adozona.hu
AVI 2008.2.16
AVI 2008.2.16
A 0 mértékű adó, az általános forgalmi adó fizetendő %-os mértékének fogalmához tartozik. Ez különbözik attól a fogalomtól, amely arra vonatkozik, hogy egy adott időszakban az adózónak mennyi a fizetendő adókötelezettsége (1992. évi LXXIV. tv. 48. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnél az adóhatóság 2003. október - december, 2004. január hónapokra általános forgalmi adó vizsgálatot tartott.
A vizsgálat megállapította, hogy a felperes 2003. október 17-én adásvételi előszerződést kötött az I. Kereskedelmi Kft.-vel a 0378/2 hrsz. alatti 2 ha 1558 m2 külterületű ingatlan és a rajta lévő épület megvásárlására, azzal, hogy 2004. február 24-ig kötik meg a végleges adásvételi szerződést. A felperes 1 millió forintot, és 46 500 eurót fizetett foglalónak. A fizetésről ...
AVI 2008.2.16 A 0 mértékű adó, az általános forgalmi adó fizetendő %-os mértékének fogalmához tartozik. Ez különbözik attól a fogalomtól, amely arra vonatkozik, hogy egy adott időszakban az adózónak mennyi a fizetendő adókötelezettsége (1992. évi LXXIV. tv. 48. §)
A felperesnél az adóhatóság 2003. október - december, 2004. január hónapokra általános forgalmi adó vizsgálatot tartott.A vizsgálat megállapította, hogy a felperes 2003. október 17-én adásvételi előszerződést kötött az I. Kereskedelmi Kft.-vel a 0378/2 hrsz. alatti 2 ha 1558 m2 külterületű ingatlan és a rajta lévő épület megvásárlására, azzal, hogy 2004. február 24-ig kötik meg a végleges adásvételi szerződést. A felperes 1 millió forintot, és 46 500 eurót fizetett foglalónak. A fizetésről számlakiállítás történt, a szerződésben a vevő javára elállási jogot kötöttek ki. A felperes ezen az ingatlanon tűzi-horganyzó üzemet kívánt létesíteni. A végleges adásvételi szerződés megkötésére és a teljes vételár kifizetésére azonban nem került sor.
A felperes a beruházással kapcsolatban könyvvitelében üzleti tanácsadás címén a C. Kft. cég által kiállított 2003. október 2-ai, illetőleg 2003. október 29-ei számla általános forgalmi adóját, valamint a G. Kft. 2004. január 20-án kelt számla általános forgalmi adó tartalmát az áfa elszámolásába beállította, és ezen összegekre adólevonási jogot kívánt érvényesíteni.
Az adóhatóság a felperes eljárását nem fogadta el jogszerűnek arra hivatkozással, mivel az ingatlan nem került a tulajdonába, így az által a feltüntetett költségek nem tekinthetők tárgyi eszköz beszerzésének, ezzel kapcsolatos visszaigénylési jog a felperest nem illeti meg. E megállapítás eredményeként meghozott két elsőfokú határozat a felperes terhére 2003. októberi hónapra 330 000 Ft-os áfa adóhiányt, 33 000 Ft-os bírságot, 26 000 Ft késedelmi pótlékot, illetőleg 2003. november-december és 2004. január hónapokra megállapított adókülönbözetet a javára, és az általa visszaigényelhető adónak vallott 3 448 000 Ft-ot jogosulatlan visszaigénylésnek minősítette, mely után 10%-os 345 000 Ft-os bírságot szabott ki.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság 2004. november 2-án kelt határozatával az elsőfokú határozatokat helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja az volt, hogy 2003. január 1-jétől jelentősen módosult az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 48. § (4) bekezdés bb) pont szövegezése, amelynek valamennyi feltételét teljesítette, ezért jogosult volt az általános forgalmi adó visszaigénylésére.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A Fővárosi Bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes az általa megvásárolt ingatlan felett - beleértve az üzem épületét is - nem szerzett rendelkezési jogosultságot, a tárgyi időszakban bevétellel nem rendelkezett, értékesítés után adót nem vallott be. Így megvizsgálva az Áfa. tv. 48. § (4) bekezdésében foglalt vagylagos feltételeket, az elsőfokú bíróság megállapította - figyelemmel a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Sztv.) 46. § (2) bekezdésére, valamint 47. §-ában foglaltakra is, - hogy a felperes az adó visszaigénylésre jogosultságot nem szerzett.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítéletében helytelenül értelmezte az Áfa. tv. 48. § (4) bekezdés bb) pontját, az Sztv. 47. §-át, valamint az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 3. pontját, így a perben előadott valamennyi álláspontját fenntartotta.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 5. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A nem vitás tényállás szerint a felperes egy majdani beruházás megvalósítása érdekében üzleti tanácsadás, és környezeti hatásvizsgálat címén kifizetett költségei általános forgalmi adó tartalmát kívánta visszaigényelni.
A perben eldöntendő kérdés az volt, hogy a felperes ezt az általános forgalmi adó visszaigénylését az Áfa. tv. rendelkezései alapján megtehette-e.
Az elsőfokú bíróság által helyesen idézett 2003. január 1-jétől hatályos Áfa. tv. 48. §-a rendelkezik az általános forgalmi adó elszámolásáról. A 48. § (4) bekezdés bb) pontja szerint az adóhatóság az adó-visszaigénylési kérelmet akkor teljesíti, ha a számviteli törvény hatálya alá tartozó adóalany által beszerzett tárgyi eszközre, vagy tárgyi eszközként felszámolható beszerzésre jutó, levonható, korábban vissza nem igényelt előzetesen felszámított adó göngyölített összege legalább 200 000 Ft-tal meghaladja az ugyanezen időszakban fizetendő adó göngyölített összegét. Feltéve, hogy az adóbevallás benyújtása esedékességének időpontjáig az adóalany, a tárgyi eszköz, vagy a tárgyi eszközként elszámolható beszerzések adóval növelt ellenértékét megfizette, és az említett beszerzéseket a beruházás bekerülési értékeként a beruházási számlán elszámolta.
A Legfelsőbb Bíróság e rendelkezés alapján megállapította, hogy a felperes esetében az adott tárgyi eszközként elszámolható beszerzésre jutó, levonható általános forgalmi adó a bevallási időszakban nem volt visszaigényelhető, mivel az előbbiekben idézett Áfa. tv. 48. § (4) bekezdés bb) pontjában írt feltételek nem álltak fenn. A felperes ugyanis a tárgyi időszakban nem vitásan bevétellel nem rendelkezett, értékesítés után adót nem vallott be. Így nem volt a tárgyi időszakban olyan göngyölített fizetett adó összege, amelyet az előzetesen felszámított adó göngyölített összege legalább 200 000 Ft-tal meghaladott.
Itt jegyzi meg a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes által említett 0 mértékű adó, az általános forgalmi adó fizetendő %-os mértékének fogalmához tartozik. Ez különbözik attól a fogalomtól, amely arra vonatkozik, hogy egy adott időszakban az adózónak mennyi a fizetendő adókötelezettsége.
Mindezeken túl a Legfelsőbb Bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtett egyéb jogi indokokkal is. A felperes az általa előzetesen felszámított adó elszámolására a későbbiek során akkor szerezhetett volna jogosultságot, amennyiben a tervezett beruházás felett tulajdonosi rendelkezési jogosultságot szerzett volna.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése szerint hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.325/2005.)