adozona.hu
AVI 2007.9.91
AVI 2007.9.91
Adóperben a bíróság bizonyítást hivatalból csak akkor rendelhet el, ha ezt a törvény megengedi (Pp. 164. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1998 évben kiemelkedő nagyságrendű beruházást hajtott végre, az üzembe helyezett raktárbázis építés, egyéb épület és építmény beruházás, felújítás, gép és berendezés beszerzés aktivált értéke 1 000 286 000 Ft volt. A felperes az 1999 és 2000 évi társasági adóbevallásában 50%-os mértékű adókedvezményt vett igénybe az 1995. december 31-ét követően 1 milliárd forint feletti értékben üzembe helyezett termék-előállítást szolgáló beruházás jogcímén.
Az adóhatóság a felperesnél 1998-200...
AVI 2007.9.91 Adóperben a bíróság bizonyítást hivatalból csak akkor rendelhet el, ha ezt a törvény megengedi (Pp. 164. §)
A felperes 1998 évben kiemelkedő nagyságrendű beruházást hajtott végre, az üzembe helyezett raktárbázis építés, egyéb épület és építmény beruházás, felújítás, gép és berendezés beszerzés aktivált értéke 1 000 286 000 Ft volt. A felperes az 1999 és 2000 évi társasági adóbevallásában 50%-os mértékű adókedvezményt vett igénybe az 1995. december 31-ét követően 1 milliárd forint feletti értékben üzembe helyezett termék-előállítást szolgáló beruházás jogcímén.Az adóhatóság a felperesnél 1998-2000. évekre vonatkozóan utólagos átfogó adóellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban a bevalláshoz képest a felperes terhére összesen 30 957 000 Ft társasági adó különbözetet állapított meg, amelyből 11 009 000 Ft-ot adóhiánynak minősített. Kötelezte a felperest az adókülönbözet megfizetésére, adóbírságot nem szabott ki, késedelmi pótlékot nem írt elő. A határozat 4. pontjában megállapította, hogy a felperes jogosulatlanul vette igénybe az 50%-os mértékű társasági beruházási adókedvezményt. Az ennek érvényesítéséhez szükséges feltételek közül többnek (értékhatár, termék-előállítás, önköltség) nem felelt meg. Az adókedvezménynél figyelembe vehető tételek együttes összege nem éri el az egymilliárd forintot, az 902 millió forint. A beruházás nem kizárólag és közvetlen termék-előállításra, hanem szolgáltatásnyújtás céljából került hasznosításra, és a felperes önköltségszámítása sem megfelelő.
A felperes, fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tao. tv.) 21. § (1) bekezdésébe foglaltakra alapította. Azt állapította meg, hogy a beruházási adókedvezmény jogosulatlan igénybevétele miatt az elsőfokú határozat 4. pontját érintően az adóhatóság jogszerűen írta elő 1999. évre a 679 000 Ft, 2000 évre a 24 558 000 Ft adókülönbözetet.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte eljárási és anyagi jogszabálysértésekre hivatkozással. Ez utóbbi körben azzal érvelt, hogy teljes körűen megfelelt a beruházási adókedvezmény igénybevételéhez szükséges valamennyi feltételnek, ezért az e körben terhére előírt adókülönbözet jogszabálysértő.
A megyei bíróság a felperes keresetét alaposnak találta, ezért az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. Ítélkezésének alapjául elfogadta a felperes indítványára perben kirendelt igazságügyi könyv- és adószakértő véleményébe foglaltakat. Megállapította, hogy az adókedvezmény igénybevételére vonatkozó Tao. tv. 21. § (1) bekezdése szerinti feltételeknek a felperes eljárása és önköltségszámítása megfelelt. Az értékesítéshez kapcsolt munkaterület nélkül arányosított közvetlen termék-előállítást szolgáló beruházási érték meghaladta az egymilliárd forintot. Az aktivált beruházási értékek üzemeltetésével kapcsolatos költségek a termékek közvetlen költsége között 1998-ban megjelentek, 1999-től pedig a felperes önköltség-számítási rendjébe foglalt előírásokkal azokat alátámasztotta. A felperes alappal hivatkozott az ellenőrzési határidővel kapcsolatos eljárási jogszabálysértésre is. Azonban ez nem tekinthető az ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges eljárási jogszabálysértésnek. A határozatok hatályon kívül helyezésére és az új eljárás elrendelésére sem ezen okból, hanem a beruházási adókedvezményre vonatkozó jogosultságot elutasító anyagi jogi jogszabályt sértő érdemi döntés miatt kerül sor.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását, vagy az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra és új határozat hozatalára. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Tao. tv. 21. § (1) bekezdésében, Pp. 339. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Határozata nem volt jogszabálysértő. Az elsőfokú bíróság tévesen fogadta el a szakvélemény megállapításait, figyelmen kívül hagyta az ezzel kapcsolatos alperesi érdemi észrevételeket. Döntése "okszerűtlen".
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 29. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 275. § (4) és (5) bekezdése értelmében a Legfelsőbb Bíróság csak a jogszabálysértő ítéletet helyezheti hatályon kívül. A jogerős ítéletben megállapított tényállás kapcsán jogszabálysértés akkor állapítható meg, ha a sérelmezett ítélet iratellenes megállapításokat, vagy nyilvánvalóan téves, okszerűtlen ténybeli következtetéseket rögzít (BH 1994. 195., 221., 622. számú jogesetek, BH 1995. 226. sz., BH 1998. 401. számú és BH 2002. 29. számú jogesetek). Felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs, a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésére álló iratok alapján dönt [Pp. 275. § (1) bekezdése]. A felülvizsgálati eljárásban ezért nincs helye a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében iratellenességre nem hivatkozott, az ítéletben megállapított tényállás jogszerűségét kizárólag a szakértői véleménnyel kapcsolatos kifogásaira alapítottan vitatta.
E körben rámutat a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Pp. 164. § (1) bekezdése szerinti rendelkezésből következően a per eldöntéséhez szükséges tényeket annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el.
A közigazgatási perben a bíróság bizonyítást hivatalból csak akkor rendelhet el, ha ezt a törvény megengedi. Adóügyi, pénzügyi perekben a bíróság számára ez a lehetőség nem adott. Az alperes bár vitatta az elsőfokú bírósági eljárás során a kirendelt igazságügyi szakértő véleményébe foglaltakat - a Pp. 182. § (2) bekezdése alapján eljárva - más szakértő kirendelését nem kérte.
Az elsőfokú bíróság az alperes észrevételeire figyelemmel a szakértőt személyes megjelenésre is kötelezte, a tárgyaláson e körben meg is hallgatta. Ennél fogva eljárása teljes körűen megfelel a szakértő igénybevételét szabályozó Pp. 177-183. §-aiban részletezett rendelkezéseknek.
A bíróságnak - a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján - a tényállást a felek előadása és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékok egybevetése alapján kell megállapítania. A bizonyítékokat a maguk összességében kell értékelnie, és meggyőződése szerint kell elbírálnia. Önmagában az a tény, hogy valamelyik fél nem ért egyet a szakvéleményben foglaltakkal, az előzőekben részletezett okoknál fogva nem elégséges ahhoz, hogy az erre alapított tényállás jogszerűségét érdemben vitathassa.
Az elsőfokú bíróság ítéletének 3. oldal 2. bekezdésében külön kiemelte, hogy az alperes más szakértő kirendelésére vonatkozó indítványt nem terjesztett elő. Ennél fogva határozata a bizonyítékok értékelése és a tényállás megállapítása tekintetében megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Indokát adta és helyesen fogadta el a tényállás megállapításának alapjául a szakvéleményben rögzítetteket. Az ennek folytán jogszerűen megállapított tényállásból okszerűen következik, hogy a Tao. tv. 21. § (1) bekezdése szerinti feltételek fennállása kapcsán az alperes téves megállapításokat tett. Ezért az új eljárás során az adóhatóságnak a jogerős ítéletbe foglaltaknak megfelelően kell a perrel érintett körben új határozatát meghoznia. A jogerős ítéletből - annak kifejezett rögzítése hiányában is - nyilvánvalóan és okszerűen következik az új eljárásra és új határozatokra nézve, hogy a felperes jogosult volt az adókedvezmény igénybevételére.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.293/2005.)