adozona.hu
AVI 2008.9.101
AVI 2008.9.101
Amennyiben a fél a termék származását hitelt érdemlő módon nem tudja bizonyítani, adózatlan jövedéki terméknek kell az adott terméket minősíteni [2003. évi CXXVII. tv. 114. § (2) bek.]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jövedéki hatóság pénzügyőrei 2005. február 23-án időszaki elszámolást végeztek a felperes által üzemeltetett szeszfőzdében.
Az ellenőrzés során a termékeket összevetették a bérfőzési lapon, és a származási igazolványokon szereplő adatokkal. Megállapították, hogy az adóraktárban feltalált 5 db 50 literes műanyag kannában lévő 242 liter bérfőzött pálinka mennyiség és szeszfok adatai nem voltak beazonosíthatók.
E termékek eredetének igazolását nem fogadták el, a pálinkát adózás alól elvontna...
Az ellenőrzés során a termékeket összevetették a bérfőzési lapon, és a származási igazolványokon szereplő adatokkal. Megállapították, hogy az adóraktárban feltalált 5 db 50 literes műanyag kannában lévő 242 liter bérfőzött pálinka mennyiség és szeszfok adatai nem voltak beazonosíthatók.
E termékek eredetének igazolását nem fogadták el, a pálinkát adózás alól elvontnak minősítették, lefoglalták, majd az elsőfokú hatóság határozatával a felperest 2 359 680 Ft jövedéki bírság megfizetésére kötelezte, és elrendelte a 242 liter alkoholtermék elkobzását, megsemmisítését.
A fellebbezés folytán eljárt alperes, mint másodfokú hatóság határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja az volt, hogy a jövedéki törvénysértés terhére nem volt megállapítható. A bérfőzési lapokon az adózottan kiadott bérfőzött pálinka mennyiségét hektoliter fokban kell meghatározni. Amennyiben az ellenőrzést végző járőrök is így jártak volna el, akkor egyértelműbbé vált volna, hogy a jogszabályi előírások szerint engedélyezett 1%-os tűréshatáron belüli eltéréssel azonos volt a feltalált mennyiség az okmányokon szereplőkkel. A felperes nem vitatta, hogy a kifőzés után a tárolhatóság érdekében az alkohol-termékeket összeöntötte, álláspontja szerint azonban ezt nem tiltja jogszabály.
Az alperes kérte a kereset elutasítását és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság 12. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság a jövedéki adóról és jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 114. § (1) és (2) bekezdés b) pontja valamit a Jöt. végrehajtására kiadott 8/2004. (III. 10.) PM rendelet (PM rendelet) 56. § (1) és (8) bekezdése alapján azt állapította meg, hogy a jövedéki hatóság helyesen járt el. A felperes által kiállított bérfizetési lapok és ennek részét képező származási igazolványok ugyanis a tárolóedényekben lévő termékek azonosítására nem voltak elfogadhatóak. Nem vitatható a Jöt. 64. §-ának (1) bekezdése az adó alapjaként a hektoliter-fokot tekinti bázisnak, de önmagában az a tény, hogy a jövedéki hatóság nem ezt, hanem a felperes által mértékében nem vitatottan az alkohol-fokot vette alapul, az elszámoltatás eredményén nem változtatott, így az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a jövedéki adóhatóságok a felperest jogszerűen kötelezték jövedéki bírság megfizetésére.
A vámhatóság a Jöt. 119. § (2) bekezdés a) pontja szerint az adózás alól elvont jövedéki terméket lefoglalta, a lefoglalt jövedéki termék kiadására, - miután az adózás alól elvont terméknek minősül, - nem kerülhetett sor.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő döntés meghozatalát.
A felperes hangsúlyozta, hogy a bérfőzési lap származás igazolvány részét a termék adózott voltának igazolására nem az adóraktárban, hanem a bérfőzetőnél kell vizsgálnia a hatóságnak.
A felperes fenntartotta azt az álláspontját, hogy a PM rendelet 56. § (10) bekezdése csak az adózott és adózatlan termékek elkülönített tárolását írja elő, ezért kiterjesztőnek tartotta a bíróság értelmezését, amikor a bérfőzetőként való tárolást kérte számon. A felperes fenntartotta a korábbi álláspontját a mérés tekintetében is.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság jogerős ítéletét hatályában fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és helytálló volt az ebből levont jogi következtetése is.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett azzal az elsőfokú bírósági Ítéleti, illetőleg alperesi határozati megállapítással, mely szerint a felperesnél tartott időszaki elszámolás alkalmával a felperes által tett készletbevallás adatai szerint az adóraktárban feltalált 5 db 50 literes műanyag kannában lévő 242 liter még át nem vett bérfőzött pálinka eredetének igazolására a felperes által benyújtott bérfőzési lapok, illetőleg származási igazolványok nem voltak alkalmasak. A helyszínen elvégzett mérési adatok alapján ugyanis a valóságban mért szeszfok és mennyiség nem egyezett meg az okmányokon szereplő adatokkal. így helyesen állapította meg a jövedéki hatóság és az elsőfokú bíróság is, hogy a Jöt. 114. § (2) bekezdés b) pontja értelmében adózatlan jövedéki terméknek kellett ezeket a termékeket tekinteni, mivel annak származását a felperes megfelelő hitelt érdemlő módon nem tudta bizonyítani.
A Legfelsőbb Bíróság osztotta az elsőfokú bíróság azon álláspontját, mely szerint az adott esetben a pálinka eredetének igazolására a 8/2004. (III. 10.) PM rendelet 56. § (8) bekezdése alapján a felperes által felmutatott származási igazolványok nem voltak alkalmasak. Az 56. § (10) bekezdésben megfogalmazottak pedig azzal a kötelezettséggel terhelték a felperest, hogy a bér főzött pálinkát egymástól elkülönítetten, a bérfőzési lap szerint is elkülönítetten tárolják, ellenkező esetben ugyanis a beazonosítás nem lehetséges.
A jogerős ítélet a jogszabályi rendelkezéseknek megfelel, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.122/2006.)