adozona.hu
AVI 2008.5.53
AVI 2008.5.53
A kellő körültekintés hiányára utal az a tény, ha a fél nem a jogszabályban írt módon rendezi az üzemanyag beszerzésről szóló költségek fizetését [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság 2000. évi január-szeptember hónapokra általános forgalmi adónemben ellenőrzést végzett a felperesnél. A vizsgálat megállapította, hogy a felperes ebben az időben a 2-21. számú mellékletként becsatolt üzemanyagszámlákra alapított általános forgalmi adó levonási jogot érvényesített. Ezek a számlák az Ö. Kft. k.-i, illetve h.-i üzemanyagtöltő-állomás által kerültek kibocsátásra. Az ellenőrzés a számlákat összevetette a megjelölt számlakibocsátók nyilvántartásaival és megállapította...
AVI 2008.5.53 A kellő körültekintés hiányára utal az a tény, ha a fél nem a jogszabályban írt módon rendezi az üzemanyag beszerzésről szóló költségek fizetését [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.]
Az adóhatóság 2000. évi január-szeptember hónapokra általános forgalmi adónemben ellenőrzést végzett a felperesnél. A vizsgálat megállapította, hogy a felperes ebben az időben a 2-21. számú mellékletként becsatolt üzemanyagszámlákra alapított általános forgalmi adó levonási jogot érvényesített. Ezek a számlák az Ö. Kft. k.-i, illetve h.-i üzemanyagtöltő-állomás által kerültek kibocsátásra. Az ellenőrzés a számlákat összevetette a megjelölt számlakibocsátók nyilvántartásaival és megállapította, hogy a számlák nem valósak. A gazdasági esemény a számlában rögzített időpontban a felperes és a számlakibocsátó között nem valósult meg. E megállapításra tekintettel az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére 1 241 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, kötelezte továbbá 620 000 Ft bírság, és 674 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozat hatályon kívül helyezését kérte.
A felperes arra hivatkozott, hogy a számlák tartalmáért a számlakibocsátó felelős.
A Megyei Bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdés a) pontja alapján a felperes a vizsgált fiktív számlákra adólevonási jogot nem alapíthatott.
Az elsőfokú bíróság az alperessel egyezően megállapította, hogy a felperes az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésében írt kellő körültekintést a számlák befogadásakor nem tanúsította.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő döntés meghozatalát.
A felperes hangsúlyozta, hogy a számlakibocsátó cég felelős a kibocsátott számlák tartalmáért. A felperes kellő körültekintéssel járt el, nem volt más lehetősége arra, hogy a részére kibocsátott számlákat bármilyen módon felülvizsgálja.
A Legfelsőbb Bíróság végzésével a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 9. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperes a jogerős ítélet jogszabálysértését abban jelölte meg, hogy nem vette figyelembe, miszerint a kibocsátott számlák valóságtartamáért a számlakibocsátó a felelős. A felperesnek az adott esetben nem volt lehetősége a számlák ellenőrzésére.
A felperes kérte a városi ügyészség előtt folyamatban volt büntetőeljárás tanúmeghallgatási jegyzőkönyveinek beszerzését.
A bíróság helyt adott ezen indítványnak és így került megállapításra, miszerint a felperes alkalmazásában álló gépkocsivezetők mondták el, hogy adott esetben az üzemanyag tankolás után számla átvétele és a számla kiegyenlítése nélkül távoztak az üzemanyag-töltőállomásokról, és minden esetben a felperesi társaság ügyvezetője bonyolította a számlák szerinti tartozások kiegyenlítését egy összegben.
E tényállás alapján helytállóan hivatkozott az alperes arra, hogy a számla, egyszerűsített számla és nyugta adóigazgatási azonosításáról, valamint a nyugtaadását biztosító pénztárgép és taxaméter alkalmazásáról szóló 24/1995. (XI. 22.) PM rendelet 3. §-a értelmében üzemanyag-kutaknál csak az erre a célra kialakított kút fejjel összekötött, adóhatóság által engedélyezett típusú pénztárgép használható. Ez tehát azt jelenti, hogy az üzemanyag kiszolgálását követően a kútoszlop kizárólag a hálózatra kapcsolt pénztárgéppel van összeköttetésben és ennek megfelelően a tankolást követően az eseményről készült nyugtán a kútszám és üzemanyagfajta is szerepel. Az adott nyugtához tehát csak egy gazdasági esemény kapcsolható, és a gazdasági esemény teljesülését ez az egy nyugta igazolja. Ehhez képest a jogszabálynak nem felelt meg az a fizetési mód, amelyről a felperes alkalmazottai beszámoltak.
Ezért az adóhatóság és az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy miután az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdés a) pontja alapján a vizsgált időszakban benyújtott számviteli bizonylatok nem voltak alkalmasak az általános forgalmi adólevonási jog gyakorlására. Helyesen rendelkezett az adóhatóság az általános forgalmi adó különbözet, és ennek következményeként megállapított szankciók alkalmazásáról.
A felperes az általa hivatkozott Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésében írt kellő körültekintést nem tanúsította, hiszen önmagában az a tény, hogy nem a jogszabályban előírt módon rendezte az üzemanyag beszerzéséről szóló költségek fizetését, illetőleg a számviteli bizonylatok kiállítását, nem hivatkozhat arra, hogy mindent elkövetett volna, hogy meggyőződjön a levonási jog alkalmazásához benyújtott számlák megfelelőségéről.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során bizonyítékok felülmérlegelését kizárólag abban az esetben végezheti el, ha az elsőfokú bíróság ítélete iratellenes, életszerűtlen, kirívóan okszerűtlen. A Legfelsőbb Bíróság a perbeli esetben nem állapított meg ilyen hiányosságokat, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.231/2005.)