adozona.hu
AVI 2007.10.99
AVI 2007.10.99
A számlában azt az adómértéket kell feltüntetni, amelyet az adott termékértékesítésre, szolgáltatásnyújtásra a jogszabályok előírnak (1992. évi LXXIV. tv. 13. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1999. évre, 2000. február-december hónapokra, 2001. adóévre, 2002. január-júliusi hónapokra lefolytatott vizsgálat eredményeként általános forgalmi adónemben 1 836 000 forint adókülönbözetet állapított meg. Kötelezte ennek, valamint 367 000 forint adóbírság és 277 000 forint késedelmi pótlék megfizetésére. A határozat indokolása szerint a felperest az általános forgalmi adó levonási jogosultság nem illette meg azon számlák vonatkozásában, ahol a számlát ki...
AVI 2007.10.99 A számlában azt az adómértéket kell feltüntetni, amelyet az adott termékértékesítésre, szolgáltatásnyújtásra a jogszabályok előírnak (1992. évi LXXIV. tv. 13. §)
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1999. évre, 2000. február-december hónapokra, 2001. adóévre, 2002. január-júliusi hónapokra lefolytatott vizsgálat eredményeként általános forgalmi adónemben 1 836 000 forint adókülönbözetet állapított meg. Kötelezte ennek, valamint 367 000 forint adóbírság és 277 000 forint késedelmi pótlék megfizetésére. A határozat indokolása szerint a felperest az általános forgalmi adó levonási jogosultság nem illette meg azon számlák vonatkozásában, ahol a számlát kiállító nem tekinthető adóalanynak, a számlán a jogszabályban meghatározott mértéknél magasabb adómérték szerepel, a külföldön végzett garanciális javítás nem áfa-körös szolgáltatás, a felperes által felhasznált számviteli bizonylatok tartalmilag nem tekinthetők hitelesnek. Az adóbírság összegét 20%-ban határozta meg és a késedelmi pótlék kezdő időpontját is eltolta. Az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta.A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy az áthárított adó levonására jogosult akkor is, ha az magasabb kulcsot alkalmaz, hivatkozott a járulékosan kapcsolódó költségek azonos áfa megítélésére, a rendeltetésszerű joggyakorlásra, a költségvetést kár nem érte és hogy az alperesnek méltányosan kellett volna eljárnia.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatával helybenhagyott elsőfokú határozatból hatályon kívül helyezte a felperes és a Fémipari Rt., valamint a felperes és a K. Kft. között létrejött bérleti szerződések alapján kibocsátott számlákban feltüntetett 345 000 forint és 162 000 forint általános forgalmi adókülönbözetre és adóhiányra, valamint ehhez kapcsolódó adóbírságra és késedelmi pótlékra vonatkozó rendelkezéseket és e körben az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.
Ezen túlmenően a felperes keresetét elutasította.
Az alperesi határozat tényállásának 3/e) pontjában szereplő, a felperes és a F. Rt. között létrejött bérleti szerződéssel kapcsolatban az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 22. § (3) bekezdés b) pontjára figyelemmel elfogadta azt, hogy a bérleti szerződéshez járulékosan kapcsolódó költségeknél azonos áfa kulcs alkalmazható. A tényállás 3/d) pontjában szereplő K. Kft. gépkocsi bérletével kapcsolatban kifejtette, hogy a hiányos iratok alapján nem állapítható meg, hogy a cégautó adó továbbhárítása járulékos költségként elszámolható e. E körben további bizonyítás szükséges.
Az alperesi határozatban szereplő egyéb megállapításokkal kapcsolatban azonban elutasította a felperes keresetét. Így a tényállás 1. pontjával kapcsolatban kifejtette, hogy a B. Kft.-vel a felperes 2002. október 1-jén kötött szerződést, de a Kft. csak október 30. napján nyújtotta be a Cégbírósághoz a létesítő okiratát, így a számla tartalmilag nem tekinthető hitelesnek.
Az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontjából következően a jogszabályban meghatározott áfa mértéket meghaladó mértékű áfát tartalmazó számlák alapján a felperes nem jogosult az általános forgalmi adó levonására [3/a), b), c)]. Áthárítani ugyanis csak annyi adó lehet, amelyet a jogszabály megenged, illetve kötelezően előír. Az elsőfokú bíróság véleménye szerint ez nemcsak a számlák formai hiányosságának tekinthető, hanem tartalmi hiteltelenséget is eredményez.
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 165. § (3) bekezdése a késedelmi pótlék, a 171. § (1) bekezdése pedig az adóbírság tekintetében teszi lehetővé az adóhatóság számára a kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén, hogy a pótfizetés kezdő napját későbbi időpontban állapítsa meg, illetőleg az adóbírság mértékét, illetve az adóbírságot mérsékelje, vagy kiszabásáig mellőzze. E körben kifejtette az elsőfokú bíróság, hogy jogszabály nem határozza meg taxatíve a kivételes méltánylást érdemlő körülményeket. Az a körülmény azonban, hogy a számla kiállítója a költségvetéshez a számlában feltüntetett adó összeget befizeti-e vagy sem, vagy hogy az adó visszaigénylésével a visszaigénylés okoz-e kárt a költségvetésnek nem tekinthető kivételes méltánylást érdemlő körülménynek.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve a keresetének teljes körben történő helytadást. Jogi álláspontja szerint az Európa Tanács Hatodik irányelve (77/388/EGK) 17. cikk (1) és (2) bekezdése, valamint az Áfa. tv. 32. §-a sem tartalmaz olyan kikötést, hogy csak a jól áthárított adó vonható le. A rendeltetésszerű joggyakorlás körében utalt az Art. 1/A. § (1) bekezdésére, az 1/1998. KJE számú jogegységi határozatra. A költségvetést a felperes magatartásával nem érte kárt. A méltányosság körében utalt az Art. 1. § (6) bekezdésére és 171. §-ára, valamint arra, hogy az adózó az adott helyzetben elvárható módon járt le.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, annak helyes indokaira tekintettel. Hivatkozott arra, hogy a jogszabályban meghatározott adómértéknél nagyobb adó nem hárítható át, nemcsak azt a jogszabálysértést kell megállapítania, ahol a költségvetést hátrány éri. A felperes nem járt el körültekintően.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 13. sorszámú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, a felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályában fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság két számla kiállításával kapcsolatban [3/e), 3/d)] megalapozottnak tartotta a felperes keresetét és e körben az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. A peres felek ezen ítéleti rendelkezéssel kapcsolatosan felülvizsgálati kérelmet nem nyújtottak be, így erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság e körben nem vizsgálhatta a jogerős ítélet jogszerűségét.
Az Áfa tv. perbeli időszakban hatályos 32. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a 34. § szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből [48. § (1) bekezdés] levonja azt az adóösszeget, amelyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany rá áthárított.
Az áthárított adó levonása körében a felperes a felülvizsgálati kérelemében utalt az Európa Tanács Hatodik irányelvére, egyben előzetes döntéshozatal iránti indítványt terjesztett elő. Az indítványt a Legfelsőbb Bíróság 8. sorszámú végzésével elutasította. Az indokolásban hivatkozott az Európai Bíróság C-302/04., C261/05. sorszámú ítéleteire, melyben kifejtette, hogy az Európai Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel olyan kérdés megválaszolására, amelynek tényállása valamely államnak az Európai Unióhoz történt csatlakozása előtti. A perbeli esetben 1999-2002. adóévekre vonatkoztak az alperesi megállapítások, így a felperes előzetes döntéshozatali eljárásra vonatkozó kérelme megalapozatlan, az Európai Bíróságtól hatáskör hiányában érdemi válasz nem volt várható.
Ettől függetlenül a Legfelsőbb Bíróság hivatkozik arra, hogy a Hatodik irányelv sem tartalmaz eltérő jogi szabályozást az áthárított adó levonhatósága körében, hiszen az Áfa. tv. már ezen irányelv figyelembevételével került merült megalkotásra.
A Hatodik irányelv 17. cikkét az Európa Tanács 91/680/EGK számú irányelvével módosította. A módosított 17. cikk (2) bekezdés a) pontja értelmében amennyiben a terméket és a szolgáltatásokat adóköteles tevékenységéhez használja fel, az adóalany jogosult az általa fizetendő adóból levonni az olyan, belföldön adóköteles termékek és szolgáltatások után fizetendő, illetve megfizetett hozzá adott érték - adót -, amelyet részére egy másik adóalany szállított vagy fog szállítani, illetve teljesített, illetve fog teljesíteni.
Az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdése alapján az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Ilyen dokumentumnak minősül az adóalany nevére szóló számla, egyszerűsített számlát és számlát helyettesítő okmány.
A Hatodik irányelv módosított 18. cikk (1) bekezdés a) pontja értelmében ahhoz, hogy adólevonási jogát gyakorolhassa, az adóalanynak a 17. cikk (2) bekezdésének a) pontja szerinti adólevonási joghoz a 22. cikk (3) bekezdése szerint kiállított számlával kell rendelkeznie.
A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 84. § (2) bekezdése alapján pedig a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 165. § (2) bekezdése alapján szabályszerű az a bizonylat, amely az adott gazdasági műveletre (eseményre) vonatkozóan a könyvvitelben rögzítendő és a más jogszabályban előírt adatokat a valóságnak megfelelően hiánytalanul tartalmazza, megfelel a bizonylat általános alaki és tartalmi követelményeinek, amelyet - hiba esetén - előírásszerűen javítottak.
Az Áfa tv. 13. § 16. pontja szerint, számla az adóigazgatási azonosításra alkalmas olyan bizonylat, amely legalább az ott felsorolt adatokat tartalmazza. A felsorolásban a k) és l) pontok szerint a számlának tartalmaznia kell a felszámított adó százalékos mértékét, valamint az áthárított adó összegét tételenként és összesen.
A Hatodik irányelv módosított 22. cikk (3) bekezdés b) pontja alapján a számlán elkülönítve szerepel az adó nélküli ár és az egyes hozzáadott adó mértékéhez kapcsolódó megfelelő adóösszeg, valamint adott esetben fel kell tüntetni az adómentességet.
A fentiekből megállapítható, hogy az Áfa. tv. adólevonási jog szabályozása gyakorlatilag átvette a Hatodik irányelv szabályozási módját és részben fogalomrendszerét is. Ebből megállapíthatóan pedig a számlában azt az adómértéket kell feltüntetni, amely az adott termékértékesítésre, illetve szolgáltatásnyújtásra a jogszabályok előírnak. Csak a jogszabálynak megfelelő hozzáadatott értékadó hárítható át másik adóalanyra, és a másik adóalany is csak ennek megfelelően jogosult a hozzáadott értékadó (áfa) visszaigénylésére vagy levonására. Ebből következően az elsőfokú bíróság jogszerűen jutott arra a következtésre, hogy azok a számlák, amelyekben a jogszabályban meghatározott mértéknél magasabb adómérték szerepel, nem alkalmasak az adólevonási jog gyakorlására.
A felperes hivatkozásával ellentétben az alperes igenis vizsgálta eljárása során a felperes rendeltetésszerű joggyakorlását és a perbeli jogviszonyban folytatott magatartását. Éppen ezen körülmények vizsgálata alapján az Art. 171. § (1) bekezdésére figyelemmel a felperest terhelő adóbírság összegét 50% helyett csak 20%-ban határozta meg és a késedelmi pótlék kezdő időpontját is eltolta, a felperesre nézve kedvezőbb kezdő időpontot állapított meg.
A méltánylást érdemlő körülmények vizsgálatánál az elsőfokú bíróság helytállóan hivatkozott arra, hogy e körben nem vehető figyelembe, hogy a számla kiállítója befizette-e a számlában feltüntetett adót, hogy a költségvetésnek okozott-e kárt az adó visszaigénylésénél a felperes, vagy sem.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, a felülvizsgálati kérelemmel támadott részét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.291/2005.)