adozona.hu
AVI 2008.7.81
AVI 2008.7.81
Az eljárási jogszabálysértésnek az ügy érdemére kiható lényeges, bírósági eljárásban nem orvosolható jogsértésnek minősül [Áe. 13. § (1) bek., 16. §, 42. § (1) bek., 43. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámhatóság a 2001. szeptember 19. napján kelt iratában értesítette a felperest, hogy a vám- és adó folyószámlákon a zárlatot 2000. december 31-ével elvégezte. Megküldte a felperesnek a záró egyenleget, amelynek végösszege negatív előjelű volt, tehát túlfizetésre utalt. A felperes az értesítést 2001. szeptember 25. napján átvette.
A felperes 2002. augusztus 5-én kérte a vámhatóságtól az 1997. május 20-tól 1997. október 1-jéig négy tételben, összesen 2 763 067 Ft összegben teljesített befize...
AVI 2008.7.81 Az eljárási jogszabálysértésnek az ügy érdemére kiható lényeges, bírósági eljárásban nem orvosolható jogsértésnek minősül [Áe. 13. § (1) bek., 16. §, 42. § (1) bek., 43. § (1) bek.]
A vámhatóság a 2001. szeptember 19. napján kelt iratában értesítette a felperest, hogy a vám- és adó folyószámlákon a zárlatot 2000. december 31-ével elvégezte. Megküldte a felperesnek a záró egyenleget, amelynek végösszege negatív előjelű volt, tehát túlfizetésre utalt. A felperes az értesítést 2001. szeptember 25. napján átvette.A felperes 2002. augusztus 5-én kérte a vámhatóságtól az 1997. május 20-tól 1997. október 1-jéig négy tételben, összesen 2 763 067 Ft összegben teljesített befizetések visszautalását. A vámhivatal 2002. augusztus 30-án értesítette a felperest arról, hogy kérelme alapján intézkedett, az összeget a számlájára átutalta.
A vámhivatal a 2002. október 29-i elsőfokú határozatban akként rendelkezett, hogy az 1997. február 4., május 16. és május 20-i összesen 2 513 067 Ft összeg visszatérítésének igénye elévült. Ezért azt a felperes folyószámláról törölte, és kötelezte a felperest az összeg visszafizetésére. A felperes 2002. november 6-án a határozatban foglaltaknak eleget tett, de egyben jogorvoslati kérelmet is előterjesztett, amelynek a másodfokú hatóság helyt adott, az elsőfokú határozatot megsemmisítette és újeljárást rendelt el.
A megismételt eljárásban 2005. február 14-én hozott elsőfokú határozatban a vámhatóság akként rendelkezett, hogy a felperes által befizetett 2 513 067 Ft-ot elévültnek tekinti, és az összeget a felperes folyószámlájáról ezen oknál fogva törli.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2005. április 1. napján hozott határozatában az elsőfokú határozat rendelkező részében foglaltakat "a visszafizetési kérelmet elutasítom" szövegre változtatta. Döntését az 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) végrehajtásáról szóló 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (továbbiakban: Vhr.) 218/B. §-ában foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy az összegek visszautalását a felperes elévülési határidőn túl kérte. Az elsőfokú határozat megváltoztatására "azért volt szükség, mert az érdemi döntésnek az ügyféli kérelem teljesítéséről vagy elutasításáról kell szólnia. A döntés alapjául szolgáló indokokat az indokolás részében kell szerepeltetni".
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy a vámhatóság nem értesítette hitelt érdemlően a túlfizetésről, illetve, hogy az elévült vámteher visszautalása után annak visszakövetelésére a vámhatóság nem volt jogosult.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Megállapította, hogy a felperesnek a Vhr. 218/B. § (3) bekezdése szerinti hitelt érdemlő kiértesítése megtörtént. A vámhatóságnak jogában állt volna a visszaigénylési kérelmet az elévült tételek tekintetében elutasítania, de nem így járt el. Az elévült, de felperes részére átutalt vámteher visszakövetelésére nincs jogszabályi alap. A közigazgatási eljárás hivatalból indult, ezért a másodfokú határozat nemcsak "tartalmi szempontból jogszerűtlen", hanem "megszövegezésében is", mivel nem volt olyan kérelem, amit el lehetett volna utasítani.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, és hogy a Legfelsőbb Bíróság "hozzon az ügy érdemében a jogszabályokkal és korábbi döntéseivel összhangban álló határozatot". Kifejtette, hogy a perrel érintett "eljárásban nem visszakövetelési jogról, hanem egy jogszerűtlen döntés orvoslásáról" határozott. Az 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) jogorvoslatra vonatkozó fejezetének rendelkezései alapján nemcsak lehetősége, hanem kötelessége is volt a korábbi jogsértő döntés orvoslása és a jogszerű állapot helyreállítása.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 11. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy az Áe. 72. § (1) bekezdése, a Pp. 339. § (1) és (2) bekezdése értelmében közigazgatási perekben a bíróságnak az alperes másodfokú jogerős határozata tekintetében kell határoznia - a kereset által vitatott körben - arról, hogy az alperes az ügy érdemében jogszerű döntést hozott-e vagy sem.
Az elsőfokú bíróság iratszerűen, megalapozottan állapította meg, hogy az e perrel érintett határozatok alapjául szolgáló közigazgatási eljárás nem kérelemre, hanem hivatalból indult. Ennél fogva a határozatok szerinti közigazgatási ügyben nem volt olyan ügyfél által előterjesztett kérelem, melynek tárgyában határozni kellett volna, illetve, amit el lehetett volna utasítani. A kérelemre indult eljárás nem a perrel érintett határozatok szerinti eljárás volt, hanem a 2002. augusztus 5-i felperesi beadvány alapján - határozathozatal nélkül befejezett - visszautalás. Az alperes e perben felülvizsgálni kért határozata ezért nem felel meg az Áe. 13. § (1) bekezdésében, 16. §-ában, 42. § (1) bekezdésében, 43. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltaknak. Az eljárási jogszabálysértések az ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges, bírósági eljárásban nem orvosolható jogsértések.
A jogsértést - nem vitásan - a közigazgatási szervnek "orvosolnia kell", erre azonban csak jogszerűen, tehát az eljárási és anyagi jogi jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően kerülhetett volna sor. A perbeli jogvita közigazgatási (vámjogi) jogviszonyból ered, ezért elbírálására a vámjogi rendelkezések az irányadóak. Az alperes azonban nem jelölte meg azt a Vtv. és a Vhr.-beli szabályt, amely alapot adhatna az elévülési időn túl tévesen kiutalt összeg határozati formában történő visszakövetelésére.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében nem határozta meg azt sem, hogy az Áe.</a> jogorvoslatokra vonatkozó fejezetéből melyek azok a rendelkezések, amelyeket az elsőfokú bíróság megsértett. Konkrét jogszabályi rendelkezésre alapított érvelés hiányában a Legfelsőbb Bíróság e körben érdemi vizsgálatot nem folytathatott le. Utal azonban arra, hogy az Áe. 61. §-a szerinti rendelkezések határozatok módosítására és visszavonására vonatkozó szabályozást rögzítenek, tehát e perbeli jogvitában - visszautalás tárgyában hozott határozat hiányában - eleve nem alkalmazhatóak.
Az alperes keresettel támadott határozata továbbá - érvelésével ellentétben - rendelkező részében nem "egy jogszerűtlen döntés orvoslásáról", nem egy korábbi határozat visszavonásáról és módosításáról, hanem egy elő nem terjesztett kérelem elutasításáról tartalmaz döntést.
Tekintettel arra, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmében nem nevesítette, hogy a jogerős ítéletet a Legfelsőbb Bíróság mely korábbi más ügyekben hozott határozataival kéri egybevetni, így e körben sem lehetett érdemi vizsgálatot elvégezni.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemmel támadott körben nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.049/2006.)