adozona.hu
AVI 2007.9.90
AVI 2007.9.90
A körülmények mérlegelése alapján az adóhatóság a mulasztás súlyához igazodó bírságot szab ki, vagy a bírság kiszabását mellőzi (2003. évi XCII. tv. 172. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság 1999-2003. évekre adatok gyűjtésére irányuló ellenőrzést végzett a felperesnél, melynek eredményeként határozatában nyilvántartási kötelezettség elmulasztása miatt 200 000 Ft, iratmegőrzési kötelezettség megsértése miatt további 100 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte a felperest.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A nyilvántartási kötelezettség elmulasztása miatt kiszabott maximum összegű mu...
AVI 2007.9.90 A körülmények mérlegelése alapján az adóhatóság a mulasztás súlyához igazodó bírságot szab ki, vagy a bírság kiszabását mellőzi (2003. évi XCII. tv. 172. §)
Az elsőfokú adóhatóság 1999-2003. évekre adatok gyűjtésére irányuló ellenőrzést végzett a felperesnél, melynek eredményeként határozatában nyilvántartási kötelezettség elmulasztása miatt 200 000 Ft, iratmegőrzési kötelezettség megsértése miatt további 100 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte a felperest.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A nyilvántartási kötelezettség elmulasztása miatt kiszabott maximum összegű mulasztási bírságot a mulasztás súlyával arányban állónak ítélte meg, mivel az jelentős, folyamatos, több éven keresztül állt fenn. A felperes által hivatkozott betörés nem az adóhatósághoz az iratmegőrzési helyként bejelentett helyszínt érintette, egyébként is az ellenőrzést megelőzően történt.
A felperes keresetében az alperes jogerős határozatának felülvizsgálatát kérte mindkét kötelezettség megsértése miatt kiszabott mulasztási bírság körében.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatának a nyilvántartási kötelezettség elmulasztása miatt megállapított 200 000 Ft mulasztási bírságra vonatkozó rendelkezését az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezte. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában hivatkozott az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 172. § (1) bekezdés f) és h) pontjaira, amelyek a nyilvántartások vezetésével, illetve az iratmegőrzési kötelezettség nem teljesítése miatti mulasztási bírságot szabályozzák. Az Art. 172. § (12) bekezdése szerinti a mulasztási bírság kiszabásánál az adóhatóság mérlegeli az eset összes körülményeit és a mulasztás súlyához igazodó bírságot szab ki.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az adóhatóság a felperesnél az Art. 119. §-a szerinti adatgyűjtésre irányuló ellenőrzést végzett. A felperes érdemben maga sem vitatta a nyilvántartás vezetésének körében a hiányosságok fennállását. Ugyanakkor az adóhatóság nem vette figyelembe, hogy 2001. és 2002. adóévekre már végzett nyilvántartási kötelezettség ellenőrzése körében vizsgálatot, melyben azt állapította meg, hogy a számviteli renddel és a bizonylati fegyelemmel kapcsolatos rendelkezéseknek megfelel az adózó iratanyaga.
Ennek alapján a felperes kellő alappal vélhette, hogy a nyilvántartása és bizonylatvezetési rendje megfelelő. Ezért az Art. 172. § (12) bekezdésére figyelemmel semmiképpen nem indokolt a maximális összegű bírság kiszabása a nyilvántartási hiányosságok miatt.
Tévesnek minősítette ugyanakkor a felperes azon megállapítását, hogy a mulasztási bírság a korábbi ellenőrzésre figyelemmel egyáltalán nem szabható ki. Az Art. 142. § (1) bekezdésére figyelemmel a perben a mulasztási bírságot kiszabó határozat nem a felperes adókötelezettségét, adóalapját, összegét, vagy költségvetési támogatás alapját és összegét érintette, így az ott szabályozott súlyosítási tilalom nem alkalmazható.
A másik vitatott jogkérdésben megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a felperes iratait nem az általa bejelentett megőrzési helyről és nem is a könyvelőtől tulajdonították el, a betöréssel érintett üzletbe történő beszállítása is indokolatlan volt. Így az alperes határozatát az iratmegőrzési kötelezettség megsértése körében jogalapját és összegszerűségét tekintve is jogszerűnek ítélte meg.
A megismételt eljárásban az elsőfokú közigazgatási szervnek az Art. 172. § (12) bekezdésében foglalt mérlegelési szempontok figyelembevételével kell majd dönteni a mulasztási bírság mértékéről, a nyilvántartási kötelezettség elmulasztása körében.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének teljes körű elutasítását azzal, hogy az ítélet megsértette az Art. 172. § (1) bekezdés f) pontját, 172. § (12) bekezdését. A felperes nyilvántartásai hiányosak, a közigazgatási szervek a mérlegelési kötelezettségüknek eleget tettek, e körben a bíróság csak azt vizsgálhatja, hogy valamennyi lényeges tényt és körülményt az adóhatóság feltárt-e és okszerű mérlegelésével hozta-e meg a döntését. Az e körben korábban lefolytatott ellenőrzés csak szúrópróbaszerű volt, és a felperes akkor sem csatolta teljes iratanyagát.
A felperes ellenkérelmében a felülvizsgálati kérelem elutasítását kérte azzal, hogy az alperes korábbi ellenőrzéssel nyilvántartás körében nem állapított meg hiányosságot és ezt nem vette figyelembe a mérlegelésnél.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 8. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályában fenntartotta.
Mivel a felperes a keresetét részben elutasító jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet nem nyújtott be, a Legfelsőbb Bíróság az iratmegőrzési kötelezettség megsértése miatt kiszabott mulasztási bírság megfizetésére kötelezését érdemben nem vizsgálhatta.
Az alperes felülvizsgálati kérelmével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság hivatkozik az Art. 172. § (1) bekezdés f) pontjára. Ennek értelmében a magánszemély adózó 100 000 Ft-ig, más adózó 200 000 Ft-ig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha a jogszabályban előírt bizonylatok kiállítását, illetve könyvek, nyilvántartások vezetését elmulasztotta, vagy a bizonylatokat az előírásoktól eltérően állítja ki, a könyveket, nyilvántartásokat hiányosan vagy az előírásoktól eltérően vezeti. A szövegezésből megállapítható, hogy a jogalkotó nem határozta meg konkrétan a bírság összegét, hanem a maximálisan megállapítható mulasztási bírság összegét állapította meg. A mulasztási bírság összegével kapcsolatban az Art. 172. § (12) bekezdése ad mérlegelési szempontokat. E szerinti a mulasztási bírság kiszabásánál az adóhatóság mérlegeli az eset összes körülményét, az adózó jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) súlyát, gyakoriságát, továbbá azt, hogy az adózó, illetve az intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt-e el. A körülmények mérlegelése alapján az adóhatóság a mulasztás súlyához igazodó bírságot szab ki, vagy a bírság kiszabását mellőzi.
A mérlegelés körében az elsőfokú bíróság helyesen utalt arra, hogy az adóhatóság a 2001-2002-es adóéveket illetően már végzett ellenőrzést nyilvántartási kötelezettség körében, ahol megállapította, hogy a számviteli renddel és a bizonylati fegyelemmel kapcsolatos rendelkezéseknek megfelel az adózó leadott iratanyaga. Ilyen előzmények alapján a Legfelsőbb Bíróság sem találta indokoltnak, hogy az alperes első alkalommal a maximális mulasztási bírsággal sújtsa a felperest. Mindenképpen indokolt tehát, hogy az adóhatóság az új eljárásában ezt a szempontot is vonja mérlegelési körébe, és ennek alapján állapítsa meg a felperest terhelő mulasztási bírság összegét.
A fentiekre figyelemmel az alperes nem bizonyította a jogerős ítélet jogszabálysértését, erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.286/2005.)