adozona.hu
AVI 2008.3.27
AVI 2008.3.27
Az Áfa. törvény 6. § (3) bekezdésében írt rendelkezés az irányadó akkor, ha a termékértékesítés szerződéskötés alapján történik [1992. évi LXXIV. tv. 6. § (3) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes fő tevékenysége az autópálya, illetve autóút építéséhez szükséges, különböző típusú aszfaltkeverékek előállítása, amit döntően a társaság tulajdonosainak, mint főbb megrendelőinek értékesített. A szállítási, illetve módosított szállítási szerződések, a teljesítés helyének, módjának, a mennyiségi és minőségi teljesítésnek a felperes E.-i keverőtelepét jelölték meg. Az aszfaltkeverék elszállításáról a vevő gondoskodott. A felperes a telephelyet elhagyó aszfaltkeverék mennyiségének, m...
AVI 2008.3.27 Az Áfa. törvény 6. § (3) bekezdésében írt rendelkezés az irányadó akkor, ha a termékértékesítés szerződéskötés alapján történik [1992. évi LXXIV. tv. 6. § (3) bek.]
A felperes fő tevékenysége az autópálya, illetve autóút építéséhez szükséges, különböző típusú aszfaltkeverékek előállítása, amit döntően a társaság tulajdonosainak, mint főbb megrendelőinek értékesített. A szállítási, illetve módosított szállítási szerződések, a teljesítés helyének, módjának, a mennyiségi és minőségi teljesítésnek a felperes E.-i keverőtelepét jelölték meg. Az aszfaltkeverék elszállításáról a vevő gondoskodott. A felperes a telephelyet elhagyó aszfaltkeverék mennyiségének, minőségének, típusának nyilvántartására, bizonylatolására mérlegprogramot működtetett. A felek havonkénti elszámolásban állapodtak meg azzal, hogy az elszámolás alapja a szállító hitelesített mérlegén mért súly, illetőleg a 2001. március 10-e után a Nemzeti Autópálya Rt.-t képviselő mérnök által igazolt felmérési napló alapján elkészített teljesítés-igazolásban szereplő mennyiség. Az egyeztetésre 2001. év végén, illetőleg 2002-ben negyedévente kellett, hogy sor kerüljön a szerződések értelmében, amely kitér a jogszabályi előírásoknak megfelelő számlázásra is.Az adóhatóság a felperesnél 2001. március-december, 2002 évre vonatkozóan bevallások utólagos ellenőrzését végezte el. Ennek eredményeként a felperes adókötelezettségének megállapítására becslést alkalmazott, és az elsőfokú határozatban a felperest kötelezte 76 325 000 Ft adókülönbözet, 36 819 000 Ft adóbírság, 10 243 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 1227163345 számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésébe, 108. §-ába, a 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 15. § (7) és (9) bekezdéseibe, 72. § (1) és (2) bekezdéseibe foglaltakra alapította.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Vitatta a becslés jogalapját és módszerét.
A Fővárosi Bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes tényállás tisztázási kötelezettségének eleget tett, jogszerűen és helyesen minősítette a felperes által megkötött szerződéseket és ennek alapján végbement gazdasági eseményeket. Fennállt a becslés jogalapja, annak módszere is jogszerű. A felperes által követett eljárás nem felelt meg a bruttó elszámolás és összemérés számviteli elvének.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet tévesen tartalmazza az alperes személyét, és nem felel a Pp. 215. §-ában foglaltaknak. A számviteli alapelvek megsértésére hivatkozás téves, a becslés alkalmazása sem volt jogszerű. A határozatok sértik az Sztv. 72. § (2) bekezdés a) pontjába, az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 16. § (2) és (4) bekezdéseibe foglaltakat. Az áfa és az árbevétel elszámolásának feltétele a szerződés szerinti teljesítés. A felek egyértelmű, jogszabályi előírásoknak megfelelően rögzített, nyilvánvaló szerződéses akaratával pedig ellentétes az az értelmezés, mely szerint a hídmérlegen mért súlynak megfelelően történt az értékesítés és e szerint kellett volna számlát kibocsátania, árbevételt elszámolnia.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 6. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Tekintettel arra, hogy az alperes határozata kifejezetten tartalmazza az Art. 1. § (7) bekezdésére utalást és eszerinti értékelést, az elsőfokú bíróság is hivatkozhatott erre, és a felperes érvelésével ellentétben nem alapította döntését olyan jogszabályhelyre, amilyet a felülvizsgálni kért határozat nem tartalmaz. Az ítélet tehát nem ütközik a Pp. 215. §-a szerinti rendelkezésbe.
Az elsőfokú bíróság eljárását a másodfokú határozatot hozó Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Központi Hivatal Hatósági Főosztály perben állása mellett folytatta le. Ennél fogva a jogerős ítélet fejrészében az alperest érintő elírás a rendkívüli jogorvoslati kérelmet nem alapozza meg, csupán a Pp. 224. §-a szerinti kijavítására adhat alapot, amelyre az elsőfokú bíróságnál hivatalból, vagy kérelemre is sor kerülhet.
Az Áfa. tv. 14. § (1) bekezdése értelmében termékértékesítés esetén a teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a termék a feladás vagy a fuvarozás megkezdésének időpontjában található. A birtokba vehető dolog ellenérték fejében történő átengedése, amely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja, termékértékesítésnek minősül [Áfa. tv. 6. § (1) bekezdése]. E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni akkor is, ha a termékértékesítés szerződéskötés alapján történik [Áfa. tv. 6. § (3) bekezdése].
A felperes tévesen hivatkozott a tényállás "megalapozatlanságára" és a szerződések téves értelmezésére. Az elsőfokú bíróság ítéletében ugyanis iratszerűen rögzíti, hogy a szerződésekben a felek teljes körűen számlázott, telephelyen átadott, hídmérlegen mért súly értékesítésében állapodtak meg. Szerződéseknek megfelelő utólagos módosításra, korrekcióra pedig számviteli dokumentumokkal is igazolhatóan nem került sor. Ezért a termékértékesítések - az Áfa. tv. előzőekben ismertetett rendelkezéseinek megfelelően - a telephelyen történő átadással a mérlegjegyeknek megfelelően bekövetkeztek.
A felperesnek ennek megfelelően kellett volna számláznia, és a könyveiben az árbevételét elszámolnia, de nem így járt el, így eljárása nem felel meg az Sztv. 165. §-ában foglaltaknak.
E körben rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy éppen azért nem helytálló a felperesnek az Sztv. 72. § (2) bekezdés a) pontjára alapított jogi álláspontja, mivel értékesítései egy részéről számlát nem bocsátott ki. Utal egyben a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy gyártás körében felmerült, jegyzőkönyvekkel igazolt minőségi hiba miatt visszaszállított aszfaltkeverék értékét az adóhatóság nem vonta be az árbevételbe. A megfelelő minőségben és mennyiségben értékesített és vevő tevékenysége folytán selejtté vált mennyiség tekintetében pedig a minőségi engedményre vonatkozó számviteli szabályok nem alkalmazhatóak. Ha az eladó a szerződési feltételeket teljesítette, akkor a vevő tulajdonába került, és a vevő tevékenységének eredményeként selejtté vált eladónak visszaszállított termék nem minősíthető visszárunak sem [Sztv. 73. § (2) bekezdés b) és c) pontja].
A megfelelő minőségben és mennyiségben értékesített, le nem számlázott visszaszállításra és másodlagos hasznosításra került aszfalt a felperes könyveiben költségként nem jelent meg.
A kifejtettekből következik, hogy a felperes iratai nem voltak alkalmasak a valós adóalap megállapítására, ezért a becslés jogalapja fennállt, azt az alperes törvényesen alkalmazta [Art. 108. § (1)-(4) bekezdése]. Jogszerűen járt el az alperes akkor, amikor a mérlegjegyeken feltüntetett aszfaltmennyiségeket a felperes által alkalmazott egységárral felszorozta és ebből levonta a felperes által nem megfelelő minőségben előállított aszfaltkeverék értékét, ezt tekintette tárgyi időszaki értékesítés nettó árbevételének. A költséget is helyesen állapította meg, mivel figyelembe vette a típusonkénti mennyiséget, a társaság által megállapított selejtértéket, önköltségi árat.
Mivel a felperes felmerült költségeit úgy számolta el, hogy azzal szemben nem jelent meg a valós árbevétel, megszegte az Sztv. 15. § (7) bekezdése szerinti összemérés elvét.
A felperes azáltal, hogy nem számlázta ki az értékesített teljes mennyiséget, illetve azzal, hogy könyveiben nem szerepeltette a megrendelők tevékenységi körében képződött selejt visszaszállított mennyiségének értékét az Sztv. 15. § (9) bekezdése szerinti rendelkezés által tiltott nettó elszámolást alkalmazta.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság ítélete nem sért eljárási jogszabályt, teljes körűen megfelel a jogvita eldöntésére irányadó anyagi jogi jogszabályi rendelkezéseknek. Ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.335/2005.)