adozona.hu
AVI 2007.11.110
AVI 2007.11.110
A vámfizetésre kötelezett importőr mentesül a vámteher különbözet megfizetése alól, ha értékesítéskor felhívta a vevő figyelmét a korlátozásra [45/1996. (III. 25.) Korm. r. 142. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámhivatal 1999. június 16-án vámkezelt egy M. típusú dízel üzemmódú, katalizátor nélküli, két személy szállítására alkalmas gépkocsit a 8704. vtsz. alkalmazásával az R. Kft. részére. A gépjármű két személy szállítására volt alkalmas, zárt karosszériás kivitelű, a vezetőfülkét gyárilag elválasztották a rakodótértől. A vámkezeléskor tehergépkocsi minősítésnek megfelelt. A vámhivatal az árunyilatkozat záradékában feltüntette a gépjármű átalakítására vonatkozó korlátozást.
A gépjárművet az im...
AVI 2007.11.110 A vámfizetésre kötelezett importőr mentesül a vámteher különbözet megfizetése alól, ha értékesítéskor felhívta a vevő figyelmét a korlátozásra [45/1996. (III. 25.) Korm. r. 142. §]
A vámhivatal 1999. június 16-án vámkezelt egy M. típusú dízel üzemmódú, katalizátor nélküli, két személy szállítására alkalmas gépkocsit a 8704. vtsz. alkalmazásával az R. Kft. részére. A gépjármű két személy szállítására volt alkalmas, zárt karosszériás kivitelű, a vezetőfülkét gyárilag elválasztották a rakodótértől. A vámkezeléskor tehergépkocsi minősítésnek megfelelt. A vámhivatal az árunyilatkozat záradékában feltüntette a gépjármű átalakítására vonatkozó korlátozást.A gépjárművet az importőr 1999. június 28-án értékesítette a felperes terhére.
A Rendőr-főkapitányság Közlekedésrendészeti Főosztály járőrei 2001. február 20-án közúti ellenőrzés alá vonták a felperes által vezetett és tulajdonát képező járművet. Az ellenőrzés megállapította, hogy a forgalmi engedély adataitól eltérően a rakodótérben négy személy szállítására alkalmas ülések voltak beszerelve. A forgalmi engedélyben a gépjármű átalakítására vonatkozó korlátozás bejegyzésre került. Az átalakítás következtében az érvényes áru-besorolási szabályok szerint a gépjármű elveszítette tehergépjármű jellegét és személygépkocsiként kellett volna besorolni. Erre hivatkozással az elsőfokú vámhatóság 2004. július 28-án kelt határozatával a felperest 2 689 825 Ft vám, 1 793 216 Ft fogyasztási adó, 1 120 761 Ft általános forgalmi adó megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság, 2004. október 4-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok megváltoztatását, illetőleg hatályon kívül helyezését kérte.
A felperes álláspontja szerint a vámhatóság nem tisztázta kellően a tényállást. A felperes kérte tanúk meghallgatását arra vonatkozóan, hogy a tehergépkocsit nem ő alakította át személygépkocsivá, a perbeli gépjárművet már a kifogásolt üléssorral rendelte meg az importőrtől. A közúti ellenőrzés során a járőr figyelmen kívül hagyta, hogy a KRESZ előírása szerint a tehergépkocsiban is lehet személyeket szállítani. Ezzel az oldalra rögzített üléssorral a tehergépjármű nem veszítette el a jellegét.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
Az elsőfokú bíróság 3. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság ítéletében ismertette a vámkezeléskor hatályos vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) végrehajtására kiadott 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 142. § (1) és (2) bekezdését, majd a perbeli iratokból megállapította, hogy az R. Kft. importőr kétszemélyes tehergépkocsiként vámkezelt gépjárművet értékesített a felperes részére 1999. június 28-án 8704. vtsz. alatt a számla tanúsága szerint. A számlán felsorolásra, és kiszámlázásra került a felperes által a gépjárműhöz kért, és megrendelt úgynevezett extra felszereltség, mint riasztó, vonóhorog, fényezés. A további üléssor azonban e megrendelések között nem került feltüntetésre.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az első alapeljárásban a vámhivatal az importőrt kötelezte a vámteher megfizetésére, e határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított per során azonban tisztázásra került, hogy az importőr a felperes részére a szükséges tájékoztatást megadta. A felperes olyan nyilatkozatot tett, mely szerint a korlátozó rendelkezéseket betartja, a vásárolt tehergépkocsit nem alakítja át személygépkocsivá, ellenkező esetben az anyagi és jogi következményeket magára vállalja.
Az elsőfokú bíróság értékelte azt a körülményt is, miszerint a felperes részére az értékesítéskor a gépjármű két üléssel rendelkezett, a rakfelületen lehajtható ülések nem voltak. Az átalakítási korlátozás a forgalmi engedélybe is bejegyzésre került.
Mindezek alapján tehát azt állapította meg, hogy a felperes tulajdonlásának idején történhetett meg csak a gépjármű átalakítása, ezért a vámhatóság a szükséges tényállás-tisztázási kötelezettségének eleget tett, a felperes vámfizetési kötelezettsége a jogszabálynak megfelelt.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetének megfelelő döntés meghozatalát. A felperes hangsúlyozta, hogy ellentétben az ítéleti megállapítással, nem történt meg az általa vásárolt tehergépjármű átalakítása. A gépjárműben a térelválasztó rács nem volt kiszerelve. Az importőr a megrendelés szerint építette be a KRESZ 46. § (4) bekezdésében írt szabály szerint a személyszállítás biztonságos feltételeinek megteremtését jelentő üléseket. Ez nem minősül a tehergépjármű átalakításának.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 3. számú ítéletét, valamint az alperes határozatát a jegyzőkönyv 1. pontjával kapcsolatos rendelkezés körében - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezi.
Az elsőfokú bíróság által helyesen idézett Uhr. 142. § (2) bekezdése értelmében a meghatározott vámtarifaszám alá osztályozott tehergépjárműveknek közúti forgalomban utólagos átalakítást követően személyszállító járműként üzemeltetése esetében a belföldi forgalom számára történő vámkezelés napjától számított öt éven belül a vámfizetésre kötelezett importőrnek meg kell fizetnie a személyszállító és a tehergépjármű közötti vámteher különbözetet a vámkezeléskor hatályos jogszabályok figyelembevételével.
A vámfizetésre kötelezett importőr mentesül a vámteher különbözet megfizetése alól, ha a tehergépjármű értékesítésekor igazoltan felhívta a vevő figyelmét e korlátozásra, ilyen esetben a vámteher különbözetet a gépjárművet átalakító tulajdonos köteles megfizetni.
A perbeli esetben nem volt vitás, hogy olyan tehergépjármű forgalomba helyezésére került sor, amely esetében az importőr felhívta a figyelmet az átalakítás tilalmára. Ez a felhívás a forgalomba helyezéskor a tehergépjármű forgalmi engedélyébe is bevezetésre került.
A Fővárosi Bíróság 20. számú jogerős ítéletével elrendelt új eljárásban a vámhatóság megállapította, hogy az importőr eleget tett a figyelem felhívási kötelezettségének, ezért mentesült az átalakításból eredő vámteher-különbözet megfizetése alól.
A nem vitás tényállás szerint a közúti ellenőrzés során rögzítésre került, hogy a gépjármű, amely eredetileg két személy szállítására volt alkalmas, olyan átalakításra került, amely szerint a rakodótérbe további négy személy szállítására alkalmas üléseket szereltek be. Így az átalakítás miatti vámteher fizetési kötelezettségre a tulajdonost a jelen per felperesét kötelezték.
A felperes azon a címen tartotta jogszabálysértőnek az alperesi határozatot, illetőleg az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét, mivel állította, ő a tehergépjármű átalakítását nem végezte el, eredetileg is olyan tehergépjárművet rendelt meg az importőrtől, amely az - utóbb, az ellenőrzéskor rögzített -, további négy személy szállítására alkalmas volt. A felperes a megrendelés során arra volt figyelemmel, hogy álláspontja szerint a KRESZ megfelelő rendelkezése, illetőleg a vámkezeléskor hatályban volt PM rendelet 224. pontja nem mondta azt ki, hogy ülésrögzítési pont nem lehet a rakodótérben.
A felperes álláspontja szerint a jogerős ítélet a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltakat sérti.
Mint ahogy a Legfelsőbb Bíróság erre már számos ítéletében rámutatott a Pp. 275. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban bizonyítási eljárás lefolytatására nem kerülhet sor. A Legfelsőbb Bíróság az ügy iratai alapján dönt, a bizonyítékok felülmérlegelésére nincsen lehetőség, kivéve, ha az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása iratellenes, kirívóan okszerűtlen és logikai ellentmondásokat, megállapításokat tartalmazó következtetéseket von le, vagy életszerűtlenül mérlegeli a bizonyítékokat. A perbeli esetben ilyet a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok helyes mérlegelésével jutott arra a következtetésre, hogy a felperes saját kezűleg aláírt 1999. június 30-ai nyilatkozata szerint is a tehergépjárművet két személy szállítására alkalmasként vette át. Ezzel a nyilatkozattal összhangban voltak a gépkocsi megvételéről kiállított számla adatai is. Ugyancsak így történt meg a forgalomba helyezés előtti vizsgáztatás, valamint a forgalmi engedélybe bejegyzett adatok is ezt támasztották alá.
Mindezen bizonyítékok megfelelő mérlegelésével helytállóan jutott arra a következtetésre az alperes, illetőleg az elsőfokú bíróság, hogy a gépjármű átalakítása, a felperes tulajdonlása alatt történt, ezért helyes volt az ebből levont fizetési kötelezettségre vonatkoztató következtetés is.
A felperes a felülvizsgálati eljárás során sem tudta a jogerős ítélet jogszabálysértését bizonyítani, ezért a Legfelsőbb Bíróság az ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.300/2005.)