adozona.hu
AVI 2007.8.81
AVI 2007.8.81
A Vtv. nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely szerint az elévülés nyugvása lenne megállapítható a vámhatóság eljárásában, illetve a határozathozatalig terjedő időszak elteltéig [1995. évi C. tv. 140. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámszervek 1998. június 3-án vámkezelték a T. Kft. (importőr) kérelmére a rendelkezési jog korlátozásával 1 db 1998-as évjáratú Toyota típusú diesel üzemű, három személy szállítására alkalmas tehergépjárművet. Az árunyilatkozat záradékában feltüntetésre került a tehergépjármű személygépjárművé átalakításra vonatkozó korlátozás.
Az importőr 1998. augusztus 3-án értékesítette a tehergépjárművet a márkakereskedő Sz. Kft.-nek, mely cég ugyanazon a napon azt tovább értékesítette a felperesnek.
...
AVI 2007.8.81 A Vtv. nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely szerint az elévülés nyugvása lenne megállapítható a vámhatóság eljárásában, illetve a határozathozatalig terjedő időszak elteltéig [1995. évi C. tv. 140. §]
A vámszervek 1998. június 3-án vámkezelték a T. Kft. (importőr) kérelmére a rendelkezési jog korlátozásával 1 db 1998-as évjáratú Toyota típusú diesel üzemű, három személy szállítására alkalmas tehergépjárművet. Az árunyilatkozat záradékában feltüntetésre került a tehergépjármű személygépjárművé átalakításra vonatkozó korlátozás.Az importőr 1998. augusztus 3-án értékesítette a tehergépjárművet a márkakereskedő Sz. Kft.-nek, mely cég ugyanazon a napon azt tovább értékesítette a felperesnek.
A felperes a nevén forgalomba helyezett tehergépjárművet 1999. november 8-án hat személyessé, személygépjárművé átalakította, majd T. I.-nénak adásvételi szerződéssel 1999. november 8-án elidegenítette. Ezt követően a gépjármű cserével, vegyes adásvételi szerződéssel 2001. augusztus 17-én került D. H. tulajdonába, aki azt a továbbiakban használta.
2003. január 30-án a Vám- és Pénzügyőrség Járőrszolgálat Parancsokság járőrei a Kossuth L. u. 93. szám előtti bolt udvarán ellenőrzés alá vonták a perbeli járművet. Az ellenőrzés megállapította, hogy a tehergépjármű a korlátozás ellenére átalakításra került.
Az elsőfokú vámhatóság az ellenőrzés eredményeként 2003. szeptember 23-án kelt elsőfokú határozatával a felperest 634 804 Ft vám, 725 490 Ft fogyasztási adó, és 340 074 Ft általános forgalmi adó megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljáró alperes 2003. október 27én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolása a vámtörvény végrehajtási rendeletének a 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 142. § (7) bekezdésére hivatkozással állapította meg, hogy a felperes, - mint olyan tulajdonost, aki a korlátozást megsértve átalakította az általa forgalomba helyeztetett tehergépjárművet - köteles a vámteher megfizetésére.
A felperes keresetében e határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte.
A felperes nem vitatta a tehergépjármű átalakítását. Álláspontja szerint azonban a gépjármű forgalomba hozatalától számított több mint öt év elteltével a vámhatóság már nem jogosult a vámteher követelésére, a követeléshez való joga ugyanis elévült.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, és fenntartotta a határozatában foglaltakat. Az elévüléssel kapcsolatban az volt az álláspontja, hogy az elévülés nem következett be, az ugyanis csak a határozat közlésétől számított őt év elteltével, 2008. október 1-jén következik be, illetőleg arra is hivatkozott, hogy jelen esetben a vámteher kiszabhatóságának időtartamát a vámtörvény nem korlátozza. A Vhr. 142. § (2) bekezdésének csak az átalakítás, és nem az átalakítás feltárása vonatkozásában van jogi jelentősége.
Az elsőfokú bíróság 19. számú ítéletével a felperes keresetét alaposnak találta, és az alperes keresettel támadott határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte.
Az elsőfokú bíróság a vonatkozó jogszabályok, a vámjogról, a vámeljárásról valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 79. § (1) bekezdése, 80. § (2) bekezdése, 125. § (2) bekezdés e) pontja, 126. § b) pontja, 131. § (6) bekezdése, 139. § (1) bekezdés d) pontja, továbbá a Vhr. 142. § (7) bekezdése alapján megállapította, hogy az átalakított gépjármű után a felperesnek vámkülönbözet fizetési kötelezettsége keletkezett, mely kötelezettség a Vtv. 131. §-ának (6) bekezdése szerint esedékes volt.
A fizetési kötelezettség esedékessége a forgalomba hozatal napjától számított, amely 1998. június 3-án történt.
Az elsőfokú határozat 2003. szeptember 30-án kelt. Ebben az időpontban már a vámteher különbözet követelésére vonatkozó jog nem állt fenn, az elévült. Ezért a felperes alappal hivatkozott arra, hogy az alperes vámteher fizetési kötelezettséget megállapító határozata jogszabálysértő.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a kereset elutasítását.
Az alperes fenntartotta a határozatában és a per során kifejtett azon álláspontját, miszerint a perbeli esetben tévesen hivatkozott a felperes és az elsőfokú bíróság a Vtv. 125. §, illetőleg 126. §-ában megfogalmazott jogellenes forgalomba hozatalra. Álláspontja szerint az elévülést nem eszerint kellett meghatározni. Az alperes értelmezése szerint a Vhr. 142. § (7) bekezdése alapján a vámteher fizetési kötelezettség a belföldi forgalom számára történő vámkezelést követő öt éven belüli átalakítás, és a közúti forgalomban történő üzemeltetés esetén következik be. Sem a Vhr., sem a Vtv. 139. §-a nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely szerint a vámkezeléstől számított öt éven belüli átalakítás okán keletkezett vámfizetési kötelezettség követelhetősége is megszűnne ezen időtartam elteltével. Az alperes szerint a vámteher fizetési kötelezettség folytán esedékes vámteher követelhetősége körében elmaradt az elévülési szabály meghatározása, ez legfeljebb jogalkotási hiányosság lehet, amely az alperesi kompetencián kívül esett.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 19. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartotta.
A nem vitás tényállás szerint a perbeli gépjárművet 1998. június 3-án vámkezelték, ezt követően 1998. október 21-én történt a tehergépjármű személygépjárművé való átalakításról szóló bejegyzés a forgalmi engedélybe. Az elbírálandó jogkérdés az ügyben az volt, hogy a forgalomba helyezés érdekében megtörtént vámkezeléstől számított öt év elteltével helye van az átalakítás miatt vámfizetési kötelezettség megállapításának, illetőleg az ötéves elévülési idő mikor kezdődik és mikor ér véget, illetőleg egyáltalán az adott esetben beszélhetünk-e a vámtartozás követelésére vonatkozóan elévülési időről.
A gépjármű forgalomba helyezésének, vámkezelésének időpontjában hatályos Vhr. 142. § (2) bekezdés szerint a meghatározott vtsz. alá osztályozott tehergépjármű belföldi forgalom számára történő vámkezelés napjától számított 5 éven belül meg kell fizetni a vámteher különbözetet, amennyiben a gépjárművet utólagos átalakítás folytán személyszállító járműként üzemeltetik. Az esedékes vámterhet a Vtv. 131. § (1) bekezdés alapján a vámfizetésre kötelezettel írásbeli határozattal kell közölni, aki azt a Vtv. 132. §-a alapján köteles megfizetni. Ezek a jogszabályi rendelkezések tehát azt jelentik, hogy a vámteher követelését írásbeli határozattal lehet foganatosítani. A perbeli esetben az elsőfokú vámhatóság a követelési jogát a 2003. szeptember 23-án kelt elsőfokú határozattal érvényesítette a felperes felé, olyan időpontban, amikor az előzőekben kifejtettek szerint az elévülési határidő bekövetkezett. A Vtv. a vámteher elévülés címszó alatt egy §-ában rendelkezik az elévülés nyugvásáról, a Vtv. 140. § (1) bekezdésének a), b) c) pontja, illetőleg a (2) bekezdése nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely szerint az elévülés nyugvása lenne megállapítható a vámhatóság eljárásának, illetőleg a határozat-hozatalig terjedő időszak elteltéig.
Mindezekből következően a felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a vámteher követelési joga elévült. Az elsőfokú bíróság ítélete a jogszabályoknak megfelelt, ezért a jogszabályoknak megfelelő elsőfokú ítéletet a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése szerint hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.317/2005.)