adozona.hu
AVI 2007.11.111
AVI 2007.11.111
A vámeljárásban a meghallgatott ügyfélnek joga van anyanyelvét használni. Figyelembe kell venni azonban, ha a tolmács hiányát az eljárás során a fél nem kifogásolja [1957. évi IV. tv. 2. § (5) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a tulajdonában lévő pótkocsis tehergépkocsival Magyarországon keresztül tranzit céllal szállítást végzett Romániából Németországba. A visszaúton a Magyar Köztársaságról kilépve a vámhivatalnál ellenőrizték a felperes okmányait, és megállapították, hogy a vezető által benyújtott adómentes árufuvarozási engedély nem érvényes, mivel nem rendelkezett a CEMT/CM/2001/9 FINAL határozat 7-es számú mellékletében meghatározott pótkocsira vonatkozó igazolással, valamint a 8. számú melléklet s...
AVI 2007.11.111 A vámeljárásban a meghallgatott ügyfélnek joga van anyanyelvét használni. Figyelembe kell venni azonban, ha a tolmács hiányát az eljárás során a fél nem kifogásolja [1957. évi IV. tv. 2. § (5) bek.]
A felperes a tulajdonában lévő pótkocsis tehergépkocsival Magyarországon keresztül tranzit céllal szállítást végzett Romániából Németországba. A visszaúton a Magyar Köztársaságról kilépve a vámhivatalnál ellenőrizték a felperes okmányait, és megállapították, hogy a vezető által benyújtott adómentes árufuvarozási engedély nem érvényes, mivel nem rendelkezett a CEMT/CM/2001/9 FINAL határozat 7-es számú mellékletében meghatározott pótkocsira vonatkozó igazolással, valamint a 8. számú melléklet szerinti forgalombiztonsági igazolás érvényességi ideje lejárt.A vámhatóság elsőfokú határozatával 2004. november 5én 120 000 Ft adóhiány, 600 000 Ft bírság, ugyanezen napon külön határozattal 400 000 Ft közigazgatási bírság fizetésére kötelezte a felperest.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság, az elsőfokú határozatokat helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
Az alperes kérte a kereset elutasítását és fenntartotta a határozatában foglalt jogi álláspontját.
Az elsőfokú bíróság 8. számú ítéletével a keresettel támadott alperesi határozatokat az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a vámhatóság mind eljárásjogi, mind anyagi jogszabálysértést elkövetett.
Hivatkozott az Európai Közlekedési Miniszterek Konferenciája (CEMT) Miniszterek Tanácsa által elfogadott ún. CEMT Egyezmény rendelkezésére, mely három típusú engedélyt nevesít, Az úgynevezett "Zöld" tehergépkocsi (greener-lorry) besorolást, a "zöldebb és biztonságos tehergépkocsi" (Greener and safty lorry) besorolást, és az úgynevezett "Euró 3. biztonságos tehergépkocsi" (Euró 3. safe lorry) besorolást.
Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a perben vizsgált fuvarengedély egyértelműen az ún. "green-lorry"-ra utalt. Ezért a felperes esetében a "zöld tehergépkocsi" besorolással rendelkező járművekre vonatkozó előírások voltak érvényesek. Az ítélet hivatkozik, hogy az erre a minősítésű tehergépkocsira vonatkozó előírások - a "zöld tehergépkocsi" szabályai szerint - nem kötelező a "zöldebb és biztonságos tehergépkocsi" illetőleg az "Euró 3. biztonságos tehergépkocsi" minősítés szerinti iratokkal rendelkezni.
Az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértésként rögzítette, hogy a közigazgatási hatóság a sofőr meghallgatásánál nem alkalmazott tolmácsot, így nem került sor ez okból sem a tényállás tisztázására. Ezért az elsőfokú bíróság a határozatokat hatályon kívül helyezte és új eljárást rendelt el, amelyre előírta, hogy a tényállást tisztázni kell és amennyiben megállapítható, hogy a CEMT Egyezmény 9. fejezetében részletezett és az Egyezmény 4-es számú mellékletének megfelelő igazolással a felperes rendelkezett, úgy adóhiány és szankció megfizetésére nem kötelezhető.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását.
Az alperes hangsúlyozta, hogy még az elsőfokú bíróság is rögzítette, hogy nem a keresetben írtak szerint bírálta el a határozat jogszerűségét. Ezen túl tévedett az elsőfokú bíróság a jogszabály értelmezésében is. A felperes ugyanis az "Euró 3. biztonságos" minősítésű járművel közlekedett, ezért az erre vonatkozó okmányoknak a határátlépés során rendelkezésre kellett volna állni.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 8. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a felperes keresetét elutasítja.
A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 2. § (1) bekezdése szerint a törvény hatálya kiterjed a Magyar Köztársaság területén külföldi hatósági jelzéssel ellátott járművekre, azok üzembentartójára, illetőleg vezetőjére, amennyiben jogszabály, nemzetközi szerződés, egyezmény vagy megállapodás másképp nem rendelkezik.
A törvény 20. § (1) bekezdése szerint a jogszabály által engedélyhez, bejelentési kötelezettséghez, és meghatározott okmány meglétéhez kötött belföldi, vagy nemzetközi közúti közlekedési szolgáltatásra, (árufuvarozásra és személyszállításra) előírt rendelkezések megsértői bírságot kötelesek fizetni. A bírságolással kapcsolatos eljárás lefolytatására a közlekedési hatóság, a vámhatóság és a határőrség jogosult.
A közúti közlekedési szolgáltatásokról és a közúti járművek üzemben tartásáról szóló 89/1988. (XII. 20.) Mt. rendelet 19. § (3) bekezdése szerint az Európai Unión kívüli állam hatósági engedélyével és jelzésével ellátott autóbusz, tehergépkocsi és nyergesvontató (járműszerelvény) a Magyar Köztársaság területén a kétoldalú nemzetközi szerződésekben meghatározott engedéllyel vagy a jármű bejegyzése szerinti állam illetékes hatósága által kiadott CEMT engedéllyel közlekedhet.
E fenti rendelkezések alapján tehát a felperes, mint külföldi illetőségű árufuvarozó, az általa üzemeltetett tehergépjárművel a nemzetközi közúti árufuvarozáshoz vagy kétoldalú nemzetközi szerződésben meghatározott engedéllyel, vagy a jármű bejegyzése szerinti állam illetékes hatósága által kiadott CEMT engedéllyel végezhetett Magyarország területén tranzit fuvarozást.
A felperes az illetősége szerinti országban kiadott CEMT engedély alapján kívánt Magyarország területén közlekedni. Az előzőekben idézett 89/1988. (XII. 20.) Mt. rendelet 19. § (3) bekezdése alapján tehát magyar jogszabály rendelkezik arról, hogy az Európai Unión kívüli állam hatósági engedélyével és jelzésével ellátott járműszerelvény a Magyar Köztársaság területén a jármű bejegyzése szerinti állam illetékes hatósága által kiadott CEMT engedéllyel közlekedhet. Így a vámhatóság nem a közvetlen CEMT Egyezmény alapján, hanem magyar törvény és ennek végrehajtási rendeletében foglaltak szerint jogosult volt az adott ügyben ellenőrzést folytatni, eljárni, és annak megfelelő jogkövetkeztetéseket levonni.
Az elsőfokú vámhatóság a felperes által az ellenőrzéskor felmutatott engedély alapján kérte az egyéb igazolások felmutatását, amellyel a felperes - által sem vitatottan - az ellenőrzés időpontjában nem rendelkezett.
Az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg ítéletében, hogy az ellenőrzés csupán a tranzit fuvarengedély "zöld tehergépkocsi" besorolással rendelkező járművekre vonatkozó előírásokat vizsgálhatta volna. Azon túl, hogy a felperes maga sem hivatkozott ezen körülményre, az általa felmutatott engedélyből egyértelműen megállapítható, hogy az engedély "green-lorry" igénybevétele esetén a CEMT/95/4 FINAL és a CEMT/CM (96/5) határozata értelmében érvényes a "green-lorry" bizonyítvány felmutatásával. A CEMT Egyezmény meghatározott rendelkezésére utaló engedély azt jelenti, hogy a felperes az R0.2-es engedélyhez tartozó okmányokkal közlekedhetett volna.
A rendelkezésre álló iratokból azonban még az is megállapítható volt, hogy a felperes "Euró 3-as biztonságos" minősítésű járművel közlekedett, ezért a felperesnek az ilyen járművekre előírt környezetvédelmi, műszaki és biztonsági követelményeknek való megfelelést kellett volna igazolnia a határátlépéskor. A CEMT Egyezmény XI. fejezete tartalmazza az előírásokat az "Euró 3-as biztonságos" tehergépkocsikra vonatkozóan, és előírja azt is, hogy a biztonsági követelményeire vonatkozó igazolást legalább évente egyszer meg kell újítani a forgalombiztonsági ellenőrzéssel egy időben. A biztonsági követelmények pedig magára a vontató járműre és a pótkocsira is vonatkoznak. Ebből következik, hogy a pótkocsikra vonatkozóan külön igazolásokat kell kiállítani. A felperes nem vitatta, hogy az ellenőrzéskor a gépjárművezető nem tudta bemutatni a 7-es számú melléklet szerinti pótkocsira vonatkozó igazolást, valamint a 8-as számú melléklet szerinti forgalombiztonsági igazolás érvényességi ideje is lejárt.
A CEMT Egyezmény vontatójárműben tartandó dokumentum fejezetében kifejezett rendelkezést tartalmaz arra vonatkozóan, hogy melyek azok az okmányok, amelyeket a jármű vezetői fülkéjében tartani kell, és azt ellenőrzéskor az eljáró hatóságnak fel kell tudni mutatni. A felperes maga sem állította, hogy az ellenőrzéskor ezek az okmányok a gépkocsivezető rendelkezésére álltak volna. Ebből következik, hogy az 1988. évi I. törvény 20. § (2) bekezdés a) pontja szerinti közigazgatási bírság, valamint a gépjármű-adóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény 15. § (1) bekezdése, és 17. § (2) bekezdése alapján kiszabott adó- és adóbírság megfizetése is jogszerű volt.
Az eljárási jogszabálysértéssel kapcsolatosan megállapította a Legfelsőbb Bíróság, kétségtelen tény, hogy az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 2. § (5) bekezdése alapján az államigazgatási eljárásban a meghallgatott ügyfélnek joga van anyanyelvét használni, így a román nemzetiségű román állampolgár gépkocsivezetőt - amennyiben nem értette a magyar nyelvet - tolmáccsal kellett volna meghallgatni. Tekintettel azonban arra, hogy az államigazgatási eljárásban a meghallgatott ezt nem sérelmezte, és a későbbiekben sem hivatkozott a felperes arra, hogy a meghatározott és hiányolt okmányok az ellenőrzés idején a gépkocsivezetőnél lettek volna, a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az esetleges megvalósult eljárási jogszabálysértés az ügy érdemi elbírálására nem hatott ki. Ezért ez okból az eljárás hatályon kívül helyezésére, illetőleg új eljárás elrendelésére ok nem volt.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint - egyetértve az alperesi állásponttal - az adott esetben a meghatározott dokumentumok hiánya objektíven alkalmas a megfelelő fuvarozási engedélyek érvénytelenségének megállapítására, és ebben az eljárásban nem volt jelentősége annak, hogy emiatt a felperesi felróhatóság megállapítható-e vagy sem.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.260/2005.)