adozona.hu
AVI 2008.9.100
AVI 2008.9.100
Az áru származásának igazolására az eljáró jogalkalmazó szervek csak az előírásnak megfelelő okiratot fogadhatják el [1995. évi C. tv. 16. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámhivatal a felperes részére az adásvételi szerződésen feltüntetett vámérték alapulvételével, az azon lévő számlanyilatkozatra figyelemmel, 0%-os vámtétel mellett vámkezelte a belföldi forgalom számára az 1 db VW Passat típusú személygépkocsit.
A vámhivatal a származást igazoló számlanyilatkozat utólagos megerősítése céljából megkereste a külföldi (német) vámhatóságot. A megkeresett arról tájékoztatta a magyar vámhatóságot, hogy "okmányon szereplő áru nem származó áru, az EK-Magyar Megáll...
AVI 2008.9.100 Az áru származásának igazolására az eljáró jogalkalmazó szervek csak az előírásnak megfelelő okiratot fogadhatják el [1995. évi C. tv. 16. § (1) bek.]
A vámhivatal a felperes részére az adásvételi szerződésen feltüntetett vámérték alapulvételével, az azon lévő számlanyilatkozatra figyelemmel, 0%-os vámtétel mellett vámkezelte a belföldi forgalom számára az 1 db VW Passat típusú személygépkocsit.A vámhivatal a származást igazoló számlanyilatkozat utólagos megerősítése céljából megkereste a külföldi (német) vámhatóságot. A megkeresett arról tájékoztatta a magyar vámhatóságot, hogy "okmányon szereplő áru nem származó áru, az EK-Magyar Megállapodás értelmében". Ezért az elsőfokú vámhivatal megállapította, hogy a felperes nem jogosult a kedvező vámtétel alkalmazására, és 13%-os vámtétel alkalmazása mellett kötelezte összesen 212 932 Ft vámteher-különbözet megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését a 45/1996. (III. 25.) Korm. r. (továbbiakban: Vhr.) 32. § (2) bekezdésében és az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodás 4. sz. jegyzőkönyv (továbbiakban: Jegyzőkönyv) VI. Cím 32. Cikk 1-2. pontjaiban foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a német vámigazgatás értesítésében foglaltakra figyelemmel a felperes nem jogosult a kedvező vámtétel igénybevételére. A felperes által becsatolt okirat nem alkalmas a vámáru származó helyzetének igazolására.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését, és az alperes új eljárásra kötelezését vagy a határozat megváltoztatását, a vámteher-különbözet fizetési kötelezettség alóli mentesítését kérte. Azzal érvelt, hogy a vámhivatal nem kellőképpen tisztázta a tényállást, a becsatolt okiratból a vámáru származó helyzete megállapítható.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Jogi álláspontja szerint az alperes eleget tett a tényállás tisztázási kötelezettségének azzal, hogy a német vámhatóságot megkereste. A megkeresésre adott válasz egyértelmű, nem erősíti meg a gépjármű származó voltát. A felek közötti jogvita eldöntése szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a vámáru mely okoknál fogva nem tekinthető származónak. A német közigazgatás tájékoztatása közokirat, és hitelességének megkérdőjelezésére nem alkalmas a felperes által becsatolt, V. cég által kiállított okirat. A felperes a keresetében előadott érvelését a perben nem bizonyította. Az alperesnek a kedvezményes elbánás jogosultságát vissza kellett utasítania, határozata megalapozott és törvényes.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Pp. 206. § (1) bekezdésében, az 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 16. § (1) bekezdésében és a Jegyzőkönyv 32. Cikk 5. pontjában foglaltaknak. A tények és okiratok a közigazgatási és peres eljárás során nem megfelelően kerültek értékelésre. A V. cég nyilatkozata egyértelműen igazolja a vámáru származó helyzetét.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 3. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperes által hivatkozott Vtv. 16. § (1) bekezdése az áru származási helyét határozza meg. A Vhr. 32. § (2) bekezdése arra vonatkozóan tartalmaz szabályozást, hogy az Európai Megállapodás hatálya alá tartozó vámáruk esetében a kedvezmények igénybevételének feltételeit a Jegyzőkönyv tartalmazza. A Jegyzőkönyv értelmében a származást számlanyilatkozattal vagy EUR.l. szállítási bizonyítvánnyal kell bizonyítani. Ebből következően a vámjogi jogvitákban döntő jogalkalmazó szervek (vámhatóságok, bíróságok) egyéb okiratot a származás igazolására nem fogadhatnak el. Az alperes és az elsőfokú bíróság tehát jogszerű megállapítást tett a felperes által becsatolt VW cég által kiállított okirat bizonyító erejét illetően, és helyesen rögzítette, hogy az nem alkalmas a származó helyzet igazolására. (Jegyzőkönyv 16. Cikk., 21. Cikk. 27-28. Cikk)
Az alperes tényállás tisztázási kötelezettségének - ahogy azt az elsőfokú bíróság helyesen megállapította - a német vámhatóság megkeresésével eleget tett, és határozatában az 1957. évi IV. törvény 43. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltaknak megfelelően indokát is adta döntésének. Nem a magyar vámhatóságnak, hanem a német vámigazgatásnak kellett a megerősítéssel kapcsolatos eljárást lefolytatnia (Jegyzőkönyv 32. Cikk 1-3. pontja). Az alperes és az elsőfokú bíróság iratszerűen rögzítette, hogy a német vámigazgatás által adott tájékoztatás egyértelműen rögzíti, hogy a származást igazoló okmányon feltüntetett áru nem tekinthető származó árunak. Ennél fogva a határozatok megfelelnek a Jegyzőkönyv 32. Cikk 5. pontjában foglaltaknak.
A felperes tévesen hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság nem minden általa közölt adatot és bizonyítékot értékelt, mivel a jogerős ítélet megfelel a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak, helytálló és jogszerű indokát adja annak, hogy a felperes által hivatkozott bizonyíték mely okoknál fogva nem fogadható el. Teljes körűen rögzíti a közigazgatási és peres eljárás során feltárt adatokat, tényeket, bizonyítékokat és ezek értékelését valamint az érdemi döntés jogi indokait is. A jogvita eldöntésére irányadó szabályoknak állapítja meg, hogy az alperes határozata a kereset által megjelölt körben nem sért eljárási, illetve anyagi jogszabályt.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős Ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.065/2006.)