adozona.hu
AVI 2008.5.52
AVI 2008.5.52
Az adólevonási jog gyakorlásához a számlán feltüntetett vételár kiegyenlítésének igazolása is szükséges [1992. évi LXXIV. tv. 35. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 2004. május hónapra általános forgalmi adó kiutalás előtti ellenőrzését végezte. Az ellenőrzés megállapította, hogy a felperes 2004. január 13-án kelt adásvételi szerződéssel 43 100 000 forintért megvásárolta a K., V. utca 2-4. szám alatti ingatlant az R. Rt.-től. Az adásvételi szerződés alapján az eladó számlát állított ki, melyen a fizetési határidő 2004. április 30-a volt. A felperes a számla összegét a 2004. január havi általános forgalmi adó bevallásába beállí...
AVI 2008.5.52 Az adólevonási jog gyakorlásához a számlán feltüntetett vételár kiegyenlítésének igazolása is szükséges [1992. évi LXXIV. tv. 35. § (1) bek.]
Az adóhatóság a felperesnél 2004. május hónapra általános forgalmi adó kiutalás előtti ellenőrzését végezte. Az ellenőrzés megállapította, hogy a felperes 2004. január 13-án kelt adásvételi szerződéssel 43 100 000 forintért megvásárolta a K., V. utca 2-4. szám alatti ingatlant az R. Rt.-től. Az adásvételi szerződés alapján az eladó számlát állított ki, melyen a fizetési határidő 2004. április 30-a volt. A felperes a számla összegét a 2004. január havi általános forgalmi adó bevallásába beállította, ki nem egyenlített tételként göngyölítette a levonható összeget 2004. május hónapig. A számla értékét a bevallás benyújtására rendelkezésre álló idő előtt 1 250 000 Ft kivételével kiegyenlítette. Ezt követően a szerződő felek 2004. május 28-án szerződést módosítottak, mely szerint a vételárat 1 250 000 Ft-tal csökkentették. Helyesbítő számlát ezzel kapcsolatban nem állítottak ki. A felperes a szerződés-módosítás figyelembe vételével készítette el a május havi általános forgalmi adóbevallását, a levonható adóalapját 1 millió Ft-tal, az általános forgalmi adót pedig 250 000 Ft-tal csökkentette. Az ellenőrzés szerint ez az eljárás nem felelt meg a jogszabályoknak. A felperes ugyanis a pénzügyi rendezést helytelenül végezte el, ezért a visszaigényelhető összeget jogosulatlanul tüntette fel.Ennek megfelelően az adóhatóság az elsőfokú határozatával a felperes terhére 6 412 000 Ft jogosulatlan igénylésnek minősülő általános forgalmi adókülönbözetet állapított meg, és 1 282 000 Ft bírság megfizetésére is kötelezte.
A fellebbezés folytán eljáró alperes az elsőfokú határozatot másodfokú határozatával helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte.
A felperes arra hivatkozott, hogy nem történt jogosulatlan igénylés, hiszen az általa megvásárolt ingatlant 2004 januárjában birtokba vette, 2004 májusában pedig megtörtént az adásvételi-szerződés módosítása. Így a 2004. május 28-ai teljesítéssel az eladónak, azaz az R. Rt.-nek kellett volna kibocsátania a számlát.
Sérelmezte a felperes azt is, hogy az adóhatóság az elsőfokú határozatát az előirt határidőt túllépve hozták meg.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletét az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 143. § (1) bekezdésére, valamint 170. § (1) bekezdésére, továbbá az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontjára, 35. § (1) bekezdés a) pontjára, és 45. § (1) bekezdés a) pontjára alapította. E jogszabályi rendelkezések alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a szerződés módosítás az áthárított adó összegére is kihatott. A felperes által felhasznált számla az adólevonási jog gyakorlására a bevallási időszakban ezért nem volt alkalmas. Önmagában a bemutatott szerződés módosító okirat az adólevonási jog érvényesítéséhez nem elegendő.
Megállapította az elsőfokú bíróság azt is az Art. 128. § (1) bekezdése alapján, hogy az elsőfokú adóhatóság határozatának keltezése nem lépte túl a meghatározott hatvan napot. Kétségtelen, hogy a postázásra a határozathozatali határidőt követően került sor. Téves azonban a felperesnek az az álláspontja, miszerint a határidő túllépése esetén az adó-megállapítási jog már ne lenne érvényesíthető. Ilyen rendelkezést sem az Art. sem a felperes által idézett államigazgatási eljárás szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény nem tartalmaz.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetének megfelelő döntés meghozatalát. A felperes megismételte azt az álláspontját, miszerint jóhiszeműen járt el akkor, amikor az általános forgalmi adó bevallásában a visszaigényelt összeget feltüntette. Az eladó kérésük ellenére sem bocsátotta ki a helyesbítő számlát 2004 augusztusáig.
A felperes fenntartotta azt az álláspontját is, hogy az Art. 128. § (1) bekezdésében írt hatvan napos határidő túllépése miatt az adóhatóság nem volt jogosult az ügyben adókülönbözetről szóló határozat hozatalára.
A Legfelsőbb Bíróság végzésével a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 7. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A jogerős ítélet felülvizsgálatát a Pp. 270. § alapján jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni. A felperes a jogerős ítélet jogszabálysértését két ok miatt látta megállapíthatónak. Részben hivatkozott arra, hogy a megvalósult adásvételi szerződésnek megfelelő vételár kifizetését követően a jogszabállyal ellentétesen minősítette az adóhatóság az általános forgalmi adó visszaigénylését jogosulatlannak, részben az eljárásjogi határidő túllépése miatt az adóhatóság nem is volt jogosult adó megállapítására.
A Legfelsőbb Bíróság a felperes által hivatkozott jogszabálysértéseket nem találta megállapíthatónak.
Az adóhatóság és az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a tárgyidőszakban 2004. május 28-án az eladó és a vevő szerződés-módosítást hajtott végre. Önmagában azonban ez az írásbeli szerződés-módosítás nem volt elegendő az adóügyi következmények megfelelő rendezéséhez.
Az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdése alapján az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Az adó-visszaigénylési lehetőség pedig ezen túl a számlán feltüntetett vételár kiegyenlítésének igazolása is szükséges.
Ahhoz, hogy a felperes által már levonhatóként érvényesített adó összege a szerződés módosításának megfelelően javítható, és a pénzügyi rendezés ténye bizonyított legyen, szükség lett volna az Áfa. tv. 45. § (1) bekezdés a) pontja szerinti helyesbítő számla kiállítására.
Ennek hiányában ugyanis az adóhatóság nem tudta megállapítani a pénzügyi rendezés végrehajtását. A helyesbítő számla adattartamának megfelelő adókorrekció az Áfa. tv. 45. § (3) bekezdése alapján kizárólag a helyesbítő számla kiállításának napját tartalmazó adó-megállapítási időszakban hajtható végre. Ez az esemény pedig a perbeli adatok szerint a felperes által jelzett, illetve az adóhatóság által vizsgált időszakban nem történt meg, csak egy későbbi hónapban. Így nem volt jogszabálysértő az a megállapítás, mely szerint a felperes az ellenőrzési időszakban benyújtott adóbevallásában tévesen tüntette fel a meghatározott általános forgalmi adó összegét, mint visszaigényelhető adót, ez jogosulatlan igénylésnek minősült.
Osztotta a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság álláspontját az eljárási határidő túllépésével kapcsolatosan. Az adójogszabályok illetőleg eljárási jogszabályok nem tartalmaznak olyan rendelkezést, mely szerint jogvesztő határidőnek minősülne az ügyintézési határozat-hozatalra nyitva álló határidő, illetőleg a késedelmes postázás okán az adóhatóság elvesztené az adó-megállapítási jogosultságát. Ugyancsak nem állapíthatta meg a Legfelsőbb Bíróság azt sem, hogy a határozat késedelmes postázása az ügy érdemi eldöntésére kihatással lett volna.
Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság jogerős ítélete a jogszabályoknak megfelelt, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.048/2006.)