adozona.hu
AVI 2008.2.14
AVI 2008.2.14
Szolgáltatásnyújtás minden olyan ellenérték fejében végzett tevékenység, amely nem minősül termékértékesítésnek (1992. évi LXXIV. tv. 8. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes működési feltételeit az 54326/9/1992. számú miniszteri határozat rögzítette, alaptevékenysége műszaki és természettudományi kutatás és kísérleti fejlesztés. Önálló költségvetési szerv, felügyeleti szerve a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium. Az elsőfokú adóhatóság 1998., 1999. évekre lefolytatott általános forgalmi adó adónem ellenőrzés alapján határozatával 3 803 000 Ft adókülönbözetet és 3 223 000 Ft adóhiányt állapított meg a felperes terhére, az adóbírság kiszabás...
AVI 2008.2.14 Szolgáltatásnyújtás minden olyan ellenérték fejében végzett tevékenység, amely nem minősül termékértékesítésnek (1992. évi LXXIV. tv. 8. §)
A felperes működési feltételeit az 54326/9/1992. számú miniszteri határozat rögzítette, alaptevékenysége műszaki és természettudományi kutatás és kísérleti fejlesztés. Önálló költségvetési szerv, felügyeleti szerve a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium. Az elsőfokú adóhatóság 1998., 1999. évekre lefolytatott általános forgalmi adó adónem ellenőrzés alapján határozatával 3 803 000 Ft adókülönbözetet és 3 223 000 Ft adóhiányt állapított meg a felperes terhére, az adóbírság kiszabását mellőzte, késedelmi pótlékfizetési kötelezettség nem keletkezett. Az alperes 2003. december 5. napján kelt 1226266393 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.Az elsőfokú adóhatóság a 2000., 2001., 2002. évekre általános forgalmi adónem vonatkozásában lefolytatott ellenőrzés alapján határozatával a felperes terhére 12 678 000 Ft adókülönbözetet és 12 098 000 Ft adóhiányt állapított meg, az adóbírság kiszabását mellőzte, az adózónak késedelmi pótlékfizetési kötelezettsége nem keletkezett. Az alperes 2003. december 11. napján kelt 1226266382 sorszámú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Mindkét ellenőrzés vizsgálta a felperes által kötött támogatási szerződéseket, és azt, hogy ezek alapján a felperes részére folyósított pénzösszegek ellenértéknek minősülnek-e vagy sem. Az alperesi határozatok megállapították, hogy az így nyújtott támogatások nem az intézmény finanszírozását célozta. Nem az elnevezés, hanem a szerződés tartalma alapján kell elbírálni, hogy szolgáltatásnak, illetve ellenértéknek minősül-e és ennek alapján keletkezett-e a felperesnek áfa-bevallási és fizetési kötelezettsége. Az, hogy a felperes a támogatást pályázat útján vette igénybe, nem következik annak áfa-mentessége. A fizetési kötelezettség attól sem függ, hogy a konkrét szolgáltatást, a termékértékesítést a megrendelő hasznosítja-e vagy sem. Megállapította, hogy a felperes a folyósított pénzösszegek ellenében a megrendelők felé konkrét ellenszolgáltatások nyújtására vállalt kötelezettséget, amely az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 8. §-a alapján szolgáltatásnyújtásnak minősül és a 13. § (1) bekezdése alapján ellenértékben részesült, így az a 22. § (1) bekezdése alapján áfa-fizetési kötelezettséggel jár. Az Áfa. tv. 2001-től hatályos 8. § (3) bekezdés b) és c) pontjai nem alkalmazhatók, mint ahogy az agrártámogatások igénybevételének általános feltételeiről szóló 273/1997. (XII. 22.) Korm. rendelet (továbbiakban: Korm. r.) 4. § (6) bekezdése sem.
A felperes keresetében az alperes két határozatának felülvizsgálatát, az adókülönbözeti megállapítások törlését, és a jogfenntartással befizetett 16 481 000 Ft és annak kamatainak visszafizetésére kötelezését kérte. Álláspontja szerint a támogatási szerződések tevékenységének finanszírozása körébe tartozik, és azok nem minősíthetők a Ptk. szerinti szerződésnek vagy megrendelésnek. A támogatásnak nincs áfa-tartalma.
A jogerős ítélet a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogyha a költségvetési támogatás konkrét állami megrendelés ellenértéke, akkor az Áfa tv. normatív szabályai az irányadóak. Ha a költségvetésből folyósított pénzösszegeket azzal a konkrét céllal utalják, hogy vagy a megrendelés ellenértékét, vagy az árat befolyásolja, akkor a támogatónál áfa-kötelezettséggel jár. Ha a fizetés és a teljesítés között ok-okozati összefüggés lelhető fel, akkor a pénzösszeg ellenértéknek minősül.
Megállapította, hogy nem a szokásos tevékenység és nem az alapfeladathoz nyújtott támogatásról volt szó a perbeli esetben, és az adóhatóság az Áfa. tv. 8. § (1) bekezdése, 13. § (1) bekezdése és a 22. § (1) és (2) bekezdése alapján okszerűen állapították meg, hogy a támogatások áfa-köteles ellenértéknek minősülnek. Erre figyelemmel a felperesnek áfa-fizetési kötelezettsége keletkezett.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az adóhiány és adókülönbözet törlését, valamint a jogfenntartással befizetett összeg visszatérítését. Álláspontja szerint a jogerős ítélet megsértette az Áfa. tv. 3. § a) pontját, 8. (1) és (3) bekezdés b) pontját, 22. § (2) bekezdését, a Korm. r. 4. § (6) bekezdését, a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (Jat.) 12. § (2) bekezdését, az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 66. § (2) bekezdését, az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 79. § (7) bekezdését. A felperes felügyeleti szerve jogosult az alaptevékenységbe tartozó további feladatok ellátását is előírni, és azt támogatni, amely nem minősül megrendelésnek, és nem tartozik a felperes vállalkozási tevékenysége körébe, nem minősíthető a Ptk. szerinti szerződésnek vagy megrendelésnek. A 2001. január 1-jétől hatályos Áfa. tv. 8. § (3) bekezdés b) pontja már egyértelműen kizárja az adóhiány megállapításának lehetőségét.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 12. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A jogerős ítélet a történeti tényállást helyesen tárta fel, a perben alkalmazandó jogszabályok felsorolásával és azok helyes értelmezésével jogszerű döntést hozott, amellyel a Legfelsőbb Bíróság is mindenben egyetért.
A Legfelsőbb Bíróság is rámutat arra, hogy a felperes által kötött támogatási szerződések esetében nem az alapfeladatához nyújtott támogatás biztosítása történt. A felperes szolgáltatás nyújtására vállalt kötelezettséget, amelyért ellenértékhez jutott. A költségvetési támogatás megnyilvánulhat konkrét állami megrendelésben, és ha ennek ellenértéke megállapítható, akkor az Áfa. tv. alkalmazandó az áfa-kötelezettség megállapítása körében.
Az Áfa. tv. 8. § (1) bekezdése a szolgáltatásnyújtás fogalmát negatív módon határozza meg, azaz szolgáltatásnyújtás minden olyan ellenérték fejében végzett tevékenység, amely nem minősül termékértékesítésnek. Az Áfa. tv. 22. § (1) bekezdése alapján az adó alapja a szolgáltatásnyújtásnál a teljesítés ellenértéke. Az ellenérték fogalmát az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 1. pontja határozza meg, azaz ellenérték a tartozás kiegyenlítésére fordított vagyoni érték.
A perbeli esetben ezen jogszabályi háttérből kiindulva az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a támogatási szerződések esetében a szolgáltatásnyújtásért a felperes ellenértékben részesült, mivel a fizetés és a teljesítés között ok-okozati összefüggés lelhető fel. A felperes azért jutott a vagyoni értékhez, mert a támogatási szerződésben megjelölt feladatokat elvállalta, és azokat el is végezte.
Arra is helyállóan utalt az elsőfokú bíróság, hogy a fizetési kötelezettség nem függ attól, hogy a konkrét szolgáltatást a megrendelő miként hasznosítja, vagy hasznosítja-e egyáltalán, hiszen ez már a megrendelő döntési kompetenciájába tartozik.
Arra a felperes helyes utalt, hogy az Áfa. tv. 2001. január 1-jétől hatályos 8. § (3) bekezdés b) pontja alapján ez a kötelezettségvállalás már nem minősül szolgáltatásnak, de ez a jogszabályhely nem volt hatályban a perben vizsgált adóidőszak idején, a perben nem alkalmazható.
A Korm. r. 4. § (6) bekezdése szerint valóban a támogatás alapjának meghatározásánál az általános forgalmi adót nem lehet figyelembe venni. Ez azonban nem negligálja a támogatást kapó felperes Áfa. tv.-ből fakadó kötelezettség, vagyis az áfa bevallási és befizetési kötelezettséget.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.310/2005.)