adozona.hu
MBH 2008.11.237
MBH 2008.11.237
- Ha nincs a kft.-nek ügyvezetője, a felügyelő bizottság által összehívott taggyűlésen érvényes határozat hozható tagkizárásról is. [1997. évi CXLIV. tv. (Gt. (régi)) 49. § (1) bek., 32. § (4) bek., 153. § (4) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes 2007. január 5. napján ajándékozási szerződéssel vált a felperesi társaság tagjává, majd ugyanebben a hónapban adásvételi szerződéssel megszerezte a felperes korábbi ügyvezetőjének, Cs. Antalnak az üzletrészét is, ezáltal a felperesi társaság szavazatainak több mint 50 %-ával rendelkezik.
Cs. Antalnak, a felperes ügyvezetőjének a megbízatása 2007. május 30. napján járt volna le, azonban ezt megelőzően 2007. február 12-én ...
MBH 2008.11.237 - Ha nincs a kft.-nek ügyvezetője, a felügyelő bizottság által összehívott taggyűlésen érvényes határozat hozható tagkizárásról is.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes 2007. január 5. napján ajándékozási szerződéssel vált a felperesi társaság tagjává, majd ugyanebben a hónapban adásvételi szerződéssel megszerezte a felperes korábbi ügyvezetőjének, Cs. Antalnak az üzletrészét is, ezáltal a felperesi társaság szavazatainak több mint 50 %-ával rendelkezik.Cs. Antalnak, a felperes ügyvezetőjének a megbízatása 2007. május 30. napján járt volna le, azonban ezt megelőzően 2007. február 12-én tisztségéről lemondott. Ugyanezen a napon meghatalmazást adott K. Ignácnak, az alperes ügyvezetőjének a felperesi társaság általános képviseletére. Az ügyvezető lemondását követően a felperes több taggyűlést tartott, azonban ügyvezetőt nem sikerült választani.
A felperes felügyelő bizottsága 2007. július 12. napjára taggyűlést hívott össze az 1997. évi CXLIV. törvény (Gt. (régi)) 32. § (4) bekezdésére hivatkozással. A napirendi pontok között szerepelt egyebek mellett az ügyvezető megválasztása, valamint Cs. Antal, korábbi ügyvezető által K. Ignácnak adott általános meghatalmazás megvitatása.
A felperes tagja M. Lénárd, aki egyben a felügyelő bizottság tagja is, 2007. július 6. napján írásban indítványozta, hogy a taggyűlés napirendi pontjai közé vegyék fel az alperes kizárása iránti kereset benyújtására vonatkozó kérdést. Indítványát az alperes 2007. július 9. napján vette kézhez, a társaság többi tagja az indítványt 2007. július 6. napján vette át személyesen.
A 2007. július 12-i taggyűlésen valamennyi tag jelen volt, a kiegészített napirendet egyhangúlag elfogadták.
A taggyűlés - többek között - határozatot hozott arról, hogy a felperes ügyvezetését együttes cégjegyzési jogosultsággal, hat hónapos időtartamra M. Lénárd és K. Ignác látják el. A taggyűlés végén került sor a kizárási indítvány tárgyalására, melyet a taggyűlés két tartózkodással elfogadott, az alperes nem szavazott. Még e napirendi pont tárgyalását megelőzően K. Ignác elhagyta a taggyűlés helyszínét, de távollétében a taggyűlés érdemi munkát nem folytatott.
A felperes a Pest Megyei Bírósághoz 2007. július 27. napján benyújtott, és a részére kirendelt ügygondnok által fenntartott keresetében a társaságra irányadó Gt. (régi) 49. § (1) bekezdése alapján kérte, hogy a bíróság a felperesi társaságból zárja ki az alperest, tekintettel arra, hogy az alperesnek a felperesi társaságban maradása a felperes céljának elérését nagymértékben veszélyeztetné. Kérte továbbá, hogy a Gt. (régi) 50. § (4) bekezdése alapján az alperes tagsági jogainak gyakorlását függessze fel a per jogerős befejezéséig.
Előadta, hogy a felperes a társasági szerződését még nem módosította a 2006. évi IV. törvény (Gt.) rendelkezéseinek megfelelően, és a Gt. 336. § (4) bekezdésében meghatározott bejelentéssel sem élt az illetékes cégbíróság felé.
Keresetét arra alapította, hogy az alperes a felperesi társaságban 2007. január 5-én színlelt ajándékozási szerződéssel szerzett üzletrészt, melynek célja az elővásárlási jogok kijátszása volt. Emiatt a társaság egyik tagja az ajándékozási szerződést megtámadta, a per a Pest Megyei Bíróságon folyamatban van. Az ajándékozási szerződést követő 6. napon szerezte meg az alperes a felperesi társaság korábbi ügyvezetőjének 34.880.000,-Ft névértékű üzletrészét, így a 62.700.000,-Ft törzstőkével rendelkező felperesi társaság üzletrészeinek és a szavazatainak több mint 50 %-ával rendelkezik. Cs. Antal, korábbi ügyvezető 2007. február 9-én mondott le ügyvezetői mandátumáról, ezt követően a felperes képviseletét és ügyvezetését nem látta el senki, ezért a társaság tagjai 2007. április 19-én, a Pest Megyei Bíróságnál mint Cégbíróságnál törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményeztek, melyben a taggyűlés összehívását kérték. A kereset benyújtásáig a cégbíróság intézkedést nem hozott, az ügyvezető lemondását követően tartott négy taggyűlésen az ügyvezető választásáról határozatot nem tudtak hozni, mert az alperes csak olyan megoldást lett volna hajlandó elfogadni, hogy az általa megjelölt személy látja el önállóan a cég képviseletét, ugyanakkor a Cs. Antal által adott általános meghatalmazás alapján a felperes nevében K. Ignác járt el. Ezt a társaság felügyelő bizottsága jogszabályba ütközőnek találta, ezért a Gt. (régi) 32. § (4) bekezdése alapján összehívta a társaság rendkívüli taggyűlését. M. Lénárd tag határidőben benyújtott napirend-kiegészítése alapján került a napirendi pontok közé az alperes kizárására vonatkozó indítvány.
Keresetleveléhez csatolta a 2007. július 12-i taggyűlési jegyzőkönyvet, és annak jelenléti ívét, amely szerint a taggyűlésen valamennyi tag jelen volt, és a jegyzőkönyv szerint az alperes kizárására vonatkozó ponttal kiegészített napirendet a taggyűlés egyhangúlag elfogadta.
A felperes a keresetében előadta, hogy az elmúlt időszak tisztázatlan szerződéseinek és a társaság vagyonát érintő intézkedéseknek a feltárása az alperes nemleges szavazata miatt hiúsult meg, ugyanígy az alperes ellenszavazata miatt nem tudott határozni arról sem a taggyűlés, hogy a korábbi ügyvezető, az általa irreálisan alacsony vételáron a felperestől megvásárolt gépkocsit szolgáltassa vissza, vagy annak reális vételárát fizesse meg. Ezen okok miatt jutott a taggyűlés arra az álláspontra, hogy az alperesnek a felperesi társaságban való maradása veszélyezteti a társaság céljának elérését, működőképességét és kezdeményezték a bíróságnál a kizárását.
Az alperes ellenkérelmében érdemben a kereset elutasítását kérte, arra hivatkozott, hogy a taggyűlés összehívása és a tagkizárásra vonatkozó napirendi pont felvétele nem volt szabályszerű, valamint a per megszüntetésére irányuló kérelmet is előterjesztett arra hivatkozással, hogy nem a társaság képviseletére jogosult személy terjesztette elő a keresetet, mert a társaság képviseletére a két ügyvezető együttesen jogosult, és azt az egyik ügyvezető nem írta alá.
Álláspontja szerint a felperes taggyűlése nem volt szabályszerűen összehívható a Gt. (régi) 32. § (4) bekezdése alapján, mert a kérdéses időpontban a társaságnak nem volt ügyvezetője, így a felügyelő bizottság az ügyvezetés tevékenységének jogszabályba ütközése miatt nem hívhatta volna össze a taggyűlést, azt a cégbíróságnál kellett volna kezdeményezni.
A felperes az alperesi ellenkérelemre akként nyilatkozott, hogy álláspontja szerint, a Gt. (régi) 32. § (4) bekezdése alapján a felügyelő bizottság jogosult volt a taggyűlés összehívására, de a taggyűlés szabályszerű megtartását a Gt. (régi) 153. § (4) bekezdése is megalapozza, amely szerint, ha a taggyűlést nem szabályszerűen hívták össze, határozatot csak akkor hozhat, ha valamennyi tag jelen van, és a taggyűlés megtartása ellen a tagok egyike sem tiltakozik. A jegyzőkönyvből kitűnik, hogy a taggyűlésen valamennyi tag jelen volt, megtartása ellen senki nem tiltakozott, sőt a kiegészített napirendet valamennyi tag egyhangúlag szavazta meg, az alperes törvényes képviselője is.
Igazolta, hogy M. Lénárd tag az alperes kizárásával kapcsolatos napirendi javaslatát a Gt. (régi) 153. § (3) bekezdésében meghatározott, a taggyűlést megelőző három nappal ismertette a tagokkal, azt az alperes július 9. napján átvette a tértivevény tanúsága szerint.
Az elsőfokú bíróság 2007. október 11. napján kelt 6. sorszámú végzésével a tagsági jog felfüggesztésére irányuló kérelmet elutasította, ellene fellebbezési jogot biztosítva.
Döntését azzal indokolta, hogy a taggyűlési meghívóban nem szerepelt a tag kizárása napirendi pontként.
Végzését a felek átvették, ellene fellebbezést nem nyújtottak be.
Az elsőfokú bíróság tanúként hallgatta ki a felperesi társaság két tagját, B. Istvánt és V. Istvánt, valamint a perbeli taggyűlésen jelen lévő dr. M. Judit ügyvédjelöltet.
A 2008. február 12. napján kelt 5.G.40.072/2007/12-I. számú ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 100.000,-Ft perköltséget, az ügygondnok munkadíját 80.000,-Ft-ban határozta meg, egyben megkereste a Pest Megyei Bíróság Gazdasági Hivatalát, hogy az ügygondnoki díjat az elnöki letétből utalja ki az ügygondnok részére.
Határozata indokolásában megállapította, hogy a közhiteles cégnyilvántartás adatai szerint a 2007. július 12-i taggyűlés összehívásának időpontjában a társaságnak nem volt ügyvezetője, mert Cs. Antal már nem, a jelenlegi ügyvezetők pedig még nem rendelkeztek képviseleti és cégjegyzési jogosultsággal. A Cs. Antaltól kapott általános meghatalmazás keretében K. Ignác által ellátott "ügyvezetés" valójában nem tekinthető ügyvezetésnek. Ilyen helyzetben a felperes tekintetében a Gt. (régi) 158. § (3) bekezdése volt irányadó, melynek értelmében ha a társaságnak nem maradt ügyvezetője, törvényességi felügyeleti eljárás keretében a taggyűlést bármelyik tag vagy hitelező kérelmére a cégbíróság hívja össze. A cégbíróságnak ez az eljárása jelen tényállás mellett nem volt helyettesíthető a felügyelő bizottság fenti döntésével.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak új eljárás lefolytatására és újabb határozat hozatalára történő utasítását kérte.
Arra hivatkozott, hogy a határozat irat- és jogszabályellenes. Az elsőfokú bíróság a Gt. (régi)-t tévesen értelmezve, az alkalmazandó rendelkezéseket figyelmen kívül hagyva hozta meg az ítéletét. Azon értelmezése, hogy a Gt. (régi) 32. § (4) bekezdése csak abban az esetben alkalmazható, ha a társaságnak van ügyvezetése téves, és ellentmond a jogszabályhely szellemiségének és a jogalkotó szándékának. Mindazonáltal a felperes az elsőfokú eljárás során hivatkozott, a Gt.</a> (régi). 153. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezése is, amely a jelen esetben szintén megvalósult.
A fentiek ellenére az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása a felperesi hivatkozásokat teljes mértékben figyelmen kívül hagyta, azt nemlétezőnek tekintette, azzal nem is foglalkozott, ezzel megsértette a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket is, mivel nem ismertette az előadott felperesi jogi álláspontot, valamint azt, hogy azt milyen okból nem tartotta alaposnak.
Nem értelmezhető az elsőfokú bíróság tájékoztatása sem az ítéletben arról, hogy a Gt. (régi) 158. § (3) bekezdésében foglaltak szerint kellett volna eljárnia a felperesnek. Már a keresetlevélben előadta a felperes, hogy 2007. április 19. napján a felperes tagjai törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményeztek, ebben a 2006. évi V. törvény (Ctv.) 81. § (1) bekezdés d) pontja alapján kérték a taggyűlés összehívását, megjelölve a taggyűlés napirendi pontjait. A Pest Megyei Bíróság mint Cégbíróság azonban az irányadó 90 napos határidőt túllépve, 2007. július 26. napján a Ctv. 81. § (1) bekezdésében megjelölt intézkedések alkalmazása helyett a törvényességi felügyeleti eljárás befejezéséről döntött. Ezt a tényt is figyelmen kívül hagyta ítélete meghozatalakor az elsőfokú bíróság. Éppen a cégbíróság késlekedése miatt kezdeményezte M. Lénárd tag a felügyelő bizottság által összehívott taggyűlés napirendjének kiegészítését, hiszen nyilvánvalóvá vált, hogy amennyiben a cégbíróság alkalmazna is intézkedést a társasággal szemben, az olyan késedelemmel történne, amely a felperes gazdálkodása körében súlyos következményekkel járna.
Rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság a soron kívüli eljárásban több mint hat hónap elteltével hozott csak ítéletét, és az eljárás elhúzódásának nem volt indoka.
A fentieken túl előadta, hogy sem a 6. sorszámú végzés, sem a jelen, fellebbezéssel támadott ítélet nem tér ki arra, hogy az alperes tagsági jogainak felfüggesztése iránti kérelem tárgyában miért nem fogadta el az elsőfokú bíróság a felperesi indokokat. Nem tette vizsgálat tárgyává az elsőfokú bíróság azt, hogy az alperes a felperesi társaságban a szavazatok több mint 50 %-ával rendelkezve az egyszerű szótöbbséget igénylő valamennyi kérdésben gyakorlatilag egymaga dönthet, holott - a felperesi álláspont szerint - az alperes eddigi magatartása alapján reális a veszélye annak, hogy meghiúsítja a felperesi társaság többi tagjának akaratát, ezáltal a továbbiakban is veszélyezteti a felperesi társaság működőképességét. Kérte, hogy a másodfokú bíróság egyúttal a Pp. 254. § (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság 6. sorszámú végzését is bírálja felül.
5. sorszámú előkészítő iratában bejelentette, hogy a Pest Megyei Bíróság 2008. május 15-én ítéletet hozott az üzletrész átruházási szerződések érvénytelenségének, illetve hatálytalanságának megállapítása iránti perben. A nem jogerős 7.G.40.053/2007/15. számú ítéletében megállapította, hogy a jelen per alperese és J. Istvánné között létrejött ajándékozási szerződés színlelt, adásvételi szerződést leplez, mely adásvételi szerződés M. Lénárddal szemben hatálytalan, ugyanígy az alperes és Cs. Antal között létrejött üzletrész átruházási szerződés is hatálytalan M. Lénárd taggal szemben. A bíróság az üzletrészt átruházók és M. Lénárd tag között létrehozta az üzletrész adásvételi szerződéseket.
Tudomása szerint az ítélet ellen a hivatkozott per alperesei fellebbezést nyújtottak be. Előadta, hogy amennyiben az ítélet ezzel a tartalommal jogerőre emelkedik, a perbeli üzletrészek tulajdonosa M. Lénárd, nem pedig az alperesi társaság. Ennélfogva az alperesnek a felperesi társaságból való kizárása okafogyottá válhat.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A fellebbezést alaposnak találta a Fővárosi Ítélőtábla.
Az elsőfokú bíróság a tényállást részben hiányosan állapította meg és megalapozatlan jogi következtetéssel utasította el - érdemi vizsgálat nélkül - a felperes tagkizárásra irányuló keresetét arra hivatkozással, hogy a felperes taggyűlése a határozatot nem szabályszerűen összehívott taggyűlésen hozta meg.
Helytállóan hivatkozott a felperes a fellebbezésében arra, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelte döntése meghozatalánál azt, - az egyébként az ítélet tényállási részében rögzített körülményt - hogy a 2007. július 12-i taggyűlésen a társaság valamennyi tagja jelen volt, és az alperes kizárására vonatkozó indítvánnyal kiegészített napirendi pontok tárgyalását a taggyűlés egyhangúlag megszavazta. Ítéletében nem ismertette a felperes erre való hivatkozását, és nem vonta le a Gt. (régi) 153. § (4) bekezdéséből adódó jogkövetkezményt, amely szerint, ha a taggyűlést nem szabályszerűen hívták össze, határozatot csak akkor hozhat, ha valamennyi tag jelen van és a taggyűlés megtartása ellen a tagok egyike sem tiltakozik.
A fentiek önmagukban orvosolták volna a taggyűlés összehívásának esetleges szabálytalanságát, de a másodfokú bíróság álláspontja szerint arra is megalapozottan hivatkozott a felperes, hogy a felügyelő bizottság jelen esetben jogszerűen hívta össze a taggyűlést a Gt. (régi) 32. § (4) bekezdése alapján, amely úgy rendelkezik, hogy ha a felügyelő bizottság megítélése szerint az ügyvezetés tevékenysége jogszabályba, a társasági szerződésbe (alapító okiratba, alapszabályba), illetve a gazdasági társaság legfőbb szervének határozataiba ütközik vagy egyébként sérti a gazdasági társaság vagy a tagok (részvényesek) érdekeit, összehívja a gazdasági társaság legfőbb szervének rendkívüli ülését és javaslatot tesz annak napirendjére.
Tény, hogy a taggyűlés összehívásának időpontjában (2007. június 26.) a közhiteles cégnyilvántartás adatai szerint a felperesnek nem volt bejegyzett képviselője, azonban a peres felek egyezően adták elő, hogy a felperes nevében a volt ügyvezető által adott általános meghatalmazás alapján az alperes ügyvezetője, K. Ignác járt el.
A tisztségéről lemondott ügyvezető által adott általános meghatalmazást, valamint annak alapján a meghatalmazott képviseleti tevékenységét a felügyelő bizottság alappal tartotta jogszabályba ütközőnek, amely a másodfokú bíróság megítélése szerint is alapot adott a Gt. (régi) 32. § (4) bekezdésének alkalmazására.
Úgyszintén megalapozottan hivatkozott a felperes a fellebbezésében arra, hogy a taggyűlés szabályszerű összehívása szempontjából releváns tényállást az elsőfokú bíróság hiányosan állapította meg.
Nem rögzítette ítélete indokolásában a felperesi társasággal szemben a tagok által kezdeményezett törvényességi felügyeleti eljárás tényét és adatait, ugyanakkor a kereset elutasításának alapvető indokát abban jelölte meg, hogy nem lett volna mellőzhető törvényességi felügyeleti eljárás kezdeményezése.
Ennek azonban a másodfokú bíróság döntésére kiható jogi relevanciája azért nincs, mert a fentebb kifejtettek egybevetéséből következik, hogy a felperes szabályszerű taggyűlésen hozott érvényes határozat alapján nyújtotta be a tagkizárásra irányuló keresetet, és a felperes az elsőfokú eljárás során azt is igazolta, hogy M. Lénárd a Gt. (régi) 153. § (3) bekezdése rendelkezéseinek betartásával javasolta az alperes kizárására vonatkozó napirendi kérdés megtárgyalását.
A fellebbezés kapcsán rámutatott ugyanakkor a másodfokú bíróság arra, hogy az elsőfokú bíróság 6. sorszámú - az alperes tagsági jogainak felfüggesztésére irányuló kérelmet elutasító - végzésének felülbírálatára jelen eljárásban nincs jogszabályi lehetőség.
A végzés ellen az elsőfokú bíróság - helyesen - fellebbezési jogot biztosított a Gt. (régi) 50. § (4) bekezdésének megfelelően. A Pp. 254. § (1) bekezdése kizárja a per folyamán hozott, külön fellebbezéssel támadható határozatok felülbírálatát az ítélet elleni fellebbezés alapján folyó eljárásban.
Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak érdemben kell a felperes tagkizárásra vonatkozó kereseti kérelmét elbírálnia a Gt. (régi) 49-50. §-aiban meghatározott soron kívüli eljárásban.
Ennek során figyelemmel kell lennie a felperes által a másodfokú eljárásban benyújtott, a Pest Megyei Bíróság nem jogerős 7.G.40.053/2007/15. számú ítéletében foglaltakra is az alábbiak szerint.
A közhiteles cégnyilvántartás adatai szerint az alperes jelenleg a felperesi társaság tagja.
A kizárás iránti perben a kizárandó tag tagsági viszonyának fennállta, illetve esetleges megszűnése alapkérdés, hiszen a bíróság csak olyan személyt zárhat ki egy gazdasági társaságból, aki tagja a társaságnak. A Legfelsőbb Bíróság 2006/1522. számú Elvi határozata értelmében nem ütközik a Gt. (régi) 50. §-ába, ha a peres bíróság vizsgálja, hogy a kizárási per folyamatban léte alatt az alperes tagsági viszonya megszűnt-e.
A nem jogerős ítélet alapján az alperes által J. Istvánnétól és Cs. Antaltól megszerezni kívánt üzletrészek tulajdonosa nem az alperesi társaság, hanem M. Lénárd tag.
Amennyiben a megismételt eljárás folyamatban léte alatt az üzletrész átruházási szerződésekkel kapcsolatos per jogerősen befejeződik, az ott hozott döntéstől függően kell az elsőfokú bíróságnak meghoznia az érdemi döntését. Figyelemmel azonban a Gt. (régi) 50. § (3) bekezdésében írtakra, a párhuzamosan folyó per jogerős elbírálásáig jelen eljárás nem függeszthető fel.
A felperes fellebbezése eredményes volt. Döntésére tekintettel a másodfokú bíróság a Pp. 252. § (4) bekezdése alapján a felperes másodfokú eljárásban felmerült perköltségét csak megállapította, az magában foglalja a felperes által lerótt 24.000,-Ft fellebbezési eljárási illetéket, valamint a felperesi ügygondnok munkadíját, melynek mértékét a másodfokú bíróság a kifejtett ügyvédi munkára tekintettel, az ügygondnokra is irányadó 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (3), (5) és (6) bekezdései, valamint a Legfelsőbb Bíróság Pk.149. számú állásfoglalása alapján határozott meg. (Pp. 74. és 75. §).
(Pest Megyei Bíróság G.40.072/2007/12-I.
Fővárosi Ítélőtábla Gf.40.149/2008/6.)