adozona.hu
BH+ 2008.12.555
BH+ 2008.12.555
Az eladó nem háríthatja át az áfát a vevőre, ha vállalta az ingatlan tulajdonjogának bejegyzésére irányuló kérelem benyújtását és az adásvétel tárgyának áfa mentessége azért szűnt meg, mert az adásvételi szerződést a jogszabályban írt határidőt követően nyújtották be a földhivatalhoz [1992. évi LXXIV. tv. 22. §, 40. §, 2003. évi XCI. tv. 211. § (1) bek., (14) bek., Ptk. 205. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes mint bizományos a 2003. december 18-án kötött adásvételi szerződéssel eladta a felperesnek a 176 hrsz. alatt felvett házas-ingatlant. A szerződésben az ingatlan vételárát 41 500 000 Ft-ban, ezen belül a telek vételárát - tárgyi adómentesen - 24 000 000 Ft-ban, a felülépítmény áfával növelt vételárát pedig 17 500 000 Ft-ban határozták meg. A telek vételárából a felperes 10 000 000 Ft-ot az épület vételárából 1 600 000 Ft + 400 000 Ft áfát 2003. december 18-án banki átutalással kiegy...
BH+ 2008.12.555 Az eladó nem háríthatja át az áfát a vevőre, ha vállalta az ingatlan tulajdonjogának bejegyzésére irányuló kérelem benyújtását és az adásvétel tárgyának áfa mentessége azért szűnt meg, mert az adásvételi szerződést a jogszabályban írt határidőt követően nyújtották be a földhivatalhoz [1992. évi LXXIV. tv. 22. §, 40. §, 2003. évi XCI. tv. 211. § (1) bek., (14) bek., Ptk. 205. §].
Az alperes mint bizományos a 2003. december 18-án kötött adásvételi szerződéssel eladta a felperesnek a 176 hrsz. alatt felvett házas-ingatlant. A szerződésben az ingatlan vételárát 41 500 000 Ft-ban, ezen belül a telek vételárát - tárgyi adómentesen - 24 000 000 Ft-ban, a felülépítmény áfával növelt vételárát pedig 17 500 000 Ft-ban határozták meg. A telek vételárából a felperes 10 000 000 Ft-ot az épület vételárából 1 600 000 Ft + 400 000 Ft áfát 2003. december 18-án banki átutalással kiegyenlített. Az adásvételi szerződésnek az illetékes földhivatalhoz történő benyújtását az alperes vállalta. Az alperes a szerződés benyújtása iránti szerződésbeli vállalásának nem tett eleget, azt 2004. január 5-én a felperes nyújtotta be. A 2003. évi XCI. törvény 211. §-ának (1) és (14) bekezdése a telek vételárának áfa mentességét megszüntette, amennyiben az adásvételi szerződést 2004. január 1-jét követően nyújtják be a földhivatalhoz. A felek között vitássá vált, hogy a 2003. december 31-éig meg nem fizetett 14 000 000 Ft telek vételár után fizetendő áfát milyen módon kell a számlában feltüntetni, továbbá, hogy az ezen összeg után az államot megillető áfát melyik félnek kell viselnie.A felperes a keresetében kérte kötelezni az alperest, hogy az adásvételi szerződésben meghatározott vételár feltüntetésével állítson ki számlát oly módon, hogy az a kialkudott 41 500 000 Ft vételáron belül a telek és a felülépítmény áfa vonzatát is tartalmazza. Ezzel szemben az alperes jogi álláspontja az volt, hogy az időközi jogszabályváltozás folytán a felperes a szerződésben rögzített telekáron felül annak áfa vonzatát is köteles megfizetni, és mert az alperes a telek vételára után 6 000 000 Ft áfát maga térített meg az adóhivatalnak, viszontkeresetet terjesztett elő 6 000 000 Ft és annak kamatai megfizetése érdekében.
Az első fokon eljárt bíróság ítéletben arra kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül állítson ki számlát a felek között 2003. december 18-án létrejött adásvételi szerződéssel kapcsolatban olymódon, hogy a telek vételárát 19 200 000 Ft + 4 800 000 áfában, a felépítmény vételárát pedig 14 000 000 Ft-ban + 3 500 000 Ft áfában tüntesse fel. Egyben az alperes viszontkeresetét elutasította és az alperest 600 000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság az alperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a felperes keresetét teljes terjedelmében elutasította. Az alperes viszontkeresetének részben helyt adott és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 3 500 000 Ft-ot, ennek 2004. július 28-ától járó kamatait és 348 000 Ft elsőfokú részperköltséget. Rögzítette, hogy a felperes a keresetét a másodfokú eljárásban módosította és teljesítés helyett annak megállapítását kérte, hogy a megkötött szerződés alapján az alperes mindösszesen 41 500 000 Ft vételár megfizetésére tarthat igényt a szerződésben írt bontásban, és az alperes a számlát is ennek megfelelően köteles kiállítani. Kérte továbbá annak megállapítását is, hogy mindennemű, - az áfával kapcsolatos olyan kötelezettséget, amely abból adódik, hogy a szerződés 2004. január 1-je után került benyújtásra a földhivatalhoz alperes köteles viselni.
A másodfokú bíróság az alperes fellebbezését részben alaposnak találta. Kifejtette, hogy a szerződéskötés időpontjában mindkét fél előtt tudott volt, hogy a telek vételárát áfa fizetési kötelezettség nem terheli. A szerződés 9. pontja tartalmazta azt is, hogy annak a földhivatalhoz történő benyújtását az alperes vállalja. Az, hogy a felek szóban ettől eltérően állapodtak volna meg, az alperes bizonyítani nem tudta, ezért nem hivatkozhat eredményesen arra, hogy a szerződésnek a földhivatalhoz történő benyújtása a felperest terhelte. A szerződés azonban nem tartalmazta, hogy az alperesnek a jogszabályban meghatározott 30 napos határidőt megelőzően 2003. december 31-éig be kellett nyújtania a szerződést a földhivatalhoz. Azt pedig, hogy az alperessel ebben állapodtak meg a felperes nem tudta kétséget kizáróan bizonyítani. Abban az esetben, ha a felek ezt lényeges szerződési feltételnek tekintették volna, a szerződésbe bele kellett volna foglalniuk. Tekintve, hogy 2003. december 31-éig a jogszabályban írt 30 napos határidő nem telt el, az alperes szerződésszegő magatartást nem tanúsított.
Nem fogadta el az elsőfokú bíróságnak a telekárral kapcsolatos jogi álláspontját, miszerint azt bruttó összegként kell kezelni, és az alperes ennek figyelembevételével köteles a felperes részére olyan számlát, kiállítani, amely a 14 000 000 Ft vételár hátralékon belül 11 200 000 Ft telekárat és 2 800 000 Ft áfát tartalmaz. Kifejtette, hogy a felek szerződési akaratát figyelembe véve a telekár kifejezetten tárgyi adómentesként történt megjelölése áfa nélküli összeget takar. A felek akarata nem irányult arra, hogy a telek szerződésben megjelölt vételárát bruttó összegként kezeljék, amennyiben a szerződés 2003. december 31-ét követően került a földhivatalhoz benyújtásra; nyilvánvalóan azért, mert a szerződésben megjelölt vételár felelt meg a szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyenértékűségének. Így a 2004-ben kifizetett 14 000 000 Ft telekárat is áfa nélküli összegként kell kezelni. Ez után az összeg után az alperes az állam részére 3 500 000 Ft áfát fizetett meg, és mert a felek a szerződésben az áfa viselésére vonatkozóan nem rendelkeztek, annak megfizetésére a felperes köteles. Az alperes viszontkeresete alapján ezért a felperest 3 500 000 Ft és annak kamatai megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy a felperes adófizetési kötelezettsége az általa 2004 júliusában kiállított, ezen adófizetési kötelezettséget is tartalmazó számlában feltüntetett időpontban - 2004. július 27-én - keletkezett, ezért a kamat kezdő időpontját 2004. július 28-ában határozta meg. Mivel az alperes viszontkeresetét megalapozottnak találta, a felperes megállapítási keresetét elutasította. Ugyanakkor utalt arra is, hogy a Pp. 123. §-a szerint megállapítási keresetnek nem lett volna helye, az áfa viselésével kapcsolatos kereseti kérelem pedig a Pp. 247. §-a (1) bekezdése alapján meg nem engedett keresetváltoztatásnak minősül. A pervesztesség és pervesztesség arányában rendelkezett a perköltség viseléséről.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a perbe hozott adásvételi szerződés 4. pontja alapján az alperes mindösszesen 41 500 000 Ft vételár megfizetésére tarthat igényt oly módon, hogy ezen belül a telek vételárából 10 000 000 Ft áfa mentes, a további 14 000 000 Ft-ot kitevő telekár magában foglal 2 800 000 Ft áfát; a felépítmény vételára pedig 14 000 000 Ft vételárból és 3 500 000 Ft áfából tevődik össze és a számla kiállítására is ennek megfelelően kérte kötelezni az alperest. Másodlagosan a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte.
A másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében és 221. §-ának (1) bekezdésében; a Ptk. 4. §-ának (1) és (4) bekezdésében, 200. §-ának (1) bekezdésében, 277. §-ának (1) és (4) bekezdésében, a 302. § b) pontjában és a 303. § (3) bekezdésében; végül az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 22. §-ának (1) bekezdésében és (3) bekezdésének a) pontjában foglaltak megsértésében jelölte meg. A másodfokú bíróság ítélete iratellenes, okszerűtlen és logikai ellentmondásokat tartalmaz. Előadta, hogy a szerződéskötés időpontjában a telek vételárát áfa fizetési kötelezettség nem terhelte, ezért a szerződésben nem kellett megjelölni, hogy a kikötött vételárat bruttó avagy nettó vételárnak tekintik-e. A telek vételárát tárgyi adómentesnek jelölték meg, amely áfa mentesség mindkét fél által tudottan 2003. december 31-éig állt fenn. Ahhoz, hogy fennmaradjon 2003. december 31-éig a földhivatalhoz a szerződést be kellett nyújtani, amit a szerződésben az alperes vállalt magára. Ha a felek abban állapodtak volna meg, hogy a szerződést az alperes 2004-ben is benyújthatja, akkor ezt kellett volna lényeges körülménynek tekinteni és a szerződésbe belefoglalni. Jogsértő volt a másodfokú bíróság ezzel ellentétes álláspontja.
Az alperes a Ptk. 4. §-ában írt együttműködési kötelezettségének sem tett eleget. A felek célja nyilvánvalóan az volt, hogy a telek vételára után áfa fizetési kötelezettség ne merüljön fel. Ehhez az alperesnek a jogszabályban írt 30 napos határidő lejárta előtt is intézkednie kellett 2003. december 31-éig a szerződésnek a földhivatalhoz történő benyújtása érdekében. Az alperes e kötelezettségét elmulasztotta, ezért az ebből eredő hátrányokat magának kell viselnie, az általa a költségvetés részére megfizetett áfa visszatérítésére nem tarthat igényt.
Sérelmezte annak megállapítását, hogy a peradatokból megállapíthatóan a felek akarata nem irányult arra, hogy a telek szerződésben megjelölt vételárát bruttó összegként kezeljék, amennyiben a szerződés 2003. december 31-ét követően kerül benyújtásra a földhivatalhoz. Ezzel szemben a felek sem bruttó, sem nettó vételárnak nem tekintették a telek árát, hanem tárgyi adómentesnek. A szerződést 2003-ban kötötték, amikor a telek még tárgyi adómentes volt, így a felek akarata szerint a vételár az a 24 000 000 Ft volt amit kialkudtak. A szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékének a szerződéskötés időpontjában a kialkudott 24 000 000 Ft vételár felelt meg. Ennél többet nyilvánvalóan sem a szerződés aláírásakor, sem pedig később nem állt szándékában fizetni a felperesnek.
Vitatta az áfa 3 500 000 Ft-ban megállapított összegét is mert álláspontja szerint az ellentétben áll az APEH által 2006. március 1-jén benyújtott tájékoztatással, valamint B. Cs. szakértő alapszakvéleményével.
Vitatta a kamatfizetési kötelezettség kezdő időpontját. Álláspontja szerint a kamatfizetési kötelezettség legfeljebb az ítélet jogerőre emelkedésétől terhelhetné. Vitatta, hogy csak megállapítás iránti keresetet terjesztett volna elő. Álláspontja szerint a 2006. január 10-én benyújtott keresetváltoztatásban mindkét kérelmében kötelezésre irányuló kérelem is van. Az első- és a másodlagos kérelmében is kérte az alperest a számla kiállítására kötelezni. Végül vitatta a perköltség összegét, illetőleg annak kiszámítási módját.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A számla kiállítására irányuló keresetet elutasító rendelkezés ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem alaptalan, a felperest 3 500 000 Ft-ban marasztaló rendelkezés elleni felülvizsgálati kérelem alapos, ez okból viszont alapos a felperes megállapítására irányuló azon kérelme is, hogy 41 500 000 Ft vételáron felül további fizetési kötelezettség nem terheli.
Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperesnek a másodfokú eljárásban 7. sorszám alatt előterjesztett keresetmódosításában másodlagosan a Pp. 123. §-ára alapítottan előterjesztett az a keresete, amelyben annak megállapítását kérte, hogy mindennemű olyan kötelezettséget, amely abból adódik, hogy a szerződést 2004. január 1-je után nyújtották be az illetékes földhivatalhoz, az alperes tartozik viselni, a Pp. 247. §-ának (1) bekezdése szerint a másodfokú eljárásban meg nem engedett keresetváltoztatásnak minősül. Az alperesnek a számla általa kért tartalommal történő kiállítására kötelezését viszont a felperes elsődleges kereseti kérelemként a 7. sorszámú előkészítő iratban előterjesztette.
Alapos volt a felperes felülvizsgálati kérelme az alperes viszontkeresete kapcsán őt 3 500 000 Ft áfában és járulékaiban marasztaló másodfokú döntés tekintetében, és ebből következőleg annak megállapítására irányuló keresete is alapos volt a felperesnek, hogy a szerződésben kikötött vételáron felül áfa fizetési kötelezettség nem terheli.
Az általános forgalmi adó fizetési kötelezettség a termékértékesítés alapján az 1992. évi LXXIV. törvény 40. §-a szerint az alperest terhelte, ő volt az adó alanya. Az alperes a polgári jogi jogviszonyban a szerződés megkötésekor jogosult volt a vételár részévé tenni az őt terhelő adót, azt áthárítani a vevőre. Ez történhetett úgy, hogy a felek bruttó, tehát az áfát is tartalmazó vételárban állapodnak meg, vagy a vételárat megosztva az áfát külön feltüntetik. A következetes bírói gyakorlat szerint, ha a felek szerződése nem tartalmaz külön kikötést az áfa felszámítására akkor a vételárban az áfát is "bentlévőnek" kell tekinteni (BH 1992. évi 122. szám). A perbeli esetben a szerződésnek a telekárra vonatkozó része azért nem tartalmazott áfát - sem külön, sem a vételárban foglaltan - mert általános forgalmi adó fizetési kötelezettsége az alperesnek nem volt. Csak a szerződés megkötését követően keletkezett az alperesnek adófizetési kötelezettsége a teljesítés időpontjához kötötten, a még fennálló vételárrészlet után. A szerződésben annak ellenére nem esett szó a telekár utáni áfának a vevőre történő áthárításáról, hogy mindketten tudták: az alperesnek áfa fizetési kötelezettsége keletkezik akkor, ha 2003. december 31-éig a szerződést nem nyújtják be bejegyzés végett a földhivatalhoz. A benyújtást a szerződésben az alperes vállalta. Ebből következően nem a felperesnek, hanem az alperesnek fűződött érdeke ahhoz, hogy az áfa fizetés alól mentesüljön, hiszen a szerződés nem tartalmazott áfát, sem magában a vételárban, sem azon felül és nem rendelkeztek arról sem, ha utólag mégis megszűnne az áfa mentesség ennek következményét a felperesnek kell-e, illetve mennyiben kellene viselnie. Az alperes a keresetlevélhez 1/F/9. sorszám alatt csatolt 2004. augusztus 4-én kelt a felpereshez címzett levelében arra hivatkozott, hogy a szerződés példányok átadásakor külön felhívták a felperes ügyvezetőjének a figyelmét arra, hogy a szerződést december végéig be kell nyújtani a földhivatalhoz az áfa mentesség miatt, amit az ügyfél akkor tudomásul vett. Önmagában az a tény, hogy az alperes ezt hozta fel a keresettel szembeni védekezésül azt mutatja, hogy a felek a telek áfa mentességét tekintették lényeges szerződési feltételnek, és annak változásával nem számoltak, az adómentesség fennmaradásának a feltétele azonban a szerződésnek 2004. január 1-je előtt a földhivatalhoz történő benyújtása volt. A telek vételárából 14 000 000 Ft után áfa fizetési kötelezettsége az alperesnek azért keletkezett, mert az adómentességet biztosító időhatáron belül a szerződést a földhivatalhoz nem nyújtotta be. Mivel a felek a szerződésben az utólagosan eshetőlegesen felmerülő áfa áthárításáról nem rendelkeztek azt egyoldalúan a szerződés helyesbítő számlával az alperes nem háríthatja át a szerződés megkötése után a felperesre. Ez a szerződés módosítását eredményezné, amelyre a Ptk. 240. §-a szerint csak közös megegyezéssel kerülhetne sor.
A felperesnek ez újabb számla kiállítására irányuló keresete alaptalan, ezért a kereset elutasítása nem volt jogszabálysértő. Az alperest az 1992. évi LXXIV. törvény 43-44. §-a szerint számla kiállítási kötelezettség terhelte. Az alperes e kötelezettségének eleget téve 2003. december 18-án 12 000 000 Ft foglalóról, majd 2004. február 4-én a még fennmaradt 29 500 000 Ft vételárról számlát helyettesítő okmányt, - 2004. február 9-ei esedékességgel pedig - az ingatlan birtokba adásának időpontjában - számlát állított ki 41 500 000 Ft vételárról, majd helyesbítő számlát a telekár után az áfa áthárításáról. Ezzel az alperes a számla kiállítási kötelezettségének eleget tett. A felperest fizetési kötelezettség nem a számla, hanem a szerződés alapján terheli. Ha a számla nem felel meg a szerződésben foglaltaknak a fizetést akkor is a szerződésnek megfelelően kell teljesítenie. Ha a számla helytelen kiállítása miatt kára keletkezik, a kár megtérítése iránti igényét a számla kiállítására kötelezett féllel szemben érvényesítheti, nem kérheti viszont az ellenérdekű félnek az általa helyesnek tartott tartalommal újabb helyesbítő számla kiállítására kötelezését. Az alperest nem a szerződés alapján hanem az adó jogi jogszabályok alapján terhelte a számlázási kötelezettség, mely kötelezettség tartalmát a számviteli és az általános forgalmi adóról szóló törvények szabályozzák. Ezek megszegése jogellenes magatartásnak minősül, amely károkozás esetén kártérítési felelősséggel jár.
A számla kiállítására irányuló kereset és a viszontkereset elutasítása következtében az áfa felszámítható összegének, valamint a kamat kezdő időpontjának kérdése okafogyottá vált.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét abban a részében, amelyben a felperest az alperes javára 3 500 000 Ft és járulékai, valamint 348 000 Ft elsőfokú perköltség megfizetésére kötelezte a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése szerint hatályon kívül helyezte és az alperes viszontkeresetét elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezést helybenhagyta. Ennek következtében a felperes annak megállapítására irányuló keresetének, hogy a 41 500 000 Ft vételáron felül további fizetési kötelezettség nem terheli helyt adott. A másodfokú ítéletnek a felperes elsődleges, - újabb számla kiállítására irányuló keresetét elutasító rendelkezését a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése szerint hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv.IX.30.216/2007.)