adozona.hu
BH+ 2008.11.493
BH+ 2008.11.493
A tulajdonost terhelő adófizetési kötelezettség tulajdonosváltozás esetén történő áthárításának feltételei [Ptk. 205. § (2) bek., 368. § (3) bek., 1990. évi C. tv. (továbbiakban: Hatv.) 12. § (1) bek., 14. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében 2 667 080 Ft és járulékainak megfizetésére kérte kötelezni az alperest a Ptk. 368. § (3) bekezdésére hivatkozással. Előadta, hogy 2004. február 4-én, ingatlan-adásvételi szerződéssel a perbeli ingatlan tulajdonjogát az alperesre átruházta. Az alperes, a tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése előtt, az ingatlan birtokába lépett. Köteles ezért a felperes által kifizetett építményadónak, az ingatlan birtokba bocsátását követő időre eső arányos részét megt...
BH+ 2008.11.493 A tulajdonost terhelő adófizetési kötelezettség tulajdonosváltozás esetén történő áthárításának feltételei [Ptk. 205. § (2) bek., 368. § (3) bek., 1990. évi C. tv. (továbbiakban: Hatv.) 12. § (1) bek., 14. § (2) bek.].
A felperes keresetében 2 667 080 Ft és járulékainak megfizetésére kérte kötelezni az alperest a Ptk. 368. § (3) bekezdésére hivatkozással. Előadta, hogy 2004. február 4-én, ingatlan-adásvételi szerződéssel a perbeli ingatlan tulajdonjogát az alperesre átruházta. Az alperes, a tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése előtt, az ingatlan birtokába lépett. Köteles ezért a felperes által kifizetett építményadónak, az ingatlan birtokba bocsátását követő időre eső arányos részét megtéríteni.Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az összegszerűséget elismerte, a fizetési kötelezettségének jogalapját azonban vitatta. Állította, hogy a perbeli építményadó fizetési kötelezettség, a tárgyév első napján ingatlantulajdonos felperest terheli. Arra vonatkozó külön megállapodás hiányában ezért a keresetben megjelölt pénzösszeg megfizetésére nem köteles.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
Határozatának indokolásában kifejtette: a peres felek a Ptk. 365. §-ában írtak szerint a közöttük létrejött ingatlan adásvételi szerződésben a szerződést érintő lényeges körülményekben megállapodtak. A peres eljárás során meghallgatott tanúk vallomásából kétséget kizáróan arra kellett következtetni, hogy a perbeli adó viselésének kérdése az ügyletkötéskor nem merült fel.
A helyi adókról szóló 1990. évi C. tv. (a továbbiakban: Hatv.) 12. §-a szerint az építményadó alanya az, aki a naptári év első napján az építmény tulajdonosa. A felperes tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartási adatok szerint 2002. február 1-jétől 2004. május 4-ig állt fenn. A Ptk. 200. §-a értelmében a peres felek megállapodhattak volna abban, hogy az említett jogszabály szerint, a felperest terhelő építményadó összegének viselését egymás között megosztják. Ilyen megállapodás azonban közöttük nem jött létre. Annak hiánya miatt a felperes követelése alaptalan.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. Kötelezte az alperest 2 667 080 Ft és annak 2004. október elsejétől a kifizetésig járó törvényes kamatainak megfizetésére.
A másodfokú bíróság határozata szerint, az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelte. A tényállást részben tévesen állapította meg, abból helytelen jogi következtetéseket vont le. A felperes igazolta, hogy az adóév első napján fennálló tulajdonjogára tekintettel az építményadó fizetési kötelezettségének eleget tett. Az adó az ingatlant érintő olyan teher, amelyet a tulajdonos köteles viselni. A felperes azonban ingatlanának tulajdonjogát az adófizetési kötelezettségének teljesítését követően az alperesre átruházta.
A Ptk. 368. § (3) bekezdése értelmében, ha az ingatlan vevője a tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartásba történt bejegyzése előtt birtokba lép, annak napjától kezdve szedi a dolgok hasznait, viseli terheit és azt a kárt, amelynek megtérítésére senkit nem lehet kötelezni. A Ptk. 99. §-a szabályozza a tulajdonos jogosítványait, és kötelezettségeit. Ez utóbbiak közé tartozik a terhek viselése. A Ptk. 205. § (2) bekezdése értelmében nem kell a feleknek megállapodniuk olyan kérdésben, amelyet jogszabály rendez.
Az elsőfokú bíróság ezért szükségtelenül folytatott le tanúbizonyítást a szerződés tartalmának megállapítása végett. A peres felek az adásvételi szerződésben a Ptk. ismertetett szabályai szerint rendelkeztek a terhek viseléséről. Külön megállapodást csak akkor kellett volna kötniük az adóviselésre nézve, ha a Ptk. szabályaitól el kívántak volna térni.
A másodfokú bíróság hangsúlyozta azt is, hogy az adójogi szabályok nem irányadóak a felek egymás közötti polgári jogi viszonyában. A felperes az általa megfizetett közteher (adó) arányos részét jogosult az új tulajdonos alperestől követelni.
Az alperes a jogerős ítélettel szemben benyújtott felülvizsgálati kérelmében kérte annak hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. Jogszabálysértésként a Hatv. 12. §-ára hivatkozott. Vitatta, hogy az abban foglaltak a peres felek polgári jogi viszonyában nem irányadók. Hangsúlyozta, hogy a felperes által kifizetett építményadó egyszeri, egyösszegű adó, amelyet annak kell fizetnie, aki az év első napján az ingatlan tulajdonosa. Ez az adófizetési kötelezettség a Hatv. 14. § (2) bekezdése szerint az évközi tulajdonosváltozás esetén is, az új tulajdonost csak a következő naptári év első napján terheli. Az alperes előadta azt is, hogy a peres felek a közöttük létrejött adásvételi szerződésben pontosan meghatározták, hogy milyen terhek viselésére köteles az alperes. Ezek között az év elején esedékes és megfizetett adó nem szerepel.
A felperes a jogerős ítélet hatályban fenntartását indítványozta. Vitatta az alperes által állított jogszabálysértést. Hangsúlyozta, a peres felek jogvitájának eldöntésére a Ptk. szabályai az irányadók.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. Megállapította, hogy az, az alábbiakra tekintettel jogszabálysértő.
A peres felek között nem volt vitatott, hogy 2004. január elsején a perbeli ingatlan tulajdonosa a felperes volt. A Hatv. 12. § (1) bekezdése értelmében ezért az építményadó megfizetésének kötelezettsége őt terhelte. Ezt igazolja a peres iratok között fellelhető, a B. Város Önkormányzat Polgármesteri Hivatal Adóügyi Iroda Adócsoportjának 2004 januárjában írott, 3 200 500 Ft összegű építményadó fizetéséről szóló levele is. A kivetett adó a Ptk. 368. § (3) bekezdése, illetve 99. §-a alapján az adókivetés időpontjában tulajdonos felperest terhelte. Teherviselési kötelezettségét nem befolyásolja, hogy az építményadót két részletben volt jogosult megfizetni.
A Legfelsőbb Bíróság több korábban hozott eseti döntésében már kifejtette (Pfv.VI.21.704/1998/4; Pfv.VII.21.297/2000/4.), hogy az adófizetési és viselési kötelezettség az adójogszabály alapján állapítandó meg. Tulajdonosváltozás esetén, a tárgyévi adó áthárítására, szerződéses megállapodás esetén van lehetőség.
Az alperes alappal hivatkozott arra, hogy a Hatv. 12. § (1) bekezdése szerint a perbeli adófizetési kötelezettség a felperest terhelte, és a peres felek között annak részbeni áthárítására megállapodás nem jött létre. A 2004. február 4-én kelt ingatlan adásvételi szerződés 8. pontjában ugyanis egyértelműen rögzítést nyert, hogy az alperesnek csak az ingatlan birtokba bocsátását követően áll fenn kárveszély viselési, az ingatlan fenntartásával járó költségviselési kötelezettsége. Az ingatlan fenntartásával kapcsolatos költségek alatt - a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint - a közüzemi díjakat, a karbantartással járó kiadásokat kell érteni. A peres felek akarata nem terjedt ki tehát a perbeli közteher áthárítására.
A Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság mindezekre tekintettel a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján, a Hatv. 12. § (1) bekezdését és a Ptk. 205. § (2) bekezdését sértő jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az érdemben helytálló elsőfokú bírósági ítéletet helybenhagyta. (Legf.Bír.Pfv.X.20.655/2008.)