adozona.hu
BH 2008.12.337
BH 2008.12.337
Kéttagú betéti társaság beltagjának felmondása nem válik hatályossá, ha azt a társaság nevében saját maga, mint a társaság törvényes képviselője veszi át. Ilyen esetben a felmondásra a taggyűlésen kerülhet sor, vagy a felmondást a másik tag részére is kézbesíteni kell [1997. évi CXLIV. tv. 92-93. §; Ptk. 221. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A 2001. december 5-én kelt szerződésmódosítás szerint, az alperes betéti társaság beltagja és képviselője a felperes, a kültagja az alperes beavatkozója volt.
A felperes, 2004. március 1-jén, tagsági viszonyának rendes felmondását tartalmazó levelet írt, az alperes betéti társaságnak címezve, a megszólításban üzletvezetőként önmagát megjelölve. Az okiratot jogi képviselője részére átadta, kérve őt arra, hogy a 3 hónapos felmondási idő elteltét követően, a tagsági jogviszonyának megszűnését a...
BH 2008.12.337 Kéttagú betéti társaság beltagjának felmondása nem válik hatályossá, ha azt a társaság nevében saját maga, mint a társaság törvényes képviselője veszi át. Ilyen esetben a felmondásra a taggyűlésen kerülhet sor, vagy a felmondást a másik tag részére is kézbesíteni kell [1997. évi CXLIV. tv. 92-93. §; Ptk. 221. § (3) bek.].
A 2001. december 5-én kelt szerződésmódosítás szerint, az alperes betéti társaság beltagja és képviselője a felperes, a kültagja az alperes beavatkozója volt.A felperes, 2004. március 1-jén, tagsági viszonyának rendes felmondását tartalmazó levelet írt, az alperes betéti társaságnak címezve, a megszólításban üzletvezetőként önmagát megjelölve. Az okiratot jogi képviselője részére átadta, kérve őt arra, hogy a 3 hónapos felmondási idő elteltét követően, a tagsági jogviszonyának megszűnését a cégbírósághoz jelentse be.
Az alperes társaság ellen a cégbíróság által hivatalból kezdeményezett törvényességi felügyeleti eljárás során 2004. május 28-án a felperes bejelentette, a beltagsági jogviszonyának 2004. március 1-jén kelt, rendes felmondással történt megszüntetését. A cégbíróság a 2004. szeptember 14-én kelt végzésével megállapította az alperes 2004. szeptember 1. napjával történt megszűnését. Elrendelte a végelszámolást, a beavatkozó végelszámolókénti kirendelésével. Ez utóbbi személy fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla, a cégbíróság végzését hatályon kívül helyezte, és a cégbíróságot újabb eljárásra, újabb határozat hozatalára utasította. A cégbíróság a megismételt törvényességi felügyeleti eljárást a jelen per jogerős befejezéséig felfüggesztette.
A felperes a 2005. november 11-én benyújtott, utóbb módosított keresetével annak megállapítását kérte, hogy az alpereshez címzett, 2004. március 1-jén kelt rendes felmondása érvényes és hatályos. 2004. június 1. napjával annak következtében a beltagsági jogviszonya megszűnt. Kérte a cégbíróság megkeresését is a változás cégjegyzékbe történő bejegyzése végett. Előadta, hogy a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 93. § (1) bekezdése alapján, a rendes felmondás joga feltétel és korlátozás nélkül megillette. Jognyilatkozatát az alperessel és nem a társaság másik tagjával, a kültaggal kellett közölnie. Állította, hogy az alperes képviselőjeként maga volt jogosult a felmondást tartalmazó okirat átvételére. Előadta azt is, hogy az említett jogi álláspontja ellenére a felmondásról tájékoztatta a társaság másik tagját, a beavatkozó kültagot is.
Az alperes nevében eljáró ügygondnok a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy a felperes felmondásának hatályosságához szükségtelen volt annak kültaggal való közlése.
A beavatkozó szintén kérte a kereset elutasítását. Tagadta, hogy a felperes szabályszerűen közölte vele a felmondást. Vitatta, hogy a keresetlevélben írt megállapítási kereset előterjesztésének feltételei fennállottak.
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperes 2004. március 1-jén kelt rendes felmondása érvényes, és hatályos. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság a határozatának indokolásában rögzítette, hogy a jogvita eldöntésére a Gt.</a> szabályai az irányadók. A Gt. 92. § d) pontja, illetve a 93. § (1) és (2) bekezdése alapján a felperest megillette a rendes felmondás joga. Azt, mint egyoldalú címzett jognyilatkozatot, a társasággal és nem annak kültagjával kellett közölni. E nyilatkozattal a tagsági jogviszony, illetve a törvényes képviselői tisztség csak a közlést követő 3 hónap elteltével szűnt meg. Ezt megelőzően a Gt. 29. § (1) bekezdés alapján a felperesnek, vezető tisztségviselőként, értesítenie kellett a beavatkozót annak érdekében, hogy ő mérlegelhesse a rendes felmondási idő meghosszabbításának szükségességét, a Gt. 104. § (1) bekezdése alapján új beltag bevonását, vagy a társaság tevékenységének betéti társaság helyett, közkereseti társasági formában történő folytatását. Az elsőfokú bíróság a felperes korábbi jogi képviselőinek tanúvallomása alapján megállapította, a felperes bizonyította, hogy a 2004. március 1-jén kelt rendes felmondást tartalmazó okirat létezett, azt a rendes felmondási időn belül - közelebbről ugyan meg nem határozható időpontban - a beavatkozóval közölte. A jognyilatkozatot emiatt érvényesnek és hatályosnak kell tekinteni.
Az elsőfokú bíróság kifejtette azt is, hogy nem volt akadálya a megállapítás iránti kereset előterjesztésének sem. A hivatalból indult törvényességi felügyeleti eljárás során, a bizonyítás felvétele korlátozott. A felperes jogainak megóvása érdekében ezért, indokolt volt a megállapítás iránti kereset benyújtása. Az elsőfokú bíróság a felperesnek a cégbíróság változások bejegyzése iránti megkeresésére irányuló kereseti kérelmét elutasította.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság egyetértett azzal az elsőfokú bírósági állásponttal, hogy a felperest megillette a rendes felmondási jog. Helytállónak tartotta azt az álláspontot is, hogy a felmondást a társasággal kell közölni, annak képviselője útján.
Kifejtette azonban, hogy a perbeli esetben, amikor a társaságnak csak két tagja van, és a rendes felmondással élő beltag tölti be a képviselői tisztséget, a felmondás hatályosulásához nem mellőzhető annak kültaggal való közlése. Ilyen esetben a társaság részére címzendő nyilatkozatot, a legfőbb szerv ülésén kell megtenni, és ezáltal az a kültaggal is közöltté válik. A perbeli felmondás azzal nem hatályosulhatott, hogy azt a felperes önmagával közölte. A másodfokú bíróság az elsőfokú eljárás során meghallgatott tanuk vallomásának, a beavatkozó jogi képviselője által a másodfokú eljárás során becsatolt, a felek közötti elszámolásra, a felperes tagsági jogviszonyának közös megegyezéssel történő megszűnésére vonatkozó megállapodás tervezetekben foglaltaknak a mérlegelésével úgy ítélte, hogy a felperesnek kétséget kizáróan nem sikerült bizonyítania, hogy a 2004. március 1-jén kelt rendes felmondást a beavatkozó kültaggal közölte. A bíróság ennek az álláspontnak a kialakítása során figyelemmel volt arra is, hogy a felperes következetesen azt a véleményét hangoztatta, hogy a felmondás kültaggal való közlését szükségtelennek tartotta, és tartja. Közlés hiányában, a keresetben megjelölt felmondást ezért érvényesnek tekinteni nem lehet.
A felperes a jogerős ítélet elleni felülvizsgálati kérelmében kérte annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet helybenhagyását. Jogszabálysértésként a Gt. 93. § (1) bekezdésének, a Pp. 235. §-ának, a Pp. 206. § (1) bekezdésének, a Ptk. 214. §-ának megsértésére hivatkozott. Előadta, a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat okszerűtlenül és iratellenesen mérlegelte. A fellebbezési eljárás során olyan bizonyítási indítványnak adott helyt, amelynek már nem volt helye a késedelmes előterjesztés miatt. Hangsúlyozta azt is a felperes, hogy a rendes felmondás joga korlátozás nélkül megillette őt. A nyilatkozatát az alapító tagoktól elkülönült, önálló jogalanyisággal rendelkező alperes betéti társasággal kellett közölnie. Annak törvényes képviselője azonban, ő volt, így a kültag felé közlési kötelezettség nem terhelte.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban fenntartását indítványozta. Vitatta a felperes által állított jogszabálysértéseket.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. Megállapította, hogy az, az alábbiakra tekintettel nem jogszabálysértő.
A perbeli jogvita során elsődlegesen azt a jogkérdést kellett eldönteni, hogy a felperes rendes felmondását, mint egyoldalú címzett jognyilatkozatot kivel kellett közölni. Helytállóan hivatkozik arra a felperes a felülvizsgálati kérelmében, hogy a rendes felmondás címzettje az önálló jogalanyisággal rendelkező alperesi betéti társaság. Téves azonban az a jogi álláspontja, hogy az adott tényállás mellett e közlés a törvényes képviselői tisztséget betöltő felperes útján megvalósulhatott. A perbeli jogvita során alkalmazandó Gt. 9. § (2) bekezdése, illetve a Ptk. 221. § (3) bekezdése értelmében ugyanis, - amely kimondja, hogy a képviselő nem járhat el, ha szembenálló, vagy ellentétesen érdekelt fél ő maga, vagy olyan személy, akit ugyancsak ő képvisel -, a társaság nevében a saját felmondásának átvételére nem volt jogosult. A joghatályos közlésre, amint arra a másodfokú bíróság is utalt, a legfőbb szerv ülésén kerülhetett volna sor. Miután a társaság csak kéttagú, az a felmondásnak a másik tag részére történő személyes vagy postai kézbesítés útján is megvalósulhatott volna.
A bíróságok ezért helyesen jártak el, amikor vizsgálták, hogy a valóságnak megfelel-e a felperesnek az az állítása, hogy határozott jogi álláspontja ellenére, annak szükségessége vitatása mellett, a rendes felmondását az alperes társaság másik tagjával, a beavatkozóval is közölte. A felperes megalapozottan hivatkozik arra, hogy a másodfokú eljárás során, az alperes által előterjesztett, a beavatkozó jogi képviselőjének tanúkénti meghallgatására tett indítvány alapján, a Pp. 235. § (1) bekezdése értelmében, bizonyítási eljárás lefolytatásának már nem volt helye. A 2006. november 9-én tartott tárgyaláson ugyanis, a jelen lévő alperesi jogi képviselőnek már tudomására jutott dr. T. B. tanúvallomása alapján, hogy a beavatkozó jogi képviselője is jelen volt azon a megbeszélésen, amelyen a felperes állítása szerint, a rendes felmondást a beavatkozóval, mint a társaság másik tagjával közölte. Ennek ellenére, a beavatkozó jogi képviselőjének tanúkénti meghallgatására, bizonyítási indítványt nem terjesztett elő. A másodfokú bíróságnak a késedelmesen előterjesztett bizonyítási indítvány alapján, a Pp. 235. § (1) bekezdésének megsértésével lefolytatott bizonyítási eljárása azonban, az ügy érdemi elbírálására nem hatott ki.
Az elsőfokú eljárás során beszerzett bizonyítékok, tanúvallomások alapján, ugyanis anélkül is megállapítható, hogy a felperes - a beavatkozó tagadásával szemben -, kétséget kizáróan nem tudta bizonyítani a rendes felmondás joghatályos közölését. Dr. V. Zs. tanú csak a felperes elmondása alapján, az időpont pontos megjelölése nélkül állította a felmondás beavatkozó részére történt átadását. Dr. T. B. tanú szintén csak arról tett vallomást, hogy egy általa nem olvasott iratot a felperes a beavatkozónak átnyújtott, azt is közölve, hogy a tagsági viszonyát felmondja.
Mindezekre tekintettel, a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sérti sem a rendes felmondásról rendelkező Gt. 93. § (1) bekezdést, sem a Ptk. 199. §-a alapján alkalmazandó 214. § (1) bekezdést, amely a közölt nyilatkozat hatályosságáról rendelkezik. A Pp. 275. § (3) bekezdése alapján ezért hatályában fenntartotta a felülvizsgálni kért, jogszabályoknak megfelelő, az ügy érdemi elbírálására kiható eljárási szabály megsértése nélkül hozott határozatot.
(Legf. Bír. Gfv. X. 30.477/2007.)