adozona.hu
AVI 2008.4.42
AVI 2008.4.42
Az áfa-törvény az állandó telephely megállapíthatóságához nem rendel külön időbeli feltételt, e körben az Art. 33. § (7) bekezdése nem alkalmazható [2003. évi XCII. tv. 33. § (7) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a külföldön nyilvántartásba vett adóalany számára adható általános forgalmi adó visszatérítéséről szóló 2/1993. (I. 13.) Korm. rendeletre (továbbiakban: Korm. r.) hivatkozással 2003. adóévre vonatkozóan 11 249 750 Ft általános forgalmi adó visszatérítésének engedélyezését kérte.
Az elsőfokú adóhatóság kifejtette, hogy a felperes Magyarországon végzett építési, kivitelezési és szerelési tevékenységet, így az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áf...
AVI 2008.4.42 Az áfa-törvény az állandó telephely megállapíthatóságához nem rendel külön időbeli feltételt, e körben az Art. 33. § (7) bekezdése nem alkalmazható [2003. évi XCII. tv. 33. § (7) bek.].
A felperes a külföldön nyilvántartásba vett adóalany számára adható általános forgalmi adó visszatérítéséről szóló 2/1993. (I. 13.) Korm. rendeletre (továbbiakban: Korm. r.) hivatkozással 2003. adóévre vonatkozóan 11 249 750 Ft általános forgalmi adó visszatérítésének engedélyezését kérte.Az elsőfokú adóhatóság kifejtette, hogy a felperes Magyarországon végzett építési, kivitelezési és szerelési tevékenységet, így az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 13. § (1) bekezdés 9/f. alpontja szerint telephelyet keletkeztető gazdasági tevékenységet folytatott, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 16. § (1) bekezdése értelmében be kellett volna jelentkeznie. Erre tekintettel a kérelemhez benyújtott számlák esetében adó-visszatérítési jog nem gyakorolható.
Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy a felperes, mint külföldi székhelyű jogi személyiségű társaság adóalannyá vált, mivel üzletszerűen, saját nevében bevételszerző tevékenységet folytatott.
A felperes keresetében a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte azzal, hogy az Art. 33. § (7) bekezdésében meghatározott három hónapos időtartamot nem érte el, így az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 9/f) alpontja alapján állandó telephellyel nem rendelkezett, nem vált belföldi adóalannyá.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kifejtette, hogy az Áfa. tv. és az Art. területi, személyi és tárgyi hatályának összehasonlításával megállapítható, hogy általános forgalmi adót kell fizetni az adóalany által belföldön teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során. A külföldi székhelyű jogi személyiségű társaság adóalannyá válik, ha rendszeresen vagy üzletszerűen saját nevében bevételszerző tevékenységet folytat. Ha adóalannyá válik, terhelik az adókötelezettségek és az adóalanyisághoz kapcsolódó egyéb kötelezettségek.
Az Áfa. tv. 3. §-a értelmében a belföldön végzett termékértékesítéseik és szolgáltatásaik után általános forgalmi adófizetésre kötelezettek az ilyen tevékenységet végzők. A külföldi székhelyű felperest az Art. 16. § (1) bekezdése értelmében bejelentési kötelezettség terhelte. Az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés g/f) alpontja értelmében telephelyet keletkeztető gazdasági tevékenységnek minősül a Magyarországon végzett építési, kivitelezési, szerelési tevékenység. A felperes pedig nem vitatottan ilyen tevékenységet végzett.
Az Art. 33. § (1) bekezdés konjunktív feltételként szabja meg a három hónapot, de ez a tárgyi adóügy megítélése szempontjából nem releváns, mert ténylegesen társasági adókötelezettségre állapit meg szabályozást. A felperes ugyan nem rendszeresen, de üzletszerű tevékenységet folytatott, az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés g/f) alpontja szerinti állandó telephellyel rendelkezett. A felperes által szervezett munka továbbadása is azt igazolja, hogy a felperes, mint külföldi vállalkozás Magyarországon gazdasági tevékenységet végez, ez rendszeresnek és tartósnak tekinthető, ugyanis ellenérték fejében végzett nyereségszerzésre irányult.
A Korm. r. 1. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a rendelet hatálya alá tartozó adóalanynak lehet tekinteni az Áfa. tv. 4. §-a szerinti olyan adóalanyt, amely a tárgyévben, illetve a Korm. r. 4. § (3) bekezdésében meghatározott időszakban nem rendelkezik belföldön székhellyel, illetve állandó lakóhellyel. Mivel a felperes megállapíthatóan belföldi telephellyel rendelkezett, így a Korm. r. alapján forgalmi adó visszatérítésére nem volt jogosult.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését, és a keresetnek történő helyt adást. Továbbra is arra hivatkozott, hogy az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 9/f) alpontja, és az Art. 33. § (7) bekezdése értelmében a tartóssághoz legalább három hónapos időtartamra lett volna szükség, amely a felperes esetében nem volt meg. Az Art. 33. § (7) bekezdése nemcsak a társasági adóra vonatkozik.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte azzal, hogy az Áfa. tv. és az Art. egybevetésekor az Áfa. tv. szabályait kell alkalmazni, amely a három hónapos türelmi időt nem tartalmazza. Az építési, szerelési munkákat tartós munkának kell tekinteni, amely megalapozza a belföldi telephelyet.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 15. számú Ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az elsőfokú bíróság a tényállást teljes körűen feltárta, ismertette a perben alkalmazandó jogszabályokat és azok egybevetéséből és értelmezéséből helyes jogi következtetésre jutott, amellyel a Legfelsőbb Bíróság túlnyomórészt egyetértett.
Ugyanakkor mellőzi az elsőfokú bíróság indokolásából azt a megállapítást, hogy az Art. 33. § (7) bekezdése ténylegesen társasági adókötelezettségre állapít meg szabályozást, mert ez a jogszabály értelmezéséből nem következik.
A Legfelsőbb Bíróság elsődlegesen arra kíván hivatkozni, hogy a pénzügyi jog területén az egyes adófajtákra külön-külön jogi szabályozás vonatkozik, és csak mögöttes szabályként alkalmazandó az Art., illetve egyes esetekben az Áe.</a> szabályai. A vitatott jogkérdés természetétől függ, hogy az általános vagy a különös szabályok kerülnek előtérbe. A perbeli eset tekintetében az Art. 33. § (7) bekezdése általános szabályokat rögzít. Az Art. III. fejezetének címe Egyes adókötelezettségek. Ezen belül az adóbevallás különös szabályai között szerepel az Art. 33. § (7) bekezdése. Ez a külföldi vállalkozónak a belföldön végzett építkezése esetén az adókötelezettség első ízben történő teljesítését szabályozza, és ezen belül valóban meghatároz időtartamot az építkezés telephelyi minősítéséhez (nemzetközi egyezményben meghatározott időtartalom, illetve egyezmény hiányában 3 hónap).
A felperes a külföldön nyilvántartásba vett adóalany számára adható általános forgalmi adó visszatérítéséről szóló kormányrendelet alapján nyújtott be forgalmi adó visszatérítési kérelmet. A Korm. r. 1. § (1) bekezdés a) pontja határozza meg többek között a visszatérítés adóalanyi jogosultságát, vagyis mely adóalany élhet ilyen visszaigényléssel. Kizáró ok, ha az adóalany rendelkezik belföldön a termék beszerzésével és a szolgáltatás igénybevételével legközvetlenebbül érintett székhellyel, illetve állandó telephellyel.
Mivel a perbeli esetben általános forgalmi adó visszatérítéséről van szó, az adóalany fogalmának meghatározásánál nem az Art., hanem az Áfa. tv. rendelkezései az irányadóak. Az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 9/f) pontja szerint e törvény alkalmazásában állandó telephely: külön termelő- vagy üzleti berendezés, mellyel az adóalany helyhez kötötten és tartósan bevétel elérésére irányuló tevékenységet fejt ki, így különösen: az építési, kivitelezési, szerelési, felügyeleti tevékenység helye. Az Áfa. tv. tehát speciális jogszabály, amely elsődlegesen alkalmazandó az általános forgalmi adóval kapcsolatos jogvitákban az állandó telephely megállapíthatóságához nem rendel külön időbeli feltételt, és e körben az Art. 33. § (7) bekezdése nem alkalmazható.
A felperes egyértelműen építési tevékenységet folytatott belföldön, amely telephelyet keletkeztető gazdasági tevékenységnek minősül, így a Korm. r. 1. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott kizáró ok a felperes esetében fennáll. Ezért az elsőfokú bíróság jogszerűen állapította meg, hogy a felperes a Korm. r. alapján jogszerűen nem élhetett általános forgalmi adó visszaigényléssel.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján - az indokolás részbeni módosításával - hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.358/2005.)