adozona.hu
AVI 2008.5.58
AVI 2008.5.58
A vámhatóság utólagos ellenőrzés során jogosult a vámbefizetést érintően új határozatban elrendelni a pótbefizetést (1995. évi C. tv. 147. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes, az I. Rt. és az M. Bt. 1995. június 22-én keret-megállapodást (továbbiakban: szerződés) kötött, amely keretében az M. Bt. vállalta Radio in the Locai Loop (továbbiakban: rendszer) kiépítését az előzetes kalkuláció szerint 200 000 előfizetői kapacitással, és azzal a fizetési feltétellel, hogy "az egyedi szerződéshez tartozó szerződéses árat az ártáblázatban feltüntetett fajlagos előfizetői árnak az adott projekten belüli előfizetők számával történő szorzással kell kiszámítani". A f...
AVI 2008.5.58 A vámhatóság utólagos ellenőrzés során jogosult a vámbefizetést érintően új határozatban elrendelni a pótbefizetést (1995. évi C. tv. 147. §)
A felperes, az I. Rt. és az M. Bt. 1995. június 22-én keret-megállapodást (továbbiakban: szerződés) kötött, amely keretében az M. Bt. vállalta Radio in the Locai Loop (továbbiakban: rendszer) kiépítését az előzetes kalkuláció szerint 200 000 előfizetői kapacitással, és azzal a fizetési feltétellel, hogy "az egyedi szerződéshez tartozó szerződéses árat az ártáblázatban feltüntetett fajlagos előfizetői árnak az adott projekten belüli előfizetők számával történő szorzással kell kiszámítani". A felperes a 200 000 előfizetőre tekintettel a szerződésbe foglalt számítási módszer szerint az ellenértéket 106 472 576 USD összegben határozta meg.A szerződéshez kapcsolódó vámkezelésekre 1995. szeptember 7-étől 1998. április 14-ig került sor. Ezen időszak alatt a felperes nevében eljáró Rt. több mint 1000, ezen belül 1996. április 1-jétől 1998. április 14-ig 663 db árunyilatkozatot nyújtott be a vámhatósághoz, a részletekben behozott alkatrészek és részegységek vámkezelését kérte. Az árunyilatkozathoz az M. Bt. által kiállított commercial invoice (kereskedelmi számla) került csatolásra. Az illetékes vámhivatal a belföldi forgalom számára történő vámkezelésekről a felperes kérelmének megfelelően a becsatolt számla alapján megállapított vámérték figyelembevételével árunyilatkozatonként hozott határozatot. 1995-től 1998-ig a felperes összesen 106 472 649,07 USD értékben kérte a vámáruk belföldi forgalom számára történő vámkezelését. A szerződések alapján összesen 160 452 előfizetői kapacitás realizálódott, a felperes az M. Bt. részére 80 129 073 USD-t utalt át. Ez az összeg tartalmazta a felperes részéről az M. Bt. részére forintban teljesített kifizetéseket is, amelyek összértéke 18 601 462 USD volt.
A beruházás befejezése után a felperes a kifizetések alapján megállapította, hogy a vámkezeltetett vámáruk vámértékét magasabb határozták meg, mint amennyit azokért ténylegesen kifizettek. Ezért a felperes 1998. augusztus 10-én vámérték helyesbítési kérelmet nyújtott be a Budapesti 6. számú Vámhivatalhoz az 1996. április 1-jétől 1998. április 14-ig terjedő időszakra vonatkozó vámkezelések tekintetében. A felperes a vámérték kimunkálásánál számításait úgy végezte el, hogy a vámkezelt áruk vámértékéből (106 472 656,03 USD) levonta az 1996. április 1-je előtti vámkezelések vámértékét (20 150 153 USD) és az így kijött összeget (86 322 503,03 USD 1.) tekintette módosítandó vámértéknek. A ténylegesen kifizetett összegből (61 527 610,18 USD) levonta az 1996. április előtti vámkezelések vámértékét is, így az ügyleti értéket (41 377 457,18 USD-ben 2.) állapította meg. Az 1996. április 1. utáni vámkezelések tekintetében a vámértéket a 2. és 1. arányában (0,47933) csökkentette.
A felperes csatolta a részére az M. Bt. által kibocsátott korrekciós számlákat is. Ezeket úgy állították ki, hogy az eredeti számlára "correction" tétellel feltüntették azt az értéket, amellyel az összértéket csökkenteni kellett és így kapták meg a korrekciós áruértéket. Az M. Bt. nyilatkozata értelmében az előfizetői egységár különböző - előfizetői állomásonként eltérő mértékű - áruból és szolgáltatásból tevődött össze. Ezen belül az előfizetői állomásokon felszerelt áruk előfizetői egységből és infrastruktúrából álltak. Ebbe az infrastruktúrába beletartozott minden, az előfizetői egységen kívüli alkatrész, szerelési anyag, valamint az infrastruktúra költségei tartalmazták az adott bázisállomások telepítésének költségeit is.
A vámhatóság a megismételt eljárásban hozott határozatában a vámhelyesbítést a kérelemnek (korrekciós számláknak) megfelelően elvégezte és az 1996. április l-jét követő vámérték határozatokat a felperes által becsatolt számítások szerint helyesbítette. A különbözetként mutatkozó vámterhet - határozatonként - a felperes részére visszatérítette.
A vámhatóság a felperesnél 2001. szeptember 26. napjával 1991. január 1-jétől 2000. december 31-ig terjedő időszakra vonatkozóan utólagos ellenőrzést végzett, mely kiterjedt a visszatérítés jogszerűségének vizsgálatára is. Az utólagos ellenőrzés eredményeként 2002. április 3. napján hozott határozatban a vámhatóság - a határozatának mellékletében foglaltak szerint - kötelezte a felperest összesen 675 785 456 Ft pótbefizetésére. E határozatát a 2002. május 13-án kelt határozatával akként módosította, hogy a 6. sz. vámhivatal mellékletben felsorolt számú határozataiban szereplő vámértéket az l., 2. és 3. számú mellékletek szerinti összegekre helyesbítette. Határozata rendelkező részének egyéb részeit hatályában fenntartotta. A vámhatóságnak az volt a jogi álláspontja, hogy a felperes számításai tévesek, ebből adódóan a korrekciós számlákon szereplő értékek nem a valós vámértéket tartalmazzák, mivel a felperes csak azt vette figyelembe, hogy a vámáruk értékének az ügyleti értékkel meg kell egyeznie. Nem számolt azzal, hogy az 1996. április 1-je előtti vámkezelések tekintetében a vámkezeléseken szereplő vámáruk vámértéke ugyanúgy változott, tehát ugyanolyan arányban csökkent, mint az 1996. április 1-je utáni vámkezelések esetében. A helyes számítás az lett volna, ha - miután megkapja az árukért ténylegesen kifizetett ellenérték pontos összegét (61 527 611 USD) - minden egyes, a szerződéshez kapcsolódó, a beruházás egészét képező vámáru vámértékét az eredeti vámkezeléskori érték (106 472 556 USD) és a valódi ügyleti érték (61 527 611 USD) arányában (0,5778) csökkenti. A felperes azzal, hogy mind a vámkezelt áruk vámértékéből, mind a valós ügyleti értékből levonta az 1996. április 1-je előtt vámkezelt vámáru teljes vámértékét, megváltoztatta az arányokat, ennek eredményeként a korrekciós számlákon nagyobb mértékben csökkentették a vámáruk értékét, mint azt ténylegesen lehetett és kellett volna. Valójában az ügyleti értékből csak az 1996. április 1-je előtt vámkezelt vámáruk vámkezeléskori (106 472 556 USD) és az ügyleti értéke (61 527 611 USD) arányában (0,5778) csökkentett részét lehetett volna levonni, és akkor megmaradtak volna az eredeti arányszámok is. A felperes tehát 8 505 924 USD értékű import hányadot terhelő vámterhet jogosulatlanul igényelt vissza.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2002. augusztus 7-én kelt határozatában - az indokolás részbeni megváltoztatásával - az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Döntését az 1995. C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 21-27. §-aiban, 136. § (1) bekezdésében, 145. § (1) bekezdésében foglaltakra alapította. Az alperes a 2002. november 29. napján hozott határozatának indokolását módosította.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte, és igényt jelentett be a befizetett vámteher visszafizetésére és a késedelmi kamatra is. Azzal érvelt, hogy a határozatok nem felelnek meg a Vtv. 21-27. §-aiban, 136. §-ában, 147. § (4) bekezdésében, a Vámérték-egyezmény 1. és 7. Cikkében, az 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 65. § (2) bekezdésében, a Ptk. 200. §-ában, az 1987. évi 20. törvényerejű rendelettel kihirdetett Bécsi Egyezményben (továbbiakban: Egyezmény) foglaltaknak. Kifejtette, hogy a vámhatóság jogsértően vetette el az ügyleti értéket, mint vámértéket, önkényes módszert alkalmazott a vámérték megállapításánál. Megsértette a szerződési szabadsághoz fűződő jogokat. A határozatába foglalt álláspontja eltér a korábbi gyakorlatától, tévesen minősítette a felperes joggyakorlatát rendeltetésellenesnek. A felperesi számítási módszer jogszerű volt. Hivatkozott arra, hogy az alperes által elkövetett eljárási jogszabálysértések az ügy érdemi eldöntésére is kiható, lényeges jogszabálysértéseknek minősülnek.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes eljárási jogszabálysértést nem követett el, a vám-visszatérítésre irányuló jogerős határozatok tekintetében lefolytatott utólagos ellenőrzést követően - a Vtv. 147. § (4) bekezdése szerint eljárva - jogszerűen hozott új határozatot, és helyesen hivatkozott a Vtv. 145. § (1) bekezdésére is. Az alperes nem volt köteles az elévült és csak utóellenőrzés során hivatkozott követelés tekintetében hivatalból történő eljárás lefolytatására. A felperes esetében utóbb nem egy tévesen nagyobb összegben megállapított vám-visszatérítésére került sor, hanem helyesbítési kérelem folytán megállapított különbözet visszatérítésére. A felperes a szerződés teljesítéséig valóban nem volt abban a helyzetben, hogy az 1996. április 1-je előtti vámkezelések tekintetében helyesbítést kezdeményezzen, de az, hogy a szerződés nem az eredeti feltételekkel teljesült, Illetőleg, hogy téves jogértelmezése miatt az alapeljárásban Igényt nem nyújtott be nem róható a vámhatóság terhére. A felperes érvelését a 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet (továbbiakban: R.) és az 1966. évi 2. számú törvényerejű rendelet (továbbiakban: Tvr.) 11. § (4) bekezdés b) pontja szerinti szabályozás sem támasztja alá.
Az elsőfokú bíróság a vámérték meghatározás és vámérték helyesbítési módszer, illetőleg számítási mód kérdésében teljes mértékben osztotta az alperes jogi álláspontját. E körben arra mutatott rá, hogy a perbeli időszakban több mint 1000 vámkezelésre került sor, a vámkezelésekhez benyújtott árunyilatkozatokon különböző alkatrészek és berendezések szerepeltek. Az alap-vámkezeléskori áruk konkrét ára, értéke a szerződés teljesítését követően sem volt meghatározható. A felperes által vámhelyesbítési kérelemhez csatolt korrekciós számlákkal megállapított ár nem kapcsolható a vámkezelt vámárukhoz, ennek alapján semmilyen kifizetést nem teljesítettek, kiállításukhoz gazdasági esemény nem kapcsolódott, kizárólag azt a célt szolgálták, hogy a vámhelyesbítési kérelem felperes által meghatározott számítási móddal kikalkulált vámérték alátámasztható legyen. Az alperes határozata ezért megfelel a Vtv. 21-27. §-aiba foglaltaknak, és nem ellentétes az Egyezmény és vámérték megállapítás alapelveivel. Az alperes eljárása, mely szerint a vámértékért ténylegesen kifizetett összértéket arányosította a vámáruk bevallott összértékével, a teljes szerződéses időszak vonatkozásában mindenképpen valós, és az egyes vámkezelésekre alkalmazható arányszámot is helyesen állapította meg. A felperes számításai során azonban ettől eltérően olyan arányszámot hozott létre, amellyel az 1996. április 1-je utáni korrekciós számlákon nagyobb mértékben csökkentette a vámáruk értékét, mintha arányosan a teljes időszakra kérte volna a helyesbítést.
Utalt egyben az elsőfokú bíróság arra, hogy a közigazgatási per sajátosságaira tekintettel a megállapítási kereset és kamatfizetésre vonatkozó kérelem nem teljesíthető.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben nem vitatta a kamattal kapcsolatos érdemi döntést. Ezt meghaladóan azonban kérte a jogerős ítélet, az alperesi határozat, és az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezését, vagy a jogerős ítélet megváltoztatását, az alperes határozatának elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az első fokon eljárt közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését, vagy a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára. Az volt a jogi álláspontja, hogy a határozatok nem felelnek meg a Vtv. 136. §-ában, 147. §-ában, 161. §-ában, 167. §-ában, az R. 99. §-ában foglaltaknak, sértik a vámhelyesbítésre és utólagos ellenőrzésre vonatkozó eljárási szabályokat. Kifejtette, hogy a vámhatóság hivatalból köteles a törvényes vámot eredményező helyesbítés elvégzésére. Ezért az alperes nem hivatkozhat arra, hogy mire terjed ki eredetileg a felperes vámérték helyesbítési kérelme, és arra sem, hogy a vámérték átszámításához a konkrét számítást a felperes közreműködésével végezte el. Az alperes az eljárást tartalmilag az 1996. április 1-je előtti vámérték helyesbítésre kiterjesztette, és "az utólagos ellenőrzés során hozott határozatával különválasztott egy olyan időszakot (tényállást, esetcsoportot), amelyben történt vámkezelések során végrehajtott vámérték- meghatározást ugyanő korábban, együttes és egymásra figyelemmel értékelt". "Az alperes határozatából nem lehet megállapítani azokat az adatokat, tényeket és körülmények, amelyekből egyértelműen következne, hogy az utólagos ellenőrzés határozatában előírt kötelezettségnövelés jogcímenként megadott összevont összege azonos-e a vámértékek határozatonként 1 módosításával, illetve a törvényeknek megfelelően határozatonként elrendelt módosításhoz tartozó jogszerű összegekkel". Az elsőfokú bíróság tévesen nem állapított meg jogsértést az alperes határozata kapcsán a tekintetben, hogy az nem tartalmaz rendelkezést az 1996. április 1-jét megelőző időszakra annak ellenére, hogy az utóellenőrzés 1991. január 1-jétől kezdődő időszakra szólt és az ezt megelőző időszakra nézve is további vámterhet szabott ki a vámhatóság.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Hivatkozott arra, hogy a felperes csak az 1996. április 1-je utáni vámérték helyesbítésére irányuló korrekciós számlákat csatolt és ezen időszakra nézve kérte a vámérték helyesbítését. Az ezt megelőző időszakra nézve tehát a vámhatóság nem folytatott tartalmi vizsgálatot.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 12. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az R. 99. § (1) bekezdése akként rendelkezett, hogy ha a külkereskedelmi forgalomban behozott vámáruknak a vám kiszabásakor elfogadott értéke nem felel meg a vámkiszabás céljából tartott vámvizsgálatkor fennállott valóságos értéknek, akkor a vámot és az ezzel együtt fizetendő közterheket a vám visszatérítésére vonatkozó igény elévülési határidején belül kell - kérelemre vagy hivatalból - helyesbíteni. A vám visszatérítésére vonatkozó igény elévülési ideje pedig egy év volt [Tvr. 9. §, 11. § (4) bekezdés b) pont]. Ugyanilyen szabályozást rögzít a Vtv. 136. § (1) bekezdése is.
Az iratokból megállapíthatóan a felperes 1998. augusztus 10-én nem kérte az 1996. április 1-je előtti vámkezelések helyesbítését, e körben korrekciós számlát sem terjesztett elő, a vámhatóság továbbá az utóellenőrzést 2001. szeptember 26-án kezdte meg, és az nem terjedt ki az 1996. április 1-jét megelőző időszakra. Ezért e tényállásnak és az előzőekben ismertetett törvényhelyeknek az egybevetése alapján az alperes és az elsőfokú bíróság jogszerűen állapította meg, hogy nem álltak rendelkezésre olyan adatok, amelyek alapján a vámhatóságnak a helyesbítést hivatalból el kellett volna végeznie, illetve, hogy a felperes igénye elévült, ezért erre az időszakra vámteher visszatérítést nem igényelhet, ilyen részére nem adható.
A felperes az utólagos ellenőrzés kapcsán alaptalanul hivatkozott ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges eljárási jogszabálysértésre, mivel az alperes eljárása teljes körűen megfelelt az e körben irányadó jogszabályi rendelkezéseknek.
Az utólagos ellenőrzés lefolytatását ugyanis az ügyfél a vámhatóságtól nem követelheti. Az ilyen ellenőrzés célja - többek között - annak vizsgálata, hogy az ügyfél a vámjogszabályok szerint járt-e el, igényeit jogszerűen nyújtotta-e be (Vtv. 161. §, 167. §).
A vizsgálati jegyzőkönyv szerint a perbeli esetben az utólagos ellenőrzéssel érintett időszak "1991. január 01-jétől 2000. december 31-éig" terjedt, tárgya pedig a felperes "1991, 1998, és 1999 években végzett külkereskedelmi tevékenységének teljes körű vizsgálata. Az M. Rt. 2000. évi külkereskedelmi tevékenységén belül a vizsgálat tárgyát kizárólag az M. Bt.-től beérkezett vámárukhoz kapcsolódóan benyújtott vámhelyesbítési kérelemmel összefüggő vámvisszatérítések képezték". Nem volt tehát tárgya a felperes által hivatkozott 1996. április 1-je előtti időszak, mivel erre nézve korábban vámhelyesbítési eljárás nem indult. Az utólagos ellenőrzés során továbbá a vámhatóság megvizsgálhatja mindazokat az adatokat, amelyekről feltételezhető, hogy az ellenőrzéshez szükséges információkat tartalmaznak, és köteles e körben is a tényállást teljes körűen tisztázni és bizonyítani függetlenül attól, hogy azt az ellenőrzött javára vagy terhére teszi. Ezért az alperes a helyes arányszám megállapításához szükséges minden adatot értékelési körébe vonhatott (Vtv. 163. § 161. §), de elévült igényre eljárást nem folytathatott, határozatot nem hozhatott.
A felperes érvelésével ellentétben a határozat melléklete tételesen felsorolja a módosító határozatokat, az eredeti számla értékeket, a korrekciós számlák számát és eszerinti értékeket és a helyes vámérték megállapítási módra alapozva módosító határozatonként az arányosan növelt valós vámértéket és vámérték különbözetet. Ennél fogva pontosan megállapíthatóak azok az adatok, tények és körülmények, amelyek hiányára a felperes a felülvizsgálati kérelmében tévesen hivatkozott. Az alperes döntése formailag és tartalmilag is a vámhelyesbítéssel összefüggő vám visszatérítési kérelemmel érintett körben tartalmaz döntést. Az utólagos ellenőrzés során a vámhatóság a Vtv. 147. § (4) bekezdése szerinti határozatokat hozhatja meg. Ezért az alperes - a felperes érvelésével ellentétben - e törvényhely alapján jogosult volt arra, hogy az utólagos ellenőrzés eredményeként ne a korábbi határozatokat módosítsa, hanem a vámvisszatérítést érintően új határozatban rendelje el a pótbefizetést.
A felperes felülvizsgálati kérelmében tévesen hivatkozott arra is, hogy a felek bizományosi szerződést kötöttek, mivel közte és az M. Bt. között közvetlen kapcsolat jött létre a teljesítések, fizetések tekintetében. Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy jelentősége egyébként sem a szerződés minősítésének, hanem annak van, hogy a felperes a rendszerért milyen ellenszolgáltatást nyújtott, és e tekintetben a Vtv. mely szabálya alapján szabható ki a vámteher.
A felperes felülvizsgálati kérelmében már nem hivatkozott a Vtv. 21-27. §-ai szerinti szabályok megszegésére, csupán a Vtv. 136. § (1) bekezdésére alapítottan vitatta az érdemi döntést. E törvényhely szerinti szabályozás kiemelt fontosságot tulajdonít "a vámvizsgálatkor fennállott valóságos vámértéknek". A perbeli esetben a felülvizsgálati eljárásban az nem volt vitatott, hogy a felperes által behozott és részletekben vámkezeltetett rendszer vámkezeléskor bevallott vámértéke nem felel meg vámteher kiszabása céljából megtartott vámvizsgálatkor fennállott valóságos vámértéknek, és hogy a korrekciós számlák nem valós gazdasági eseményekről szóltak, azokra kifizetést nem teljesítettek, ennél fogva ezek nem fogadhatóak el a helyesbítés alapjául. A Legfelsőbb Bíróság e körben utal arra is, hogy teljes körűen osztja az elsőfokú bíróság jogi álláspontját a tekintetben, hogy az alperes által alkalmazott számítási mód (arányszám) a perben felülvizsgálni kért határozatok által érintett körben jogszerűen került meghatározásra.
Tekintettel arra, hogy a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben eljárási jogszabálysértés nem állapítható meg, és az elsőfokú ítélet kapcsán a felperes anyagi jogszabálysértésre a jogalap és összegszerűség (számítási mód) tekintetében nem, illetve nem alappal hivatkozott, a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta [Pp. 273. § (3) bekezdése]. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.020/2006.)