adozona.hu
AVI 2008.3.29
AVI 2008.3.29
A bizonylatok hiányát tanúvallomások nem pótolhatják [1991. évi XVIII. tv. 15. § (3) bek., 83. § (2) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2000 évben a G. Kft. által kibocsátott készpénzfizetési számla általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) tartalmát bevallásában levonásba helyezte. 1999 és 2000 években a felperes költséget számolt el, illetőleg áfát helyezett levonásba az S. Kft. részéről kibocsátott 10 db készpénzfizetési számla alapján, továbbá 2000 évben költséget számolt el, illetve áfát helyezett levonásba az P. Kft. által kiállított 3 db készpénzfizetési számlára alapítottan.
A felperes 1999 évben megbízás...
AVI 2008.3.29 A bizonylatok hiányát tanúvallomások nem pótolhatják [1991. évi XVIII. tv. 15. § (3) bek., 83. § (2) bek.]
A felperes 2000 évben a G. Kft. által kibocsátott készpénzfizetési számla általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) tartalmát bevallásában levonásba helyezte. 1999 és 2000 években a felperes költséget számolt el, illetőleg áfát helyezett levonásba az S. Kft. részéről kibocsátott 10 db készpénzfizetési számla alapján, továbbá 2000 évben költséget számolt el, illetve áfát helyezett levonásba az P. Kft. által kiállított 3 db készpénzfizetési számlára alapítottan.A felperes 1999 évben megbízási szerződést kötött az R. Bt.-vel (továbbiakban: Bt.) ügynöki, terjesztői munka elvégzésére. A Bt. a szerződés alapján 3 készpénzfizetési számlát bocsátott ki a felperes felé, amelyek áfa-tartalmát a felperes bevallásában levonásba helyezte.
1999 évben a felperes megbízási szerződést kötött a D. Kft.-vel (továbbiakban: Kft.) is marketing tevékenység végzésére. A felperes 2000 évben áfát helyezett levonásba a Kft. által kiállított 5 számla alapján.
Az adóhatóság a felperesnél 1996-2000 évekre társasági adó, személyi jövedelemadó és áfa adónemekben ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperest 1 132 000 Ft adókülönbözet, 833 000 Ft adóbírság, 702 000 Ft késedelmi pótlék és 100 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az alperes döntését az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 35. § (1) bekezdésébe, 44. § (5) bekezdésébe, az 1991. évi XVIII. törvény (továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésébe, 83. § (1) és (2) bekezdéseibe foglaltakra alapította.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy az alperes eljárása nem felel meg az 1951. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 1. § (1) bekezdésébe, 18. § (5) bekezdésébe, az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (1) és (2) bekezdéseibe, 51. § (1) bekezdésébe, 62. § (3) bekezdésébe foglaltaknak. Anyagi jellegű jogszabálysértésként az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésébe, az Art. 13. § (1) bekezdésébe foglaltak megszegésére hivatkozott.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy a felperesnek az adóbírságot vitató érvelése téves, mivel az adott helyzetben nem járt el tőle elvárható körültekintéssel. Az alperes jogszerűen vizsgálta a 2002. évi XLII. törvénnyel módosított Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése szerinti rendelkezés alkalmazhatóságát is. Az volt a jogi álláspontja, hogy a Bt. számlái tekintetében és a szerződésben megjelölt szolgáltatás tényleges tartalmát a perben felperes által felajánlott bizonyítással sem lehetett megállapítani.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, és kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát, vagy az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítás eredményének értékelése során téves, okszerűtlen és jogszabálysértő következtetésekre jutott. Valamennyi perrel érintett számla hiteles, az ítélet indokolása iratellenes, az érdemi döntés nem felel meg az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdésébe, az Sztv. 15. § (3) bekezdésébe, 83. § (1) és (2) bekezdéseibe foglaltaknak és ellentétes az Art. 57. § (1) bekezdése és 73. § (1) bekezdése szerinti szabályozással.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Hivatkozott arra, hogy a felperes korábban csak a Bt. és Kft. számlái kapcsán vitatta az adókülönbözet jogalapját. A felperes az adólevonási jog gyakorlása során nem járt el kellő körültekintéssel, ezért vele szemben jogszerűen alkalmazta az adóbírságot.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 24. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati kérelemben a rendkívüli jogorvoslati eljárást megelőző eljárásban fel nem merült új tényre, jogcímre hivatkozni nem lehet. Nincs helye keresetmódosításnak, illetve kiterjesztésnek sem [Pp. 270. § (1) bekezdése, 275. § (1) bekezdése, BH 2002.283. és 447., EBE 2002. 653].
A felülvizsgálati eljárás során a Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján dönt [Pp. 275. § (2) bekezdése]. Az iratokból megállapíthatóan a felperes az elsőfokú eljárásban a G. Kft., S. Kft. és a P. Kft. tekintetében terhére előírt adókülönbözetet és adóhiányt nem vitatta, kizárólag az adóbírság tekintetében terjesztett elő megváltoztatásra, illetve hatályon kívül helyezésre irányuló kérelmet a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art. II.) 171. § (3) bekezdésére és az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése szerinti rendelkezésekre alapítottan.
Ezért e társaság által kibocsátott számlák tekintetében az adókülönbözet jogalapját vitató kérelme a rendkívüli jogorvoslati eljárás során érdemben nem vizsgálható és nem bírálható el.
Az ellenőrzés eredményeként hozott adóhatósági határozatok az Art. II. hatályba lépése után kerültek meghozatalra, ezért az Art. II. 182. § (1) bekezdése szerinti átmeneti rendelkezésre figyelemmel az adóbírság tekintetében az Art. II. 170. § (1) és (3) bekezdése szerinti szabályozás az irányadó. E szerint adóhiány esetén adóbírságot kell fizetni, melynek mértéke az adóhiány 50%-a és ez csak kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén mérsékelhető, illetve mellőzhető, ha a körülményekből megállapítható, hogy az adózó vagy képviselője, alkalmazottja, tagja az ügyben elvárható körültekintéssel járt el.
Nem vitásan a számlában feltüntetett adatok valódiságáért a számlakibocsátó a felelős. A perben rendelkezésre álló adatokból kitűnően a felperes azonban a nélkül létesített gazdasági kapcsolatot számára új gazdasági társaságokkal és fogadta be számláikat, hogy meggyőződött volna arról, hogy e társaságok ténylegesen léteznek-e, valamennyiük képviseletében eljáró személy jogosult-e vagy sem üzletkötésre, számlakibocsátásra. Nem vizsgálta, hogy az általa kívánt gazdasági események valóban azon felek között jönnek-e létre, akik a számlában feltüntetésre kerülnek. Ennél fogva az alperes és az elsőfokú bíróság jogszerűen állapította meg, hogy a felperes esetében nem állapíthatóak meg olyan körülmények, amelyek az adóbírság kiszabásának mellőzésére vagy az összeg mértékének csökkentésére alapot adhatnának.
A felperes a minimálisan elvárható magatartást sem tanúsította, az új cégekről a cégnyilvántartás adataiban sem tájékozódott. A jogerős ítélet tehát az adóbírság tekintetében megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésébe, 221. § (1) bekezdésébe és az Art. 170. § (1) és (3) bekezdéseibe foglaltaknak.
Az Art. 51. § (7) bekezdésére alapítottan a felperes keresetének és felülvizsgálati kérelmének alaposságát megállapítani nem lehet. Eljárási szabálysértés ugyanis csak akkor adhat alapot a határozatok hatályon kívül helyezésére, ha az jelentős, az ügy érdemi eldöntésére is kiható és a bírósági eljárás során sem pótolható hiányosságban szenved. Az elsőfokú bíróság a felperes által kért bizonyítást a Bt. és a Kft. számláihoz kapcsolódóan foganatosította, és valamennyi bizonyíték értékelését elvégezte, arról számot is adott. A bizonyítékok felülmérlegelésére a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs lehetőség, kivéve, ha a jogerős ítélet iratellenes megállapításokat, nyilvánvalóan téves, okszerűtlen ténybeli és jogkövetkeztéseket tartalmaz. [Pp. 275. § (2) bekezdése, BH 2002.29.]. A jogerős ítélet e körben megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésébe és a 221. § (1) bekezdésébe foglaltaknak.
A Legfelsőbb Bíróság kiemeli e körben, az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy a jogvita eldöntése szempontjából ügydöntő tények tekintetében e körben is jogszerű az alperes határozata. A jogilag jelentős tények körét mindig a jogvita eldöntésére irányadó anyagi jogszabályi rendelkezések határozzák meg, határolják be [Áfa. tv. 32. § (1) bekezdése, Sztv. 15. § (3) bekezdése, 83. § (2) bekezdése]. Az anyagi jogi jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő bizonylatok hiányát tanúvallomások nem pótolhatják, nem alkalmasak a szerződéseknek megfelelő, számlákban szereplő adatok tartalmi hitelességének, a szolgáltatások tényleges megvalósulásának, az írásbeli teljesítésnek, a kifizetéseknek, a számlázott jutalék és az értékesített mennyiség közötti összefüggésnek az igazolására. Ez következik a számviteli alapelvekből és szabályokból. Megjegyzi egyben a legfelsőbb Bíróság azt is, hogy a megállapodások a perbeli esetben egyébként se független partnerek között jöttek létre. E körben a felperes felülvizsgálati érvelése kapcsán rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a számlában foglalt gazdasági esemény hitelességét önmagában a felek közötti szerződés azért nem igazolhatja, mivel az csupán a teljesítés kereteit, alapját határozza meg. Számviteli dokumentumok hiányában azonban a megállapodás nem alkalmas annak rekonstruálására illetve alátámasztására, hogy a szerződés szerinti gazdasági esemény a valóságban is bizonyíthatóan, kívülállók által is megállapíthatóan végbe ment [Sztv. 15. § (3) bekezdése].
A jogerős ítélet tehát helyesen állapította meg, hogy az alperes határozata a Bt. és a Kft. tekintetében is jogszerű döntést tartalmaz, megfelel az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdésébe, Sztv. 15. § (1), (3) bekezdésébe, 83. § (1) és (2) bekezdésébe foglalt rendelkezéseknek.
A felperes által hivatkozott egyéb eljárási jogszabálysértések, melyek az eljárás elhúzódásával, értesítési kötelezettség mulasztásával kapcsolatosak, nem teremtenek alapot a kereseti, illetve felülvizsgálati kérelemnek helyt adó döntés meghozatalára. Az ellenőrzés idején és a határozatok meghozatalakor hatályos Art., illetve az Art. II. szabályai nem tartalmaznak olyan szabályozást, mely szerint ezek bekövetkezte esetén az adóhatóság már nem hozhat az anyagi jogi jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő határozatot.
A per során az adózó jogosult az általa vitatott tényállás tisztázásához szükséges további bizonyítás előterjesztésére. A bírósági eljárás során orvosolható eljárási jogszabálysértések nem tekinthetők az ügy érdemi eldöntésére is kiható, határozatok hatályon kívül helyezésére alapot adó körülménynek. A felperes pedig a felülvizsgálati kérelmében nem tudott megjelölni olyan bizonyítékot, amely tekintetében indítványa elutasításra került volna. Nem állapítható meg iratellenesség egy ítéleti tényállás kapcsán akkor, ha a bíróság és a fél jogi álláspontja valamely bizonyíték tekintetében nem azonos.
A ki fejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.003/2006.)