adozona.hu
AVI 2008.7.75
AVI 2008.7.75
Az adó-visszaigénylési ügyben az Art. rendelkezései nem az alanyi (anyagi) jogosultság érvényesítésére vonatkoznak, hanem az annak alapján megindult eljárás körére (2003. évi XCII. tv.)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes, mint külföldön nyilvántartásba vett adóalany, 2003. évre vonatkozó számlái alapján kérte általános forgalmi adó visszatérését 6 452 478 Ft értékben. Az elsőfokú adóhatóság a felperes kérelmét elutasította arra való hivatkozással, hogy a felperes visszatérítési igényét elkésetten nyújtotta be.
A fellebbezés folytán eljáró alperes 2005. július 11-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helyes indokai alapján helybenhagyta.
A felperes keresetében kérte e határozat hatályon kí...
AVI 2008.7.75 Az adó-visszaigénylési ügyben az Art. rendelkezései nem az alanyi (anyagi) jogosultság érvényesítésére vonatkoznak, hanem az annak alapján megindult eljárás körére [2003. évi XCII. tv.]
A felperes, mint külföldön nyilvántartásba vett adóalany, 2003. évre vonatkozó számlái alapján kérte általános forgalmi adó visszatérését 6 452 478 Ft értékben. Az elsőfokú adóhatóság a felperes kérelmét elutasította arra való hivatkozással, hogy a felperes visszatérítési igényét elkésetten nyújtotta be.A fellebbezés folytán eljáró alperes 2005. július 11-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helyes indokai alapján helybenhagyta.
A felperes keresetében kérte e határozat hatályon kívül helyezését.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A Fővárosi Bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság ítéletében a külföldön nyilvántartásba vett adóalany számára adható általános forgalmi adó visszatérítéséről szóló 2/1993. (I. 13.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 4. § (1) és (2) bekezdése alapján megállapította, hogy az igényérvényesítésre nyitva álló határidő anyagi jogi határidő, az igény érvényesítésének határideje, ezért a kérelmező ügyfélnek a kérelmét a határidő utolsó napjáig az adóhatósághoz be kell nyújtania, azaz a kérelemnek a hivatalhoz a határidő utolsó napján meg kell érkeznie.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet és a jogszabálysértő alperesi határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezést. A felperes fenntartotta a korábban kifejtett jogi álláspontját, mely szerint az R. 4. § (2) bekezdésében írt határidő nem jogvesztő. Az adóalany e jogát a tárgyévet követő június 30. napjáig az adóhatósághoz beérkezett kérelemmel érvényesítheti. A felperes álláspontja szerint a hangsúly a "beérkezett" szón van.
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. tv. (a továbbiakban: Áfa. tv.) 71. § (1) bekezdés b) pontjában ad felhatalmazást a Kormánynak arra, hogy rendeletben állapítsa meg a külföldön nyilvántartásba vett adóalany számára adható általános forgalmi adó visszatérítés mértékét, módját és részletes szabályait. Ez a felhatalmazás azonban nem terjed ki arra, hogy magával a törvénnyel ellentétes rendelkezéseket tartalmazzon, az alacsonyabb szintű jogszabály magasabb szintűvel ellentétes nem lehet.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 6. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt megállapítja, hogy a perbeli eldöntendő kérdésben, - a külföldön nyilvántartásba vett adóalany általános forgalmi adó visszaigénylési kérelmének a benyújtási határideje kérdésében - már több ítéletben is döntést hozott. Az elvi álláspontját is tartalmazó Kfv. I. 35.035/2005/6. számú ítéletét a Legfelsőbb Bíróság Határozatainak Hivatalos Gyűjteménye 2005/2. számában 1311. szám alatt közzétette. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1991. évi LXVI. törvény 21. és 29. §-a alapján a Legfelsőbb Bíróságnak jogegységi eljárást kell lefolytatnia, amennyiben a gyakorlat továbbfejlesztése az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében szükséges, illetve, ha a Legfelsőbb Bíróság valamely tanácsa jogkérdésben el kíván térni a Legfelsőbb Bíróság másik ítélkező tanácsának határozatától.
A perbeli esetben a Legfelsőbb Bíróság a korábban a perbeli jogkérdés körében kifejtett elvi álláspontjától nem kíván eltérni, így jogegységi eljárást nem kezdeményez. A közzétett ítéletben kifejtett jogi álláspontját fenntartja, és egyúttal megismétli.
Az R. 4. § (1) bekezdése szerint a külföldön nyilvántartásba vett adóalany adó-visszaigénylési joga a számla, illetve a határozat kiállításának időpontjában keletkezik. Ez a szöveg tehát meghatározza, hogy az adóalany adó-visszaigénylési joga, mint alanyi jogosultság mikor keletkezik, ettől elkülönül ennek az alanyi (anyagi) jogosultságnak az érvényesíthetősége.
Az R. 4. § (2) bekezdése értelmében a tárgyévben keletkezett adó-visszaigénylés jogát a külföldön nyilvántartásba vett adóalany - a (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a tárgyévet követő naptári év január hónap 1. napjától kezdődően, legfeljebb azonban ugyanezen év június hónap 30. napjáig érvényesítheti. E rendelkezés tehát egyértelműen az alanyi jog érvényesítéséről szól, melyben nincs eljárásjogi mozzanat, még akkor sem, ha ennek a jognak az érvényesítését határidőhöz is köti a jogalkotó. E jogosultságnak az érvényesítése még nem eljárásjogi cselekmény. Az R. 3. § (1) bekezdése alapján az adó-visszaigénylés az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Észak-budapesti Igazgatóságához írásban benyújtott kérelemre történik. Az anyagi jogosultság érvényesítésének ez az eljárási rendelkezése, amely meghatározza, hogy az anyagi jogosultság milyen módon, milyen eljárással érvényesíthető. Az R. 6. § (2) bekezdése szerint az adó-visszatérítéssel kapcsolatos egyéb eljárási kérdések tekintetében a 2003. évi XCII. törvény (Art.) rendelkezéseit kell alkalmazni. Az Art. rendelkezése tehát nem az alanyi (anyagi) jogosultság érvényesítésére vonatkozik, hanem az annak alapján megindult eljárás (egyéb eljárási kérdések) körére.
A Legfelsőbb Bíróság tehát megállapíthatónak tartotta, hogy a jog érvényesítése a perbeli alanyi jog érvényesítése, illetve az ahhoz kapcsolt határidő anyagi-jogi jellegű határidő, amely alapján ennek a kérelemnek a megállapított határidőn belül meg kell érkezni az adóhatósághoz.
Az anyagi-jogi határidő nem jelent egyúttal jogvesztő határidőt akkor, ha erről a jogszabály külön nem rendelkezik, így adott esetben a határidő túllépése igazolási kérelemmel kimenthető. A perbeli esetben azonban ilyen igazolási kérelem előterjesztése nem történt meg.
Az Áfa. tv. és a Korm. r. szabályozási körével kapcsolatosan a Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy a Kormány az Áfa. tv. 71. § (1) bekezdés b) pontja alapján kapott felhatalmazást arra, hogy rendeletben határozza meg a külföldön nyilvántartásba vett adóalany számára adható adó-visszatérítés mérték, módját és részletes szabályait. E törvényhely felhatalmazás alapján alkották meg a kormányrendeletet, amely nem haladta meg, és nem lépte át az Áfa. tv. felhatalmazásának kereteit. A visszatérítés módjának kérdéskörébe tartozik ugyanis az, hogy a külföldön nyilvántartásba vett adóalany milyen határidőben érvényesítheti a tárgyévben keletkezett adó-visszaigénylési jogát. Ezt az R. 4. § (2) bekezdése egyértelműen meghatározza.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet nem tartotta megalapozottnak, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.061/2006.)