adozona.hu
MBH 2008.11.239
MBH 2008.11.239
- Az alperesi kft.-nek bizonyítottan nem volt a tulajdonában álló ingatlan értékesítésére irányuló akarata, ebből következik, hogy erre irányuló közvetítői szerződést sem kívántak kötni az együttes cégbejegyzésre jogosult képviselők. Az üzletrész-átruházások folytán egyszemélyessé vált kft. új tulajdonosának a közvetítésért a volt tagok helytállási kötelezettsége a felperes felé - perben állásuk hiányában - nem vizsgálható. - A közhiteles cégnyilvántartás alapján kell a képviseleti jogot vizsgálni. A kft. e
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a perbeli időszakban az alperesi társaságnak két tagja volt, az E. Rt. és az A. Rt. Az alperesi társaságot két ügyvezető együttesen képviselte, Gy. Tamás és Sz. György. Az E. Rt. képviseletét V. József vezérigazgató látta el.
Az alperesi társaság tagjai szóban abban állapodtak meg, hogy az alperes tulajdonában álló ingatlanokat úgy értékesítik, hogy az üzletrészeiket adják el. Az értékesítéssel kapcsolatos teendők, így az ingatlan köz...
MBH 2008.11.239 - Az alperesi kft.-nek bizonyítottan nem volt a tulajdonában álló ingatlan értékesítésére irányuló akarata, ebből következik, hogy erre irányuló közvetítői szerződést sem kívántak kötni az együttes cégbejegyzésre jogosult képviselők.
Az üzletrész-átruházások folytán egyszemélyessé vált kft. új tulajdonosának a közvetítésért a volt tagok helytállási kötelezettsége a felperes felé - perben állásuk hiányában - nem vizsgálható.
- A közhiteles cégnyilvántartás alapján kell a képviseleti jogot vizsgálni.
A kft. együttes képviseletre feljogosított ügyvezetőjének az egyedüli aláírása egy szerződésen önmagában nem teszi megalapozottá a céggel szemben a kártérítési igényt.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a perbeli időszakban az alperesi társaságnak két tagja volt, az E. Rt. és az A. Rt. Az alperesi társaságot két ügyvezető együttesen képviselte, Gy. Tamás és Sz. György. Az E. Rt. képviseletét V. József vezérigazgató látta el.Az alperesi társaság tagjai szóban abban állapodtak meg, hogy az alperes tulajdonában álló ingatlanokat úgy értékesítik, hogy az üzletrészeiket adják el. Az értékesítéssel kapcsolatos teendők, így az ingatlan közvetítésére vonatkozó megbízási szerződések megkötése és az ezzel kapcsolatos költségek viselése az E. Rt. feladata és kötelezettsége volt.
A felperes képviseletében M. Zsuzsanna ügyvezető és V. József 2000-ben szóban megállapodtak az ingatlanok eladásának közvetítésében és abban, hogy írásban akkor szerződnek, ha konkrét vevő jelentkezik.
2003 júliusában a felperes ingatlanközvetítői megbízási szerződést küldött V. József részére, melyben megbízóként az alperesi társaságot, megbízottként pedig a felperest tüntette fel. Az abban foglaltak szerint az alperes az ingatlanok eladásának közvetítésével bízza meg a felperest, melynek céljából a felperes a megbízót bemutatja a T. GmbH.-nak és a szükséges szerződések létrejötte céljából egyeztető tárgyalásokat folytat. A közvetítői díj a nettó vételár 2 %-a + áfa, amely csak sikeres közvetítés esetén illeti meg a megbízottat. A közvetítés abban az esetben minősül sikeresnek, ha a fenti ingatlanokra a megbízott közvetítői tevékenységének következtében adásvételi szerződés jön létre az általa közvetített vevővel vagy annak érdekeltségi körébe tartozó másik cégével. Sikeres teljesítésnek számít az is, ha a megbízott által közvetített ügyfélnek a jelen szerződés tárgyát képező ingatlanok tulajdonjogával rendelkező gazdasági társaság kerül értékesítésre. A megbízó a megbízási díjat a vételár beérkezését követő 8 napon belül köteles átutalni számla ellenében a felperes bankszámlájára. A szerződést a felek egyéves határozott időtartamra kötötték azzal, hogy az írásban meghosszabbítható. A megbízott egyben tudomásul vette, hogy a megbízottat abban az esetben is megilleti közvetítői díj, ha a már bemutatott ügyféllel a megbízó a szerződés lejárta után köti meg az adásvételi szerződést.
V. József a felperes által megküldött szerződéstervezetet megmutatta az alperes egyik ügyvezetőjének Gy. Tamásnak, aki azt azzal küldte vissza V. Józsefnek, hogy abban helytelenül szerepel a megbízó, mert megbízóként az E. Rt.-t kell feltüntetni. A szerződést szignójával látta el, majd V. József a szerződést ebben a formában visszaküldte a felperesnek.
A T. GmbH. vevőt a felperes közvetítette.
2004. március 31-én az A. Rt. és az E. Rt. mint eladók, valamint a T. GmbH mint vevő között üzletrész adásvételi szerződés jött létre az alperesi társaság teljes törzstőkéjét kitevő üzletrészekre. Ezt a szerződést 2004. december 17-én akként módosították, hogy az A. Rt. helyébe az F. Rt. lép, mivel az A. Rt. üzletrészét megvette, ezért az F. Rt. értékesíti azt tovább a T. GmbH.-nak.
2005. május 11-én az E. Rt. és az F. Rt. tájékoztatta írásban a T. GmbH.-t, hogy az adásvételi szerződéstől elállnak, mivel az üzletrészek vételárát többszöri felszólítás ellenére nem kapták meg.
Ezt követően (2005. október 3-án) az E. Rt. az alperesi társaságban meglévő üzletrészét a P. Rt. részére eladta.
2005. október 24-én az F. Rt. és a P.HOLDING Rt. üzletrészeiket átruházták a T. GmbH.-ra.
Az alperes a felperes többszöri fizetési felszólítása ellenére elzárkózott a megbízási díj megfizetésétől.
A felperes a 2006. november 10. napján benyújtott és az eljárás során pontosított kerestében elsődlegesen a Ptk. 478. §-ára hivatkozással kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest bruttó 35.000.000,- Ft és ezen összeg után 2004. április 15. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére a közöttük létrejött megbízási szerződés alapján.
Másodlagosan - az elsődleges kereseti kérelme elutasítása esetére, amennyiben a bíróság azt állapítaná meg, hogy a felek közötti szerződés érvénytelen - a Ptk. 237. § (1) (helyesen (2)) bekezdése alapján kérte, hogy a bíróság a felek által 2003. július 1. napján kötött megbízási szerződést a határozathozatalig terjedő időre nyilvánítsa hatályossá és kötelezze az alperest a fenti összegű közvetítői díj és ezen összeg után 2004. április 15-től számított késedelmi kamatai megfizetésére.
Harmadlagos, szintén vagylagosan előterjesztett kereseti kérelmét az 1997. évi CXLIV. törvény (Gt. (régi)) 29. § (3) bekezdésére alapította és kártérítés címén kérte az alperest kötelezni az elsődleges kereseti kérelmében megjelölt összeg és késedelmi kamatai megfizetésére. Ez utóbbi igényét azzal indokolta, hogy az alperesi társaság cégjegyzésre jogosult ügyvezetője, Gy. Tamás a megbízási szerződést jogellenesen - együttes cégjegyzés helyett - önállóan írta alá, mellyel a felperesnek kárt okozott.
Előadta, hogy a felperesi ügyvezető V. Józseffel 2000. februárjában ismerkedett meg és ezen időponttól kezdve álltak egymással üzleti kapcsolatban - egyebek mellett - az alperesi cég ingatlanainak eladása érdekében. V. József személyesen működött közre a perbeli megbízási szerződés megkötésének lebonyolításában. Az ő közreműködésével került sor a szerződéskötésre, annak az alperesi ügyvezető, Gy. Tamás által történő aláírására is. A 2003. július 1. napján kelt megbízási szerződés megkötését megerősíti V. József 2005. május 13-án kelt levele, melyet a keresetleveléhez F/5. szám alatt csatolt. A 2004. március 31-én megkötött adásvételi szerződést a felek ugyan üzleti megfontolásból felbontották, azonban utóbb az alperesi cég üzletrészeinek 100 %-a a felperes által közvetített vevő részére került átruházásra. A felperes álláspontja szerint együttműködés keretében az alperes kötelezettsége lett volna tájékoztatni a felperest arról, hogy a kapcsolat kezdetekor még önálló cégjegyzési joga utóbb együttessé változott.
Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
Arra hivatkozott, hogy a felperes és az alperes között nem jött létre megbízási szerződés, mert a szerződéstervezet cégszerűen nem került aláírásra. Az együttes cégjegyzési jogosultsággal rendelkező ügyvezetők egyikének a jognyilatkozata a Gt. (régi) 39. §-a és a Ptk. 219. §-a szerint nem tekinthető az alperes jognyilatkozatának. Álláspontja szerint azonban mindkét fél cégszerű aláírása esetén sem jött volna létre a szerződés, mert a szerződés tervezetet nem az alperes, illetve annak ügyvezetője, hanem V. József küldte meg a felperes részére, ezért az nem minősül az alperes ajánlatának és a felperes azt aláírás után nem az alperesnek, hanem V. Józsefnek küldte meg, aki viszont sem társasági jogi, sem polgári jogi alapon nem volt jogosult az alperes képviseletére. Nem jött létre a megbízási szerződés szóban vagy ráutaló magatartással sem, ugyanis a tárgyalásokat a felperessel az alperes vonatkozásában képviseleti joggal nem rendelkező V. József folytatta. Ezért a megbízási szerződés nem az alperes és a felperes között, hanem a V. József vezérigazgató által képviselt E. Rt. és a felperes között jött létre. Egyebekben pedig egy társaság eladására az adott társaság által ügynöki szerződést kötni fogalmilag kizárt, annak ugyanis a társaság nem alanya, hanem tárgya.
Nem állnak fenn a kártérítés feltételei sem, mert az alperes ügyvezetője a tőle elvárt gondossággal járt el. A szerződéstervezetet nem a felperesnek, hanem az alperes tagjának küldte meg azzal a megjegyzéssel, hogy annak tartalmával nem ért egyet, mert abban tévesen szerepel megbízóként az alperesi cég. A szerződés egyedüli aláírása egyébként nem jogellenes, mert nem kizárt, hogy azt utóbb a másik együttes cégjegyzési joggal rendelkező ügyvezető aláírja.
A peres felek előadásuk alátámasztására okiratokat csatoltak. Az elsőfokú bíróság tanúként hallgatta ki M. Zsuzsannát, a felperes ügyvezetőjét, V. Józsefet, Gy. Tamást és Sz. Györgyöt az alperesi ügyvezetőket, akik közül Sz. György az A. Rt. vezérigazgató helyettese is volt a perbeli időszakban, valamint Sz. Orsolyát és F. Balázst.
A Fővárosi Bíróság a 2008. február 14. napján kelt 16.G.41.676/2006/12. számú ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 1.500.000,- Ft perköltséget.
Határozata indokolásában rögzítette, hogy az elsődleges kereseti kérelem alapján azt vizsgálta, hogy a felperes mint megbízó és az alperes mint megbízott között létrejött-e a megbízási szerződés, amely alapján az alperest megbízási díjfizetési kötelezettség terheli.
Rögzítette, hogy a Ptk. 205. § (1) bekezdése értelmében a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. A Ptk. 219. §-a szerint más személy (képviselő) útján is lehet szerződést kötni vagy más jognyilatkozatot tenni, kivéve, ha jogszabály szerint a jognyilatkozat személyesen tehető meg. A képviselő cselekménye által a képviselt válik jogosítottá, illetőleg kötelezetté.
A perbeli időszakban hatályos Gt. (régi) 39. § (1) bekezdése értelmében a gazdasági társaságot a vezető tisztségviselők képviselik harmadik személyekkel szemben, valamint bíróságok és más hatóságok előtt. A 40. § (3) bekezdése kimondja, hogy a gazdasági társaság cégjegyzése úgy történik a társaság iratain, hogy a társaság képviseletére jogosultak az iratokat a gazdasági társaság cégneve alatt hiteles cégaláírási nyilatkozatuknak megfelelően saját névaláírásukkal látják el.
Az alperesi társaság vezető tisztségviselői együttes képviseleti joggal Gy. Tamás és Sz. György ügyvezetők voltak. A perbeli megbízási szerződést azonban az alperes képviseletében csak az egyikük írta alá, a másikuk a szerződést nem írta alá, arról nem is tudott, azt sem előzőleg, sem utólag nem hagyta jóvá. Figyelemmel arra, hogy Gy. Tamás az alperes képviseletében önállóan nem járhatott el, ezért az általa tett jognyilatkozat érvénytelen, az alperest nem jogosítja és nem kötelezi, ezért a felek között nem jött létre 2003. július 1-jén írásbeli megbízási szerződés.
V. József sem a törvénynél fogva, sem meghatalmazás alapján nem volt jogosult az alperes nevében eljárni (Ptk. 222.§).
Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a felperes a korábbi üzleti kapcsolat alapján sem következtethetett alapos okkal arra, hogy V. József az alperest képviseli, mivel a korábbi ingatlanközvetítésre vonatkozó megbízási szerződéseket a felperessel V. József nem az alperes, hanem az E. Rt. képviseletében kötötte.
A fentiekre figyelemmel a felek között szóban sem jött létre megbízási szerződés a felperes és V. József közötti szóbeli tárgyalások alapján. Ezért nincs olyan megbízási szerződés, amelyre alapítottan a felperes megbízási díj követelését alappal támaszthatná.
Nem alkalmazhatók a Ptk. 237. §-ában meghatározott jogkövetkezmények sem a felperes másodlagos kereseti kérelmének megfelelően, mert jelen esetben nem érvénytelen szerződésről, hanem létre nem jött szerződésről van szó. A képviseleti jog túllépésének a következménye nem a Ptk. 237. §-a, hanem a Ptk. 221. § (1) bekezdésében foglaltak.
A felperes a harmadlagos kereseti kérelmét a Gt. 29. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Ptk. 339. § (1) bekezdésére alapította, arra, hogy a társaság köteles helytállni akkor, ha a vezetők tisztségviselők harmadik személyeknek kárt okoznak.
E körben kifejtette, hogy V. József az alperesnek nem volt vezető tisztségviselője, ezért magatartásáért az alperes nem kötelezhető helytállásra. Gy. Tamás egyrészt a perbeli ügylet kapcsán fent kifejtettek értelmében nem tekinthető az alperes képviselőjének, másrészt az általa egyedül aláírt szerződést nem a felperes részére, hanem V. József részére küldte meg azzal, hogy abban megbízóként helytelenül került az alperes feltüntetésre. Az aláírt szerződést pedig V. József továbbította a felperesnek, ezért Gy. Tamás tevékenységéért az alperes a Gt. 29. § (3) bekezdése alapján nem tehető felelőssé.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben elsődlegesen annak megváltoztatását és a felperes elsődleges kereseti kérelmének helytadó döntés hozatalát kérte; másodlagos fellebbezési kérelme arra irányult, hogy az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján kötelezze a másodfokú bíróság az alperest kártérítés címén 28.000.000,-Ft és ennek szintén 2004. április 15-től számított késedelmi kamatai megfizetésére a felperes részére; marasztalja az első- és másodfokú perköltségben.
Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást nem tárta fel teljes egészében, a tanúk által tett nyilatkozatokat nem értékelte helytállóan, így azokból helytelen következtetést vont le. Hangsúlyozta, hogy a keresetlevélhez F/5. szám alatt csatolt okirattal igazolta, hogy a T. GmbH. 2004. március 31-én az alperesi társaság üzletrészeit megvásárolta 5.000.000,- EUR-ért. Ez nem volt vitás a per folyamán és az sem, hogy ezáltal az ingatlanok gazdát cseréltek, ami az alperes célja volt. Az sem volt vitás a perben, hogy az alperes tulajdonosi köre a T. GmbH.-t a felperes közvetítésével ismerte meg és hogy a felperes folyamatosan részt vett az üzleti tárgyalásokon és végül is a felperes eljárásának következménye volt a kft.-beli tulajdonosváltozás.
Tény az is, hogy a 2003. július 1-jei dátumú ingatlanközvetítési megbízási szerződés megbízási díjat állapít meg a felperes részére és ezt a pontot V. József és Gy. Tamás is ismerte, és nem vonta kétségbe. Mindezekből pedig az következik, hogy eljárásáért a felperes díjazásra tarthat igényt.
Hangsúlyozta, hogy a szerződésre vonatkozó szabályok diszpozitívak, melyektől a felek eltérhetnek. A felperes és az alperes között olyan tartalmú szerződésváltás történt, amelyet az alperes nem kifogásolt és a szerződést az alperes nem támadta meg sem annak elnevezése, sem annak tartalma miatt.
A szerződést a Ptk. 216. § (1) bekezdése szerint jogszabály ellenkező rendelkezése hiányában akár szóban, akár írásban vagy ráutaló magatartással meg lehet kötni. A felperes álláspontja szerint a 2004. március 31-én megkötött szerződés kapcsán kifejtett tevékenység és a megállapítható körülmények alapján nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a felperes és az alperes között nem jött létre megbízási szerződés minimálisan szóban, illetve ráutaló magatartással. Nem vette figyelembe e körben az elsőfokú bíróság a Ptk. 220. § (2) bekezdését, amely szerint az alkalmazott és tag jogkörének korlátozása harmadik személlyel szemben hatálytalan, kivéve, ha a korlátozásról tudott vagy tudomást szerezhetett volna.
A felperes és V. József megerősítette, hogy 2000-ben léptek egymással kapcsolatba, a felperes szerint 2000. év elején. A cégadatokból megállapítható, hogy ebben az időszakban Gy. Tamás még egyedüli cégjegyzésre jogosultja volt az alperesnek. A Ptk. 4. § (1) bekezdése szerint ezért Gy. Tamásnak tájékoztatnia kellett volna a felperest arról, hogy már nem jogosult egyedüli cégjegyzésre 2003. július 1-jén. Ennek hiányában az a felperes álláspontja, hogy a szerződés írásban is létrejött a felek között.
Gy. Tamás és Sz. György a 2007. október 4-i tárgyaláson úgy nyilatkoztak, hogy az értékesítéssel az E. Rt.-t bízták meg. Az alperes tulajdonosának eljárása következtében ezért mind szóban, mind ráutaló magatartással a megbízási szerződés a felek között létrejött.
A felperes álláspontja szerint nem helytálló az elsőfokú bíróság döntése és annak indokolása a kártérítési igénye tekintetében sem. Az elsőfokú bíróság által felhívott Ptk. 221. § (1) bekezdése a képviseleti jogát túllépő személy jóhiszeműségét feltételezi. Az alperes ügyvezetője jól tudta, hogy egyedül írta alá a megbízási szerződést, az üzletrész átruházási szerződés megkötésénél jelen volt a felperessel együtt és mégsem figyelmeztette a felperest arra, hogy a megbízási szerződést még egy ügyvezetőnek alá kell írnia. A Ptk. 4. § (4) bekezdése szerint saját felróható magatartására nem hivatkozhat. Téves az az elsőfokú bírósági álláspont is, hogy Gy. Tamás tevékenységéért a társaság nem tehető felelőssé. E körben annak nincs jelentősége, hogy Gy. Tamás együttesen jegyezhette a céget a perbeli időszakban, és annak sem, hogy a jogot sértő ügyvezető kinek küldte meg a szerződést. Az ügyvezető az együttműködési kötelezettségét súlyosan megsértette, és abszurd az a hivatkozása is, hogy ő csak szignózta a szerződést. A felperes mindennek következtében a szolgáltatás árától elesett és ennek megfelelő kár érte. Az alperesi jogellenes magatartás és a felperes kára között ezért megállapítható az ok-okozati összefüggés is.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte.
A fellebbezés kapcsán előadta, hogy abban a felperes új tényre vagy bizonyítékra nem hivatkozott. Az általa felhívott Ptk. 220. § (2) bekezdése jelen ügyben teljesen téves és irreleváns, hiszen Gy. Tamás az alperesnek sem tagja, sem alkalmazottja nem volt, képviseleti jogköre sem volt korlátozott, mivel az együttes képviseleti mód korlátozásnak nem tekinthető. Tájékoztatási kötelezettség sem terhelte a felperessel szemben, hiszen a felperessel üzleti kapcsolatban az alperes tagja, az E. Rt. és annak képviselője, V. József állt.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok alapján azt is helyesen állapította meg, hogy a megbízási szerződés szóban, illetve ráutaló magatartással sem jött létre.
Helytálló az elsőfokú bíróság ítélete a kártérítés tekintetében is, mivel Gy. Tamás a tőle elvárható gondossággal járt el és őt tájékoztatási kötelezettség nem terhelte.
Végül hangsúlyozta, hogy álláspontja szerint a felperes nem a megfelelő alperessel szemben terjesztette elő igényét, mert jelen ügyben nem az a kérdés, hogy a felperes közvetítette-e a vevőt, hanem az, hogy kinek a javára, kinek a költségére, illetve kinek a megbízásából.
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között bírálta felül a Pp. 253. § (3) bekezdése alapján. A felperes a fellebbezésében az elsődleges és a harmadlagos, vagylagos kereseti kérelmeinek az elutasítását sérelmezte, ezért csak ezek vizsgálata képezhette a másodfokú eljárás tárgyát.
Megállapította a Fővárosi Ítélőtábla, hogy a fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a perbeli megbízási szerződésre alapított, az alperessel szemben előterjesztett kereset elbírálásához szükséges tényállást kellően felderítette, és a bizonyítékok okszerű mérlegelése alapján, helytálló jogi következtetéssel és megalapozott indokolással utasította el a keresetet.
A fellebbezésben foglaltakra tekintettel az alábbiakra mutatott rá a másodfokú bíróság.
Nem volt vitás a perben, hogy a felperes közvetítői tevékenységet végzett. Az elsőfokú ítélet is rögzíti, hogy a T. GmbH. vevőt a felperes közvetítette.
A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az is tényként állapítható meg, hogy az alperesi társaság tagjainak a szándéka ténylegesen az üzletrészeik átruházására irányult. Az ingatlanokat ezen a módon, a projektcég eladása útján kívánták értékesíteni.
Megállapította a másodfokú bíróság, hogy az alperesi társaságnak nem volt arra irányuló szerződési akarata, hogy a tulajdonában álló ingatlanokra adásvételi szerződést kössön, ebből következően ilyen szerződés közvetítésére irányuló megbízási szerződés kötése sem állt, illetve állhatott szándékában.
Ilyen nyilatkozatot az alperes képviseletére jogosult ügyvezetői sem szóban, sem írásban érvényesen nem tettek, ahogyan azt az elsőfokú bíróság ítéletében helyesen állapította meg.
Ezt alátámasztják a rendelkezésre álló okiratok és az azokkal egybecsengő tanúvallomások, amelyekkel nem ellentétes a felperes tanúvallomása sem, amely szerint jelen ügy kapcsán csak az üzletrész átruházási szerződés aláírásakor találkozott Gy. Tamással és Sz. Györggyel az alperes képviselőivel (11. sorszámú jegyzőkönyv 3. és 4. oldal).
Szerződési akarat hiányában pedig nem jön létre szerződés, figyelemmel az elsőfokú ítéletben is felhívott Ptk. 205. § (1) bekezdésében foglaltakra.
Tény ugyanakkor az is, hogy az alperesi társaság egyik, együttes cégjegyzési joggal rendelkező ügyvezetője a felperes által készített szerződéstervezetet aláírta.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában felhívott jogszabályok értelmében, az azokban foglalt rendelkezések megsértésével tett jognyilatkozat azonban - ahogyan azt az elsőfokú bíróság ítéletében helyesen értékelte - érvénytelen, az alperesi társaságot nem jogosítja, illetve kötelezi. Ezt támasztja alá a BH 2001/134. szám alatt közzétett eseti döntés is, melyben a Legfelsőbb Bíróság kiemelte, hogy abban a kérdésben, hogy kit (kiket) kell egy cég képviseletére (cégjegyzésére) jogosultnak tekinteni, elsősorban a cégjegyzék ad eligazítást.
Az 1997. évi CXLV. törvény (Ctv. (régi)) perbeli időszakban hatályos 3. és 4. §-ai a cégnyilvántartás és így a cégjegyzék közhitelességét és nyilvánosságát is deklarálják.
A fellebbezésben a korábbi hivatkozásokhoz képest újként megjelölt Ptk. 220. § (2) bekezdése kapcsán a másodfokú bíróság a fellebbezési ellenkérelemben foglaltakat osztotta azzal, hogy az alkalmazott és a tag jogkörének korlátozásával kapcsolatos rendelkezések csak a 220. § (1) bekezdésben rögzített, taxatív feltételek fennállása esetén alkalmazhatók, nem pedig jelen esetben.
Az alperesi kft. képviseletére az elsőfokú bíróság által is megjelölt a Gt. (régi) rendelkezései az irányadók.
Megalapozottan utasította el az elsőfokú bíróság a Gt. (régi) 29. § (3) bekezdésére, valamint a Ptk. 339. §-ára alapított harmadlagos kereseti kérelmet is arra hivatkozással, hogy a felperes nem tudta bizonyítani, hogy az elmaradt haszonban megnyilvánuló kárát Gy. Tamás, az alperes vezető tisztségviselőjének jogellenes és felróható magatartása okozta.
A fellebbezés egyebekben nem tartalmazott olyan új tényt vagy bizonyítékot, amely alkalmas lett volna az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megváltoztatására vagy eltérő jogi következtetés levonására adott volna alapot.
Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét érdemben a Pp. 254. § (3) bekezdés alapján - helyes indokaira tekintettel - hagyta helyben.
A fellebbezés nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 239. §-a szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a másodfokú bíróság a felperest az alperes ügyvédi munkadíjból álló másodfokú költségének a megfizetésére; annak mértékét a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdés a) és b) pontjai és (5) bekezdése alapján mérlegeléssel állapította meg azzal, hogy az ügyvédi munkadíj az általános forgalmi adót tartalmazza.
(Fővárosi Bíróság G.41.676/2006/12.
Fővárosi Ítélőtábla Gf.40.207/2008/3.)