adozona.hu
AVI 2008.3.25
AVI 2008.3.25
Az adómentesség törvényi feltételeinek igazolása az adózó kötelezettsége [1995. évi CXVII. tv. 1. § (4)-(5) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1997-1998 évekre vonatkozóan társasági adó, általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa), személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja) bírság, mulasztási bírság, önellenőrzési pótlék adónemekben utólagos ellenőrzést végzett.
Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban az adóhatóság kötelezte a felperest 1 134 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözet, 567 000 Ft adóbírság, 864 000 Ft késedelmi pótlék, 200 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére.
A felperes fel...
AVI 2008.3.25 Az adómentesség törvényi feltételeinek igazolása az adózó kötelezettsége [1995. évi CXVII. tv. 1. § (4)-(5) bek.]
Az adóhatóság a felperesnél 1997-1998 évekre vonatkozóan társasági adó, általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa), személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja) bírság, mulasztási bírság, önellenőrzési pótlék adónemekben utólagos ellenőrzést végzett.Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban az adóhatóság kötelezte a felperest 1 134 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözet, 567 000 Ft adóbírság, 864 000 Ft késedelmi pótlék, 200 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében - eljárási és anyagi jogszabálysértésekre hivatkozással - kérte a határozatok hatályon kívül helyezését.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az alperes határozata megalapozott és törvényes, nem sért eljárási és anyagi jogszabályt.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát, vagy a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára.
Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet és az alperes határozata az áfa visszatérítések kapcsán terhére előírt áfa és szja adókülönbözet körében nem felel meg a Ptk. 74/A. §-ában, az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 71. § (5) bekezdésében, a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény (továbbiakban: Ksztv.) 15. § (1) bekezdésében, 19. § (4) bekezdésében, 26. § i) pontjában, az 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 69. § (1) bekezdésében, 1. sz. mellékletében, az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 97. § j) pontjába foglaltaknak.
Az alperes ellenkérelmében a felülvizsgálati kérelemmel támadott körben a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelemmel érintett körben a jogerős ítélet a következőket tartalmazza:
A felperesnek az Áfa. tv. 71. § (5) bekezdésére alapított kérelme alapján az adóhatóság 1998. évben 12 határozattal összesen 1 549 429 Ft összegben rendelkezett a felperes beszerzési számláiban szereplő előzetesen felszámított áfa visszatérítéséről. Valamennyi esetben felhívta a felperes figyelmét arra, hogy utólagos vizsgálat esetén dönthet az engedély visszavonásáról is. Az utólagos ellenőrzés során az adóhatóság megalapozottan állapította meg, hogy a felperes az alapító okiratban szerepeltetett közhasznú tevékenység végzését nem tudta igazolni, nem rendelkezett olyan nyilvántartással, amely az adómentes juttatás feltételeként előírt szociális rászorultságot alátámasztaná. A visszatérítési kérelemhez mellékelt számlák szerinti beszerzések nem kapcsolhatóak a közhasznú tevékenységhez, ezért személyes felhasználásnak minősülnek. A rászorultság nélkül, nem szociális jelleggel bármely magánszemélynek adott támogatás természetbeni juttatásnak minősül. A szervezet körülményei (alapító- és vagyonkezelő személyi összefonódása, közös háztartásban élése) is azt igazolja, hogy a természetbeni juttatásokból az alapítvány igazgatásában közvetlenül résztvevő személy és családja részesült. Ezért a felperes eljárása nem felelt meg az Áfa. tv. 71. § (5) és (6) bekezdésébe, 33. § (1) bekezdésébe, az Szja. tv. 69. § (1), (4) és (6) bekezdésébe foglaltaknak, jogszerűen került előírásra az áfa és szja adókülönbözet. Az illetékesség hiányára alapított felperesi érvelést sem fogadta el.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az elsőfokú bíróság és az alperesi határozat elsőfokú határozatra kiterjedő megváltoztatását kérte. Vitatta az elsőfokú bíróság - fent részletezett - döntésének jogszerűségét. Másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és új eljárásra utasítását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 9. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályában fenntartotta.
Nincs ügydöntő jellege a felperes által hivatkozott Ksztv.-beli rendelkezéseknek és ezek diszpozitív voltának sem, mivel e perben a bíróságnak az adókedvezmény, az adó, illetőleg költségvetési támogatás igénybevételének jogszerűségéről kellett döntenie, és erre nézve az adójogi jogszabályok tartalmaznak rendelkezéseket.
E körben kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy az Áfa. tv. 33. § (1) és (2) bekezdése értelmében a bizonylatot, könyvet, nyilvántartást, a mágneses adathordozón rögzített adatokat úgy kell kiállítani, vezetni, hogy az adó alapjának, összegének, a mentességnek, kedvezménynek, ezek megfizetésének, igénybevételének megállapítására, ellenőrzésére alkalmas legyen, lehetővé tegye az igénybevétel alapjául szolgáló bizonylatok ellenőrzését, és a számviteli bizonylatok rendjére vonatkozó előírásoknak is meg kell felelniük. A Ksztv. 18. § (3) és (4) bekezdése értelmében a közhasznú szervezet nyilvántartásaira is a könyvvezetési szabályok az irányadóak (1991. évi XVIII. törvény 84. §).
Áfa-visszatérítés az állampolgárok széles körét érintő szociális, egészségügyi, nevelési, oktatási, kulturális, hitéleti, környezetvédelmi, terület- és település fejlesztési feladatok ellátását szolgáló olyan szervezet részére engedélyezhető, amelyet a kérelem benyújtásának évét megelőzően legalább egy évvel korábban ilyen tevékenységet folytató szervezetként nyilvántartásba vettek, és amely nem törekszik nyereség elérésére, az esetlegesen keletkező nyereségét nem osztja fel, hanem az előzőekben részletezett tevékenységére fordítja. A szervezet vezetője, igazgatását ellátó személyzete, vagy az igazgatásában közreműködő személyek részére pénzbeli vagy természetbeni ellenszolgáltatást - ideértve a költségtérítést is - nem nyújt és ezek a személyek, valamint hozzátartozóik sem közvetlenül, sem közvetetten nem élveznek előnyt a szervezet működéséből [Áfa. tv. 71. § (5) bekezdés a)-c) pontjai]. A méltányosságból adható áfa-visszatérítésnek tehát több együttes (konjuktív) feltétele van. Ebből következően bármelyik hiánya törvényes alapot ad a kérelem elutasítására, illetőleg utólagos vizsgálat esetén annak megállapítására, hogy a visszatérítési igény jogszerűtlen [Áfa. tv. 71. § (6) bekezdése].
A felperes esetében közhasznú tevékenységként a hátrányos helyzetű csoportok, társadalmi esélyegyenlőségének elősegítése, szociális tevékenység, családsegítés, sporttevékenység nyert bejegyzést. A felperes saját előadása szerint sem végzett hátrányos helyzetű csoportok társadalmi esélyegyenlőségének elősegítése érdekében tevékenységet, illetve sporttevékenységet sem.
Szociális segélynek pedig a szociálisan rászorulónak pénzben vagy természetbeni formában, ellenszolgáltatás nélkül nyújtott, vissza nem térítendő támogatás minősül. Szociálisan rászorulónak az a magánszemély tekintendő, akinek vagy eltartottjainak létfenntartása oly mértékben veszélyeztetett, hogy azt vagyoni viszonyára is tekintettel csak külső segítséggel képes biztosítani (Szja. tv. 3. § 35., 36. pontjai).
A felperes nem vezetett áfa analitikát és nyilvántartása sincs az általa támogatásban részesített személyekről vagy családokról, amely alátámasztaná az adómentes juttatás feltételeként előírt szociális rászorultságot. A támogatások felhasználásáról a kuratórium nem hozott határozatokat, a felperes pályázatokat sem írt ki közhasznú tevékenységéhez kapcsolódóan.
A felperes az adóhatóság többszöri felhívása ellenére sem csatolt közhasznú (szociális) tevékenység végzésére vonatkozó dokumentumokat, noha ezek vezetése és rendelkezésre bocsátása tekintetében törvényi kötelezettség terhelte.
Az alperes az iratokból megállapíthatóan a jegyzőkönyv mellékletében részletezetten, tételesen megvizsgálta a visszatérítési igény alapjául szolgáló számlákat, beszerzéseket. Ezek nemcsak bizonylat hiányában, hanem jellegük folytán sem kapcsolhatóak az alapítvány célszerinti tevékenységéhez, személyes felhasználásúnak minősülnek.
Kiemeli e körben a Legfelsőbb Bíróság, hogy az alapítvány az alapító magánszemély és a házastársa, mint kuratóriumi elnök lakásában működött, az alapítvány nevére és székhelyére szóló számlák számos esetben tartalmaztak tipikusan napi háztartási jellegű, üdültetéshez sem kapcsolható beszerzéseket (Pl.: 1 liter tej, 1 kg kenyér, parfüm, borotva, autórádió, szeszesital ...). A kifejtettekből következően az elsőfokú bíróság csak azt a döntést hozhatta, hogy az alperes határozata megfelel az Áfa. tv. 71. § (5)-(6) bekezdéseibe foglaltaknak.
A felperes jogi személy [Ptk. 74/A. § (1) bekezdése]. Az Art. 97. § (1) bekezdése értelmében kifizetőnek minősül a jogi személy, ha olyan bevételt, jövedelmet juttat, amellyel kapcsolatban adó-megállapítási, levonási, bevallási, megfizetési, igazolás kiállítási, vagy adatszolgáltatási kötelezettséget állapít meg a jogszabály. A felperes által hivatkozott Szja. tv. 1. sz. melléklet 3.3. pontja értelmében csak a közhasznú céllal összhangban a közhasznú cél szerint címzett magánszemély által természetben megszerzett bevétel adómentes. A perbeli esetben azonban - a már korábban részletezett okok miatt - nem lehetett megállapítani, hogy konkrétan kik és milyen formában részesedtek az alapítványi bevételekből, kinek a részére nyújtotta a felperes a perben vitatott támogatásokat. Adómentességi feltétel hiányában pedig az Szja. tv. 69. § (5) bekezdése szerinti rendelkezések az irányadóak, tehát az e körben kifejtett felperesi érvelés sem alapos.
Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy teljesen téves a felperes bizonyítási teherre vonatkozó okfejtése, mivel az adómentesség törvényi feltételeinek igazolása az adózó kötelezettsége [Szja. tv. 1. § (4)-(5) bekezdései].
Az Szja. tv. 69. § (l)-(6) bekezdése szerinti szabályozásból következően rászorultság nélkül nem szociális jelleggel bármely magánszemélynek adott támogatás természetbeni juttatásnak minősül. A természetbeni juttatás a magánszemély olyan bevételének számít, amelynek egy része jövedelem, amely után az adó 44%. Ezért az szja adókülönbözet előírása és jogszerűségének megállapítása az adójogi jogszabályi rendelkezéseknek teljes körűen megfelelő törvényes döntés.
Osztja a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogi álláspontját a tekintetben is, hogy az illetékesség hiányára vonatkozó felperesi érvelés az Art. 53. § (2) bekezdése szerinti rendelkezésből és az ügyben megállapítható tényállásból következően téves.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott részét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Utal egyben arra, hogy még akkor sem hozhatott volna a határozatokat teljes körűen hatályon kívül helyező ítéletet, ha a felülvizsgálati kérelemmel támadott körben alaposnak találta volna a felperesi érvelést, mivel a felperes a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nem teljes körű, hanem csupán meghatározott irányú felülvizsgálatot kért [Pp. 275. § (1) bekezdése]. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.005/2006.)