adozona.hu
AVI 2008.4.40
AVI 2008.4.40
Az adóhatóság az eset összes körülményeit vizsgálva állapítja meg, hogy az adózó kellő körültekintést tanúsított-e [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság 2000. évi január - szeptember hónapokra általános forgalmi adónemben ellenőrzést végzett a felperesnél. A vizsgálat megállapította, hogy a felperes ebben az időben a 2-21. számú mellékletként becsatolt üzemanyagszámlákra alapított általános forgalmi adó levonási jogot érvényesített. Ezek a számlák az Ö. Kft. k.-i, illetve a h.-i üzemanyagtöltő-állomás által kerültek kibocsátásra. Az ellenőrzés a számlákat összevetette a megjelölt számlakibocsátók nyilvántartásaival és megállapít...
AVI 2008.4.40 Az adóhatóság az eset összes körülményeit vizsgálva állapítja meg, hogy az adózó kellő körültekintést tanúsított-e [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.].
Az adóhatóság 2000. évi január - szeptember hónapokra általános forgalmi adónemben ellenőrzést végzett a felperesnél. A vizsgálat megállapította, hogy a felperes ebben az időben a 2-21. számú mellékletként becsatolt üzemanyagszámlákra alapított általános forgalmi adó levonási jogot érvényesített. Ezek a számlák az Ö. Kft. k.-i, illetve a h.-i üzemanyagtöltő-állomás által kerültek kibocsátásra. Az ellenőrzés a számlákat összevetette a megjelölt számlakibocsátók nyilvántartásaival és megállapította, hogy a számlák nem valósak. A gazdasági esemény a számlában rögzített időpontban a felperes és a számlakibocsátó között nem valósult meg. E megállapításra tekintettel az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére1 241 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, kötelezte továbbá 620 000 Ft bírság, és 674 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozat hatályon kívül helyezését kérte.
A felperes arra hivatkozott, hogy a számlák tartalmáért a számlakibocsátó felelős.
A megyei bíróság 9. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdés a) pontja alapján a felperes a vizsgált fiktív számlákra adólevonási jogot nem alapíthatott.
Az elsőfokú bíróság az alperessel egyezően megállapította, hogy a felperes az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésében írt kellő körültekintést a számlák befogadásakor nem tanúsította.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő döntés meghozatalát.
A felperes hangsúlyozta, hogy a számlakibocsátó cég felelős a kibocsátott számlák tartalmáért. A felperes kellő körültekintéssel járt el, nem volt más lehetősége arra, hogy a részére kibocsátott számlákat bármilyen módon felülvizsgálja.
A Legfelsőbb Bíróság végzésével a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 9. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperes a jogerős ítélet jogszabálysértését abban jelölte meg, hogy nem vette figyelembe, miszerint a kibocsátott számlák valóságtartalmáért a számlakibocsátó a felelős. A felperesnek az adott esetben nem volt lehetősége a számlák ellenőrzésére.
A felperes kérte a Sz. Városi Ügyészség előtt folyamatban volt büntetőeljárás tanúmeghallgatási jegyzőkönyveinek beszerzését.
A bíróság helyt adott ezen Indítványnak és így került megállapításra, miszerint a felperes alkalmazásában álló gépkocsivezetők mondták el, hogy adott esetben az üzemanyag tankolás után számla átvétele és a számla kiegyenlítése nélkül távoztak az üzemanyag-töltőállomásokról, és minden esetben a felperesi társaság ügyvezetője bonyolította a számlák szerinti tartozások kiegyenlítését egy összegben.
E tényállás alapján helytállóan hivatkozott az alperes arra, hogy a számla, egyszerűsített számla és nyugta adóigazgatási azonosításáról, valamint a nyugtaadását biztosító pénztárgép és taxaméter alkalmazásáról szóló 24/1995. (XI. 22.) PM rendelet 3. §-a értelmében üzemanyag-kutaknál csak az erre a célra kialakított kútfejjel összekötött, adóhatóság által engedélyezett típusú pénztárgép használható. Ez tehát azt jelenti, hogy az üzemanyag kiszolgálását követően a kútoszlop kizárólag a hálózatra kapcsolt pénztárgéppel van összeköttetésben és ennek megfelelően a tankolást követően az eseményről készült nyugtán a kútszám és üzemanyagfajta is szerepel. Az adott nyugtához tehát csak egy gazdasági esemény kapcsolható, és a gazdasági esemény teljesülését ez az egy nyugta igazolja. Ehhez képest a jogszabálynak nem felelt meg az a fizetési mód, amelyről a felperes alkalmazottai beszámoltak.
Ezért az adóhatóság és az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy miután az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdés a) pontja alapján a vizsgált időszakban benyújtott számviteli bizonylatok nem voltak alkalmasak az általános forgalmi adólevonási jog gyakorlására. Helyesen rendelkezett az adóhatóság az általános forgalmi adó különbözet, és ennek következményeként megállapított szankciók alkalmazásáról.
A felperes az általa hivatkozott Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésében írt kellő körültekintést nem tanúsította, hiszen önmagában az a tény, hogy nem a jogszabályban előírt módon rendezte az üzemanyag beszerzéséről szóló költségek fizetését, illetőleg a számviteli bizonylatok kiállítását, nem hivatkozhat arra, hogy mindent elkövetett volna, hogy meggyőződjön a levonási jog alkalmazásához benyújtott számlák megfelelőségéről.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során bizonyítékok felülmérlegelését kizárólag abban az esetben végezheti el, ha az elsőfokú bíróság ítélete iratellenes, életszerűtlen, kirívóan okszerűtlen. A Legfelsőbb Bíróság a perbeli esetben nem állapított meg ilyen hiányosságokat, ezért a jogerős Ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.231/2005.)