adozona.hu
BH 2008.11.307
BH 2008.11.307
Felszámolás alatt álló cég által indított perben az alperes csak akkor élhet beszámítási kifogással, ha a pénzkövetelését a felszámoló nyilvántartásba vette [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 38. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A 2004. április 22-e óta felszámolás alatt álló felperes által kibocsátani kért fizetési meghagyással szemben előterjesztett alperesi ellentmondás folytán perré alakult eljárásban a felperes 4 868 817 Ft és ennek 2004. május 30-ától a kifizetésig járó késedelmi kamatainak megfizetésére kérte kötelezni az alperest fuvardíj tartozás címén. Az alperes a keresettel szemben 4 323 761 Ft erejéig beszámítási kifogást terjesztett elő. Előadta, hogy igénye üzleti jutalék címén a felperessel szemben in...
BH 2008.11.307 Felszámolás alatt álló cég által indított perben az alperes csak akkor élhet beszámítási kifogással, ha a pénzkövetelését a felszámoló nyilvántartásba vette [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 38. § (3) bek.].
A 2004. április 22-e óta felszámolás alatt álló felperes által kibocsátani kért fizetési meghagyással szemben előterjesztett alperesi ellentmondás folytán perré alakult eljárásban a felperes 4 868 817 Ft és ennek 2004. május 30-ától a kifizetésig járó késedelmi kamatainak megfizetésére kérte kötelezni az alperest fuvardíj tartozás címén. Az alperes a keresettel szemben 4 323 761 Ft erejéig beszámítási kifogást terjesztett elő. Előadta, hogy igénye üzleti jutalék címén a felperessel szemben indult felszámolási eljárást megelőzően keletkezett.Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 4 868 817 Ft-ot, és ennek 2004. május 30-ától a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamatait, valamint 262 972 Ft perköltséget. Kimondta továbbá, hogy a felperes által le nem rótt 292 100 Ft kereseti illetéket az alperes köteles megtéríteni az államnak, külön felhívásra. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy az alperes a felperes követelésének jogalapját és összegét nem vitatta. A felperes keresetének ezért a Ptk. 488. § (1) bekezdése, illetve az 506. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó, a Nemzetközi Árufuvarozási Szerződésről szóló Egyezmény kihirdetéséről rendelkező, 1971. évi 3. törvényerejű rendelet (továbbiakban: CMR) alapján helyt adott.
Az alperes által előterjesztett beszámítást a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról, a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. évi törvény (a továbbiakban: Cstv.) 36. § (1) bekezdése értelmében azonban mellőzte. Álláspontja az volt, hogy a felszámolási eljárás során csak olyan követelés számítható be, amelyet a felszámoló elismertként nyilvántartásba vett, és amelynek tekintetében a felszámolás kezdő időpontját - vagy ha a követelés később keletkezett, a keletkezését - követően nem került sor engedményezésre. Az elsőfokú bíróság a peres iratokból azt állapította meg, hogy a felperes felszámolója, az alperes hitelezői igényét nem vette nyilvántartásba, ezért az beszámítási kifogás útján a felperessel szemben nem volt érvényesíthető.
Az alperes fellebbezése folytán indult másodfokú eljárás során az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette. Fellebbezett rendelkezését helybenhagyta. Kötelezte egyúttal az alperest 50 000 Ft másodfokú perköltség megtérítésére. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel érintett körben, a tényállást a szükséges mértékben feltárta. Érdemben helytálló jogi következtetésre jutott. Határozatának indokolását azonban a másodfokú bíróság szükségesnek tartotta módosítani. Rámutatott, hogy a jogvita eldöntése szempontjából nem a Cstv. 36. §-ában, hanem a Cstv. 38. § (3) bekezdésében foglaltak voltak irányadók. Ez utóbbi rendelkezés szerint nincs akadálya annak, hogy a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet által indított perekben, a hitelező a beszámítás jogával éljen. A Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pontja értelmében azonban az alperes nem tekinthető hitelezőnek. Vagyoni követelését ugyanis a felszámoló, a felek által sem vitatottan, nem vette nyilvántartásba. A Cstv. 38. § (3) bekezdésében írt, a beszámítás érvényesítésének alapjául szolgáló együttes feltételek közül, a beszámítással élni kívánó fél hitelezői minősége nem állt fenn. Az ítélőtábla ezért a beszámítási kifogásként érvényesített követelés jogalapjának, illetve összegének érdemi vizsgálatára nem látott módot. A felperes által előterjesztett kereseti kérelemmel szemben bejelentett beszámítási kifogás elutasítását megalapozottnak tartotta.
Az alperes a jogerős ítélettel szemben benyújtott felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen kérte annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását, a beszámítási kifogásban megjelölt összeg erejéig. Másodlagosan indítványozta a jogerős ítéletnek az elsőfokú bíróság ítéletére kiterjedő hatályon kívül helyezését, és az eljárt bíróságok új eljárásra, új határozat hozatalára, a beszámítási kifogás érdemi vizsgálatára utasítását. Jogszabálysértésként a Cstv. 38. § (3) bekezdésének helytelen értelmezésére, illetve alkalmazására hivatkozott. Vitatta, hogy követelésének érvényesítéséhez, annak nyilvántartásba vételére is szükség lett volna. Előadta, hogy a Cstv. 36. §-át módosító 1997. évi XXVII. tv. 12. §-a, az ahhoz fűzött indokolás szerint a beszámítási igényének perbeli érvényesítéshez a szabályszerű bejelentést és annak nyilvántartásba vételét követeli meg. Azt azonban nem, hogy e beszámítandó követelést a felszámoló el is ismerje. Követelését 2004. szeptember 14-én bejelentette, és ennek joghatálya független attól, hogy azt a felszámoló elutasította.
A felperes a jogerős ítélet hatályban fenntartását kérte. Vitatta az alperes által állított jogszabálysértést.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. Megállapította, hogy az az alábbiakra tekintettel a jogszabályoknak megfelel.
Az alperes tévesen hivatkozik arra, hogy a másodfokú bíróság, a Cstv. 38. § (3) bekezdésében foglaltakat helytelenül értelmezte, illetve a jogvita eldöntése során helytelenül alkalmazta. A beszámítási kifogás érvényesíthetőségének feltételeit a Cstv. 38. § (3) bekezdése egyértelműen tartalmazza. A rendelkezés szerint beszámítás jogával csak az élhet, aki a felszámolás kezdő időpontjában is a beszámítandó pénzkövetelés jogosultja volt, a felszámolási eljárásban hitelezőnek minősül. Hitelezői minősége pedig - a felszámolás kezdő időpontja után - csak akkor állapítható meg, ha a pénzkövetelését a felszámolónak szabályszerűen bejelentette, és azt a felszámoló nyilvántartásba vette (BH 2007/34.).
A másodfokú bíróság helytállóan állapította meg a Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pontjában írtak alapján, hogy az alperes hitelezőnek nem tekinthető. Vagyoni követelését ugyanis a felszámoló a peres felek által sem vitatottan, nem vette nyilvántartásba, az alperes hitelezői igényét elutasította.
A felperesi keresettel szemben ezért, az alperes által bejelentett beszámításra jogi lehetőség nem volt. Az eljárt bíróságok az erre irányuló kérelmet helytállóan utasították el.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a kifejtett indokokkal a felülvizsgálni kért jogszabályoknak megfelelő határozatot hatályában fenntartotta.
(Legf.Bír. Gfv. X. 30.291/2007.)