adozona.hu
AVI 2007.9.88
AVI 2007.9.88
Jogi személy által vásárolt jegyek, bérletek után fogyasztói árkiegészítés nem vehető igénybe (2003. évi LXXXVII. tv. 4. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes menetrendszerű szárazföldi személyszállítási tevékenységet végez Sz. város területén. A városi önkormányzat 34/2004. (VI. 29.) Kt. számú rendeletének 20/A. § (1) bekezdése értelmében szociális segélyként utazási támogatást nyújt a helyi menetrend szerinti közlekedésben érvényes kedvezményes bérletjegy árának erejéig, amennyiben azt az érintettek igénylik. A diákigazolvánnyal rendelkezők esetében a nevelési-oktatási intézményeket bízza meg, hogy az igényeket összegyűjtve az önkormán...
AVI 2007.9.88 Jogi személy által vásárolt jegyek, bérletek után fogyasztói árkiegészítés nem vehető igénybe (2003. évi LXXXVII. tv. 4. §)
A felperes menetrendszerű szárazföldi személyszállítási tevékenységet végez Sz. város területén. A városi önkormányzat 34/2004. (VI. 29.) Kt. számú rendeletének 20/A. § (1) bekezdése értelmében szociális segélyként utazási támogatást nyújt a helyi menetrend szerinti közlekedésben érvényes kedvezményes bérletjegy árának erejéig, amennyiben azt az érintettek igénylik. A diákigazolvánnyal rendelkezők esetében a nevelési-oktatási intézményeket bízza meg, hogy az igényeket összegyűjtve az önkormányzati szociális segélyből vásárolják meg a kedvezményes bérletjegyeket.A felperes 2004. júniusi bevallásában 431 db kedvezményes bérletértékesítése után 2 758 000 Ft fogyasztói árkiegészítést igényelt.
Az adóhatóság 2004. június hónapra fogyasztói árkiegészítés adónemben ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban a 2 758 000 Ft-ot jogosulatlannak minősítette, adókülönbözetként előírta és 1 379 000 Ft adóbírságot szabott ki.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésében, 2. § (1) bekezdésében, a 2003. évi LXXXVII. törvény (továbbiakban: Fa. tv.) 4. § (2) bekezdés b) pontjába, (3) bekezdésébe foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes jogait nem rendeltetésszerűen gyakorolta, bevételeinek jelentős részét a kedvezményes bérletek értékesítéséből és az ahhoz kapcsolódó árkiegészítésből szerezte. A kedvezményes bérleteket ténylegesen nem a diákok és nyugdíjasok, hanem az önkormányzat, mint jogi személy vásárolta. Minden diák és nyugdíjas kapott kedvezményes bérletet függetlenül szociális rászorultságától. A vásárlói kör megteremtésére mesterségesen, a költségvetés terhére került sor és a fogyasztói árkiegészítés növelése árán teremtett biztos piacot, illetőleg bevételt a felperesnek.
A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását, vagy hatályon kívül helyezése mellett az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Azzal érvelt, hogy a jogerős adóhatósági határozat nem felel meg a Fa. tv. 4. § (3) bekezdésébe, az Art. 1. § (7) bekezdésébe, 2. § (1) bekezdésébe, 97. § (4)-(6) bekezdéseibe foglaltaknak.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta. Ezért az adóhatósági határozatokat megváltoztatva megállapította, hogy a felperes 2004. június hónapra járó fogyasztói árkiegészítés iránti igénylése jogszerű, egyben az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően az adóbírság tekintetében hatályon kívül helyezte. Jogi álláspontja a következő volt: A felperes jogszerűen igényelte a fogyasztói árkiegészítést, mivel tevékenységétől független, hogy az önkormányzat szociális rendeletét hogyan alakítja ki, és milyen feltételekkel nyújtja a közlekedési támogatást. A bérleteket nem az önkormányzat, mint jogi személy, hanem a magánszemélyek vásárolták, és magánszemélyek voltak a közlekedési szolgáltatás igénybevevői is, ezért a Fa. tv. 4. § (3) bekezdése a jogügyletre nem alkalmazható. A Fa. tv. 4. § (2) bekezdés b) pontja szerinti törvényi feltételek, amelyek a fogyasztói árkiegészítés igénybevételét kizárnák nem állnak fenn. A felperes nem üzletpolitikai céllal nyújtott kedvezményt és jogait is rendeltetésszerűen gyakorolta.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását. Érvelése szerint a jogerős ítéleti döntés téves jogértelmezésen alapul, nem felel meg az Art. 1. § (7) bekezdésében, 2. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek, határozata nem volt jogszabálysértő.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Kifejtette, hogy a jogszabályi lehetőségek igénybevétele nem minősíthető jogellenesnek akkor, ha a tevékenység valós és tényleges igényt elégít ki.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 6. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 45. § (1) bekezdése értelmében az önkormányzat a létfenntartást veszélyeztető, rendkívüli élethelyzetbe került, valamint időszakosan vagy tartósan létfenntartási gondokkal küzdő személyek részére rendeletében meghatározott átmeneti segélyt nyújt. Elsősorban azokat a személyeket indokolt átmeneti segélyben részesíteni, akik önmaguk, illetve családjuk létfenntartásáról más módon nem tudnak gondoskodni vagy alkalmanként jelentkező többletkiadások (betegség, elemi kár) miatt anyagi segítségre szorulnak. A 10. § (1) bekezdése értelmében a jogosultság elbírálásához a kérelmező kötelezhető arra, hogy családja vagyoni, jövedelmi viszonyairól nyilatkozzék, azt igazolja.
A pénzbeli és természetbeni ellátásnál a nyilatkozat és igazolás tartalmának szabályalt az önkormányzati rendeletek írják elő. Az önkormányzat rendelete e törvény végrehajtása tárgyában került kiadásra, ugyanakkor a 20/A. §-a nem szociális rászorultságtól függő ellátásként szabályozza a közlekedési támogatást. A jelen per tárgyát képező közigazgatási eljárás előzményeként a rászorultságot, szociális helyzetet éppúgy nem vizsgálták, mint azt, hogy a magánszemély jogosult-e vagy sem utazási kedvezményre. Bármely szobi lakosú diák és nyugdíjas kedvezményes bérlethez jutott.
A kedvezményes bérletek értékesítéséről továbbá a felperes - akinek az önkormányzat az egyik tulajdonosa - mindössze két db bevételi pénztárbizonylattal rendelkezett, amelyeken 177 db diák és 254 db nyugdíjas bérlet ellenértéke egyösszegű bevételként szerepel azonos nevű személy általi befizetéssel. Ennél fogva az önkormányzat a bérletek tényleges vásárlója, finanszírozója, azokat az érintettek ingyenesen kapták.
Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy az átvételi elismervényekből is megállapíthatóan a bérletjegyek átadásakor sem a támogatási összeg kifizetése, sem a bérletjegy árának befizetése nem történt meg, így a kedvezményezettek részéről tényleges vásárlásra nem került sor. Az önkormányzat esetenként utalta át a bérletek ellenértékét az oktatási intézmények bankszámlájára. Az érintettek csak kedvezményes bérleteket kaptak, amiért nem kellett fizetniük, ezeket osztották ki részükre, illetve azokat az önkormányzat szociális osztályán, vagy a felperes pénztárában vehették át.
Az irányadó tényállásból következően a kedvezményes bérletvásárlói kört mesterségesen teremtették azáltal, hogy a szociális rászorultságot nem vizsgálva, bármely sz.-i lakosú diák vagy nyugdíjas - ellenérték fizetése nélkül - bérlethez jutott. Az önkormányzat a kedvezményes bérletekhez nem utólag és egyéni elbírálás alapján és nem a jogszabályi rendelkezésekben foglaltaknak megfelelően járult hozzá.
Az alperes a kedvezményes bérletvásárlás és értékesítés kapcsán az Art. 1. § (7) bekezdése alapján eljárva jogosult volt vizsgálni a bérletértékesítés menetét, e körbe tartozóan a vételár kifizetésére vonatkozó körülményeket, valamint tényállás tisztázási kötelezettség is terhelte, ennek során jogosult volt az ügyletek minősítésére is. A bérletértékesítési konstrukció kapcsán az előzőekben részletezettekből következően helyesen állapította meg, hogy az önkormányzat mesterséges vásárlói kört teremtett a felperes számára, amely nem valós igényeken alapult és - amelyből az árkiegészítést is figyelembe véve - a felperesi bevétel jelentős része eredt. Az alperes ezért jogszerűen állapította meg, hogy az ebben a konstrukcióban résztvevő felek célja az adótörvényben foglaltak megkerülése és a minél magasabb összegű ár-kiegészítési támogatás igénylése volt.
Jogi személy (önkormányzat) által vásárolt jegyek, bérletek után fogyasztói árkiegészítés nem vehető igénybe [Fa. tv. 4. § (3) bekezdése]. Nem vehető igénybe árkiegészítés azon utazási kedvezmény után sem, amelyet az árkiegészítés alanya üzletpolitikai céllal nyújt. Az utazási kedvezményt a felperes nyújtotta. Mivel a bérletjegyek értékesítésére az előzőekben említett konstrukcióban került sor, így a felperes esetében a Fa. tv. 4. § (2) bekezdés b) pontja szerinti fogyasztói árkiegészítés igénylését kizáró törvényi feltétel is megállapítható.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.305/2005.)