adozona.hu
BH 2008.12.342
BH 2008.12.342
A munkáltatóéval azonos versenytevékenységnek a cégjegyzékben történt megjelölésével megvalósul a munkáltató jogos gazdasági érdekeinek veszélyeztetése, amely elegendő indokul szolgál a rendkívüli felmondáshoz [Mt. 96. §, 3. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresete a munkáltatói jogkört gyakorló Megyei Jogú Város Közgyűlése 2005. szeptember 23-ai határozatával megállapított rendkívüli felmondása jogellenessége jogkövetkezményei alkalmazására irányult. Kérte még a 2004. és 2005. évre vonatkozóan kifizetett 70%-os illetve 30%-os mértékű prémiuma 100%-os mértékűre kiegészítését, valamint az alperessel kötött versenytilalmi megállapodásban meghatározott ellenérték megfizetését, valamint a munkaszerződése alapján igényt tartott további 12...
BH 2008.12.342 A munkáltatóéval azonos versenytevékenységnek a cégjegyzékben történt megjelölésével megvalósul a munkáltató jogos gazdasági érdekeinek veszélyeztetése, amely elegendő indokul szolgál a rendkívüli felmondáshoz [Mt. 96. §, 3. §].
A felperes keresete a munkáltatói jogkört gyakorló Megyei Jogú Város Közgyűlése 2005. szeptember 23-ai határozatával megállapított rendkívüli felmondása jogellenessége jogkövetkezményei alkalmazására irányult. Kérte még a 2004. és 2005. évre vonatkozóan kifizetett 70%-os illetve 30%-os mértékű prémiuma 100%-os mértékűre kiegészítését, valamint az alperessel kötött versenytilalmi megállapodásban meghatározott ellenérték megfizetését, valamint a munkaszerződése alapján igényt tartott további 12 havi átlagkeresetnek megfelelő végkielégítésre.A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a rendkívüli felmondás jogellenességét, és kötelezte az alperest elmaradt munkabér és kamatai, 12 havi végkielégítés, valamint a versenytilalmi megállapodásban kikötött 12 havi személyi alapbérnek megfelelő ellenérték megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes a 2003. április 4-étől 2008. május 1-jéig tartó határozott időre kötött munkaszerződéssel létesített munkaviszonyában vezérigazgató munkakörben dolgozott az alperesnél. A szerződésben nyilatkozott arról, hogy az Mt. 191. §-ában szabályozott összeférhetetlenségi ok vele szemben nem áll fenn, noha ekkor már négy másik gazdasági társaságban (kft.-ben) volt tulajdonos, illetve ügyvezető. A felperes felett a munkáltatói jogkört a megyei jogú város közgyűlése gyakorolta. A felperes 2005-ben egy közbeszerzési eljárás kapcsán vitába keveredett az alpolgármesterrel, amellyel kapcsolatban a felperest a munkavégzés alól felmentették (felfüggesztették), és vizsgálatot rendeltek el. A vizsgálat feltárta, hogy a felperes 2005 áprilisában részesedést szerzett az A. Kft.-ben, amelynek tevékenységi köre az alperesével azonos, illetve hasonló. Ezt követően erre hivatkozással a közgyűlés a 2005. szeptember 23-ai határozatával rendkívüli felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát.
A munkaügyi bíróság a rendkívüli felmondási indokot nem találta okszerűnek, mivel álláspontja szerint annak valódi indoka az alpolgármesterrel fennállt konfliktus volt.
A versenytilalmi megállapodás körében megállapította, hogy a felperes ugyan már a munkaviszony alatt megszegte a versenytilalmi megállapodást, de a rendkívüli felmondást követően az összeférhetetlenséget megszüntette, kérte emiatt a tilalom alóli mentesítését, amit az alpolgármester elutasított. A felperes igénye azért megalapozott, mivel ezt követően betartotta a versenytilalmi megállapodást.
A prémium különbözetre vonatkozó kereseti követeléseket alaptalannak minősítette, mivel értelmezése szerint a munkaszerződésben kikötött 100%-os éves prémium a kitűzött feltételek teljesítése esetén járt, az adott években viszont a felperes csak részben teljesítette a prémiumfeladatokat.
Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatta meg, hogy a keresetet teljes egészében elutasította.
A másodfokú bíróság a rendkívüli felmondás indokát megalapozottnak minősítette, mivel a felperes az Mt.</a>-ben és a munkaszerződésében is megállapított összeférhetetlenségi tilalmat megszegte. Kiemelte, hogy a jogszabálysértés már a korábbi cégek tekintetében is fennállt, mivel az alpolgármester csak a cégek gépjármű-kereskedelmi tevékenységéről tudott, holott három kft. tevékenységi köre részben azonos volt az alperesével. Mindebből következően alaptalannak találta a versenytilalmi megállapodásban kikötött ellenérték iránti követelést is, továbbá egyetértett a prémium igényt elutasító elsőfokú ítéleti állásponttal.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a módosított felemelt keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte. A rendkívüli felmondás jogellenessége körében iratellenességre, a Pp. 206. § (1) bekezdése, az Mt. 4. § (1) bekezdése és az Mt. 191. §-a megsértésére hivatkozott, mivel álláspontja szerint az alperesnek tudomása volt valamennyi cég esetében az alperesével azonos tevékenységekről, továbbá az A. Kft. kivételével a többi érdekeltség a munkaviszonya előtt keletkezett. Előadása szerint a rendkívüli felmondás indoka nem okszerű, az összeférhetetlenség megjelölése csak ürügy volt az eltávolítására. A versenytilalmi megállapodás ellenértékére jogosultság alapjaként előadta, hogy a felhozott tevékenység folytatására nem került sor, ezért 12 havi munkabér - amit átlagkeresettel kell számítani - megilleti. A munkaszerződés iratellenes értelmezése miatt további 12 havi átlagkeresetet is igényelt, továbbá a munkaszerződésben 100%-os mértékű prémium kikötésére és a jogellenes prémiumfeltételre hivatkozással sérelmezte ezen követelése elutasítását. A jogellenesség jogkövetkezményei összegszerűsége tekintetében az előbbi járandóságai átlagkeresetbe beszámítására is igényt tartott.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint részben alapos.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért a rendkívüli felmondás megalapozottsága tekintetében elfoglalt jogerős ítéleti következtetéssel [Mt. 3. § (5) bekezdés]. Az egységes bírói gyakorlat értelmében a munkáltatóéval azonos versenytevékenységnek a cégjegyzékben történt megjelölésével megvalósul a munkáltató jogos gazdasági érdekeinek veszélyeztetése, amely elegendő indokul szolgál a rendkívüli felmondáshoz [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont, EH 134.]. Nincs perdöntő jelentősége, hogy a konkurens tevékenységeket ténylegesen folytatják-e.
A versenytilalmi megállapodás megszegése körében is helytálló a másodfokú bíróság álláspontja, mivel a felperes az alperes gazdasági érdekeit veszélyeztető érdekeltségét a munkaviszony alatt, és a rendkívüli felmondáskor is fenntartotta. A versenytilalmi megállapodást eszerint a felperes megszegte, ezért a munkaviszony megszüntetésekor egyébként esedékes ellenértékre nem tarthatott igényt.
A prémium-különbözetet illetően az első- és a másodfokú bíróság megalapozottan foglalt állást, mivel a munkaszerződés nem biztosított a felperes részére alanyi jogosultságot a 100%-os mértékű prémiumra, hanem a jogosultságot a közgyűlés (mint munkáltatói jogkör gyakorló) által jóváhagyott feladatok eredményes teljesítéséhez kötötte. A prémiumfeltétel meghatározása a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozó kérdés, e körben munkaügyi jogvitának - a kitűzött feltételek és feladatok szakmai megfelelősége vizsgálatának - nincs helye.
A munkaszerződés alapján igényelt 12 havi átlagkeresetnek megfelelő végkielégítés iránti keresetet a másodfokú bíróság tévesen bírálta el a rendkívüli felmondás jogellenessége jogkövetkezményei körében. A munkaszerződés adott pontja azt tartalmazta, hogy a munkáltató a munkaszerződés határozott idejének lejárta előtt történő megszűnése esetén 12 havi átlagkeresetnek megfelelő végkielégítést fizet a munkavállalónak a munkabérén és minden egyéb járandóságán felül, kivéve a jogutódlással történt megszűnést. A munkaszerződés ezen kikötéséből következően a felperest rendkívüli felmondás esetén is megillette az adott juttatás, függetlenül a jognyilatkozat jogszerűségétől. Ebben a körben az elsőfokú bíróság ítélete helytálló.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet azon rendelkezését, amelyben megváltoztatta az alperest
4 265 208 forint végkielégítés megfizetésére vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezést, és ebben a körben a keresetet elutasította, hatályon kívül helyezte, ehelyett a munkaügyi bíróság ítéletének az alperest ezen a jogcímen marasztaló rendelkezését helybenhagyta. Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta [Pp. 275. § (3), (4) bekezdés].
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.530/2007.)