adozona.hu
AVI 2008.9.93
AVI 2008.9.93
Az adójóváírás jogosultság összeghatárát a törvény a magánszemély összes jövedelméhez köti [1995. évi CXVII. tv. 33. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes - mobiltelefon bázisállomás elhelyezése céljából - bérbe adta a 0334/16., illetve a 0334/2/36. helyrajzi szám alatti ingatlan 300 m2, 2001-től 550 m2 nagyságú területét. Az ingatlan-nyilvántartás szerint a terület szántó művelési ágú. A felperes bevallásaiban az ingatlan bérbeadásból származó jövedelmét nem szerepeltette, és az így bevallott alacsonyabb összegű jövedelem után számolt adó összegét adójóváírással csökkentette.
Az adóhatóság a felperesnél 1999-2003-ig terjedő időszak...
AVI 2008.9.93 Az adójóváírás jogosultság összeghatárát a törvény a magánszemély összes jövedelméhez köti [1995. évi CXVII. tv. 33. § (1) bek.]
A felperes - mobiltelefon bázisállomás elhelyezése céljából - bérbe adta a 0334/16., illetve a 0334/2/36. helyrajzi szám alatti ingatlan 300 m2, 2001-től 550 m2 nagyságú területét. Az ingatlan-nyilvántartás szerint a terület szántó művelési ágú. A felperes bevallásaiban az ingatlan bérbeadásból származó jövedelmét nem szerepeltette, és az így bevallott alacsonyabb összegű jövedelem után számolt adó összegét adójóváírással csökkentette.Az adóhatóság a felperesnél 1999-2003-ig terjedő időszakra bevallások utólagos vizsgálatát végezte el személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja) adónemben. Az ellenőrzés eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperest 237 659 Ft adóhiánynak minősülő szja adókülönbözet, 118 829 Ft adóbírság, 87 444 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 1. § (3) bekezdése, 3. § 51. és 53. pontjába, 4. § (1) bekezdése, 11. § (1) bekezdése, 29. § (1) bekezdése, 33. § (1) bekezdése, 74. §-ba, az 1994. évi LV. törvény (továbbiakban: Ttv.) 36. §, 46. §, 50. § (2) bekezdésébe, 52. §-ába foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes az összjövedelmére jutó adóját jogszerűtlenül csökkentette adójóváírással, mivel figyelembe véve a bérleti díjból származó jövedelmet is - túllépte azt az értékhatárt, amely az adójóváírás érvényesítésére feljogosította.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy termőföldet adott bérbe, az ezért kapott díj adómentes, így bevallásaiban nem kellett szerepeltetnie. Kifejtette, hogy az állami adóhatóság - az önkormányzati adóhatóság helyett - hatáskör hiányában járt el, és hivatkozott a bérleti díjmegoszthatóságára is.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Jogi álláspontja szerint az alperes határozata jogszerű.
A gazdasági eseményeket valós tartalmuk szerint kell megítélni. A felperes ténylegesen nem termőföldet, hanem termelésből kivont területet adott bérbe, ezért ügyében nem az önkormányzati adóhatóság rendelkezett hatáskörrel. A felperes elmulasztotta az ingatlant érintő változás bejelentését az ingatlan-nyilvántartás felé, ezért mulasztása miatt fennálló állapotra eredménnyel nem hivatkozhat. A felperes ingatlan bérbeadásából származó teljes bevétele jövedelemnek minősül, amely után számított adóját adójóváírással nem csökkenthette, mert jövedelme meghaladta az Szja. tv. 33. § (6) bekezdése szerinti határt. A felperes alap nélkül hivatkozott a bérleti díjból származó jövedelem megoszthatóságára.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Az Szja. tv. 74. § (5) bekezdésére és a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 96/A. §-ára alapítottan azzal érvelt, hogy az állami adóhatóság nem volt jogosult ellenőrzésre és határozathozatalra. Az alperes és a bíróság tévesen értelmezte és alkalmazta az Szja. tv. 3. § 51. és 56. pontjaiba foglaltakat, figyelmen kívül hagyta az Szja. tv. 4. § (4) és (5) bekezdéseit. Az alperes megalapozatlanul és jogellenesen vette figyelembe a termőfölt bérbe adásából származó bérleti díjösszegét az adójóváírás szempontjából jövedelemként. Az Art. 1. § (7) bekezdése jogsértően került alkalmazásra, a tényállás felderítetlen, a bíróság a bizonyítási eljárás során rendelkezésére álló okiratokat és egyéb bizonyítékokat tévesen és kirívóan okszerűtlenül mérlegelte, ezért a határozat nem felel a Pp. 206. §-ában foglaltaknak.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperes az adóigazgatási eljárásban és a perben bizonyítási indítványt nem terjesztett elő, adóügyi perekben pedig a bíróság hivatalból bizonyítást nem vehet fel (Pp. 164. §). A határozathozatalhoz szükséges ügydöntő tények az iratokból teljes körűen megállapíthatóak, és a rendelkezésre álló bizonyítékok értékelése tekintetében az alperes és az elsőfokú bíróság eljárása megfelel az 1957. évi IV. törvény 43. § (1) bekezdés c) pontjában és a Pp. 206. § (1) és 221. § (1) bekezdéseibe foglaltaknak.
A bérleti szerződésekben bérbeadóként kizárólag a felperes szerepel. A bérlő a jövedelemadó-levonásra szóló igazolásokat a felperes részére állította ki, és a bérleti díjat a felperesnek fizette meg, a levont adóelőleget is a felperes adóazonosító számának feltüntetésével utalta át.
A felperes kért földterület bérbeadására szóló adóhatósági engedélyt és adószámot az állami adóhatóságtól, és a bérlő felé a bérleti díjról ennek az adószámnak a feltüntetésével állította ki a számlát. A bérleti szerződés alapján a felperesnek volt jogcíme a jövedelemszerzésre, és az ingatlanhasznosításból is neki származott bevétele, ezzel ellentétes adatok igazolására a felperes bizonyítást nem is ajánlott fel.
A felperes jövedelem megosztási szándékát az adóhatóságnak nem jelezte, erre vonatkozó előadását kizárólag az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőzően terjesztette elő. A felperes tehát alap nélkül hivatkozott a bérleti díjmegoszthatóságára, az Szja. tv. 4. § (4) és (5) bekezdése szerinti szabály alkalmazhatóságára. Olyan személy nem adóztatható, aki az adóévben valamely jogcímen ténylegesen nem szerzett jövedelmet.
A jogerős ítélet valamennyi ténymegállapítása és ténybeli következtetése iratszerű, okszerű és jogszerű, logikai hibáktól mentes. A felperes ugyanis a földterületet nem mező-, erdőgazdasági, illetve halászati hasznosításra adta bérbe, hanem - általa sem vitatottan - mobiltelefon bázisállomás üzemeltetésére. Tekintettel arra, hogy a bérbe adott területet a szerződő felek 550 m2-re felemelték, a Ttv. 41. §-a értelmében a felperesnek a művelési ág változást be kellett volna jelentenie a földhivatalhoz. Ezt elmulasztotta, jogellenes magatartására előnyök szerzése céljából nem hivatkozhat.
Az Szja. tv. 74. § (2) bekezdése nem általában a termőföld bérbeadást, hanem csak a haszonbérlet útján történő bérbeadást teszi adómentessé. Az Szja. tv. 3. § 53. pontja szerint a haszonbérbeadás mező-, erdőgazdasági, illetve halászati hasznosítást jelent. Mivel a felperes által alkalmazott hasznosítási mód nem tartozik e kategóriába, a bérbeadásból keletkezett felperesi bevétel jövedelem, mely önálló tevékenységből (bérbeadásból) származik, és mint ilyen az összjövedelem részét képezi [Szja. tv. 74. § (1) bekezdése, 16. § (1) bekezdése, 29. § (1) bekezdése].
Az adójóváírás jogosultság összeghatárát a törvény a magánszemély összes jövedelméhez köti [Szja. tv. 33. § (1) bekezdés]. Ezért az adó-jóváírási jogosultságot az összes jövedelemhez viszonyítottan lehet megállapítani, amelybe beletartozik a bérleti díjból származó bevétel is. Az alperes és az elsőfokú bíróság érdemi döntése ennek megfelel, így a határozatok tekintetében megalapozatlanság, jogsértés, téves jogértelmezés nem állapítható meg.
Az Art. 1. § (7) bekezdése értelmében az adóhatóság nemcsak jogosult, hanem köteles is a szerződéseket, ügyleteket és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint minősíteni. A szerződéseknek, jogügyleteknek adózás szempontjából annyiban van jelentőségük, amennyiben azok gazdasági eredménye kimutatható. A perbeli esetben a felek a bérleti szerződést mobiltelefon bázisállomás elhelyezése céljából kötötték és ekként realizálták, így egyértelműen és ténylegesen megvalósult a földterület kivonása a művelés alól. Ezen a tényen nem változtat az ingatlan-nyilvántartási minősítés sem. A felperes ténylegesen nem termőföldet adott bérbe, hanem más ingatlan bérbeadásából származott jövedelme, így alaptalan az Szja. tv. 74. § (5) bekezdésére és az Art. 96/A. §-ára történő hivatkozása.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemmel támadott körben nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.068/2006.)