adozona.hu
AVI 2007.10.103
AVI 2007.10.103
Amennyiben a fél a mulasztást nem tárja fel a vámhatóság intézkedése előtt és nem intézkedik a teljesítés iránt a kedvezőbb mértékű vámigazgatási bírság nem alkalmazható [1995. évi C. tv. 141. § (7) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú vámhatóság 1998. január 1. és 2001. december 31-e közötti időszakra utólagos ellenőrzést végzett a felperesnél, melynek alapján megállapította, hogy 15 alkalommal az importált gépek vámáru értékénél a gépek le- és felszerelési, szállítási költségeit részben figyelmen kívül hagyta és azokat, belföldi ügyletként vette figyelembe az adóelszámolásaiban. Az utólagos ellenőrzés 33 513 881 Ft vámhiányt állapított meg a felperes terhére.
Erre figyelemmel az elsőfokú hatóság határozatával...
AVI 2007.10.103 Amennyiben a fél a mulasztást nem tárja fel a vámhatóság intézkedése előtt és nem intézkedik a teljesítés iránt a kedvezőbb mértékű vámigazgatási bírság nem alkalmazható [1995. évi C. tv. 141. § (7) bek.]
Az elsőfokú vámhatóság 1998. január 1. és 2001. december 31-e közötti időszakra utólagos ellenőrzést végzett a felperesnél, melynek alapján megállapította, hogy 15 alkalommal az importált gépek vámáru értékénél a gépek le- és felszerelési, szállítási költségeit részben figyelmen kívül hagyta és azokat, belföldi ügyletként vette figyelembe az adóelszámolásaiban. Az utólagos ellenőrzés 33 513 881 Ft vámhiányt állapított meg a felperes terhére.Erre figyelemmel az elsőfokú hatóság határozatával 16 756 941 Ft vámigazgatási bírság megfizetésére kötelezte a felperest, mely határozatot utóbb saját hatáskörében visszavont. Ezt követően új határozatával 4 189 235 Ft vámigazgatási bírság megfizetésére kötelezte a felperest.
A Vám- és Pénzügyőrség Ellenőrzési Igazgatósága határozatával mindhárom elsőfokú határozatot megsemmisítette és új eljárást rendelt el kifejtve, hogy az elsőfokú vámhatóság jogellenesen alkalmazta a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 141. § (7) bekezdését. Az új eljárásban az elsőfokú vámszerv határozatával 16 756 941 Ft vámigazgatási bírság megfizetésére kötelezte a felperest a Vtv. 141. § (1) bekezdés b) pontja, (2) és (5) bekezdése, valamint a Vtv. végrehajtásáról szóló 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelt (a továbbiakban: Vhr.) 219. § (1) bekezdése alapján. Az indokolás szerint a vámérték téves bevallása miatt 33 513 881 Ft vámhiány után 50%-os mértékű vámigazgatási bírság került kiszabásra a felperes terhére.
Az alperes határozatával a felperes fellebbezését elutasította, és az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Kifejtette, hogy a Vám- és Pénzügyőrség Ellenőrzési Igazgatósága nem módosította, hanem felügyeleti jogkörben semmisítette meg az elsőfokú vámhatóság határozatait. Az import árukhoz kapcsolódó általános forgalmi adó tekintetében nem vehető figyelembe az állami adóhatóság felé teljesített befizetés. A téves vámérték bevallását az ellenőrzés tárta fel, így a felperes jóhiszeműsége nem állapítható meg.
A felperes keresetében kérte az alperes határozatának megváltoztatását, mert álláspontja szerint a Vám- és Pénzügyőrség Központi Ellenőrzési Parancsnokságának 2003. október 15-én kelt határozata, amely 4 189 235 Ft vámbírságot írt elő, jogerőre emelkedett, és az azt követően hozott felügyeleti intézkedés és újabb határozatok jogszabálysértők. Hivatkozott arra, hogy kétszer kellene az adót ugyanazon jogügyletre megfizetni, a nemzetgazdaságnak kárt nem okozott. Az újabb határozat jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogait sért, ezért a súlyosbítási tilalom analóg alkalmazását kérte. A Vtv. 147. § alapján csak a felülvizsgált határozat jogszabálysértése esetén tehető felügyeleti intézkedés.
A jogerős ítélet a felperes keresetét elutasította. Ítéletében kifejtette, hogy a nem vitatott tényállás szerint a felperes a vámáruk tizenöt vámkezelése esetében téves összegben vallotta be a vámértéket, mert a gépek le- és felszerelési költségeit részben vette figyelembe és az utólagos ellenőrzés 33 513 881 Ft vámhiányt állapított meg a terhére. A vámhiányt a felperes érdemben nem vitatta.
A termékimportot a vámhatóság határozata alapján kell befizetni, a belföldi üzlet után más adóhatóságnak teljesített adófizetési kötelezettség nem lehet a termékimport után megfizetett vámkötelezettség teljesítése. Így az elsőfokú bíróság nem vehette figyelembe a kétszeres adófizetést a vámhiány megállapításával összefüggésben.
A Vtv. 141. § (3) bekezdése csak akkor alkalmazható, ha a kötelezettség szegés következtében vámhiány nem keletkezik. A perbeli esetben azonban nem vitatottan vámhiány keletkezett.
A vámigazgatási bírság kiszabását szabályozó Vtv. 141. §-a és a Vhr. 219. §-a alapján a nemzetgazdaságnak való károkozás, illetve a jogszabálysértést elkövető anyagi előnyéhez nem fűz következményt, így ezek jogi értékelésére sem kerülhet sor.
Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a felperes tévesen hivatkozott a határozat módosítására, illetve a módosítással összefüggésben a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogos sérelmére. A felperes által kifogásolt felügyeleti intézkedés alapján hozott határozatot ugyanis nem az elsőfokú fokú közigazgatási szerv hozta. Az alperes felügyeleti jogkörében eljárva döntött a korábbi elsőfokú határozatok megsemmisítéséről és új eljárás lefolytatásáról. A felügyeleti intézkedés alapján hozott határozat a bírságot kiszabó határozatok megsemmisítését az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 26. § (1) bekezdésével, illetve a Vtv. 141. § (2) bekezdésével indokolta. A felügyeleti intézkedésre az Áe. 71. § (1) bekezdése alapján került sor. Ugyanekkor a felperes a bírság mértékének jogszabálysértő megállapítását a keresetlevelében, nyilatkozataiban nem kifogásolta. Az elsőfokú bíróság ennek alapján megállapította, hogy a Vtv. 141. § (7) bekezdése alapján bírságot előíró határozat jogszabálysértő volt, ezért alperes jogszerűen semmisítette azt meg felügyeleti intézkedése során. Az alperes határozata a Vtv. 147. § (4) bekezdése vonatkozásában sem volt jogszabálysértő.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az utólagos ellenőrzés során megállapított vámhiány után kiszabott vámbírság nem sérti a felperes árkalkuláció kialakítására vonatkozó jogát sem. Az EBH 2001/603. jogesetre hivatkozva kifejtette, hogy a vámhatóság utóellenőrzés során nem vizsgálhatja a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot, mert e körben az Áe.</a> rendelkezései nem alkalmazhatók. Így a vámhiány után kiszabott vámigazgatási bírság, mint költség nem sértheti a felperes vámárura vonatkozó rendelkezési (árkalkulációs) jogát.
Az analógia alkalmazásával kapcsolatban kifejtette, hogy közigazgatási eljárásban erre nincsen lehetőség, így ennek alapján az alperesi határozat jogszabálysértő voltát nem lehet megállapítani.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak megváltoztatását és annak megállapítását, hogy csak a korábbi elsőfokú határozattal kiszabott 4 189 235 Ft vámigazgatási bírság kiszabása volt jogszerű. Kérte az utólagos felügyeleti intézkedés jogszerűtlenségének megállapítását és az annak eredményeként meghozott határozatok hatályon kívül helyezését. Az utólagos ellenőrzés nem állapított meg jogszabálysértést, az újabb intézkedés nem eredményezheti jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogaik megsértését. Hivatkozott, hogy az adóhatóság más számlájára befizetésre került az áfa, így az bírságra nem adhat alapot. A nemzetgazdaságnak hátrányt nem okoztak, cégük a közterheket maradéktalanul teljesítette.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte azzal, hogy a felügyeleti intézkedés keretében történő megsemmisítés jogszerű volt az utólagos ellenőrzés jogszabálysértést állapított meg, éppen emiatt kellett a felperesnek vámterhet és ahhoz kapcsolódóan vámigazgatási bírságot kell fizetnie. Jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelmére a felperes nem hivatkozhat, a felperes egyébként sem volt jóhiszemű a vámhatóság intézkedése tárta fel a mulasztást.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 15. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
A vámjogszabályok alapján lefolytatott utólagos ellenőrzés kapcsán a Legfelsőbb Bíróság már számos eseti döntésében kifejtette, hogy az utólagos ellenőrzésre és az annak eredményeként hozott határozatokra nem az Áe.</a>, hanem elsődlegesen a Vtv. és speciális rendelkezései az irányadóak. Erre is figyelemmel a vámhatóság utólagos ellenőrzésénél nem vizsgálandó a jóhiszeműen szerzett jog (EBH 2001/603. jogeset).
A felperesnek tehát a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelmére vonatkozó Áe.</a> szabályokra való hivatkozása a vámjog területén nem vehető figyelembe. Ezért, valamint arra figyelemmel, hogy a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Legfelsőbb Bíróság szükségtelennek tartotta a felperes ügyvezető igazgatójának személyes meghallgatását.
Ha az utólagos ellenőrzés a felperes részéről jogszabálysértő magatartást tár fel, ennek jogi következményeit akkor is le kell vonnia, azaz határozatával vámteher, vámigazgatási bírság megfizetésére kell kötelezni az ügyfelet, ha az ügyfél egyébként általa helyesnek vélt jogszabály értelmezésre figyelemmel a költségvetés felé teljesített befizetést. Az egyéb jogcímen való befizetés ugyanis nem teszi meg nem történtté az ügyfél jogszabálysértését és a jogszabálysértésre figyelemmel a fizetési kötelezettségének fennállását.
Erre figyelemmel a felperes azon hivatkozása, hogy a nemzetgazdaságnak hátrányt nem okozott, a jogszabálysértés vizsgálatánál nem vehető figyelembe.
Ha a perbeli esetben irreleváns körülmény, hogy a 4 189 235 Ft vámbírságot előíró elsőfokú határozat jogerőre emelkedett. Hiszen a felülvizsgálati intézkedésre az elsőfokú határozat jogerőre emelkedése után is lehetőség van, a felügyeleti intézkedésnek éppen az a jogi lényege, hogy adott ügyben fellebbezés hiányában is jogi lehetőséget biztosítson a felettes szervnek a jogszabálysértő határozat megváltoztatására, vagy megsemmisítésére és az ügyben eljárt közigazgatási szerv új eljárásra utasítására.
A perbeli esetben a Vám- és Pénzügyőrség Központi Ellenőrzési Parancsnokságának felügyeleti intézkedés körében hozott határozatának meghozatalának éppen az volt a jogi indoka, hogy a hivatkozott elsőfokú határozat nem felelt meg a jogszabályoknak, a tényállást az Áe. 26. § (1) bekezdésére figyelemmel nem tisztázta megfelelően, illetve jogszabálysértően alkalmazta a Vtv. 141. § (2) bekezdését.
A Vtv. 141. § (2) bekezdése értelmében, ha a mulasztás vagy tevékenység következtében vámhiány keletkezik, vámigazgatási bírságként - a (7) bekezdésben foglaltak kivételével - a vámhiány 50%-át kell kiszabni. A (7) bekezdés alapján pedig a vámfizetésre kötelezett által elmulasztott kötelezettség pótlólagos teljesítése esetén - ideértve az e törvény 136. § (5) bekezdésében meghatározott eseteket is - amennyiben az ügyfél a vámhatóság intézkedése előtt tárja fel a mulasztást és intézkedik a teljesítés iránt, a (2) bekezdésében foglaltak huszonöt százalékát kell vámigazgatási bírságként megfizetni.
Az iratok alapján megállapítható volt, hogy a felperes a mulasztását nem tárta fel a vámhatóság intézkedése előtt, és nem intézkedett a teljesítés iránt, így a Vtv. 141. § (7) bekezdésében alkalmazott kedvezőbb mértékű vámigazgatási bírságot kiszabó határozat jogszabálysértő volt. Erre figyelemmel pedig a felügyeleti intézkedés körében hozott határozat jogszerű volt.
Az elsőfokú bíróság azt is helytállóan állapította meg, hogy a felperes a vámhiányt, illetve annak mértékét nem vitatta, így az annak alapulvételével a Vtv. 141. § (2) bekezdése alapján megállapított vámigazgatási bírság összegszerűségében sem jogszabálysértő.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogszerű ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.289/2005.)