adozona.hu
AVI 2008.9.95
AVI 2008.9.95
Fogyasztási árkiegészítés esetén vizsgálni kell, hogy nem kívánják-e azt rendeltetésével ellentétes célra igénybe venni [2003. évi LXXXVII. tv. 4. § (2) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnél 2003. március 26-tól 2003. december 31-ig terjedő időszakra az adóhatóság vizsgálatot tartott.
Az ellenőrzés megállapította, hogy a felperes általános forgalmi adólevonási jogot kívánt gyakorolni egy 2003. december 13-án kelt számla után, amely 469 741 760 forintról és 117 435 440 forint általános forgalmi adó összegről került kiállításra "UHP salak elszállítása és hulladéktelepi lerakása" szolgáltatás után.
Az ellenőrzés megállapította, hogy a számlakiállítás alapja az volt, ...
AVI 2008.9.95 Fogyasztási árkiegészítés esetén vizsgálni kell, hogy nem kívánják-e azt rendeltetésével ellentétes célra igénybe venni [2003. évi LXXXVII. tv. 4. § (2) bek.]
A felperesnél 2003. március 26-tól 2003. december 31-ig terjedő időszakra az adóhatóság vizsgálatot tartott.Az ellenőrzés megállapította, hogy a felperes általános forgalmi adólevonási jogot kívánt gyakorolni egy 2003. december 13-án kelt számla után, amely 469 741 760 forintról és 117 435 440 forint általános forgalmi adó összegről került kiállításra "UHP salak elszállítása és hulladéktelepi lerakása" szolgáltatás után.
Az ellenőrzés megállapította, hogy a számlakiállítás alapja az volt, hogy a felperes 2003. december 8-án szerződést kötött a B. Kft.-vel. Ennek értelmében a felperes átadott 117 435 440 kg UHP salakhulladékot, a kft. pedig átvállalta e hulladék elszállítását 4000 Ft/tonna + áfa ellenében. A vállalkozási díjkiegyenlítése, beszámítása kompenzálással, illetőleg a kft. váltójának visszaforgatásával történt volna. Az ellenőrzés szerint a perbeli megállapodásban foglalt gazdasági esemény a valóságban nem teljesült, a felek megállapodása valójában az adó csökkentésére irányult.
Az ellenőrzés megállapítása következtében meghozott elsőfokú határozat a felperes terhére 117 436 000 forint adókülönbözet állapított meg, melyből fizetendő adóhiány 117 435 000 forint volt, ezen túl a felperes kötelezte 58 717 000 forint bírság és 10 310 000 forint késedelmi pótlék megfizetésére, valamint a jogszabályban előírt nyilvántartások eltérő vezetése miatt 200 000 forint mulasztási bírság megfizetésére.
A fellebbezés folytán eljáró alperes az elsőfokú határozatot határozatával helybenhagyta.
Az adóhatóság megállapította, hogy a munkálatokat elvégezhette volna.
Az alperes határozatában hangsúlyozta, hogy önmagában a formailag szabályos számla az adólevonásra nem adhat alapot, amennyiben a tartalmi feltételek bármelyike hiányzik. Jelen esetben kizárólag az ellenérték pénzügyi rendezésére került sor, ezzel szemben szolgáltatás viszont nem valósult meg.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
A felperes hangsúlyozta, hogy a társaság felszámolás alatt állt, és a felszámoló a felszámolási törvényben, az 1991. évi XLIX. törvény 58. § (4) bekezdésében foglalt kötelezettségének tett eleget, amikor a jövőbeni kötelezettség rendezésére kötött szerződést.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság 7. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú ítélet az általános forgalmi adóról szóló módosított 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa. tv.) 32. § (1), 35. § (1) bekezdésére, valamint 8. § (1), és (2) bekezdésére , továbbá a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 15. § (3) bekezdésére és 166. § (2) bekezdésére hivatkozott.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát.
A felperes hangsúlyozta, hogy az eljáró bíróság kizárólag a számla oldaláról vizsgálta a tényállást és nem vette figyelembe, hogy a felek közötti szerződés arra is vonatkozott, miszerint a vállalkozó megőrzésre vette át az UHP salakot, továbbá átvállalta azt a kötelezettséget, mely a salak elszállítására, és hulladéktelepi lerakására vonatkozik. Ezek a kifejezések mutatják, hogy a felek nem azonnali teljesítésben állapodtak meg. Tehát a felperes nem azért fizette a számla alapján az ellenértéket a szerződő partnerének, hogy az UHP salakot azonnal elszállítsa, és hulladéktelepi lerakásáról gondoskodjék, hanem azért, hogy az ez irányú kötelezettségét tőle átvállalja, gondoskodjék a hulladék őrzéséről, vagyis hogy hosszabb távon oldja meg a salak elhelyezés gondját.
A Legfelsőbb Bíróság végzésével a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 7. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A perben eldöntendő kérdés az volt, hogy a felperes és a B. Kft. között 2003. december 8-án létrejött megállapodás, és az ahhoz kapcsolódó számla tartalma alapján a felperes jogosult volt-e általános forgalmi adó levonásra.
Az adóhatóság vizsgálta, hogy az általános forgalmi adóról szóló módosított 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa. tv.) 8. §-a szerint a számlában feltüntetett szolgáltatás teljesült-e, és a teljesített szolgáltatásnak megfelelően történt-e a felperes részéről a számla kiegyenlítése. Az adóhatóság, majd az elsőfokú bíróság is a szerződésben résztvevő felek valóságos akaratát, illetőleg a szerződési tartalomból kiindulóan a szerződés teljesítését is vizsgálta. Az adóhatóság és az elsőfokú bíróság az adózás rendjéről szóló módosított 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. § (7) bekezdése alapján azt állapította meg, hogy függetlenül a felek írásba foglalt azon megállapodásától - mely szerint a kötelezettség átvállalás ellenértékeként jár a díjkifizetése -, mégis a tényleges teljesítés során felmerülő költségelemekre vonatkozó árkalkulációt vették az ellenérték alapjául. Ebből is következik, hogy a felek a szerződésben foglaltak ellenértékének a hulladék kezelési tevékenység tényleges elvégzését tekintették.
Az adóhatóság és a bíróság megállapította, hogy a számlán feltüntetett időpontban a megállapodás tényleges tartalmának megfelelő teljesítés nem történt meg. Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság ítéletében arra is, hogy a számlának ez nem jelentette olyan alaki hibáját, amely a kijavítással módosítható lenne.
A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (Hgt.) 13. § (1) bekezdésének értelmében ugyanis a hulladék termelője és birtokosa, a tevékenysége gyakorlása során keletkező, illetőleg más módon birtokába kerülő hulladékot köteles gyűjteni, továbbá hasznosításáról vagy ártalmatlanításáról gondoskodni. A 13. § (2) bekezdés b) pontja lehetőséget ad arra, hogy az ilyen hulladékot, az erre feljogosított és engedéllyel rendelkező kezelőnek átadják. A kezelés költségeinek megfizetésével teljesül az átadó hulladékkezelési kötelezettsége. A Hgt. 14. § (2) bekezdése megállapítja, hogy a hulladékkezelési tevékenység, amennyiben törvény, kormányrendelet, vagy miniszteri rendelet eltérően nem rendelkezik kizárólag környezetvédelmi hatóság engedélyével végezhető.
A perben nem volt vitás tény, hogy a B. Kft. hulladék szállítására, és tárolására vonatkozó szakhatósági engedéllyel nem rendelkezett, tehát ilyen tevékenységre nem volt jogosult. Ez a tény független attól, hogy a perbeli hulladék nem minősült úgynevezett veszélyes hulladéknak.
Mindezen adatok megfelelő értékelésével helytállóan jutott az adóhatóság, illetőleg az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a felek között létrejött megállapodásnak megfelelő tényleges szolgáltatás nem jött létre, illetőleg a felperessel szerződő gazdasági társaság arra sem vállalhatott kötelezettséget - engedély hiányában -, hogy a felperesi hulladék összegyűjtési és megsemmisítési kötelezettségét átvállalja.
Ebből következően helytállóan vonta le azt a jogi következtetést az adóhatóság, illetőleg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes az adott számla alapján általános forgalmi adó levonási joggal nem rendelkezik. Az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés a) pontja szerint teljesített szolgáltatásnyújtás ugyanis nem valósult meg.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése szerint hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.147/2005.)