adozona.hu
AVI 2008.1.6
AVI 2008.1.6
A folyószámla-kivonatok egyenlegei csupán azt igazolják, hogy a félnek a bizonylatokban megjelölt időpontban milyen összeg állt rendelkezésre. Arra nézve nem szolgáltatnak releváns adatot, hogy ezek milyen jövedelemből származnak (2003. évi XCII. tv. 108. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság határozatával 1998-1999. évre a felperes terhére 5 808 030 Ft szja adókülönbözetet írt elő, amelyből 5 786 117 Ft-ot adóhiánynak minősített. Kötelezte a felperest az adókülönbözet, 2 893 058 Ft adóbírság, 3 502 229 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 108-109. §-aiban, az 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. ...
AVI 2008.1.6 A folyószámla-kivonatok egyenlegei csupán azt igazolják, hogy a félnek a bizonylatokban megjelölt időpontban milyen összeg állt rendelkezésre. Arra nézve nem szolgáltatnak releváns adatot, hogy ezek milyen jövedelemből származnak (2003. évi XCII. tv. 108. §)
Az elsőfokú adóhatóság határozatával 1998-1999. évre a felperes terhére 5 808 030 Ft szja adókülönbözetet írt elő, amelyből 5 786 117 Ft-ot adóhiánynak minősített. Kötelezte a felperest az adókülönbözet, 2 893 058 Ft adóbírság, 3 502 229 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 108-109. §-aiban, az 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 4. § (1) és (2) bekezdésébe, 11. § (1) bekezdésébe, 28. § (1) bekezdésébe, 30. §-ába foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes kiadásaival nem áll arányban az adómentes, a bevallott és bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege. A felperes kiadásai jelentősen meghaladták bevételeit, a felperesnek még 14 647 524 Ft jövedelemmel kellett volna rendelkeznie ahhoz, hogy kiadásait, azaz az F. Kft.-nek nyújtott tagi hiteleit fedezze. Ezért az adó alapját becsléssel kellett megállapítani.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy a felperes a perben lefolytatott bizonyítás eredményeként sem tudta hitelt érdemlően igazolni az általa nyújtott tagi hitelek forrását.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését. Kifejtette, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Pp. 206. § (1) bekezdésében, az Art. 109. § (1) és (3) bekezdéseibe foglaltaknak, megalapozatlan, iratellenes és okszerűtlen következtetéseket tartalmaz.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 15. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A rendkívüli jogorvoslati eljárásban bizonyítási eljárást nem lehet lefolytatni. A bizonyítékok ismételt egybevetésére, felülmérlegelésére nincs lehetőség, a Legfelsőbb Bíróságnak határozatát a rendelkezésére álló iratok alapján kell meghoznia. [Pp. 270. §, 275. § (1) bekezdése, BH 2002/29.]
A jogerős ítélet tényállása kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az iratellenes, avagy nyilvánvalóan téves, okszerűtlen, a logika szabályaival ellentétes megállapításokat rögzít. Nem állapítható meg jogszabálysértés a tényállás kapcsán akkor, ha valamely bizonyíték tekintetében a fél álláspontja nem azonos a bíróságéval, mivel ez nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, ami a rendkívüli jogorvoslati eljárásban kizárt. [Pp. 275. § (1) bekezdése, BH 1994/639., BH 1997/54., BH 1998/401.]
A jogerős ítélet iratszerűen rögzíti a bevallások adatait, a felperes által nyújtott tagi kölcsönök tényét, idejét, összegét, visszafizetésére vonatkozó adatokat. A perben lefolytatott bizonyítás adatai a megállapítható adatok, tények, körülmények, a tanúvallomások pontosan jelennek meg az elsőfokú bíróság ítéletében. Az elsőfokú bíróság a Pp. 221. § (1) bekezdése szerinti szabályozásnak megfelelően ítéletében indokát adta annak, hogy döntését mely tényekre, bizonyítékokra alapította, és utalt arra is, hogy a felperes által hivatkozott vallomásokat mely okoknál fogva nem fogadta el a kereseti kérelmet alátámasztó hiteles bizonyítékként. Ennél fogva az ítéleti tényállás kapcsán jogszabálysértés nem állapítható meg, az megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
A felperes érvelése lényegében a bizonyítékok ismételt egybevetésére, felülmérlegelésére irányult, amire a törvény értelmében nincs lehetőség.
Az elsőfokú bíróság ténybeli és jogkövetkeztetései jogszerűek, mivel a bevallások, az adatszolgáltatások, a tagi kölcsön elszámolásokat tartalmazó főkönyvi kartonok, tanúvallomások és a felperes nyilatkozata alapján okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes vizsgált időszakban keletkezett jövedelme nem állt arányban vagyongyarapodásával, illetve kiadásaival. Helytállóan rögzítette, hogy a felperes kiadásai jelentősen meghaladták az általa elért bevételeket, és azt is, hogy a felperesnek még összesen 14 647 524 Ft jövedelemmel kellett volna rendelkeznie ahhoz, hogy kiadásait, azaz az általa nyújtott tagi hiteleket fedezze.
A megállapított tényállásból és az Art. 208. §, 109. § (1) bekezdése szerinti szabályozásból következően az alperes jogszerűen határozta meg becsléssel a felperes adóalapját. Becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést pedig nem az adóhatóságnak, hanem a felperesnek kellett volna igazolnia hitelt érdemlő adatokkal [Art. 108. § (6) bekezdés, 109. § (3) bekezdés, Pp. 164. §]
A bizonyítékok bizonyító ereje kapcsán rámutat a Legfelsőbb Bíróság, hogy a folyószámla-kivonatok egyenlegei csupán azt igazolják, hogy a felperesnek a bizonylatokon megjelölt időpontban milyen összeg állt rendelkezésére.
Arra nézve nem szolgáltatnak releváns adatot, hogy ezek milyen jövedelemből, milyen forrásból származnak, amelyeket a felperes bevallásaiban nem szerepeltetett.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok összegszerűségét nem vitatta, bizonyítást nem ajánlott fel.
Ennél fogva jogalap nélkül hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság kereseti kérelme tárgyában nem teljes körűen döntött.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság eljárási jogszabálysértést nem követett e1, a felülvizsgálati kérelem által támadott körben határozata nem sért jogszabályt, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.026/2006.)