adozona.hu
AVI 2008.8.84
AVI 2008.8.84
A birtokba bocsátás hiányában az Áfa. tv. 11. § (1) bekezdés szerinti exportértékesítés nem állapítható meg [1992. évi LXXIV. tv. 11. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes, mint az R. Bt. jogutódja kapcsolatban állt egy horvát céggel, amely havi rendszerességgel, Írásban, listaszerűen összefoglalva megrendeléseket adott részére különböző olcsó, nem túl jó minőségű ruhanemű beszerzésére. A felperes a listát továbbította a PR Bt. és az W. Bt. részére. A PR Bt. a termékeket a j.-i piacon szerezte be, a W. Bt. az A. Bt. révén. A beszállítók az árukat a j.-i piac parkolójában, illetve a beszállító kispesti raktárában adták át. Az áruszállítást vagy közvet...
AVI 2008.8.84 A birtokba bocsátás hiányában az Áfa. tv. 11. § (1) bekezdés szerinti exportértékesítés nem állapítható meg [1992. évi LXXIV. tv. 11. § (1) bek.]
A felperes, mint az R. Bt. jogutódja kapcsolatban állt egy horvát céggel, amely havi rendszerességgel, Írásban, listaszerűen összefoglalva megrendeléseket adott részére különböző olcsó, nem túl jó minőségű ruhanemű beszerzésére. A felperes a listát továbbította a PR Bt. és az W. Bt. részére. A PR Bt. a termékeket a j.-i piacon szerezte be, a W. Bt. az A. Bt. révén. A beszállítók az árukat a j.-i piac parkolójában, illetve a beszállító kispesti raktárában adták át. Az áruszállítást vagy közvetlenül a külföldi partner a saját eszközével, vagy a felperesi társaság beltagjának horvát cége végezte. Az áruk ellenértékét a külföldi partner előre finanszírozta oly módon, hogy a megrendelt áru ellenértékét Ft-ban átadta, és a felperes a beszállítókat ebből az összegből fizette ki. A beszállítók termékértékesítésről bocsátottak ki számlát a felperesnek, aki exportot számlázott a horvát megrendelőnek. A megrendelő felperes bankszámlájára euróban is átutalta a megrendelések ellenértékét, a felperes pedig a külföldi partner részére visszafizette a meghitelezett forint összeget.A felperes tárgyidőszaki általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) bevallásában összes értékesítést terhelő felszámított adót, beszerzést terhelő előzetesen felszámított adót, elszámolandó adót és visszaigényelhető adót szerepeltetett, ez utóbbi kiutalását kérte.
Az adóhatóság a felperesnél 2002. május, június, július hónapokra áfa adónemben ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatokban 2002. május hónapra áfa adónemben 13 074 000 Ft adókülönbözetet írt elő, amelyből 1 629 000 Ft-ot adóhiánynak, 11 445 000 Ft-ot jogosulatlan visszaigénylésnek minősített. Kötelezte a felperest 6 537 000 Ft adóbírság, 267 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. 2002. június hónapra 9 444 000 Ft adókülönbözetet írt elő a felperes terhére, amelyből 6 781 000 Ft-ot jogosulatlan visszaigénylésnek, 2 663 000 Ft-ot adóhiánynak minősített. Kötelezte a felperest az adóhiány, 4 722 000 Ft adóbírság és 395 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. 2002. július hónap tekintetében a felperes terhére 5 280 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amiből 1 321 000 Ft-ot jogosulatlan visszaigénylésnek, 3 959 000 Ft-ot adóhiánynak minősített. Kötelezte a felperest az adóhiány, 2 640 000 Ft adóbírság és 526 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A felperes fellebbezései folytán eljárt alperes az elsőfokú határozatokat - az ügy érdemét nem érintő rendelkezések kijavítása mellett - a 2004. június 1. napján hozott határozataiban helybenhagyta. Döntéseit az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésébe, l/A. § (1) bekezdésébe, az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 8. § (4) bekezdésébe, 15. § (1) bekezdésébe, 28. § (1) bekezdésébe, 32. § (1) bekezdés a) pontjába, 35. § (1) bekezdés a) pontjába, 44. § (5) bekezdésébe, a 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 166. § (2) és (3) bekezdéseibe, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: Ptk.) 117-118. §-aiba, 474. §-ába foglaltakra alapította.
Az volt az alperes jogi álláspontja, hogy a felperes beszerzési és értékesítési számlái tévesen tartalmaznak termékértékesítést, mint gazdasági eseményt. A valóságban a felperes és a beszerzési számlákat kiállító a PR Bt., és a W. Bt. ügynöki tevékenységet végzett. Az ügynöki szolgáltatás belföldön végzett szolgáltatásnak minősül, amit 25%-os mértékű áfa-fizetési kötelezettség terhel. A számlák valótlan gazdasági eseményekről kerültek kiállításra. Nem a számlákban feltüntetett módon kerültek a külföldi vevő birtokába az áruk, hanem közvetlenül a külföldi vevő vásárolta beazonosíthatatlan eladótól. A számlák bemutatása kettős célt szolgált: egyrészt a külföldre szállított áruk eredetének, másrészt az adótartalom visszaigénylését célozta. A felperes rendelkezésére álló bizonylatok tartalmi hiteltelenségük folytán semmilyen adózási jogosultság érvényesítésére nem alkalmasak. A felperes javára méltányolható körülmény nem állapítható meg és nem járt el kellő körültekintéssel sem.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy az alperes eljárása és határozatai nem felelnek meg az 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 26. §-ában, a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (3), (6) bekezdésébe, l/A. § (1) bekezdésébe, az 1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 70/1. §-ába, az Sztv. rendelkezéseibe foglaltaknak és ellentétes az Európai Bíróság C-123/87., C-330/87. számú egyesített ügyben hozott döntésével, valamint a C-354/03., C-355/03., C-484/03. számú ügyben kifejtett főtanácsosi állásponttal. Vitatta a határozatok jogalapját, az összegszerűséget, az adóbírság kiszabását kifejtve, hogy a számlák hitelesek, valós gazdasági eseményt rögzítenek, ennek ellenkezőjét az adóhatóság nem bizonyította. Kellő körültekintéssel járt el, részéről szándékos bevétel eltitkolására nem került sor, neki felróható jogsértés nem állapítható meg, ezért az alperesnek méltányosságot kellett volna gyakorolnia.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az volt a jogi álláspontja, hogy az alperes tényfeltárási kötelezettségét nem szegte meg, a felek közötti jogviszony adójogi minősítését helyesen végezte el, határozata a keresettel támadott körben jogszerű. A felperes és a külföldi partner közötti ügylet nem tekinthető termékértékesítésnek. Annak tartalma, az árumozgás, teljesítés és a pénzmozgás alapján megbízási jellegű jogviszony, a felperes megbízotti, közvetítői tevékenységet látott el. Ugyanez vonatkozik a felperes és a beszállítók közötti ügyletekre is. A perben vitatott ügyletek tekintetében termékexportra nem került sor, a megrendelő tulajdonjogát nem a felperestől szerezte. A felperes által bemutatott vámokmányok a termékek határon történő kilépését hitelt érdemlően igazolják, de nem akadályozzák az adóhatóságot abban, hogy a felek közötti ügylet kapcsán adójogi szempontból attól eltérő álláspontra jusson. A felperes esetében az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése szerinti törvényi feltétel nem állapítható meg. Az alperes nem szegte meg az Art. 1. § (3) bekezdése szerinti rendelkezést. A felperes által hivatkozott határozatok sem adnak lehetőséget a kereset alaposságának megállapítására. A határozatokat az összegszerűségében támadó kereseti érvelés pedig érdemi elbírálásra alkalmatlannak ítélte, utalt egyben arra, hogy a felperes a társasági adónemben megfizetett esetleges többlet tekintetében nincs elzárva az önrevízió lehetőségétől.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Érvelése szerint a jogerős ítélet nem felel meg a Pp. 3. § (2) bekezdésébe, 195. § (1) bekezdésébe, 213. § (1) bekezdésébe, 215. §-ába, az Áfa. tv. 11. § (1) bekezdésébe, 32. § (1) bekezdésébe, 35. § (1) bekezdésébe, 44. § (5) bekezdésébe, az Art. 97. § (3) és (4) bekezdésébe, az Áe. 25. §, 26. § (1) és (4) bekezdéseibe, 36. § (3) bekezdésébe, 43. § (1) bekezdés c) pontjába, a Ptk. 117. § (1) és (2) bekezdésébe, 207. § (1) bekezdésébe, az 1995. évi C. törvény 36. §-ába, a Legfelsőbb Bíróság KK. 31. és 34. számú állásfoglalásaiba, a 2/1998. KJE számú Jogegységi határozatba foglaltaknak és ellentétes az Európai Bíróság gyakorlatával.
Ezt azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság nem bírálta el az általa hivatkozott jelentős, ügy érdemi elbírálására is kiható súlyos eljárásjogi szabálysértéseket, a szerződéseket pedig tévesen értelmezte. Kifejtette, hogy exportértékesítést végzett, ügynöki tevékenységet nem folytatott. Adólevonási jogát jogszerűen gyakorolta, a számlák a tartalmi és alaki követelményeknek megfeleltek, kellő körültekintéssel járt el.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 10. sorszámú ítéletét hatályában fenntartja.
A felperes a rendkívüli jogorvoslati eljárást megelőző bírósági eljárás során azért tartotta megállapíthatónak az Art. 97. § (4) bekezdése és az Áe. 26. § (1)-(4) bekezdései, 43. § (1) bekezdés c) pontja szerinti eljárási szabályok megszegését mivel álláspontja szerint az alperes figyelmen kívül hagyta a felperes jogi álláspontját alátámasztó vámokmányokat. Ez az érvelés, továbbá az ennek el nem bírálására vonatkozó felülvizsgálati kérelembe foglalt okfejtés következők miatt téves: Az alperes a vámokmányokat az egyéb bizonyítékokkal egybevetve vizsgálta és értékelte, és a vámokmányok hamis vagy hamisított voltára megállapítást nem tett, ennél fogva e körben bizonyítás se terhelte. Az alperes a határozataiban kizárólag azt a jogi álláspontját fejtette ki mely szerint a vámokmányok nem a felek valódiságát és az ügyletek tartalmát, azok adójogi minősítését, Áfa. tv.-beli és számviteli szabályoknak való megfelelőségét, hanem az áruk kiléptetését igazolják. Az elsőfokú bíróság pedig a felek között e tekintetben fennálló jogvitát érdemben eldöntötte, és e körben indokolási kötelezettségének is eleget tett (ítélet 5-7. oldal). Az elsőfokú bíróság jogi álláspontját a Legfelsőbb Bíróság osztja. A felperes e körben előadott érvelése kapcsán pedig rámutat arra is, hogy a jogegységi határozat egészen más tényállású ügyeket érintő, e perbelitől eltérő anyagi jogi jogszabály alkalmazására nézve tartalmaz iránymutatást, tehát jelen esetben irreleváns.
A perben vitatott jogügyletek esetén annak ellenére, hogy az áruk elhagyták az ország területét nem termékexport valósult meg.
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint ugyanis a külföldi személy a felperestől az előre kifizetett árut belföldön rendelte meg és belföldön vette át. A felperes a beszerzések során a megrendelő érdekeinek megfelelően a rendelkezésére bocsátott pénzből úgy szerezte be az árut, hogy az közvetlenül a beszállítóktól került a külföldi vevő szállítóeszközébe, nem került a felperes birtokába. Birtokba bocsátás hiányában pedig az Áfa. tv. 11. § (1) bekezdése szerinti exportértékesítés megállapíthatósága kizárt (Ptk. 117. §). Ezért a telephellyel egyébként nem is rendelkező felperes valós gazdasági tevékenységét - az Art. 1. § (7) bekezdése alapján eljárva - helyesen minősítették a határozatok ügynöki tevékenységnek, e jogértelmezések - a felperes érvelésével ellentétben - nem önkényesek, nem tévesek. A felperes az ügyletek tartalmát (áru- és pénzmozgást, teljesítést) tekintve megbízotti, közvetítői tevékenységet látott el. Mivel pedig az áru tényleges birtokbaadása közvetlenül az ismeretlen eladók és a külföldi vevő között következett be, a termékértékesítés is közöttük valósult meg, ezért nemcsak a felperes, hanem a PR Bt. és a W. Bt. is ügynöki tevékenységet végzett, így a beszerzési számlák valótlan gazdasági eseményről lettek kiállítva, ennél fogva hiteltelenek. Az ügynöki tevékenység esetén az árubeszerzés nem minősül adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységhez történő beszerzésnek. Ezért a számlák tekintetében az alperes és az elsőfokú bíróság az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdésébe és 35. § (1) bekezdésébe foglaltaknak megfelelő jogkövetkeztéseket vonta le.
A számlák hiteltelensége a perbeli esetben olyan okból állapítható meg, amelyről a felperes tudomással bírt, hiszen tudnia kellett arról, hogy ténylegesen nem termékértékesítést végez, hanem megrendelője számára keres üzletfelet, árut, illetve, hogy a beszállítók számlál sem valós gazdasági eseményről kerültek kiállításra.
Rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a termékértékesítés, termékexport hiánya, a fiktív számla eleve kizárja annak megállapíthatóságát, hogy az adózó az adóköteles tényállás kapcsán kellő körültekintéssel járt el. Ennél fogva nem alapos a felperesnek az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésének téves alkalmazására alapított érvelése.
A felperes által hivatkozott határozatok - mint ahogyan arra az elsőfokú bíróság ennek részletes indokát is adva helyesen rámutatott - e perbeli jogvita eldöntésénél nem relevánsak.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.366/2005.)