adozona.hu
AVI 2008.5.50
AVI 2008.5.50
Helytelen adókulcs feltüntetése esetén a számla, tartalmilag hiteltelennek minősül (1992. évi LXXIV. tv. 15. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1999-2001 évekre és 2002. januártól-július hónapokra vonatkozóan társasági adó (továbbiakban: ta) és általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adónemekben bevallások utólagos ellenőrzését végezte el. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperest áfa adónemben 20 944 000 Ft, ta adónemben 6 353 000 Ft, azaz összesen 21 291 000 Ft adókülönbözet, 1 682 000 Ft adóbírság, 643 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A felperes fellebbezése elj...
AVI 2008.5.50 Helytelen adókulcs feltüntetése esetén a számla, tartalmilag hiteltelennek minősül (1992. évi LXXIV. tv. 15. §)
Az adóhatóság a felperesnél 1999-2001 évekre és 2002. januártól-július hónapokra vonatkozóan társasági adó (továbbiakban: ta) és általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adónemekben bevallások utólagos ellenőrzését végezte el. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperest áfa adónemben 20 944 000 Ft, ta adónemben 6 353 000 Ft, azaz összesen 21 291 000 Ft adókülönbözet, 1 682 000 Ft adóbírság, 643 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.A felperes fellebbezése eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 13. § (1) bekezdés 1. pontjába, 32. § (1) bekezdés a) pontjába, 35. § (1) bekezdésébe, 44. § (5) bekezdésébe, 1. sz. melléklet 61. pontjába, az 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tao. tv.) 4. §9. pont d) alpontjába, 4. § 26. pontjába, 21. § (3)-(6) bekezdéseibe, a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (1) bekezdésébe, 111. § (1) bekezdése foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes adólevonási jogát jogszabálysértően gyakorolta az F. Kft. (továbbiakban: kft.) által személyszállítási tevékenységről, lakás és egyéb bérbeadásról, nem vagyoni kárigény-előlegről kiállított számlák alapján. AT. Bt. (továbbiakban: bt.) által felperes részére végzett tevékenységet fuvarozásnak minősítette. Az volt a jogi álláspontja, hogy a bt. a szállítási tevékenységre nem számolhatott volna fel 25%-os áfát. A számlában a gazdasági eseményt meg kellett volna bontania, mivel erre nem került sor, a számlák a helytelen adókulcs feltüntetése miatt hiteltelenek és adólevonási jog gyakorlására nem alkalmasak. A felperes bérmunka keretében lakókocsi-huzat varrását és lakókocsi-sátor varrását végezte. Ez a tevékenység nem termék-előállításnak, hanem szolgáltatásnak minősül, ezért a felperes jogosulatlanul vette igénybe a társasági adókedvezményt. Kivételes méltánylást érdemlő körülményként értékelte, hogy a felperesnél "korábban hasonló jellegű megállapítás nem volt, a megállapítás nagysága adózó költségvetési kapcsolataihoz képest nem jelentős nagyságrendű", így az áfa jelentős része a feltételeknek megfelelő helyesbítő számla alapján egy későbbi időszakban visszaigényelhető. A késedelmi pótlékszámítás kezdő időpontját is kitolta.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy adólevonási jogát jogszerűen gyakorolta, az alperes a bt.-vel kötött szerződést önkényesen értelmezte, ennél fogva téves jogkövetkeztetésekre jutott. A társasági adókedvezményt jogszerűen vette igénybe, mivel a bérmunka termék-előállításnak minősül. Az államot nem érte kár, ezért az adóbírság és késedelmi pótlék előírása törvénysértő.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes határozata a kereset által vitatott körben nem jogszabálysértő. Az adóalany ugyanis csak olyan számlát használhat fel áfa-levonás gyakorlásához, amely a százalékos adómértéket és az adó összegét az Áfa. tv. 28. §-a szerint hitelesen tanúsítja. A felperes azonban nem így járt el, és figyelmen kívül hagyta az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontjában, 35. § (1) bekezdés a) pontjában, 13. § (1) bekezdés 16/k. és 1. pontjában foglaltakat. Tekintettel arra, hogy a lakás bérbeadás és annak járulékos költségeit adómentesek, az alperes jogszerűen állapította meg, hogy a felperes a lakás bérbeadásról és költségeiről kiállított számlákban feltüntetett 25%-os adókulcsra figyelemmel nem élhetett volna adólevonási jogával.
Az alperes jogszerűen minősítette a bt. tevékenységét fuvarozási tevékenységnek és ennek adójogi következményeit is helytállóan vonta le. Mivel a felperes üzemi baleset miatt nyújtott anyagi ellenszolgáltatást, azt nem lehet kártalanításnak tekinteni, a kártérítés pedig nem tartozik az Áfa. tv. hatálya alá, így e körben is jogszerű a döntés.
A felperesnek a lakókocsi-huzat és lakókocsi-sátor előállítására vonatkozó tevékenysége nem termékértékesítés, hanem szolgáltatás. A szolgáltatásnyújtás társasági adókedvezmény alapjául nem szolgálhat. A felperes terhére megállapított adóhiányra tekintettel az adóbírság előírása is jogszerű.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Tanács 77/388. EGK 17. Cikk (1) és (2) bekezdéseiben, az Áfa. tv. 13. § 16/1. pontjában, 32. § (1) bekezdés a) pontjában, 40. § (6) bekezdésében, 44. § (5) bekezdésében, 70/A. §-ában, az Art. l/A. § (1), (6) bekezdésében, 171. §-ában, a Tao. tv. 21. § (3)-(6) bekezdéseiben és az Európai Bíróság C-139/84. számú ítéletében foglaltaknak. Jogszerűen vonta le az általa megfizetett, rá áthárított adót. Az adóbírság és késedelmi pótlék előírása ellentétes a rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvével. Mivel a termék-előállítás fogalmára nézve nincs adójogi jogszabályi rendelkezés terhére társasági adóhiány nem írható elő, e körben jogkövetkezmények nem alkalmazhatóak. A bérmunka termék-előállításnak minősül, ezért jogosult volt az adókedvezmény igénybevételére. Az adóhatóság a bt.-vel kötött szerződését nem valódi tartalma szerint minősítette. Az adóhatóság méltánytalanul alkalmazta az adóbírságot és késedelmi pótlékot.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 9. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az adóhatóságnak és a perben eljáró bíróságoknak a jogvitát - tekintettel arra, hogy az a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz való csatlakozását megelőzően keletkezett - nem a közösségi, hanem a nemzeti jog szabályai alapján kellett eldöntenie.
A kft. a személyszállításról kiállított számláiban 25%-os áfát számított fel, és a felperes e számlák alapján gyakorolta adólevonási jogát. Az Áfa. tv. 1. sz. melléklet 75. pontja értelmében azonban a szállítási tevékenység 12%-os adómérték alá tartozó szolgáltatás. Az e körben tett határozati megállapítások tehát jogszerűek mivel az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdése, 32. § (1) bekezdése és a 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 165. § (2) bekezdése, 166. § (2) bekezdése szerinti szabályozásból következően helytelen adókulcs feltüntetése miatt tartalmilag hiteltelen számla alapján adólevonási jog nem gyakorolható.
Az Áfa. tv. 2. sz. mellékletének 8. pontja értelmében tárgyi adómentesség alá tartozik a lakóingatlan rendeltetéstől független bérbeadása, egyéb módon történő hasznosítása. Az Áfa. tv. 1. sz. melléklet 67. pontja szerint pedig a villamosenergia-, gáz-, hő- és vízállás 12%-os adómérték alá tartozik. Ennek ellenére a kft. a bérleti díjat és a rezsiköltséget egyaránt 25%-os áfával számlázta ki. A felperes a helytelen adókulcs feltüntetése miatt a tartalmilag hiteltelen számla alapján - az előző bekezdésben említett törvényhelyekre figyelemmel - adólevonási jogát nem jogszerűen gyakorolta.
A felperes által nem vitatott felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a kft. alkalmazásában lévő dolgozót munkahelyi baleset érte. E dolgozót a kft. a felperes rendelkezésére bocsátotta, a felperes pedig az eseményt, mint saját üzemi balesetet jelentette a munkaügyi hatóságnak. A számlákhoz csatolt feljegyzés szerint a felek abban állapodtak meg, hogy a kft.-vel munkajogi jogviszonyban álló dolgozó bér-mellékköltségeihez a felperes 6 hónapig hozzájárul, ezen kívül ugyanerre az időszakra fizet 67 000 Ft-ot azzal a céllal, hogy a kft. a dolgozó részére, mint nem vagyoni kárigény-előleget adjon.
Ezzel a balesetből eredő és a kft. felé esetlegesen felmerülő kártérítési kötelezettséget a felek lezártnak tekintették. Az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 1. pontja értelmében ellenértéknek minősül a tartozás kiegyenlítésére fordított vagyoni érték, ideértve a meglévő követelés mérséklésére elismert vagyoni érték is, ide nem értve a kártérítést. Tekintettel arra, hogy a kártérítés nem tartozik az ellenérték fogalmába, a nem vagyoni kárigény-előlegről kiállított számla szerinti áfa nem vonható le [Áfa. tv. 6-8. §-ai, 35. § (1) bekezdés, Sztv. 165. § (2) bekezdése, 166. § (2) bekezdése].
Az Art. 1. § (7) bekezdése szerinti rendelkezésből következően szerződéseket, ügyleteket és más hasonló cselekményeket a valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az elsőfokú bíróság ítéletében helytálló indokok alapján állapította meg, hogy az alperes szerződésminősítése a bt. által felperes részére végzett tevékenység tekintetében jogszerű. Az Áfa. tv. 15. § (3) bekezdése szerinti szabályozásból következően a bt. számláiban a szállítási tevékenységre nem számíthatott volna fel 25%-os áfát, hanem meg kellett volna bontania a számla szerinti gazdasági eseményt. Helytelen adókulcs feltüntetése miatt e számlák is tartalmilag hiteltelenek, adólevonási jog gyakorlására nem alkalmasak.
A számlákon a gazdasági tevékenység feltüntetésre került, ennek alapján a felperesnek lehetősége lett volna megvizsgálnia a számlák tartalmi és formai hitelességét, az alkalmazott adókulcs törvényességét. Felhívhatta volna a számlakibocsátót helyesbítő számla kiállítására, de mivel nem így járt el, a számlák tekintetében az adóköteles tényállás kapcsán a felperes esetében a kellő körültekintéssel való eljárás nem állapítható meg, az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése szerinti szabályozás nem alkalmazható.
A felperes kimenő számláiban a bérmunkának megfelelő SZJ besorolást alkalmazott. A Tao. tv. 21. § (3) bekezdése értelmében a termék-előállítást szolgáló beruházás esetén vehető igénybe adókedvezmény. A Tao. tv. 4. § 9. pontjának d) alpontja alapján termék-előállítást szolgáló beruházás az épület és gépberuházás, amelyet az üzembe helyezést követően az adózó ipari vagy mezőgazdasági termék előállításához használ, s ennek alapján az üzemeltetés költsége a termék közvetlen költsége között jelenik meg. Mivel a felperesnél - könyvei, számlái szerint is - bérmunka történt, és a vizsgált időszak során nem volt olyan saját előállítású terméke, amelynek közvetlen önköltségében az üzemeltetése költsége megjelent volna a Tao. tv. által meghatározott adókedvezmény igénybevételéhez szükséges feltételek nem teljesültek.
A Legfelsőbb Bíróság teljes körűen osztja az elsőfokú bíróság jogi álláspontját a bt. és felperes közötti szerződés adójogi minősítésének törvényességét illetően.
Az adóhatóság az adótörvények által meghatározott esetekben köteles méltányosan eljárni. Amikor a törvény lehetővé teszi a méltányos eljárást r akkor gyakorlásának feltételeit is meghatározza. Az e körben hozott döntés ennél fogva csak akkor jogszabálysértő, ha az nem az irányadó körülmények teljes körű feltárásán és értékelésén alapul, vagy ha nem felel meg az 1957. évi IV. törvény 43. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltaknak. Az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy adóhiány esetén adóbírság kiszabása kötelező, annak mérséklése az Art. 171. § (1) bekezdése alapján csak kivételes méltánylást érdemlő körülmények esetén lehetséges. A felperes a bírság tekintetében az alperes által értékelt körülményeken kívül egyéb, javára szóló törvény szerint figyelembe vehető körülményt nem tárt fel, így e körben a felülvizsgálati kérelem szerinti érvelése nem alapos. Az adóhatóság adóbírság tekintetében hozott érdemi döntése törvényes és megalapozott, eljárási szabályt sem sért.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.025/2006.)