adozona.hu
AVI 2008.1.9
AVI 2008.1.9
A lecserélés címén történő vámvisszatérítés esetében jelentősége van az exportált, illetőleg importált áru mennyiségének is [1995. évi C. tv. 137. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámhatóság utólagos ellenőrzést tartott a felperesnél 2002. január 1-je és 2004. augusztus 31-e közötti időszakra a felperes által kezdeményezett vámvisszatérítések jogszerűsége tárgyában.
Az ellenőrzés megállapította, hogy ebben az időszakban a felperes 80 vám-visszatérítési kérelmet nyújtott be, amelynek a hatóság helyt adott. A kérelem alapja az volt, hogy felperes a svájci székhelyű céggel szerződést kötött, amely alapján a B. és a V. típusú dohányt a felperes feldolgozatlan formában k...
AVI 2008.1.9 A lecserélés címén történő vámvisszatérítés esetében jelentősége van az exportált, illetőleg importált áru mennyiségének is [1995. évi C. tv. 137. §]
A vámhatóság utólagos ellenőrzést tartott a felperesnél 2002. január 1-je és 2004. augusztus 31-e közötti időszakra a felperes által kezdeményezett vámvisszatérítések jogszerűsége tárgyában.Az ellenőrzés megállapította, hogy ebben az időszakban a felperes 80 vám-visszatérítési kérelmet nyújtott be, amelynek a hatóság helyt adott. A kérelem alapja az volt, hogy felperes a svájci székhelyű céggel szerződést kötött, amely alapján a B. és a V. típusú dohányt a felperes feldolgozatlan formában kocsány nélküli állapotban fermentálva hozta be. Majd ugyanezen vámtarifaszámba besorolt termékeket exportált ugyanezen cég számára. A felperes az úgynevezett lecseréléses ügyletek alapján kérte a vámvisszatérítést.
Az ellenőrzés megállapította, hogy a felperes által a lecseréléses ügyletekben alkalmazott vám-visszatérítési összeg megállapítása nem a jogszabálynak megfelelően történt. A felperes által alkalmazott módszer a vizsgálat szerint ellentétes volt a vámjogról, a vámeljárásról valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (Vtv.) 137. § (1) bekezdés d) pont 1. alpontjában rögzítettekkel.
Az ellenőrzés eredményeképpen az elsőfokú vámhatóság 57 db elsőfokú határozatával összesen 145 505 297 forint vámkezelési díj és általános forgalmi adó fizetésére kötelezte a felperest.
A fellebbezés folytán eljáró alperes mint másodfokú hatóság határozatával az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Az alperesnek az volt az álláspontja, hogy vámvisszatérítésnél a tényleges viszonyítás, a kalkuláció kötelezettség, melyet az import-export ügyleteket követően lehet elvégezni és csak a behozatalkor vámkezelt értékű és mennyiségű áru után van lehetőség vámvisszatérítésre.
A felperes keresetében kérte az alperes határozatának az elsőfokú határozatokra is kiterjedő hatályon kívül helyezését.
A felperes álláspontja szerint az alperes tévesen értelmezte a jogszabályt, az értelmezés sem a jogszabály szövegéből, sem céljából nem volt levezethető.
A felperes álláspontja az volt, hogy az elérni kívánt jogalkotói cél kizárólag az lehetett, mely szerint a lecserélés következménye a visszatérítés keretei között maradjon, az exportőr, importőr ne kaphasson nagyobb mértékű visszatérítést, mint amennyi az importált árura befizetett vámteher volt.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglalt álláspontját.
A megyei bíróság 11. számú ítéletével az alperes keresettel támadott határozatát az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Az elsőfokú bíróság ítéletében idézte a perben eldöntendő kérdésről rendelkező Vtv. 137. § (1) bekezdés d) pont 1. alpontját. Megállapította, hogy az alperes nem vitatta a behozott és kivitt vámáru azonos vámtarifaszámú, az importőr és exportőr azonos volt, ezért kizárólag azt kellett eldönteni, hogy a visszatérítésnél milyen összegű vám vehető figyelemben.
Az elsőfokú bíróság értelmezve a jogszabályi rendelkezést arra a következtetésre jutott, hogy vámvisszatérítésnél csak a kiszállított áruval azonos értékkel megegyező vámértékre kalkulált vám vehető figyelembe, tehát a kiszállított érték és vámérték mellett a mennyiség nem veendő figyelembe. Nem arról van tehát szó, hogy a felperes az importált árura befizetett vámnál nagyobb mértékű vámot kapna vissza, hanem csak arról lehet beszélni, hogy az importált árutól minőségében eltérő, de azonos vámtarifaszám alá tartozó kiszállított áru nem (vagy nem feltétlenül) azonos mennyiségű és ennek értékével megegyező vámértékre kalkulált vám vehető csak figyelembe a visszatérítésnél.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását.
Az alperes fenntartotta a határozatában kifejtett Vtv. 137. § (1) bekezdés d) pont 1. alpontjának értelmezését. Ennek megfelelően tévesnek tartotta az elsőfokú bíróság jogértelmezését. Hangsúlyozta, soha nem állította azt, hogy csak azonos minőségű és azonos mennyiségű áru után van lehetőség vámvisszatérítésre. Eltérő mennyiségnél is lehetséges a vámvisszatérítés, az exportált áru mennyiségének arányában. Az alperes hangsúlyozta, hogy véleménye szerint a jogalkotó a visszatéríthető vámteher meghatározását egy kalkuláció elvégzéséhez köti, és nem lehet gazdaságpolitikai cél, hogy nagyobb mennyiségű importárú "vámmentesen" kerüljön a belföldi forgalomba.
Az alperes hivatkozott egyéb bíróságok álláspontjával egyező ítéletére. Utóbb ilyen meghozott ítéleteket be is csatolt.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte azzal, hogy az alperesi álláspontnak nincs jogszabályi alapja.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 11. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
A felperes a perbeli esetben az úgynevezett lecserélés jogcímén nyújtott be vámteher visszatérítési kérelmet. Erre a Vtv. 137. § (1) bekezdés d) pont 1. alpontja alapján volt lehetőség. E szerint: amennyiben nemzetközi szerződés vagy jogszabály eltérően nem rendelkezik, a befizetett vámterhet - a vámmal együtt fizetett forgalmi adó kivételével - a vámhatóság a (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével köteles visszatéríteni, "ha
d) a vámfizetésre kötelezett vagy az exportőr a vámesedékességétől számított két éven belül igazolja hogy 1.) a lecserélés címén behozott és a belföldi forgalom számára vámkezelt áru ellentételeként - a behozatalt követően - az azzal azonos vámtarifaszám (kötelező alszám, KN alszám és a magyar alszám) alá tartozó magyar származású, vagy a belföldi forgalom számára vámkezelt árut külföldre kiszállította, valamint az exportőr vagy importőr azonos. Ez esetben a visszatérítésnél csak a kiszállított áruval azonos értékkel megegyező vámértékre kalkulált vám vehető figyelembe;"
A felperes igazolta a jogszabályi feltételek fennálltát, így nem volt vitás, hogy lecserélés címén jogosult vámteher visszatérítésére. A felek között a vita tárgyát az képezte, hogy a visszatérítés összege mennyi lehet. A peres felek ugyanis eltérően értelmezték a Vtv. 137. § (1) bekezdés d) pont 1. alpontjának utolsó mondatát.
A felperes a vámvisszatérítéskor elvégzendő kalkulációt nem a megvalósult import és export ügyletek összevetését követően, a vám-visszatérítési kérelem elkészítésekor, hanem még azt megelőzően a kiviteli vámkezelés kezdeményezésekor végezte el. A felperes az export ügyleteit úgy kalkulálta, hogy a konkrét kiviteli vámkezelés elérje, vagy meghaladja a behozatalkor meghatározott vámértéket. Exportját úgy alakította, hogy az azonos, vagy magasabb értékű legyen, mint a behozatali vámérték. A kalkulált ügyletek eredményeképpen a behozott és kiszállított termékek egységárában kisebb, nagyobb eltérések mutatkoztak; döntő többségben az exportált magyar dohány javára, - és így kisebb mennyiséggel is elérhető volt a behozatali vámérték.
Ezzel szemben az alperes álláspontja szerint a Vtv. 137. § (1) bekezdés d) pont 1. alpontja értelmezéseiből egyértelműen következik a tényleges viszonyítás a kalkuláció kötelezettsége. A behozatalkor meghatározott egységnyi vámértékhez kell viszonyítani a kiszállított áru egységnyi értékét úgy kalkulálva, hogy az azzal azonos egységnyi értékkel bírjon, tehát a 137. § (1) bekezdés d) pont 1. alpontjának alkalmazásakor az ellentételként kiszállított áru mennyiségét is figyelembe kell venni.
A helyes álláspont kialakítása érdekében figyelembe kellett venni, hogy a Vtv. 137. § (1) bekezdés d) pont 1. alpontja a visszatéríthető vámteher összegének meghatározását egy "kalkuláció" elvégzéséhez köti.
A kalkuláció részleteit a törvényhely nem tartalmazza, ezért ez a rendelkezés jogszabályi értelmezést kíván a jogalkalmazótól.
Mint ahogy a Legfelsőbb Bíróság már más esetben is kifejtette, (Kfv. 35.035/2005.) amennyiben a nyelvtani módszerrel nem volt egyértelmű a jogi norma tartalma, a jogszabály értelmezésben tovább kell lépni, és azt egyéb módon a logikai, a jogszabály-szerkezeti, rendszertani, illetőleg jogági értelmezés eszközével kell a lehető legpontosabban megállapítani. Elsősorban a logikai és rendszertani értelmezés módszerével elvégzett normaszöveg értelmezésénél a Legfelsőbb Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a lecserélés címén történő vámvisszatérítés esetében jelentősége van az exportált, illetőleg importált áru mennyiségének is. A Vtv. 137. § (1) bekezdés d) pont 1. alpontja ugyanis a vámértékre kalkulált vám fogalmát használja. A vámtörvénynek a vámérték meghatározása körében a Vtv. 22-23. §-a, valamint a Vtv. végrehajtásáról szóló 45/1996. (III. 25.) Korm. r. (R) 208. §-a alapján mindenképpen figyelembe veendő a vámáru mennyisége is. A Vhr. 208. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a vámteher megállapításának alapja a vámáru értéke és mennyisége. Ugyanígy fogalmaz a Vtv. 22. és 23. §-a is, amely a vámérték meghatározásánál megállapítja, hogy azoknak az azonos áruknak az ügyleti értékén alapul, amelyeket ugyanazon kereskedelmi feltétellel és lényegében ugyanolyan mennyiségben adtak el, mint az értékelendő árut.
A Vhr. 208. § (1) bekezdésében írt vámteher megállapításnak meg kell felelnie a Vtv. 137. § (1) bekezdés d) pont 1. alpontjában írt vámértékre kalkulált vám kiszámításával. Így bár a Vtv. 137. § (1) bekezdés b) pont 1. pontjában valóban nem szerepelt a mennyiség szó, a jogszabály rendszertani és logikai értelmezésével azonban egyértelműen alátámasztható, hogy nem elegendő a vámérték értékének egybeesése, hanem szükséges a mennyiségi azonosság figyelembevétele is.
Osztja a Legfelsőbb Bíróság azt az alperesi álláspontot, miszerint bár a lecserélés jogintézménye a magyar gazdálkodóknak nyújtott kedvező lehetőség, ugyanakkor nem lehetett az a célja, hogy a vámvisszatérítés következményeként az import jelentős része a kiszállított magas magyar exportárak miatt vámteher megfizetése nélkül kerüljön az országba. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor ítéletében a lecseréléses vám-visszatérítésű ügyek megítélésénél az áruk minőségi különbségének is jelentőséget tulajdonított. E tekintetben ugyanis sem a vámjogszabályok, sem az alkalmazandó általános forgalmi adóról szóló törvény nem ismeri a minőség ilyen értelmű jelentőségét. A felperes - más gazdálkodó is - a vámvisszatérítést a Vhr. 216. § (1) bekezdése szerint az exportált, illetőleg az import áruk adásvételéről szóló, a jogügyletről kiállított számla alapján veszi igénybe. A számla, mint ahogy azt az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXVIII. törvény 13. § 16. pontja megfogalmazza, tartalmazza a termék (szolgáltatás) megnevezését, mennyiségi egységét, és az összes mennyiségét. A számla végösszege a termék (szolgáltatás) adóval együtt számított ellenértéke, tételenként és összesen.
Így a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ez a rendelkezés is alátámasztja, hogy a vámérték meghatározásánál a benyújtott számlában szereplő valamennyi adatnak, így a mennyiségnek is jelentősége van, ezt is figyelembe kell venni a vámérték meghatározásához.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése szerint hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.010/2006.)