adozona.hu
AVI 2007.10.100
AVI 2007.10.100
Számla esetén a tartalom nem elsődleges a formai követelményekkel szemben [1992. évi LXXIV. tv. 43. § (4) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A megismételt eljárásban az elsőfokú adóhatóság határozatával 1999. IV. negyedévére a felperesi egyéni vállalkozó terhére 1 615 000 Ft adókülönbözet előírását rendelte el, amely 807 000 Ft adóbírságot szabott ki. Az alperes határozatával további, 910 000 Ft általános forgalmi adó adókülönbözetet írt elő, és az adóbírságot is 455 000 Ft-tal módosította a felperes terhére. A határozat indokolása szerint a felperes 1999. augusztus 19-én, mint megbízó vállalkozási szerződést kötött a J. Bt.-vel t...
AVI 2007.10.100 Számla esetén a tartalom nem elsődleges a formai követelményekkel szemben [1992. évi LXXIV. tv. 43. § (4) bek.]
A megismételt eljárásban az elsőfokú adóhatóság határozatával 1999. IV. negyedévére a felperesi egyéni vállalkozó terhére 1 615 000 Ft adókülönbözet előírását rendelte el, amely 807 000 Ft adóbírságot szabott ki. Az alperes határozatával további, 910 000 Ft általános forgalmi adó adókülönbözetet írt elő, és az adóbírságot is 455 000 Ft-tal módosította a felperes terhére. A határozat indokolása szerint a felperes 1999. augusztus 19-én, mint megbízó vállalkozási szerződést kötött a J. Bt.-vel takarmánytároló építési munkákra. A vállalkozó által kiállított I., II., III. részszámlákban írt gazdasági események azonban az ott írt teljesítési határidőben nem valósultak meg, így nem alkalmasak adólevonásra, visszaigénylésre. A tartalmi hiteltelenség mellett formai hibák is tapasztalhatók. A felperes ezen túlmenően 1999. november 17-én ismét megállapodást kötött a J. Bt.-vel építési munkák elvégzésére a sertéshizlalda területén. Az erről kiállított előlegszámlát sem fogadta el tartalmilag hitelesnek az adóhatóság.A felperes keresetében a jogerős határozat felülvizsgálatát kérte azzal, hogy mind a részszámlák, mind az előlegszámla vonatkozásában a gazdasági esemény az abban foglaltaknak megfelelően végbe ment. Az esetleges formai hibák kijavítására kellett volna az adóhatóságnak őt felhívnia. Vitatta az adóbírság mértékét is.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes által 1999. augusztus 19-én kötött vállalkozási szerződés tartalmazza a kivitelezés teljesítési időpontjait és ehhez kötődően a részszámlák majdani összegét. A bíróság kiemelte azonban, hogy a számlában nem az annak alapjául szolgáló szerződés szerint kell a gazdasági eseményeket feltüntetni, hanem ahogy az a valóságnak megfelelően ténylegesen megvalósult.
A számlák valódi tartalom szerinti kiállítását szabályozza a számviteli törvényről szóló 1991. évi XVIII. törvény (továbbiakban: Sztv.) 15. § (13) bekezdése, 84. §-a és a 85. § (1) bekezdés e) pontja. Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 43. § (4) bekezdése szerint a számlára, az egyszerűsített számlára és a számlát helyettesítő okmányra a számviteli törvénynek a számviteli bizonylatra való rendelkezéseit kell alkalmazni.
Az elsőfokú bíróság ezt követően vizsgálta az egyes részszámlákhoz kapcsolódó munkák elvégzését. Az 1999. október 25-i, I. részszámlával kapcsolatban megállapította, hogy csak ezt követően került sor az aljzatbetonozásra, betonpadló burkolatra és szegélyezésre. A becsatolt okiratokban, illetve építési naplóban nincs adat arra, hogy a későbbi munkák csak kijavítási munkák lettek volna.
A II. részszámlában szerepel a tető elkészítése is, e körben azonban megállapíthatóan a munkálatokat alvállalkozó végezte, amely a munka elvégzéséről a számlát későbbi teljesítési dátummal állította ki. Így kétséget kizáróan nem lehetett megállapítani, hogy a szerződésben írt időpontra az ott megjelölt munkák elvégzésre kerültek volna.
A III. részszámlával kapcsolatban maga a felperes sem vitatta, hogy a számlában megjelölt teljesítési időpontban a teljesítés még nem történt meg, de hivatkozott arra, hogy a feleket megilleti a szerződésmódosítás joga, így a teljesítés határidejének módosítása is. E körben az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy nem vitásan megilleti a feleket a szerződésmódosítás joga, azonban ha ez valóban így történik, akkor valósághűen kellett volna a számlát kiállítani, nem pedig a szerződésnek megfelelően.
A számlák formai hiányosságaival kapcsolatban hivatkozott az elsőfokú bíróság az Áfa. tv. 13. § 17. pont e) és f) pontjaira, mely szerint a vitatott számlák szerinti megnevezés az Áfa. tv. 67. § szerinti besorolási rendnek nem felel meg, és a termék (szolgáltatás) mennyiségi egységét, mennyiségét sem tüntették fel.
Az előlegszámlával kapcsolatban az elsőfokú bíróság a gazdasági esemény megtörténtét a számlában megjelölt tartalommal nem találta bizonyítottnak. A számla alapjául szolgáló szerződésben írt kötelezettségeknek a felek nem vitásan nem tettek eleget, a kivitelezés nem valósult meg és eltérő nyilatkozatokat tettek, hogy a pénzadás valóban megtörtént-e.
Mindezek alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes által adólevonásra szolgáló számlák a hivatkozott jogszabályhelyek tartalmi és formai követelményeinek nem feleltek meg. Az adóbírság mértékére vonatkozó kérelmet sem találta megalapozottnak.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a keresetnek történő helyt adást azzal, hogy az megsértette a Pp. 8. § (1) bekezdését, 221. § (1) bekezdését, a Ptk. 217. § (2) bekezdését, 218. § (3) bekezdését, az Áe. 26. § (1) bekezdését, az Art. 1. § (7) bekezdését, 97. § (4) bekezdését, az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdését és az Sztv. 15. § (3) bekezdését. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság az általa felajánlott tanúkat nem hallgatta meg, és nem indokolta, hogy miért mellőzte ezt a bizonyítási indítványt. A felperes nem tudta megfelelően gyakorolni a perbeli jogait, mert az alperes előkészítő iratát nem kapta meg. Az adóhatóság a tényállást nem tisztázta megfelelően. A jogerős ítélet megsértette a szerződési szabadság alapelvét, hiszen a felek ráutaló magatartással is módosíthatják a szerződést. A számla esetében is a "tartalom elsődleges a formával szemben" alapelv érvényesül, így a teljesítési időpont téves megjelölése kijavítható lett volna. Az alvállalkozó számlakiállítása irreleváns az ügyben.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta azzal, hogy a valótlan teljesítési időpont feltüntetése a számla hiteltelenségét jelenti.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 10. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdése értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálatát kérheti a fél a Legfelsőbb Bíróságtól. A (2) bekezdés alapján a felülvizsgálati kérelem akkor terjeszthető elő, ha a felülvizsgálni kért határozat az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő. A fél a felülvizsgálati kérelmében megjelölhet mind anyagi, mind eljárási jogszabálysértést, ez utóbbi azonban csak akkor vezethet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezéséhez, ha az lényeges és az ügy érdemi elbírálására is kiható volt.
A felperes által felülvizsgálati kérelemben megjelölt eljárási jellegű jogszabálysértésekkel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy azok az ügy érdemi elbírálására nem voltak kihatással. A felülvizsgálati eljárásban - a rendkívüli jogorvoslati jellegre tekintettel - a tényállás megváltoztatására, a bizonyítékok újraértékelésére, a bizonyítékok felülmérlegelésére általában nincs lehetőség. Ez csak abban az esetben lehetséges, ha a jogerős ítéletet hozó bíróság tényállást nem állapított meg, vagy a tényállás iratellenes megállapításokat tartalmaz, illetve a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül mérlegelte. A perbeli esetben azonban az elsőfokú bíróság a fenti hibáktól mentesen állapította meg a tényállást, a bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján mérlegelte és a Pp. 221. § (1) bekezdése alapján azt kellő mértékben indokolta. Önmagában az a körülmény, hogy a felperes egy alperesi előkészítő iratot nem kapott meg - melyről a bíróságnak az eljárása során tudomása nem volt - nem tekinthető olyan súlyos eljárási jogszabálysértésnek, amely az érdemi döntésre kihatással lett volna.
Az elsőfokú bíróság a perben vitatott számlák formai és tartalmi elemeit vizsgálta és elsődlegesen az abban feltüntetett teljesítési határidőre figyelemmel vont le jogkövetkeztetéseket, így szükségtelen lett volna e körben a tanúk meghallgatása.
A felperesi hivatkozással ellentétben az elsőfokú bíróság maga is elismerte, hogy a felek a szerződést szabadon módosíthatták, de e körben helyesen fejtette ki, hogyha a szerződést módosították, akkor annak megfelelően kellett volna a teljesítési határidőket feltüntetni a számlákon.
Az Áfa. tv. a tartalmilag és formailag is helytálló számlák esetében biztosítja az általános forgalmi adó levonási, illetve visszaigénylési jogosultságot, így téves az a felperesi hivatkozás, hogy a formával szemben elsődleges a tartalom.
A felperes hivatkozásával szemben lényeges körülmény volt az alvállalkozói számla kiállításának időpontja, hiszen az ebben szereplő teljesítési határidőt nem előzhette volna meg a felperes felé kiállított számlában szereplő teljesítési határidő.
Mindezekre figyelemmel a felperes a felülvizsgálati eljárásban nem tudta bizonyítani a jogerős ítélet jogszabálysértő jellegét, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.306/2005.)