adozona.hu
AVI 2008.9.96
AVI 2008.9.96
Annak elbírálásához, hogy az árfolyamveszteség a vállalkozási tevékenység érdekében merült-e fel, vizsgálni kell, hogy a beszerzési ár, illetve az elidegenítéskori ár hogyan viszonyul a beszerzéskori, illetve az elidegenítéskori szokásos piaci árhoz (1996. évi LXXXI. tv. 8. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság 2000-2001-es adóévek vonatkozásában adóbevallások utólagos ellenőrzését végezte el a felperesnél, melynek eredményeként az összes vizsgált adó- és járuléknemben 31 000 950 Ft adókülönbözetet állapított meg. Az elsőfokú határozat indokolásának 10. pontja társasági adónemben 21 129 000 Ft adókülönbözetet, 18 536 000 Ft adóhiányt állapított meg.
E határozati pont szerint a felperes 2000. november 14-én megvásárolta az E. Rt. 119 000 000 Ft névértékű, névre szóló részvényé...
AVI 2008.9.96 Annak elbírálásához, hogy az árfolyamveszteség a vállalkozási tevékenység érdekében merült-e fel, vizsgálni kell, hogy a beszerzési ár, illetve az elidegenítéskori ár hogyan viszonyul a beszerzéskori, illetve az elidegenítéskori szokásos piaci árhoz (1996. évi LXXXI. tv. 8. §)
Az elsőfokú adóhatóság 2000-2001-es adóévek vonatkozásában adóbevallások utólagos ellenőrzését végezte el a felperesnél, melynek eredményeként az összes vizsgált adó- és járuléknemben 31 000 950 Ft adókülönbözetet állapított meg. Az elsőfokú határozat indokolásának 10. pontja társasági adónemben 21 129 000 Ft adókülönbözetet, 18 536 000 Ft adóhiányt állapított meg.E határozati pont szerint a felperes 2000. november 14-én megvásárolta az E. Rt. 119 000 000 Ft névértékű, névre szóló részvényét 238 000 000 Ft-ért, melyet 2001. október 17. napján 119 000 000 Ft-ért adott el. Az árfolyamveszteséget az adózás előtti eredménye csökkenéseként vette figyelembe. Az adóhatóság megállapítása szerint azonban a részvények piaci értéke nem változott, feltéve, hogy a beszerzés időpontjában a vételár nem tért el a szokásos piaci ártól. Ezért a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tao. tv.) 8. § (1) bekezdés d) pontja és 3. számú melléklet 3. pontja alapján azt nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült ráfordításnak minősítette, és a felperes társasági adóalapját megnövelte.
A fellebbezésre eljáró alperes határozatával az elsőfokú határozat VI. pontjának kijavítása mellett az elsőfokú határozat egyéb rendelkezéseit helyes indokai alapján helybenhagyta. Utalt arra, hogy a felperes által becsatolt szakértői vélemény szerint sem lehetett a szokásos piaci árat meghatározni.
A felperes keresetében az alperesi határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését és új eljárásra kötelezését kérte, másodlagosan annak megváltoztatását azzal, hogy a perbeli 119 millió Ft nem társasági adóalapot növelő tétel, és kérte az ehhez kapcsolódó adókülönbözet, adóhiány, bírság és késedelmi pótlék törlését.
A Fővárosi Bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a 2002. évi XLII. törvény 303. § (2) bekezdését csak a 2003. évi adóalap megállapítására kell alkalmazni, így a perben vizsgált 2001-es adóévre a Tao. tv. 3. számú mellékletét még alkalmazni kellett.
Megállapította, hogy az adóhatóság jogszerűen minősítette a Tao. tv. 8. § (1) bekezdés d) és 3. számú melléklet A/3. pontja alá eső jogügyletnek a perbeli ügyleteket.
Az elsőfokú bíróság a felperes indítványára igazságügyi szakértőt rendelt ki az E. Rt. részvényei értékének megállapítására. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a beszerzett szakértői vélemény alapján a beszerzési és az eladási árfolyam között 50%-nál nagyobb különbség a rendelkezésre álló adatok alapján nem volt indokolt.
Az elsőfokú bíróság szerint a felperes likviditási problémáinak konkrét összefüggéseit a perben egyáltalán nem bizonyította. Az I. Bank 1999-es befektetése ugyan megnövelhette a részvények értékét, de ez nem lehetett kihatással a 2000-2001 közötti árfolyamváltozásokra.
A felperes a 2000. évi III. negyedévi adatokat - különösen zártkörű részvényvásárlás esetén - megismerhette a könyvvitel adataiból, így nem volt elfogadható a felperes érvelése, hogy az 1999-es és 2000-es adatokból kellett kiindulni.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését és a keresetnek történő helyt adást. Jogi álláspontja szerint az alperesi határozat a részvények beszerzéskori piaci értékét egyáltalán nem vizsgálta, így az elsőfokú bíróság e körben tiltás ellenére hivatalból folytatott le bizonyítást és tett megállapításokat. Az Art. 97. § (4) és (6) bekezdése alapján a tényállás-megállapítás és bizonyítási kötelezettség az adóhatóságot terhelte volna a bírósági eljárásban is. A kapcsolt vállalkozásokra figyelemmel a Tao. tv. 18. §-át kellett volna alkalmazni és ennek alapján a szokásos piaci árat megállapítani. Ennek hiányában az alperesi határozat jogszabálysértő, ezt az elsőfokú bíróság a formális logika alkalmazásával nem mellőzhette volna.
Az alperes a jogerős Ítélet hatályában való fenntartását indítványozta annak helyes indokaira tekintettel.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 27. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság az ügyben irányadó tényállás minden elemét feltárta, és az alkalmazandó jogszabályok túlnyomórészt helyes értelmezésével jogszerű döntést hozott, amellyel a Legfelsőbb Bíróság is egyetértett, kivéve a Tao. tv. 18. §-ának alkalmazását.
A felperes felülvizsgálati kérelmére figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság álláspontja a következő:
A Tao. tv. 8. § (1) bekezdés d) pontja alapján az adózás előtti eredményt növeli az a költségként, ráfordításként elszámolt, az adózás előtti eredmény csökkenéseként számításba vett összeg - ideértve az immateriális javak és tárgyi eszközök értékcsökkenési leírását is -, mely nincs összefüggésben a vállalkozási, bevételszerző tevékenységgel, különös tekintettel a 3. számú mellékletben foglaltakra.
A 2000. december 31-én hatályos szöveg szerint az A/4. pont értelmében nem a vállalkozás érdekében felmerülő egyes költségek, ráfordítások közé tartozik az értékpapírnak a beszerzéstől számított két éven belüli elidegenítése esetén - ideértve az apportot is - elszámolt árfolyamveszteségnek, egyéb ráfordításnak az a része, amely abból keletkezett, hogy az értékpapír beszerzési és/vagy eladási ára a gazdasági esemény megtörténtekor a 18. § szerint meghatározott szokásos piaci ártól 10%-ot meghaladó mértékben eltért. A 2001. január 1-jétől hatályos szöveg szerint a A/3. pont értelmében nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő egyes költségek, ráfordítások közé tartozik a részesedés, az értékpapír értékesítése esetén elszámolt árfolyamveszteség, valamint a részesedés az értékpapír apportálása, a váltókövetelés értékesítése esetén elszámolt ráfordításnak az elszámolt bevételt meghaladó része, ha az eszköz beszerzési ára a beszerzéskori szokásos piaci árat 10%-nál nagyobb mértékben meghaladja, illetve az eszköz-elidegenítések következtében elszámolt bevétel nem éri el az elidegenítéskor szokásos piaci ár 90%-át.
Az elsőfokú bíróság jogi okfejtésével szemben annak elbírálásához, hogy az árfolyamveszteség a vállalkozási tevékenység érdekében merült fel, vizsgálni kell, hogy a beszerzési ár, illetve az elidegenítéskori ár hogyan viszonyult a beszerzéskori, illetve az elidegenítéskori szokásos piaci árhoz. Csak az ettől való meghatározott mértékű eltérés esetén állapítható meg, hogy az értékpapír árfolyamveszteség nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő költség, és így az a Tao. tv. 8. § (1) bekezdés d) pontja alapján az adózás előtti eredményt növeli.
A felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozottól eltérően az adóhatóságok vizsgálták a részvények beszerzéskori piaci értékét, és az alperes arra a megállapításra jutott, hogy még a felperes által a közigazgatási eljárásban becsatolt szakértői vélemény alapján sem lehetett a szokásos piaci árat meghatározni. Erre figyelemmel az alperes a beszerzési vételár tekintetében nem vitatta, hogy az nem tért el a szokásos piaci ártól, ugyanakkor megállapította, hogy a részvények piaci értéke nem változott, így nem volt indokolt az elidegenítéskori vételár meghatározása.
Az elsőfokú bíróság által kirendelt szakértői vélemény szerint sem volt megállapítható a részvények esetében a szokásos piaci ár, de az becsülhető volt. A Legfelsőbb Bíróság is egyetértett azzal, hogy sem a felperes által a közigazgatási eljárásban csatolt magánszakértői vélemény, sem a perben készült igazságügyi szakértői vélemény alapján a beszerzési és az eladási árfolyam közötti 50%-nál nagyobb különbség nem volt indokolható. A felperes 100%-os árfolyamveszteséget kívánt költségként elszámolni. Ebből következően a rendelkezésre álló bizonyítékok, adatok és közgazdasági elemzések alapján is jogszerűen jutott az elsőfokú bíróság arra a logikai következtetésre, hogy a szokásos piaci ártól való 10%-os eltérés mindenképpen megvalósult, így a Tao. tv. 3. számú melléklet A/4., majd A/3. pontja alapján a felperes által elszámolni kívánt árfolyamveszteség nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő költség, így az a Tao. tv. 8. § (1) bekezdés d) pontja értelmében az adózás előtti eredményt növeli.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I .35.145/2006.)