adozona.hu
AVI 2008.6.64
AVI 2008.6.64
Az aukciós díj a vámáru ügyleti értékéhez kapcsolódik (1995. évi C. tv. 21. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes rendszeresen kérte növényi zsír belföldi forgalom számára történő vámkezelést a 1516.20-98-00 vtsz. feltüntetésével. A vámhivatal a vámkezelést a kérelemnek megfelelően elvégezte, majd ezt követően utólagos ellenőrzést folytatott a felperesnél 1998-2001. évek vonatkozásában. Az AKOPOL E és az AKOCOTE CNS, valamint az AKOFECT SE-U növényi zsiradék termék vonatkozásában mintavétel történt. Ennek alapján a Vám- és Pénzügyőrség Vegyvizsgáló Intézete szakvéleményében megállapította, ho...
AVI 2008.6.64 Az aukciós díj a vámáru ügyleti értékéhez kapcsolódik (1995. évi C. tv. 21. §).
A felperes rendszeresen kérte növényi zsír belföldi forgalom számára történő vámkezelést a 1516.20-98-00 vtsz. feltüntetésével. A vámhivatal a vámkezelést a kérelemnek megfelelően elvégezte, majd ezt követően utólagos ellenőrzést folytatott a felperesnél 1998-2001. évek vonatkozásában. Az AKOPOL E és az AKOCOTE CNS, valamint az AKOFECT SE-U növényi zsiradék termék vonatkozásában mintavétel történt. Ennek alapján a Vám- és Pénzügyőrség Vegyvizsgáló Intézete szakvéleményében megállapította, hogy az AKOPOL E termék szójabab és pálmaolaj keveréke, az AKOCOTE CNS szójabab és pálmaolaj keveréke, az AKOFECT SE-U pedig repceolaj és pálmaolaj keveréke, erre tekintettel a termékekre a 1517.90-99-00 vámtarifaszámot javasolta.Az ellenőrzés eredményeképpen az elsőfokú vámhatóság több elsőfokú határozatában vámteher, és általános forgalmi adó, összesen 70 294 334 Ft megfizetésére kötelezte a felperest. A felperes fellebbezése folytán eljáró alperes 2003. július 9-én kelt határozatával az elsőfokú határozatokat helybenhagyta.
Az utólagos ellenőrzés azt is megállapította, hogy a felperes megbízottja 1998. december 19-én édesipari terméket töltő és csomagológép kezelésére tett indítványt 375 000 ATS vételár feltüntetésével. A kezeléshez a felperes benyújtotta a számlákat, továbbá a fuvarköltség vonatkozásában feltüntette azok árait. A vámhatóság megállapította, hogy ezt a gépsort a felperes 1998. december hónapban árverésen vásárolta egy ausztriai aukciós háztól. Az aukciós ház által 1998. december 2-án kiállított összesítő számlán egy "aukciós díj" jogcímen leszámlázott díjtétel is feltüntetésre került, a gépsor és kiszolgáló egységei nettó értékének 15%-ában, amelyet a felperes ki is egyenlített. Az ellenőrzés álláspontja szerint ez a 15%-os árverési díj az ügyleti érték részét képezte; ezen túl a fuvarköltség megállapítása is helytelenül történt. Ennek következtében 2003. február 19-én kelt elsőfokú határozatával a felperest 476 363 Ft általános forgalmi adó megfizetésére kötelezte. Az e határozat ellen benyújtott fellebbezés folytán eljáró alperes 2003. július 9-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A vámhatóság a gépsor vásárlás során a vámérték kimunkálásakor bizonyos tételek figyelmen kívül hagyása miatt 2003. február 27-én kelt határozatával 493 320 Ft vámigazgatási bírságot szabott ki a felperes terhére.
A fellebbezés folytán eljáró alperes ezt a határozatot 2003. július 9-én helybenhagyta.
A vámhatóság a vámkezelést kérő felperes által megadott vtsz.-on végezte el a növényi zsírok belföldi forgalom számára történő vámkezelését, mivel azonban utólagos ellenőrzés alapján a besorolást jogszabálysértőnek találta megállapította, hogy a felperes az árunyilatkozatokban nem a valóságnak megfelelő pontos adatokat tüntette fel, ezért 2003. április 8-án kelt határozatával 150 000 Ft vámigazgatási bírságot szabott ki a felperes terhére.
A fellebbezés folytán eljáró alperes 2003. július 9-én e határozatot úgy változtatta meg, hogy a vámigazgatási bírság összegét 15 000 Ft-ra mérsékelte, egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
A felperes arra hivatkozott, hogy édesipari növényi célzsírokat importál, amelyből édesipari termékeket gyárt. Ezek a zsírok ipari célra készülnek. Az importálás időpontjában étkezésre nem alkalmasak. A felperes részletesen elemezte az általa a termékek importálásakor feltüntetett 1516 vtsz. jellemzőit, illetőleg a vámhatóság által alkalmazott 1517 vtsz. osztályozás feltételeit. Álláspontja szerint a 1517 vtsz. szám alá kizárólag azok a termékek osztályozhatók, amelyek közvetlenül minden más megmunkálás nélkül is alkalmas az emberi fogyasztásra. Az általa importált étkezési zsírok emberi fogyasztásra nem voltak alkalmasak. Ennek igazolására becsatolta a KERMI szakvéleményét, a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Kar szakvéleményét, valamint az Országos Élelmezés Tudományi Intézet szakvéleményét. A felperes hangsúlyozta, hogy az étkezésre alkalmas meghatározás olyan speciális élelmezési szakkérdés, amelyet a vámhatóság nem jogosult átminősíteni, ez súlyosan sértené az élelmiszerbiztonsági elvet.
A felperes álláspontja megerősítésére becsatolta a brit vámhatóságok kötelező tarifális felvilágosítását (BTI) amelyik megegyezett az általa feltüntetett besorolással, valamint hivatkozott arra, hogy az Édességgyártók Szövetségének tagvállalatai évek óta a 1516 vtsz.-t használják e termékek besorolására.
A felperes azt is előadta, hogy ezekre a termékekre minden évben vámkontingenst kapott, ahol feltüntetésre került a 1516 vtsz. Ezzel a vámhatóság mintegy megerősítette besorolását, ezért utóbb e határozatok már nem módosíthatók.
A felperes azt nem vitatta, hogy a vizsgált időszakban 45 olyan vámkezelésre került sor, amely már nem vámkontingens igénybevétele mellett történt, figyelemmel arra, hogy időközben az EU vámtétel ezen zsírokra 0%-ra csökkent, ezért egyszerűbb volt az EU vámtétel alkalmazásával történő importálás, mint a vámkontingens igénybevétele mellett történő vámkezelés.
A vámhatóság által meghozott határozatok kizárólag az EU vámtétellel importált termékekre vonatkoztak. A vámkontingens igénybevételével történő behozatalra a határozatok rendelkezéseket nem tartalmaztak.
Az aukciós díjjal kapcsolatosan a felperesnek az volt az álláspontja, hogy az nem lehet az ügyleti érték része, hiszen a számlán külön történt a feltüntetése, ezen túl a szervező aukciós háznak abban az esetben is meg kellett fizetnie, amennyiben nem történt az árverésen vásárlás.
Hivatkozott a felperes e körben a Vámérték Egyezmény 8. cikkelyére, valamint a Vtv. 128. §-ra, amely nem sorolta fel ezt a díjat a vámérték növelő tényezők között sem.
Az alaphatározatok jogszabálysértése miatt jogszabálysértőnek tartotta a felperes a vámigazgatási bírság kiszabását is.
Az alperes nyilatkozatával kérte a kereset elutasítását, fenntartotta a határozataiban kifejtett álláspontját. Bejelentette, hogy utóbb a brit KTF - amely egyébként az EU-hoz való csatlakozást megelőzően kötelező erővel amúgy sem bírt - utóbb visszavonásra került.
Az alperes egyebekben hangsúlyozta, hogy a vámbesorolás szempontjából nem volt feltétel, illetve szempont a termék közvetlen fogyasztásra alkalmassága, hiszen a legtöbb élelmiszeripari alap, vagy segédanyag nem alkalmas a közvetlen fogyasztásra.
Az alperes álláspontja szerint a 1516 vtsz. a termék általános leírását adja a besoroláshoz. A 1511 vtsz. részletesebb leírást ad. Ide tartoznak az étkezésre alkalmas keverékkészítmények, pl. ez az alszám kiemeli a sütőforma kikenéséhez használt növényi zsiradékokat, amely szintén nem a közvetlen étkezésre használatos, de arra szolgál, hogy a formák kikenésével az ebben elkészített élelmiszert el lehessen megfelelő módon készíteni.
A bírósági eljárás során a felperes igazságügyi vámszakértő és élelmiszer-szakértő kirendelését kérte.
Az elsőfokú bíróság az általa kirendelt szakértő helyett utóbb a felperes kérelmére A. M. igazságügyi szakértőt rendelte ki, majd utóbb az alperes e szakértői kirendelő végzés visszavonását indítványozta, mely indítványnak az elsőfokú bíróság helyt adott. A bíróság visszavonó végzése kézbesítésének idejére A. M. már az igazságügyi szakértői véleményét előterjesztette, ezért az elsőfokú bíróság újabb szakértői vélemény beszerzésétől eltekintett. Ezt követően az alperes becsatolta az ugyancsak a Fővárosi Bíróság előtt egy más ügyben, hasonló termékek besorolásáról készített D. A. igazságügyi szakértői véleményét. Az eljárás során bejelentésre került az is, hogy a Vámvilágszervezet HR.</a> Bizottságának 34. ülésén elfogadott áruosztályozási döntés alapján a perbeli termékeket a 1511 vtsz. alá ajánlják besorolni.
Az eljárás lefolytatását követően a Fővárosi Bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság leszögezte, hogy a vámkezeléskor hatályos vám- és tarifa-jogszabályokon a perbeli tényálláson alapul a döntése. Mellőzte a más eljárásban született szakvélemények értékelését. Továbbá nem vette figyelembe a Brit Egyesült Királyság Vámhatósága által kibocsátott Kötelező Tarifális Felvilágosítás visszavonását. Ugyancsak nem tartotta szükségesnek a bíróság az alperes által javasolt vámhatósági munkatárs tanúkénti meghallgatását, figyelemmel arra, hogy a peres felek között a termékek összetételét illetően vita nem volt. A termékek laboratóriumi vizsgálatának eredménye adott volt, az pedig, hogy a termékek mely vámtarifaszám alá tartoznak, a bíróság által eldöntendő jogkérdésnek minősítette. Ennek alapján bár végül is A. M. igazságügyi szakértői véleményét adottnak tekintette az ügyben, azt tartalma következtében nem fogadta el. Az elsőfokú bíróság ítéletében részletesen megjelölte a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket, egybe vetette a 1516, valamint a 1511 vámtarifaszám szövegét, és ennek alapján megállapította, hogy miután a 1511 vtsz. szövege kifejezetten nevesítve meghatározza a növényi olajok keverékét, így az árubesorolás tárgyát képező étkezésre alkalmas élelmiszeripari termékeket ide kell besorolni, az alperes tarifális besorolása helytálló volt.
Az elsőfokú bíróság az alperesi jogi állásponttal egyetértett az aukciós díj felszámítása, illetőleg a vámigazgatási bírság kiszabásával kapcsolatosan.
Megállapította, hogy az erről szóló határozatok is megfeleltek a jogszabálynak.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet és a keresettel támadott alperesi határozatok elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését, és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát.
A felperes fenntartotta a korábban előterjesztett jogi álláspontját. Kiemelte, ellentétben a bíróság ítéletében foglaltakkal a 1516 vtsz. szövege szerint nem kizárt a keverékek e szám alá osztályozása. Ugyanakkor jogi álláspontja továbbra is az volt, hogy a tarifális besorolásnál alkalmazandó 64/1995. (XI. 24.) IKM-PM együttes rendelet első mellékletét képező a Harmonizált Rendszer alkalmazásának általános szabályai közül az alperes által alkalmazott 1. és 6. szabályokon túl figyelembe veendő a 2/b, és a 3/b szabály is, mely szerint ha a vámtarifaszám szabályok szövegében valamely alapanyagra vagy anyagra történő minden utalást úgy kell érteni, hogy az vonatkozik az alapanyagnak, vagy anyagnak más alapanyaggal vagy anyaggal való keverékére, összetételére is, továbbá az áru keverékét aszerint az alapanyag illetve alkotórész szerint kell osztályozni, amely az ilyen áru lényeges jellemzőjét adja, ha ez az ismérv megállapítható. A felperes álláspontja szerint a növényi zsírok, olajok keverékei a 1516 vtsz. szerinti megmunkálási fok esetében a 1516 vámtarifaszám alá sorolandók.
Ismételten hangsúlyozta a felperes, hogy a perbeli zsírok importált formájukban étkezésre nem voltak alkalmasak.
Hivatkozott a felperes arra is, hogy az S. Kft. részére az AKOPOL E termékre a laboratóriumi jogelődje a Vám- és Pénzügyőri Iskola Vámlaboratóriuma 1991. augusztus 28-án a 1516 vámtarifaszámot javasolta. Ezért az ügyfélegyenlőség elvét is sérti, ha más-más besorolást alkalmaz a különböző ügyfelek esetében.
Sérelmezte a felperes, hogy a bíróság A. M. szakértői véleményét nem fogadta el kellő indokolás nélkül.
Fenntartotta a felperes jogi álláspontját az aukciós díjjal és a vámigazgatási bírsággal kapcsolatosan is.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Csatolta az újabb kiadott brit KTF-et (BTI) , amely 2001. november 22-étől 2001. november 21-éig érvényes és a perbeli termékeket a 1511 vtsz. alá sorolta.
A felperes észrevételében jelezte, hogy az elsőfokú bíróság döntésénél a felperesre nem vonatkozó KTF-t, (BTI)-t, továbbá a ki sem hirdetett Vámbizottság 34. ülésének javaslatát amúgy is figyelmen kívül hagyta.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 23. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A perben eldöntendő fő kérdés az volt, hogy a felperes által importált növényi zsírok a felperes által alkalmazott 1516. vtsz., vagy az alperes által megjelölt 1511. vtsz. alá való besorolása helyes-e. Vitás volt továbbá a gépvásárlás során felmerült aukciós díj minősítése, valamint a kiszabott vámigazgatási bírság jogszerűsége.
Az elsőfokú bíróság értékelte a vámjogszabályokat, a vámtarifa besorolás körében az egyes vámtarifaszámhoz fűzött magyarázatokat, a felperes kérelmére kirendelt szakértő véleményét, az Iratokhoz becsatolt okmányokat a felek írásbeli és szóbeli előadásait, majd mindezen adatokat összevetve és mérlegelve megállapította, hogy az alperes keresettel támadott határozatai jogszerűek voltak.
A felülvizsgálati eljárás során a Legfelsőbb Bíróság feladata annak eldöntése, hogy a jogerős ítélet megfelelt-e a jogszabályoknak, vagy az elsőfokú bíróság döntése a felperes felülvizsgálati kérelmében felsorolt okokból jogsértő volt-e. A felperes a jogerős ítélet jogszabálysértését eljárásjogi, és anyagi jogi okokban jelölte meg.
Az eljárásjogi kifogásokra a Legfelsőbb Bíróság a következőket állapította meg.
Az elsőfokú bíróság a kereseti kérelem és ellenkérelem keretei között a támadott alperesi határozatot bírálta felül. ítéletében külön kiemelte, hogy nem vette figyelembe a más édesipari cégek bíróság előtti eljárását, illetve az ott hozott döntéseket, ezért az ügyfélegyenlőség elve nem sérült.
Az elsőfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint valamennyi kereseti kérelemről döntött. Döntését megindokolta. Az, hogy ez az indokolása felperes álláspontjával ellentétes, eljárási jogszabálysértésként nem volt értékelhető.
Kétségtelen tény, hogy az elsőfokú bíróság helyt adva a felperesi indítványnak, a perben igazságügyi szakértői véleményt szerzett be. Utóbb ítéletében az eldöntendő kérdést mégis jogkérdésnek minősítve a szakértői véleményben foglaltakat mellőzte. A Legfelsőbb Bíróság már több esetben rámutatott arra, hogy a vámtarifaszám besorolás valóban jogkérdés, de amennyiben a vámbesorolás olyan szakkérdés eldöntését is igényli, amely nem a vámszervek kompetenciájába tartozik, szükség lehet szakértői vélemény beszerzésére.
A Legfelsőbb Bíróság jelen esetben az elbírálandó vámtarifa besorolás kérdésében azt állapította meg, hogy csak elméletileg haladja meg a vámszervek kompetenciáját az a kérdés, miszerint az adott növényi zsírok élelmezésre alkalmasak-e, illetve emberi fogyasztásra közvetlen megfelelnek-e. A perbeli esetben ugyanis maga a vámtarifaszám magyarázat szerkezetéből és szövegéből levezethető a válasz. A feltett kérdés kizárólag vámbesorolási szempontból volt releváns. Tehát valójában nem élelmezéstudományi kérdés, ezért is alaptalan a felperes álláspontja, mely szerint "élelmiszer-biztonsági követelményeket is megsérti az elsőfokú bíróság a vámtarifa átsorolással. Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság hogy e termék vámbesorolása kizárólag vámszempontok szerinti, a vámjogszabályok előírása szerint történhet. Ez nem érinti az egyéb szakmai minősítéseket. Jelen esetben egyébként A. M. igazságügyi szakértő véleménye tulajdonképpen "vámszakértői vélemény" volt. Ez már csak azért is megállapítható, hiszen ő sem élelmiszeripari szakértő és a felperes által feltett "élelmiszer" szakkérdésre ő is a Magyar Értelmező Szótár fogalom-meghatározását vette alapul.
Az elsőfokú bíróság tehát jogosult az eltérő jogi álláspontja miatt a "vámjogi szakvélemény" elvetésére, felülbírálatára. Saját ellentétes véleményét részletesen kifejtette, megindokolta, erre a Pp. 3. § (4) bekezdése szerint lehetősége volt.
A Polgári perrendtartás 3. § (4) bekezdése alapján ugyanis a bíróság a bizonyítási indítványhoz, illetve a bizonyítást elrendelő határozatához nincs kötve. A bíróság mellőzi a bizonyítás elrendelését, vagy a már elrendelt bizonyítás lefolytatását (kiegészítését, megismétlését) , ha az a jogvita elbírálása szempontjából szükségtelen.
Az anyagi jogszabálysértések körében a Legfelsőbb Bíróság a következőket állapította meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a rendelkezésre álló adatok alapján helyes következtetésre jutott a vámtarifa besorolás kérdésében.
A kereskedelmi vámtarifa kihirdetéséről szóló 64/1995. (XI. 24.) IKM-PM együttes rendelet 1-es mellékletét képező a Harmonizált Rendszer alkalmazásának általános szabályai határozzák meg az áruknak a vámtarifával történt osztályozásánál irányadó alapelveit.
A Harmonizált Rendszer 1-es szabályai szerint az áruosztályok, az árucsoportok és az áru alcsoportok címe csak tájékoztatásul szolgál; az árukat a vámtarifaszámok szövegében foglalt árumegnevezések, az áruosztályokhoz és az árucsoportokhoz tartozó megjegyzések rendelkezései szerint kell osztályozni, valamint a következő szabályok szerint, feltéve hogy azok nem ellentétesek a vámtarifaszámokkal, és a megjegyzésekkel.
Amennyiben az 1-es szabály alapján elvégezhető az áru besorolása, úgy további szabály nem vehető figyelembe, kivéve, a 6-os szabály, amely a vámtarifaszámok alszámai alá történő áruosztályozásra állapítja meg, hogy azt a vámtarifa alszámok szövegében foglalt árumegnevezések és az alszámra vonatkozó alszámos megjegyzések rendelkezései szerint kell elvégezni.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az alperessel és az elsőfokú bírósággal abban, hogy a perbeli esetben a vitás termékek vámtarifa besorolását az l-es és 6-os szabály alapján el lehetett végezni. A peres felek között nem volt vita abban a kérdésben, hogy a besorolandó növényi zsírok mindhárom termék esetében kétféle növényből tevődtek össze, így az AKOPOL E elnevezésű termék szójabab és pálmaolaj keveréke, az AKOFECT SE-U elnevezésű termék repceolaj és pálmaolaj keveréke, továbbá az AKOCOTE CNS termék szójabab és pálmaolaj keveréke.
A 1516 vtsz. alá állati vagy növényi zsír és olaj és ezek frakciói tartoznak, meghatározott feldolgozás szerint. Ebbe az árucsoportba keverék, tehát különböző fajtájú növényi zsír és olaj keveréke nem tartozik.
A 1517 vámtarifaszám szövegezése szerint ebbe az árucsoportba tartoznak az állati vagy növényi zsírok vagy olajok, vagy ezek frakciói, étkezésre alkalmas keveréke vagy készítménye, a 1516 vtsz. alá tartozó étkezési zsír vagy olaj, és ezek frakciói kivételével.
A Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak a felperes azon hivatkozását, miszerint a "keverék" szónak nincs jelentősége a vámtarifa besorolás szempontjából a 1516 vtsz.-be való termék besorolást nem zárja ki a keverék-minősítés. Tekintettel arra, hogy a vámtarifaszám szövege külön vámtarifaszám alatt határozta meg a növényi zsír és olajok keverékét, ez nem hagyható figyelmen kívül, mint besorolási szempont. A 1516 vtsz.-hez képest egy speciálisabb besorolási szempontot ad a 1517 vtsz. akkor, amikor külön kiemeli az azonos növényi olaj vagy zsír (1516 vtsz.) besoroláshoz képest a "keverék" termékeket.
Helyesnek találta a Legfelsőbb Bíróság a besorolás meghatározásánál az úgynevezett étkezésre alkalmas kitétel alperesi és elsőfokú bírósági értelmezését is. A Vámtarifa Magyarázat 1511 vámtarifaszámhoz fűzött szövegének b) pontja ugyanis azt állapítja meg, miszerint "ide tartozik továbbá az étkezésre alkalmas keverék, vagy készítmény, az ebbe az árucsoportba tartozó állati, vagy növényi zsírokból vagy olajokból, vagy ezek frakcióiból, amelyeket formatestek kenőanyag készítményeként használnak fel."
Ez a magyarázat megadja a választ arra vonatkozóan, hogy a vámtarifa értelmezés és alkalmazás szempontjából az "étkezésre alkalmas" kifejezés mit jelent. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ha étkezésre alkalmas keveréknek minősül a formatestek kenőanyag készítményként való felhasználásra szolgáló anyag, akkor az étkezésre alkalmas keverék akkor is a 1511 vámtarifaszám alá osztályozandó, amennyiben az nem közvetlen emberi fogyasztásra alkalmas. A Vámtarifa Magyarázat tehát a saját rendszerében, és fogalomkörében határozza meg azt a tényt, hogy mi minősül étkezésre alkalmasnak. Ez a fogalom-meghatározás természetesen eltérhet egy élelmiszer szakértői fogalom-meghatározástól.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy jelen osztályozás eltérő a felperes által hivatkozott Kfv. I. 35.755/2001. számú ügyben megállapítottaktól, ott ugyanis magáról a termékről kellett eldönteni, hogy milyen élelmiszeripari kategóriába (adott esetben italba) sorolható, a Vámtarifa Magyarázat erre vonatkozóan speciális levezetést, magyarázatot nem adott.
Az alperes helyesen hivatkozott arra, hogy a kötelező tarifális felvilágosítás kizárólag a felvilágosítás jogosultjával szemben kötelező a vámhatóságokra nézve. A felperes részére a termékekről kötelező tarifális felvilágosítás nem került kiadásra.
Az alperes az elsőfokú bírósághoz becsatolta azt az okiratot, amely igazolta, hogy a brit vámigazgatás téves tartalom miatt visszavonta a korábban kiadott BTI-t. Az alperes becsatolta azt az újabb kötelező érvényű tarifális felvilágosítást, amelyet a brit vámigazgatás 2001. XI. 22-2007. XI. 21-éig szóló érvényességgel adott ki, és amely a perbeli terméket a 1517 vtsz. alá sorolta.
Az elsőfokú bíróság a Vtv. 21. § alapján helytállóan fejtette ki álláspontját az aukciós díjjal kapcsolatosan is. Ez a díj a vámáru ügyleti értékéhez kapcsolódott. Az aukciós díj ugyanis a vámkezelt gépsorról kibocsátott számla részét képezte, és a gépsor és a kiszolgáló egységei nettó értékének %-ában került meghatározásra.
A felperes terhére a 2003. február 27-én kelt határozattal 493 320 Ft vámigazgatási bírságot szabtak ki. Ezt a bírságot a felperes az előzőekben kifejtett aukciós díj vámérték kimunkálásánál történő figyelmen kívül hagyása, illetőleg a peres eljárás tárgyát nem képező különféle típusú kartondobozok belföldi forgalom számára történő vámkezelés során keletkezett vámhiány miatt állapították meg. E két téma közül a felperes csak az aukciós díjjal kapcsolatos megállapítást sérelmezte, amivel az elsőfokú bíróság, illetőleg jelen esetben a Legfelsőbb Bíróság sem értett egyet, így az ez okokból keletkező vámhiány 50%-át mint vámigazgatási bírságot a Vtv. 141. § (2) bekezdése értelmében jogszerűen állapított meg a vámhatóság.
Az alperes határozatával 15 000 Ft vámigazgatási bírság megfizetésére kötelezte a felperest, mivel a vámkezeléskor tett indítványában nem megfelelő adatot, vámtarifát jelölt meg. A vámhatóság ezt a határozatát a Vtv. 141. § (3) bekezdésére alapította, és a rendelkezés szerint is a legkisebb mértékben határozta meg a fizetendő bírságot.
Az alperes határozata a jogszabálynak megfelelt.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.027/2006.)