelkezése, miszerint "keresete négy hónap óta lényegesen nem kevesebb annál a keresetnél, amelyet a megrokkanás előtti munkakörében rokkantság nélkül elérhetne"; nem értelmezhető akként, hogy a megrokkanás időpontjában az adott munkáltatónál mennyi volt a jövedelme. Ilyen szűkítő feltételt a jogszabály nem tartalmaz, csupán a munkakörre hivatkozik; ennél fogva - a munkaügyi bíróság álláspontja szerint - azt kell vizsgálni, hogy adott munkakörben, függetlenül a munkáltatótól, milyen mértékű jövedelem érhető el.
A megyei munkaügyi bíróság a Központi Statisztikai Hivatal adatszolgáltatása alapján megállapította, hogy 2005. évben egy forgácsoló munkakörben dolgozó, teljes kereset havi átlaga 142 601 Ft volt. Ehhez képest a felperes jelenlegi keresete, és a megrokkanás előtti munkakörében rokkantság nélkül elérhető keresete közötti különbség a 20%-ot meghaladja; erre tekintettel helyezte hatályon kívül a bíróság az alperesi - járadék-folyósítást megszüntető - határozatokat.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését, és a kereset elutasítását kérte.
Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Tny. 30. § (1) bekezdését, a Vhr. 18. § (1) és (3) bekezdését, valamint az R. 26. §-át.
Kifejtette, hogy a T. Kft. igazolása szerint forgácsoló munkakörben a felperes keresete 85 500 Ft lenne.
A Magyar Államkincstár 2005. szeptember 28-án kelt igazolása szerint a felperes 40 órás munkaviszonyban áll; 2005. április, május, június, július hónapokra, 86 700 Ft kifizetett munkabért igazolt.
Rehabilitációs pénzellátás folyósítása alatti munkavégzés esetén - a fentieket figyelembe véve - azt kell vizsgálni, hogy az igénylő rendszeresen dolgozik-e, illetve az 50%-os munkaképesség-csökkenése bekövetkezésekor betöltött munkakörében milyen összegű keresetet érhetne el munkaképesség-csökkenés nélkül.
A felperes 2004. június 7-én létesített közalkalmazotti jogviszonyt, amely fennállt 2005. évben, és - nyilatkozata szerint - 2006. évben is.
A T. Kft. igazolása alapján a felperes keresete az 50%-os munkaképesség-csökkenése előtti munkakörében 85 500 Ft lenne, a közalkalmazotti jogviszonyában pedig négy hónap óta jövedelme nem csökkent 20%-kal, mivel - a kiállított igazolás szerint - 2005. áprilistól július hónapokra 86 700 Ft keresettel rendelkezett.
A felperes volt foglalkoztatója gazdálkodó tevékenységet folytat, a forgácsoló munkakörben továbbra is foglalkoztat dolgozókat.
Az alperes meglátása szerint a Központi Statisztikai Hivatal megküldött igazolásának forrása a foglalkoztatási hivatal egyéni keresetekre vonatkozó mintavételes felvétele.
Az alperes álláspontja szerint a munkaképesség-csökkenés bekövetkezésekor ténylegesen betöltött munkakörben elérhető keresetet kell figyelembe venni, nem pedig az országos átlagot.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság megfelelő alapossággal feltárta az ügyben irányadó tényállást, abból azonban - az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések téves értelmezésével - nem helytálló jogi következtetést vont le.
A Tny. 30. § (1) bekezdése értelmében a rokkantsági nyugdíjra jogosultság megszűnik, ha a nyugdíjas már nem rokkant, vagy rendszeresen dolgozik, és keresete négy hónap óta lényegesen nem kevesebb annál a keresetnél, amelyet a megrokkanás előtti munkakörében rokkantság nélkül elérhetne.
Az R. 26. §-a akként rendelkezik, hogy az átmeneti járadékban, illetőleg rendszeres szociális járadékban részesülő megváltozott munkaképességű dolgozó a rokkantsági nyugdíjasokra vonatkozó szabályok szerint folytathat kereső tevékenységet.
Ezért a felperes esetében a Tny. 30. § (1) bekezdésének szabálya alkalmazandó volt.
A Vhr. 18. § (1) bekezdése meghatározza azt, hogy ki minősül rendszeresen dolgozónak, és a (3) bekezdés szerint a Tny. 25. § (4) bekezdésének, 30. § (1) bekezdésének és 35. § (2) bekezdésének alkalmazása során lényegesen kevesebbnek kell tekinteni a keresetet akkor, ha a keresetek közötti különbség legalább 20%.
A perben rendelkezésre állt iratanyag szerint a felperes 50%-os munkaképesség-csökkenését az OOSZI 2003. szeptember 23-án kelt szakértői véleményével állapította meg, és azt 2003. június 1. napjától fennállóként véleményezte.
A felperes 2003. január 1. napjától 2003. október 31. napjáig állt 40 órás munkaviszonyban a T. Kft-nél, forgácsolói munkakörben.
Rendelkezésre állt a T. Kft. igazolása arról, hogy a felperes keresete ezen munkakörben 85 500 Ft lenne.
A felperes 2004. június 7-én létesített közalkalmazotti jogviszonyt, amely fennállt 2005. és 2006. években is.
A Magyar Államkincstár 2005. szeptember 28-án kelt igazolása szerint a felperes 40 órás munkaviszonyban áll; 2005. április, május, június és július hónapokra 86 700 Ft kifizetett munkabért igazolt.
E két adat összevetéséből következik, hogy - a Kft. igazolása alapján - a felperes keresete az 50%-os munkaképesség-csökkenés előtti munkakörében 85 500 Ft lenne, a közalkalmazotti jogviszonyában pedig négy hónap óta a jövedelme nem csökkent 20%-kal, mivel - a kiállított igazolás szerint - 2005. áprilistól július hónapokra 86 700 Ft keresettel rendelkezett.
Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes volt foglalkoztatója, a T. Kft. az ügy elbírálásakor is gazdálkodó tevékenységet folytatott, és forgácsoló munkakörben továbbra is foglalkoztatott dolgozókat; így semmiféle jogszabályi alapja nem volt annak, hogy a megyei munkaügyi bíróság a Központi Statisztikai Hivatal igazolását vegye alapul, és azzal vesse össze a felperes keresetét.
Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy a fent hivatkozott jogszabályi rendelkezések értelmében rehabilitációs pénzellátás folyósítása alatti munkavégzés esetén azt kell vizsgálni, hogy az igénylő rendszeresen dolgozik-e, illetve az 50%-os munkaképesség-csökkenésének bekövetkezésekor betöltött munkakörében milyen összegű keresetet érhetne el munkaképesség-csökkenés nélkül.
Jogszabálysértő módon határozta meg tehát a megyei munkaügyi bíróság a keresetek összehasonlításának alapját, a Tny. 30. § (1) bekezdése a "megrokkanás előtti munkakörében rokkantság nélkül elérhetne" fordulatot használja; ebből következően pedig a munkaképesség-csökkenés bekövetkezésekor ténylegesen betöltött munkakörben elérhető keresetet kell figyelembe venni, nem pedig az országos átlagot.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperesi hatóságok megalapozottan és jogszerűen döntöttek a felperes rendszeres szociális járadékának megszüntetéséről, mert a jogszabályi előírások által összevetendő keresetek közötti különbség nem haladja meg a 20%-ot.
Erre való figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes megalapozatlan keresetét a Pp. 339. § (1) bekezdése alkalmazásával elutasította. (Legf.Bír. MfvK.IV.10.580/2007.)