adozona.hu
AVI 2007.9.87
AVI 2007.9.87
Tárgyi adómentesség alá tartozó termékértékesítések és szolgáltatás-nyújtások körébe tartozik a hitelezői, valamint tagsági jogi viszonyt kifejező vagyoni értékű jog átengedése (1992. évi LXXIV. tv. 2. sz. melléklet)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a 2001. IV. negyedévre vonatkozóan általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) - önellenőrzéssel helyesbített - bevallásában visszaigényelhető adót tüntetett fel, amelynek kiutalását nem kérte. Levonható adóként vette figyelembe a H. Kft. által kibocsátott, 2001. november 15-én kelt számla 1 500 000 Ft összegű áfa tartalmát. A számlakibocsátás alapját a H. Kft. és a felperes között 2001. január 15-én létrejött üzletrész továbbértékesítés során keletkezett haszonrészesedésre vonatkoz...
AVI 2007.9.87 Tárgyi adómentesség alá tartozó termékértékesítések és szolgáltatás-nyújtások körébe tartozik a hitelezői, valamint tagsági jogi viszonyt kifejező vagyoni értékű jog átengedése (1992. évi LXXIV. tv. 2. sz. melléklet)
A felperes a 2001. IV. negyedévre vonatkozóan általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) - önellenőrzéssel helyesbített - bevallásában visszaigényelhető adót tüntetett fel, amelynek kiutalását nem kérte. Levonható adóként vette figyelembe a H. Kft. által kibocsátott, 2001. november 15-én kelt számla 1 500 000 Ft összegű áfa tartalmát. A számlakibocsátás alapját a H. Kft. és a felperes között 2001. január 15-én létrejött üzletrész továbbértékesítés során keletkezett haszonrészesedésre vonatkozó szerződés képezte.Az adóhatóság a felperesnél 2001. IV. negyedévre vonatkozóan áfa adónemben kiutalás előtti ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 1 500 000 Ft adókülönbözetet, 1 585 000 Ft jogosulatlan visszaigénylést állapított meg azzal, hogy a következő időszakra átvihető követelés összege 85 000 Ft. Kötelezte a felperest 792 000 Ft adóbírság megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2003. szeptember 5. napján hozott határozatában az elsőfokú határozatot - az indokolás részbeni megváltoztatásával - helybenhagyta. Döntését az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésébe, 1/A. §-ában, az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 30. § (1) bekezdésébe, 33. § (1) bekezdés b) pontjába, 35. § (1) bekezdés, 2. sz. melléklet 7. pontjába foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a számla alapjául szolgáló szerződések semmisek, a rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvébe ütköznek. A kiszámlázott ellenérték mögött nem volt valós gazdasági esemény. A számla nem fogadható el az áfa összegét hiteles igazoló dokumentumként. A tagsági jogviszonyt kifejező vagyoni értékű jog tárgyi adómentes, a haszonrészesedés biztosítása ez által közvetlenül tárgyi adómentes szolgáltatáshoz kapcsolódó hasznosítás. Ezért még valós tartalmú szerződés esetén sem vonható le az előzetesen felszámított adó. A felperes az eset összes körülményeinek vizsgálata alapján nem járt el kellő körültekintéssel.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését és az adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte. Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az alperes a visszaigénylést jogszerűen tagadta meg, mivel a tárgyi adómentesség alá tartozó termékértékesítések és szolgáltatás-nyújtások körébe tartozik a hitelezői, valamint tagsági jogi jogviszonyt kifejező vagyoni értékű jog átengedése. A felperes a számla befogadásakor nem járt el kellő körültekintéssel.
A jogerős ítélet, ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Sérelmezte bizonyítási indítványának mellőzését. Azzal érvelt, hogy eljárása megfelelt az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése szerinti rendelkezésnek. Vitatta a perköltség összegét is és kérte jogegységi eljárás lefolytatását.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 18. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperes a perben tanuk meghallgatását kérte "az ügyletek megkötésének körülményeire, a szerződő felek szándékára, valamint a teljesítés mértékére" vonatkozóan. E bizonyítási indítványait a bíróság jogszerűen mellőzte. A perben ugyanis a számlakibocsátás alapjául szolgáló, illetőleg azzal kapcsolatos szerződések valós, avagy színlelt voltát már nem kellett vizsgálnia a bíróságnak (16. K. 32.142/2003/11. számú jogerős ítélet, 14. K. 33.127/2003/18. számú ítélet 4. oldal 5. bekezdése).
Az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése értelmében a bizonylatban vevőként feltüntetett adóalany adózással kapcsolatos jogai nem sérülhetnek, ha az adóköteles tényállás kapcsán a termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás körülményeit figyelembe véve kellő körültekintéssel jár el. E törvényhelyből következően a számlában feltüntetett áthárított adó levonhatóságát az olyan körülmények nem befolyásolják, amelyek a számlakibocsátónak róható fel, és azokról a számla befogadója nem tudott, nem is tudhatott.
A perbeli esetben a határozatokkal érintett számla a 2001. január 15-i szerződéssel összefüggésben került kiállításra. Tartalmilag ugyanolyan ügyletet takar, mint a 2001. január 18-án létrejött szerződés, amely kapcsolatos az e perbeli jogügylettel. A kibocsátott számla tartalmazza, hogy a H. Kft.-t haszonrészesedés illeti meg. A haszonrészesedés kizárólag a 2001. január 18-án felperes és egy másik gazdasági társaság között létrejött üzletrész adásvételi szerződésből származik, amely tartalmazza, hogy az átruházás tárgyi forgalmi adómentes.
Az Áfa. tv. 2. sz. melléklet 7. pontja értelmében tárgyi adómentesség alá tartozó termékértékesítések és szolgáltatás-nyújtások körébe tartozik a hitelezői, valamint tagsági jogi jogviszonyt kifejező vagyoni értékű jog átengedése. Az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés b) pontja szerint nem vonható 1e az előzetesen felszámított adó, ha az adóalany a terméket és szolgáltatást közvetlenül tárgyi adómentesség alá tartozó termékértékesítéshez és szolgáltatás-nyújtáshoz használja fel, hasznosítja.
Az Áfa. tv. hatálya alá tartozó adózótól elvárható, hogy ismerje, és helyesen alkalmazza az adójogszabály rendelkezéseit; tudja, hogy egy általa kötött ügylet az Áfa. tv. alapján adóköteles vagy tárgyi adómentes szolgáltatásnyújtásnak minősül-e vagy sem. A számlabefogadónak meg kell győződnie arról, hogy a számla a törvényben előírt adótartalommal került-e kitöltésre vagy sem. A számlán feltüntetett adatok nem minősülnek olyan körülménynek, amelyekre a vevőnek nincs tudomása vagy ráhatása. Ha olyan számlát fogad be, amelyen a számlakibocsátó nem az Áfa. tv. szerinti adókulcsot tünteti fel vagy az Áfa. tv. szerinti tárgyi mentes szolgáltatást, adómérték feltüntetésével számláz 1e, akkor a számlabefogadó részéről a kellő körültekintés nem állapítható meg.
A Legfelsőbb Bíróság teljes körűen osztja az elsőfokú ítéletben kifejtett jogi álláspontot, mely szerint a felperes alappal nem hivatkozhat arra, hogy az adóköteles tényállás kapcsán, illetve a számla befogadásakor kellő körültekintéssel járt volna el. Ezért az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése szerinti rendelkezés nem alkalmazható.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az Áfa. tv. 30. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 2. sz. melléklet 7. pontja és a 33. § (1) bekezdés b) pontja alapján az alperes döntése jogszerű, a felperest áfa-visszaigénylési jog nem illette meg.
Jogegységi eljárás lefolytatása a perrel érintett jogkérdés kapcsán szükségtelen. Az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdés szerinti rendelkezés kapcsán a Legfelsőbb Bíróság már több határozatot tett közzé (EBH 2005. 1258. számú jogeset, KGD 2005/4. 11. sz. 62., 65. számú jogesetek, 2006/4. sz. 58. számú jogeset).
A felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítélet teljes körűen megfelel a közzétett határozatokban kifejtett jogi álláspontnak. Az elsőfokú bíróság az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése szerinti rendelkezést az e perben megállapított konkrét tényállás kapcsán helyesen, jogszerűen értelmezte és alkalmazta.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.288/2005.)