adozona.hu
AVI 2007.9.85
AVI 2007.9.85
Az adózó jogosult dönteni abban, hogy a fizetési halasztás időpontjáig ténylegesen kívánja-e gyakorolni a jogszabályban biztosított lakásszerzési kedvezményt (1995. évi CXVII. tv. 63. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a 2000. évi személyi jövedelemadóját munkáltatójával számolta el, melyet önellenőrzéssel helyesbített, amely 207 908 Ft kötelezettség-növekedést eredményezett. Ebből 130 000 Ft-ot megfizetett, a különbözetként jelentkező 77 980 Ft személyi jövedelemadóra 2002. január 2. napjáig az elsőfokú adóhatóság pótlékköteles fizetési halasztást engedélyezett. A felperes 2002. május 10-én kérte a lakáscélú kedvezmény érvényesítését, amely alapján 130 000 Ft személyi jövedelemadót visszatérítet...
Az elsőfokú adóhatóság kijavított határozatával 2002. január és 2002. december 31. közötti időtartamra késedelmi pótlék adónemben 4677 Ft megfizetésére kötelezte a felperest azzal, hogy a fizetési halasztásra vonatkozó határozatnak nem tett eleget, így az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 81. § (8) bekezdése alapján a kedvezmény érvényét vesztette. A késedelmi pótlék nem szankció, azt az Art. 67. § (1) bekezdése alapján kamat mintájára kell pótlólagosan megfizetni.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 63. § (3) bekezdése szerinti lakásszerzési kedvezmény esetén nem elegendő a használatbavételi engedély megszerzése, ezt az adóhatóság felé is igazolni kell. Mivel a felperes e kedvezményt a fizetési halasztás lejártát követően érvényesítette, így az érvényesítés időpontjáig a meg nem fizetett adó késedelmi pótlékalapot képez.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte azzal az indokkal, hogy a kötelező határozat nem nevezi meg, melyik az a kötelezettség, amelynek nem tett eleget. Másrészt az adóhatóság olyan összeg után állapított meg késedelmi pótlékot, amellyel valójában nem is tartozott.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az Art. 67. § (1) bekezdése szerint az adó késedelmes megfizetése esetén az esedékesség napjától késedelmi pótlékot kell fizetni. A felperes 2002. január 2. és a lakáscélú felhasználás igazolása időtartamára, 2002. május 10-e között késedelemben volt.
A lakáscélú felhasználás igazolása az adózó érdekkörébe tartozik, az adózónak kell az Szja. tv. 63. rendelkezéseinek megfelelően eljárni. Így a felperes nem hivatkozhat arra, hogy a fizetési halasztást engedélyező határozatban külön ezeket a szabályokat az adóhatóság nem rögzítette. A határidővel felperesnek tisztában kellett lennie.
Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy külön kell választani az adó esedékességével kapcsolatos fizetési kötelezettséget, illetve az utólagos igényérvényesítés nyomán esetleg felmerülő kötelezettséget. A felperes fizetési kötelezettsége mindaddig fennállt, amíg a lakáscéllal összefüggésben adómentességet nem igazolt. Ennek utólagos igazolása nem mentesíti a korábbi fizetési kötelezettség elmulasztásából adódó késedelmi pótlék alól. Adójogi szempontból tehát az adómentes felhasználás igazolásáig az adott összeggel tartozott, mivel a részére biztosított fizetési halasztás határideje is lejárt.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését. A bíróság sem jelölte meg, hogy a fizetési halasztásra vonatkozó határozat mely rendelkezésének nem tett eleget. Az ítéletben felhívott jogszabályhelyek sem pótolják az adóügyben hozott határozat hiányosságait. Az adóhatóság nem tájékoztatta megfelelően jogairól és kötelezettségeiről, hogy a fizetési halasztás lejárta után milyen tennivalója van, és azokat meddig lehet hátrányos következmények nélkül teljesíteni. Hivatkozott az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 2. § (6) bekezdésére, 44. § (1) bekezdésére, mely szerint a határozat teljesítési határidőt vagy határnapot sem állapított meg.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta azzal, hogy az adózó érdekkörébe tartozott a lakáscélú kedvezmény felhasználásának igazolása. Ezt késedelmesen igazolta, így a jogosulatlan pénzhasználatra figyelemmel késedelmi pótlékfizetési kötelezettsége keletkezett.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 2. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság is megállapította az iratokból, hogy a felperes az Szja. tv. 63. §-ára figyelemmel lakásszerzési kedvezményt kívánt érvényesíteni, erre figyelemmel engedélyezte az elsőfokú adóhatóság 2002. január 2-ig a 77 980 Ft személyi jövedelemadó vonatkozásában pótköteles fizetési halasztást. E határozatban a felperes egyértelműen értesülhetett a halasztás határidejéről, illetve annak elmulasztása következményéről. Erre figyelemmel e körben az adóhatóságoknak nem volt egyéb tájékoztatási kötelezettségük a felperes felé. A felperes volt jogosult eldönteni, hogy a fizetési halasztás engedélyezett időpontjáig ténylegesen kívánja-e gyakorolni a jogszabályban biztosított lakásszerzési kedvezményt.
A fizetési halasztás határidejének leteltére figyelemmel már bekövetkezett az Art. 67. § (1) bekezdésben szabályozott adó késedelmes megfizetése. Erre figyelemmel a felperes késedelmi pótlékfizetési kötelezettsége is bekövetkezett.
A késedelmi pótlékfizetési kötelezettség akkor is fennállt és továbbra is érvényben maradt, amikor a felperes a fizetési halasztási határidőt követően az Szja. tv. 63.§-ban szabályozott módon igazolta a lakásszerzési kedvezmény feltételeit. A felperes ezzel csak az adó megfizetése alól mentesült, de a késedelmi pótlék fizetése alól nem. Erre figyelemmel a lakásszerzési kedvezmény érvényesítésének időpontjáig, a meg nem fizetett adó késedelmi pótlékot képez.
A felperes felülvizsgálati kérelmében foglaltakkal szemben az elsőfokú bíróság megnevezte azokat a jogszabályokat, amelyeknek az ügyben érvényesülniük kell, és azok helyes értelmezésével jogszerű döntést hozott.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.290/2005.)