adozona.hu
AVI 2008.3.31
AVI 2008.3.31
A származás igazolására, a kedvezményes elbánás igénye esetén alkalmazandó származási előírásokra a nemzetközi szerződés, a Jegyzőkönyv rendelkezéseit kell alkalmazni [1995. évi C. tv. 17. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes képviselője 2003. december 18-án egy Mercedes típusú személygépkocsi belföldi forgalom számára történő vámkezelését kérte. Ehhez Egységes Vámáru-nyilatkozatot, adásvételi szerződést nyújtott be, amelyen a feltüntetett számlanyilatkozattal a személygépkocsi közösségi származó helyzetét kívánta igazolni. A vámhivatal a vámkezelést a kérelemnek megfelelően elvégezte, a vámárut kedvezményes EK vámtétel figyelembevételével vámkezelte.
A vámhivatal a számlanyilatkozat utólagos megerősít...
AVI 2008.3.31 A származás igazolására, a kedvezményes elbánás igénye esetén alkalmazandó származási előírásokra a nemzetközi szerződés, a Jegyzőkönyv rendelkezéseit kell alkalmazni [1995. évi C. tv. 17. §]
A felperes képviselője 2003. december 18-án egy Mercedes típusú személygépkocsi belföldi forgalom számára történő vámkezelését kérte. Ehhez Egységes Vámáru-nyilatkozatot, adásvételi szerződést nyújtott be, amelyen a feltüntetett számlanyilatkozattal a személygépkocsi közösségi származó helyzetét kívánta igazolni. A vámhivatal a vámkezelést a kérelemnek megfelelően elvégezte, a vámárut kedvezményes EK vámtétel figyelembevételével vámkezelte.A vámhivatal a számlanyilatkozat utólagos megerősítését kérte a német vámhatóságtól, amely a vizsgálat eredményeként arról tájékoztatta a magyar vámhatóságot, hogy "a származást igazoló okmányon feltüntetett gépjármű nem származó áru az EK-Magyar Megállapodás értelmében".
Az elsőfokú vámhatóság határozatában kötelezte a felperest 153 468 Ft vám és 38 367 Ft általános forgalmi adó, összesen 191 835 Ft vámteher különbözet megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését a 2003. CXXVI. törvény 75. § (1) bekezdés b) pontjába, az 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 14. §-ába, 131-132. §-aiba, 147. § (1) és (2) bekezdéseibe, a 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (továbbiakban: Vhr.) 29. § (6) bekezdésébe, 32. §-ába, a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek tagállamai között megkötött 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodás 4. sz. Jegyzőkönyv (továbbiakban: Jegyzőkönyv) 16., 21., 28., 31. és 32. Cikkében foglaltakra alapította.
A felperes keresetében a határozat hatályon kívül helyezését és az elsőfokú vámhatóság új eljárásra utasítását kérte.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte, a határozatában foglaltakat fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta, ezért az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. Azt állapította meg, hogy a német vámhatóság az utólagos megerősítési eljárás eredményéről a magyar vámhatóságot jogszabályban előírt módon, de nem a jogszabályban előírt tartalommal tájékoztatta. Nem jelezte ugyanis, hogy az okmányok hitelesek-e vagy egyéb okból nem tekinthető a gépjármű származó terméknek. Ezért ez az okirat nem felel meg a Jegyzőkönyv 32. cikk 5. pontjában foglaltaknak. Ezt a tartalmi hiányosságot a magyar vámhatóságnak hivatalból észlelnie, és a német vámhatósággal tisztáznia kellett volna. A közigazgatási iratokból az sem állapítható meg, hogy az utólagos megerősítési eljárást a magyar vámhatóság milyen okból kezdeményezte. A felperes pedig jogosult annak megismerésére, hogy mely okoknál fogva nem részesülhet a kedvezőbb vámtétel alkalmazásában. Az alperes határozata nem felel meg az Áe. 26. § (1) bekezdésébe, és 43. § (1) bekezdés c) pontjába foglaltaknak.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását. Azzal évelt, hogy az ítéletben kifejtett jogi álláspont téves, nem felel meg a 32. cikk 5. és 6. pontjába foglaltaknak. A német vámhatóság válasza egyértelmű és annak alapján kedvezményes elbánás alkalmazására nem volt lehetőség. A bíróság túlterjeszkedett a kereseti kérelmen.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, álláspontja szerint az alperes által hivatkozott rendelkezések nem zárják ki az Áe.</a> szabályainak érvényesülését. A német vámhatóságot tájékoztatási kötelezettség terhelte nemcsak az ellenőrzés eredménye, hanem az annak alapjául szolgáló bizonyítékok és körülmények tekintetében is.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 6. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében alappal hivatkozott arra, hogy a felperes keresetében nem kifogásolta azt a körülményt, hogy a német vámhatóság megkeresésének konkrét oka számára nem ismert. Ezért e körben az elsőfokú bíróság sem tehetett volna megállapításokat [Pp. 215. § (1) bekezdése].
A Vtv. 17. § (1) bekezdés c) és d) pontjai, 19. § (1) bekezdése, (2) bekezdése), a Vhr. 32. §-a értelmében a származás igazolására, a kedvezményes elbánás igénye esetén alkalmazandó származási előírásokra a nemzetközi szerződés, a Jegyzőkönyv rendelkezései az irányadóak.
A Jegyzőkönyv 16. cikk 1. pontja értelmében a Közösségből származó termékek Magyarországra történő importálásuk esetén a megállapodásban rögzített előnyöket élvezik, amennyiben EUR1 szállítási bizonyítvánnyal vagy az exportőr által adott nyilatkozattal, számlanyilatkozattal igazolják az áruk származását. A származást igazoló okmány megerősítésével kapcsolatos eljárást az exportáló ország vámhatósága folytatja le. A 32. cikk 5. pontja kimondja, hogy a megerősítést kérő vámhatóságot haladéktalanul tájékoztatni kell a megerősítés eredményéről. A tájékoztatásnak egyértelműen jelezniük kell, hogy az okmányok hitelesek-e, és hogy a szóban forgó termék a Közösség, Magyarország, vagy a 3. és 4. cikkben meghatározott más országok valamelyikéből származó terméknek tekinthető-e és teljesítik-e a Jegyzőkönyv egyéb követelményeit. A 32. cikk 6. pontja értelmében az alapos kételyre okot adó esetben, ha a megerősítés vonatkozó kérés keltétől számított 10 hónapon belül nem érkezik válasz, vagy ha a válasz nem tartalmaz kielégítő információt, a kérdéses okmány hitelességének vagy a termék tényleges származásának megállapításához a kérést előterjesztő hatóságok - a kivételes körülmények esetétől eltekintve - a kedvezményes elbánás jogosultságát visszautasítják.
A német vámhatóság által kibocsátott közokiratból - az elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétben - pontosan megállapítható, hogy "az utólagos vizsgálat megállapította, hogy a származást igazoló okmányon feltüntetett gépjármű nem származó termék az EK-Magyar Megállapodás értelmében". Az a körülmény, hogy a kiállított okmány hiteles-e vagy sem, a jogvita eldöntése szempontjából nem releváns, mivel a termék a megkeresésre adott válasz szerint nem tekinthető származónak. Ezért az előzőekben említett - konjunktív feltételeket rögzítő - szabályozásra figyelemmel nincs lehetőség a kedvező vámtétel alkalmazására. Megjegyzi egyben a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy a felperes a perben nem vitatta, hogy a termék nem tekinthető származónak.
Az alperes helytállóan hivatkozott arra, nincs olyan szabály, amelyet megszegett volna, illetőleg, amelyek megszegését az elsőfokú bíróság a terhére rótta. A német vámhatóságnak a vizsgálat eredményéről kell tájékoztatnia a vámhatóságot, ezt pedig megtette, és az érdemi döntés meghozatalához szükséges körben az egyértelmű tájékoztatást megadta.
Kiemeli egyben a Legfelsőbb Bíróság, hogy előfordulhat, hogy a kiállított okmány hiteles, azonban az áru mégsem minősül származónak, mint ahogyan az ellenkezője is, mely szerint a származási okmányok nem hitelesek, de a termék a Közösségből származik. Mindkét esetben ugyanaz a jogkövetkezmény, a kedvezményes elbírálás iránti kérelmet el kell utasítani, mivel mind az okmányok hitelessége, mind a származó helyzet fennállta szükséges a kedvezményes vámtétel igénybevételéhez. Az alperes tehát helytállóan hivatkozott arra, hogy a 32. cikk 5. és 6. pontja szerinti szabályozásból következően a kedvezményes elbánásra való jogosultságot a felperes esetében nem lehetett alkalmazni, ezért jogszerű volt a vámteher különbözet fizetésre kötelezése.
A megerősítési eljárásokkal kapcsolatos viták rendezésére vonatkozóan a 33. cikk tartalmaz szabályozást, mely nem rögzít olyan előírásokat, amelyek tekintetében az elsőfokú bíróság hiányosságot állapított meg. Az alperes határozata megfelelt az 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) felperes által vitatott rendelkezéseinek is tekintettel arra, hogy az alperest az ügy eldöntése szempontjából releváns tények tekintetében - figyelemmel az alkalmazandó, előzőekben ismertetett anyagi jogi jogszabályi rendelkezésekre - további tényállás tisztázási kötelezettség nem terhelte. Határozata az Áe. 43. § (1) bekezdés c) pontja szerinti szabálynak megfelelően teljes körűen rögzíti az ügyben irányadó tényállást, az alkalmazott jogszabályhelyeket és a döntés alapjául szolgáló bizonyítékot, azaz a megkeresés eredményét, és a Jegyzőkönyv idevonatkozó szabályait.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.362/2005.)