adozona.hu
BH+ 2008.12.558
BH+ 2008.12.558
A felszámoló jogszabálysértő, a felek vagy más személyek jogos érdekeit sértő intézkedése vagy mulasztása elleni kifogás esetén a bíróság csak akkor semmisítheti meg a felszámoló intézkedését, illetve utasíthatja megfelelő eljárásra, ha a felszámoló jogszerűtlen eljárása orvosolható. Az adós vagyonának értékesítése során megkötött szerződés tekintetében a bíróság a felszámolót már semmilyen intézkedésre nem utasíthatja, a felszámoló jogellenes eljárásának kártérítési következményei lehetnek [1991. évi XLIX.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság az 1994. november 10-én indult felszámolási eljárásban végzésével a hitelező kifogását elutasította. A végzés indokolásában megállapított tényállás szerint a hitelező 2004. szeptember 20-án a felszámoló intézkedésével szemben előterjesztett kifogásában azt sérelmezte, hogy a felszámoló a záró végzés tartalmával ellentétesen - mely az ingatlanvagyon hitelezők részére való átadásáról rendelkezett - a felszámolási eljárást befejező végzés elleni fellebbezés elbírálása előtt 2...
BH+ 2008.12.558 A felszámoló jogszabálysértő, a felek vagy más személyek jogos érdekeit sértő intézkedése vagy mulasztása elleni kifogás esetén a bíróság csak akkor semmisítheti meg a felszámoló intézkedését, illetve utasíthatja megfelelő eljárásra, ha a felszámoló jogszerűtlen eljárása orvosolható. Az adós vagyonának értékesítése során megkötött szerződés tekintetében a bíróság a felszámolót már semmilyen intézkedésre nem utasíthatja, a felszámoló jogellenes eljárásának kártérítési következményei lehetnek [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 51. §, 54. §; Ptk. 339. §].
Az elsőfokú bíróság az 1994. november 10-én indult felszámolási eljárásban végzésével a hitelező kifogását elutasította. A végzés indokolásában megállapított tényállás szerint a hitelező 2004. szeptember 20-án a felszámoló intézkedésével szemben előterjesztett kifogásában azt sérelmezte, hogy a felszámoló a záró végzés tartalmával ellentétesen - mely az ingatlanvagyon hitelezők részére való átadásáról rendelkezett - a felszámolási eljárást befejező végzés elleni fellebbezés elbírálása előtt 2004. szeptember 1-jén megkereste a Cstv. 57. § (1) bekezdés d) pontjába sorolt hitelezőket, hogy bízzák meg az adós ingatlanvagyonának az értékesítésével. Hasonlóan járt el a felszámoló korábban 1999. december 9-én is. Sérelmezte azt is, hogy az 1999. december 9-én küldött levélhez képest a H. tér 9. szám alatt található vagyon értéke 2004. szeptember 1-jén már több mint háromszoros áron szerepelt, illetve ekkor feltüntette az A. úton lévő gázcsere telepet is, ennek ellenére azonban a kielégítési hányad 74,4%-ról csupán 80%-ra módosult volna. Álláspontja szerint az ingatlanvagyon értékének növekedésével nem áll arányban a kielégítési hányad növekedése, különös figyelemmel arra, hogy az A. úti ingatlan is növeli a kielégítésre fordítható összeget. Véleménye szerint a felszámoló a hitelezők többségének jogban járatlanságát felhasználva a hitelezőket félre kívánja vezetni és megtéveszti. Kérte ezért a felszámoló eltiltását "az egyéni kezdeményezésektől" és kérte kártérítés megfizetésére való kötelezését.Az elsőfokú bíróság végzése indokaként kifejtette, hogy a kifogásolt felszámolói levél megfelel a Cstv. előírásainak. Megítélése szerint, miután az 1999. július 28-án meghozott eljárást befejező végzésével a bíróság meghatározott vagyontárgyak átadására kötelezte a felszámolót, mely végzés ellen előterjesztett fellebbezést a Legfelsőbb Bíróság csak 2004. július 12-én bírálta el, a végzésnek megfelelően körültekintően járt a felszámoló akkor, amikor tájékoztatta a célrészjegyes hitelezőket az ingatlan értékesítésének lehetőségéről és ahhoz a hozzájárulásukat kérte. Miután pedig a másodfokú döntés nyomán a felszámoló már egyébként is köteles az adós vagyonát értékesíteni, nem kérhető számon az egyes vagyontárgyak átadásának az elmaradása sem.
A kifogás további részei tekintetében rámutatott arra, hogy az adósi vagyon értékesítése, illetve a mérleg aláírása vonatkozásában előterjesztett kifogás sem alapos. Az adásvételi szerződés az általános hatáskörű bíróság előtt támadható, míg a meglévő vagyonról a felszámolási költségekről és a felszámolói díjról a bíróság az eljárást befejező határozatában dönt majd a felszámoló által előterjesztendő zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat alapján.
A végzés ellen a hitelező részéről benyújtott fellebbezés folytán eljárt ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
Döntését azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatokból helytálló következtetésre jutott, a fellebbezésben felhozottak nem alkalmasak az elsőfokú végzés megváltoztatására.
A felszámolás 1994. november 10-i kezdő időpontjára tekintettel a jelen eljárásra a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi XLIX. törvény (módosított Cstv.) rendelkezései az irányadóak. E törvény 51. § (1) bekezdése értelmében a felszámoló jogszabálysértő, valamint a felek, vagy más személy jogos érdekét sértő intézkedése, vagy mulasztása ellen, a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül a sérelmet szenvedett a felszámolást elrendelő bíróságnál kifogással élhet.
A felszámoló eljárása körében a törvény 48. § (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy a felszámoló az adós követeléseit esedékességkor behajtja, igényeit érvényesíti és vagyonát értékesíti. Az értékesítés részletes szabályait a (2) bekezdés tartalmazza. E szerint a vagyontárgyakat nyilvánosan kell értékesíteni a forgalomban elérhető legmagasabb áron. A vagyontárgyra - a más jogszabályon alapuló elővásárlási jogokat követően - a hitelezőt, az adós tagját (részvényesét, az alapító jogokat gyakorló szervet) - ebben a sorrendben - elővásárlási jog illeti meg.
A felszámolási eljárás befejezését a törvény 56-63. §-a szabályozza. Ennek során a törvény 56. § (1) bekezdése értelmében a bíróság a zárómérleget, vagy záró egyszerűsített mérleget és a vagyonfelosztási javaslatot a kézhezvételtől számított 30 napon belül megküldi a hitelezőknek, akik az abban foglaltakat írásban kifogásolhatják. A bíróság a kifogásról tárgyaláson határoz, azonban a kifogás elutasítása ellen külön fellebbezésnek nincs helye. A 60. § (1) bekezdése pedig úgy szól, hogy a bíróság a zárómérleg, vagy záró egyszerűsített mérleg és a vagyonfelosztási javaslat alapján végzéssel határoz a költségek viseléséről, a felszámoló díjazásáról, a hitelező követelésének kielégítéséről és a bankszámlák megszüntetéséről, valamint kötelezi a felszámolót a még szükséges intézkedések megtételére. Ezzel egyidejűleg dönt a felszámolás befejezéséről és az adós megszüntetéséről.
Mindezekből következően a hitelezőt kétféle kifogás előterjesztésének joga illeti meg: egyrészt az 51. §-ban írtak alapján a felszámoló jogszabálysértő, valamint a felek, vagy más személyek jogos érdekét sértő intézkedése, vagy mulasztása ellen, a törvényben megjelölt határidőn belül kifogást terjeszthet elő, de kifogással támadhatja a zárómérlegben és a vagyonfelosztási javaslatban foglaltakat is. A bíróság által hozott végzésben foglaltak fellebbezéssel támadhatók.
Miután a jelen ügyben zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat - a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyező és új eljárás lefolytatására utasító végzésének meghozatalát követően - nem került előterjesztésre, így a hitelezői igények kielégítése, illetve a vagyon nem megfelelő felosztása jelenleg kifogással nem támadható.
Az adott ügyben a másodfokú bíróság megállapítása szerint a hitelező a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül előterjesztett kifogásában lényegében azt sérelmezte, hogy a felszámoló nem várta meg a záró végzés ellen előterjesztett fellebbezés elbírálását, a célrészjegyes hitelezők részére írt levélben a záró végzés tartalmával ellentétesen beleegyezésüket kérte az adós ingatlanvagyonának értékesítéséhez. Utalt arra is, hogy a felszámoló már korábban is hasonló tartalmú levelet írt a hitelezőknek, annak ellenére, hogy az elsőfokú bíróság a megjelölt vagyontárgyak átadására és nem azok értékesítésére kötelezte a felszámolót. Tekintettel azonban arra, hogy az elsőfokú bíróság végzése még nem emelkedett jogerőre, és mivel végrehajthatóság csak jogerős határozatokhoz fűződik, nem sértett jogszabályt a felszámoló azzal, hogy értesítette a hitelezőket az adós ingatlanára vonatkozó vételi ajánlatról és hozzájárulásukat kérte az értékesítéshez. Utalt arra, hogy az időközben meghozott másodfokú végzés már a felszámoló kötelezettségévé tette az adós vagyonának értékesítését, így a végzésben előírtak sem támasztják alá a felszámoló jogszabálysértését.
Az O. utcai ingatlan értékesítésével kapcsolatban előterjesztett kifogás tekintetében a másodfokú bíróság rámutatott, hogy egyrészt a kifogás az előterjesztésre biztosított határidő lejárta miatt elkésett, de azért sem alapos, mert az adós vagyontárgyainak értékesítésére vonatkozó felszámolói intézkedés kifogással csak addig támadható, amíg a felszámoló az értékesítés eredményeként a szerződést meg nem köti. Miután az adott esetben az adásvételi szerződés megkötésére már sor került, helyesen tájékoztatta az elsőfokú bíróság a hitelezőt arról, hogy az igényét az általános hatáskörű bíróság előtt érvényesítheti.
Utalt arra, hogy a hitelező a zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat elkészítése után a törvényben meghatározott jogvesztő határidőn belül kifogásolhatja az abban foglaltakat, de a korábbi zárómérlegben és vagyonfelosztási javaslatban foglaltak nem teljesülése kifogással nem támadható.
A másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy a felszámolónak a korábbi - a törvényes határidőben kifogással nem támadott - cselekményei ma már kifogással nem támadhatók, a jogvesztő határidő elmulasztása miatt.
Alaptalannak találta a másodfokú bíróság a hitelezőnek arra vonatkozó fellebbezését is, hogy az elsőfokú bíróság tényként fogadta el a felszámoló által előadottakat, továbbá feltételezésekbe bocsátkozott. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a felek által előadottak, a csatolt okiratok, illetve a Legfelsőbb Bíróság határozatának figyelembevételével hozta meg a döntését. A kielégítési arány, valamint a hitelezői igény fedezete tekintetében a hitelező által előadottaknak a felszámoló által készítendő újabb zárómérlegben, illetve az elsőfokú bíróság által meghozandó záró végzésben lesz jogi jelentősége.
Mindezek alapján megállapította, hogy a hitelező által felhozottak nem alkalmasak a felszámolói jogszabálysértés alátámasztására, ezért az elsőfokú bíróság végzését a módosított Cstv. 6. § (2) bekezdése folytán megfelelően alkalmazott Pp. 259. §-a és a 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
Az adósi vagyon értékesítésével összefüggésben a másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy a felszámoló e tevékenységét önálló felelősséggel végzi, amelynek során a Cstv. 54. §-a szerint az adott helyzetben általában elvárható gondossággal köteles eljárni. Amennyiben a kifogást tevőnek kára keletkezik, kártérítési igényét a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint a felszámolóval szemben érvényesítheti.
A jogerős végzés ellen a hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen kérte a jogerős határozatot - az elsőfokú végzésre is kiterjedően - hatályon kívül helyezni és a kifogásban foglaltaknak megfelelő új határozatot hozni, másodlagosan a jogszabálysértő határozat hatályon kívül helyezésével az első fokon eljárt bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezését kérte.
A jogerős végzés jogszabálysértését abban jelölte meg, hogy az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták a határozatok meghozatalakor hatályban volt Cstv. 51. § (1) bekezdésében foglaltakat, nem tettek eleget az 51. § (3) bekezdésében foglaltaknak sem, mely szerint a felszámoló intézkedését annak jogszabálysértő volta miatt meg kellett volna semmisíteniük és új intézkedés hozatalára kellett volna a felszámolót utasítaniuk. Hivatkozott továbbá a Cstv. 54. §-ának megsértésére és állította, hogy a felszámoló megsértette a Cstv. 51. § (5) bekezdésében foglaltakat, amikor egy korábbi kifogásnak helytadó végzésben foglaltaknak nem tett eleget.
Végül állította, hogy az eljárt bíróságok a kifogás elutasításával, illetve az elutasító döntés helybenhagyásával megsértették a Cstv. 6. § (2) bekezdése értelmében alkalmazandó Pp. 2. § (1) bekezdésében foglalt alapelvi rendelkezést, mely szerint a bíróságnak az a feladata, hogy a feleknek a jogviták elbírálásához, a perek tisztességes lefolytatásához való jogát érvényesítse. Kérte a felülvizsgálati ügyben tárgyalás tartását és a jogerős határozat végrehajtásának felfüggesztését.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan, mert a jogerős végzés nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat.
Az eljárt bíróságok a kifogás elbírálásához szükséges bizonyítási eljárás lefolytatása alapján, a felek nyilatkozatait és a csatolt okiratokat figyelembe véve, a végzésben felhívott jogszabályok helyes értelmezésével helytálló jogi következtetéssel utasították el a hitelező kifogását. A jogerős végzésben e körben kifejtettekkel a Legfelsőbb Bíróság is egyetért, az kiegészítésre nem szorul.
A Cstv. 51. § szerint előterjeszthető kifogás kapcsán a bíróság csak akkor írhat elő a felszámoló részére intézkedést, vagy semmisítheti meg a felszámoló intézkedését, illetve utasíthatja valamilyen eljárásra, ha a felszámoló intézkedései még nem befejezettek, illetve az utasítással a felszámoló jogszerűtlen intézkedései elháríthatók, jogszerűvé tehetők.
A felszámolónak az az intézkedése, hogy az ingatlan értékesítése előtt a hitelezők véleményét levélben kikérte, olyan befejezett cselekmény, amellyel kapcsolatban utóbb a bíróság már semmiféle intézkedést nem tud tenni. A levéllel kapcsolatos postaköltség esetlegesen kártérítési igény megalapozására alkalmas, annak törvényi feltételei bizonyítottsága esetén. Az adós vagyonának értékesítése körében esetlegesen keletkezett kárigény is csak a felszámoló ellen indított polgári peres eljárásban érvényesíthető, az nem lehet a kifogásolási eljárás tárgya. A megkötött szerződés már nem a felszámoló egyoldalú intézkedése, hanem az eladó és a vevő megállapodása, kétoldalú jogügylet, mellyel kapcsolatosan a felszámolót a bíróság már semmiféle intézkedésre nem utasíthatja.
A kifogásolási eljárásnak nem lehet tárgya annak megállapítása sem, hogy a felszámoló megsértette-e a Cstv. 54. §-ában előírt gondossági követelményt a felszámolási eljárás során. Ennek megállapítása is csak egy a felszámoló ellen indított kártérítési perben lehetséges.
A hitelező felülvizsgálati kérelmében csak állította, hogy a felszámoló egy korábbi kifogásnak helytadó végzésben foglaltaknak nem tett eleget, azonban azt nem jelölte meg, hogy az pontosan mely bíróság, milyen számú végzésére vonatkozik. Így az sem állapítható meg, hogy az az alapeljárásnak tárgya volt-e vagy sem.
A felülvizsgálati kérelem a jogerős végzés valamely jogszabálysértésben megmutatkozó hibájának orvoslására szolgáló rendkívüli jogorvoslati eljárás. Ennek folytán nem lehet tárgya olyan kérdés vizsgálata, amely az alapeljárás során fel sem merült.
A kifejtettekre tekintettel miután a jogerős határozat a jogszabályoknak megfelel, a Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Gfv.XI.30.108/2007.)