adozona.hu
AVI 2007.9.89
AVI 2007.9.89
A fogyasztói árkiegészítésről szóló törvény nem zárja ki az önkormányzatnak azt a jogát, hogy a kiadásokhoz egyéni és utólagos elbírálás alapján hozzájáruljon (2003. évi LXXXVII. tv. 12. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél fogyasztói árkiegészítés adónemben kiutalás előtti ellenőrzést tartott 2004. júliusi bevallása alapján.
Az adóhatóság megállapította, hogy a felperes K. községben nyújt közúti személyszállítási szolgáltatást. Bevétele jelentős részét kedvezményes bérletek értékesítésével és az ahhoz kapcsolódó árkiegészítésből szerezte. A kedvezményes bérletek ellenértékét a k.-i Önkormányzat nyújtotta szociális segélyként a területén lakó tanulóknak és nyugdíjasoknak. A felperes ...
AVI 2007.9.89 A fogyasztói árkiegészítésről szóló törvény nem zárja ki az önkormányzatnak azt a jogát, hogy a kiadásokhoz egyéni és utólagos elbírálás alapján hozzájáruljon (2003. évi LXXXVII. tv. 12. §)
Az adóhatóság a felperesnél fogyasztói árkiegészítés adónemben kiutalás előtti ellenőrzést tartott 2004. júliusi bevallása alapján.Az adóhatóság megállapította, hogy a felperes K. községben nyújt közúti személyszállítási szolgáltatást. Bevétele jelentős részét kedvezményes bérletek értékesítésével és az ahhoz kapcsolódó árkiegészítésből szerezte. A kedvezményes bérletek ellenértékét a k.-i Önkormányzat nyújtotta szociális segélyként a területén lakó tanulóknak és nyugdíjasoknak. A felperes a bérletek után árkiegészítést igényelt az állami költségvetéstől.
Az adóhatóság megállapította, hogy mivel az igényelt kedvezményes bérletek - függetlenül a szociális rászorultságtól - alanyi jogon jártak a településen állandó lakcímen rendelkező diákok és nyugdíjasok részére, így a fogyasztói árkiegészítés valódi célja, hogy a központi költségvetés terhére nagyobb összegű árkiegészítéshez jussanak, és ez által a felperes számára biztos piacot teremtsenek. E megállapítás alapján az elsőfokú adóhatóság a felperes fogyasztói árkiegészítés iránti kérelmét jogosulatlannak tekintette, és a terhére 2004. július hónapra 1 584 000 Ft jogosulatlan igénylést és 792 000 Ft bírságot állapított meg.
A fellebbezésre eljáró alperes, mint másodfokú hatóság az elsőfokú határozatot másodfokú határozatával helybenhagyta. A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
Álláspontja szerint az adóhatóság tévesen állapította meg a tényállást, és okszerűtlen volt az abból levont következtetése is. Hangsúlyozta, hogy a felperes valóságos buszközlekedést végez K. községben, hatókörén és ráhatásán kívül esik az önkormányzat segélyezési gyakorlata. A bérletek vevője nem az önkormányzat, hanem az oktatási intézmény volt, mely számukra megengedett volt, a nyugdíjasok pedig saját maguk vásárolták meg a kedvezményes bérleteket.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglalt álláspontját.
A megyei bíróság 7. számú jogerős ítéletével a keresettel támadott alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az oktatási intézmények jogszerűen vásároltak saját tanulóik számára kedvezményes bérletet. Ugyancsak nem volt jogszabálysértő a nyugdíjasok részére biztosított kedvezményes bérlet utáni fogyasztói árkiegészítés igénybe vétele. A felperes tevékenységétől független az, hogy az önkormányzat a szociális rendeletét hogyan alkotja, vagy változtatja meg, kinek biztosít közlekedési támogatást. Ezt a felperes terhére nem lehetett értékelni. Az sem volt megállapítható, hogy a felperes bárki részére üzletpolitikai céllal nyújtott volna kedvezményt.
Ezért nem volt megállapítható az, mely szerint a felperes a jogait rendeltetés-ellenesen gyakorolta volna.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását.
Az alperes fenntartotta azt a határozatában és a peres eljárás során kifejtett álláspontját, mely szerint a felperes és az önkormányzat ezzel a konstrukcióval megkerülte a fogyasztói árkiegészítésről szóló törvényt, megállapodásuk valójában a fogyasztói árkiegészítés növelésére irányult.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, és újabb okiratokat csatolt álláspontja igazolására.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 7. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
Az adóhatóság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdése szerint helyesen végezte el a fogyasztói árkiegészítés visszaigénylésével kapcsolatos ügyletek, szerződések, és egyéb cselekmények adójogi minősítését.
A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, a fogyasztói árkiegészítéséről szóló 2003. évi LXXXVII. törvény (a továbbiakban: Fa. tv.) nem zárja ki az önkormányzatoknak azt a jogát, hogy az érintettek kiadásaihoz egyéni és utólagos elbírálás alapján hozzájáruljanak, és azt sem, hogy a tömegközlekedés tárgyi feltételeit szerződésekben rögzítetten biztosítsák. A fogyasztói árkiegészítésnek azonban az a célja, hogy a közlekedési szolgáltatást nyújtónak az utazási kedvezmény miatti bevétel kiesését a költségvetés terhére ellentételezze. Ezért az olyan megállapodások, ügyletek, egyéb cselekmények, amelyek az utazási szükségletektől függetlenül, a fogyasztói árkiegészítés növelése útján biztosítanak piacot, vagy bevételt a szolgáltatónak, ellentétesek a fogyasztói árkiegészítés rendeltetésével. Az 1998. január 1-jétől hatályos törvénymódosításoknak éppen az volt a célja, hogy kizárják a jogszabályi rendelkezéseknek meg nem felelő, olyan bérletvásárlási lehetőségeket, amikor a többségi tulajdonuk révén közvetlen érdekelt önkormányzatok az utazási szükségletektől független bérletvásárlások és konstrukciók révén piacot, illetve bevételt teremtettek a szolgáltatónak. [1997. évi CVIII. törvény és az ehhez fűzött miniszteri indokolás, Fa. tv. 12. § (3) bekezdés.]
A kedvezményes bérletekre adott önkormányzati térítés nem felelt meg a segélyek folyósítására vonatkozó előírásoknak Az önkormányzat érdemben nem vizsgálta az utazási segély címén adott összegek kiutalásának feltételeit, holott az önkormányzat 8/2000. (IV. 26.) sz. rendelete, majd a 15/2004. (V. 11.) sz. módosító rendelet is a szociális keret terhére biztosította az utazási támogatásokat.
Az alperesnek és a bíróságnak nem csak a fogyasztói árkiegészítés formai, törvényi feltételeinek meglétét kellett vizsgálnia. Az Art. 1. § (7) bekezdése értelmében ugyanis kötelesek a szerződést, ügyleteket és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint minősíteni.
A bérletértékesítési konstrukció tekintetében jogszerűen rögzítették, hogy az az utazási szükséglettől független volt. Ebből következően helyesen állapította meg az adóhatóság azt is, hogy a felperes az adójogviszonyokban a jogait nem rendeltetésszerűen gyakorolta, és a konstrukcióban szereplő jogügyletek valóságos célja a mesterséges vásárlói kör megteremtése, amelynek során az önkormányzat finanszírozta a kedvezményes bérleteket minden olyan személy esetében, aki után járt az árkiegészítés. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése szerint hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.313/2005.)