adozona.hu
AVI 2007.8.79
AVI 2007.8.79
Az adóhatóság vizsgálja, hogy a bizonylat mely oknál fogva nem felelt meg az alaki és tartalmi követelményeknek (1992. évi LXXIV. tv. 44. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél vizsgálatot tartott általános forgalmi adónemben 2002. II. negyedév, valamint 2003. november-december hónapokra vonatkozóan. 2002. II. negyedévének általános forgalmi adó vizsgálatának eredményeként az elsőfokú adóhatóság határozatával a felperes terhére 1 857 000 Ft általános forgalmi adó különbözetet állapított meg, amely jogtalan visszaigénylésnek minősült, és ennek következtében 928 000 Ft adóbírság megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljáró alperes...
AVI 2007.8.79 Az adóhatóság vizsgálja, hogy a bizonylat mely oknál fogva nem felelt meg az alaki és tartalmi követelményeknek (1992. évi LXXIV. tv. 44. §)
Az adóhatóság a felperesnél vizsgálatot tartott általános forgalmi adónemben 2002. II. negyedév, valamint 2003. november-december hónapokra vonatkozóan. 2002. II. negyedévének általános forgalmi adó vizsgálatának eredményeként az elsőfokú adóhatóság határozatával a felperes terhére 1 857 000 Ft általános forgalmi adó különbözetet állapított meg, amely jogtalan visszaigénylésnek minősült, és ennek következtében 928 000 Ft adóbírság megfizetésére kötelezte.A fellebbezés folytán eljáró alperes 2004. december 21-én az elsőfokú határozatot másodfokú határozatával helybenhagyta. 2003. november - december hónapra vonatkozóan az adóhatóság elsőfokú határozatával a felperes terhére 1 338 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 242 000 Ft minősült adóhiánynak. Ennek következtében 669 000 Ft adóbírságra és 35 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság, 2004. december 17-én kelt másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az adóhatóság megállapításai szerint a felperes az egyes általános forgalmi adólevonási jog, illetőleg visszaigénylési jog alapjául olyan számlákat mutatott be, amelyekről az adóhatóság megállapította, hogy alaki, illetőleg tartalmi okból hiteles dokumentumoknak nem tekinthetők, ezért az általános forgalmi adólevonási, illetőleg visszaigénylési jog érvényesítésére alkalmatlanok. Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdés a) pontjában írt feltételek e számlák esetében nem álltak fenn. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdése, 165. § (2), és 166. § (2) és (3) bekezdésével rögzített feltételeknek sem feleltek meg. Az adóhatóság ezeket a megállapításait annak alapján tette, hogy a számlakibocsátóknál kapcsolódó vizsgálatokat végzett.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
Az elsőfokú bíróság bizonyítási eljárást folytatott, tanukat hallgatott meg, majd a 16. számú ítéletével az alperes mindkét keresettel támadott határozatát az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét részben találta alaposnak. Az elsőfokú bíróság az Sz. Kft., a P. Bt., és az M. Bt. által kiállított számlákról megállapította, hogy azok tartalmilag nem hiteles bizonylatok, ezért a felperest az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja szerinti adólevonási jog nem illeti meg. E megállapítással kapcsolatosan a felek felülvizsgálati kérelmet nem terjesztettek elő, így e vonatkozásban a Legfelsőbb Bíróság az ítéleti megállapítást nem vizsgálta.
Az elsőfokú bíróság az M.-Z. Kft., a B. Bt., a W. Bt., valamint a B. T. Bt. által kiállított számlák vonatkozásában megállapította, hogy a felperest az adólevonási jog megilleti, tekintettel arra, hogy ezekben az esetekben az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésében írt feltételek fennálltak. A felperes kellő körültekintéssel járt el, és a számlák esetleges hibáiért nem tehető felelőssé. Ennek következtében az adóhatóságnak az új eljárásra előírta, hogy ennek megfelelően kell rendelkezni e számlákkal kapcsolatosan a felperes általános forgalmi adólevonási jogáról.
A jogerős ítélet keresetnek helyt adó rendelkezése ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte e vonatkozásban az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását. Az alperes hangsúlyozta, hogy valamennyi felperes által benyújtott számla esetében részletesen feltárta a tényállást és megállapította, hogy a benyújtott számlák olyan alaki, illetve tartalmi hiányosságban szenvednek, amelyek az adólevonási jog gyakorlására nem adnak lehetőséget. Ezekben az esetekben a felperes nem tanúsította azt a kellő körültekintést, amelyet a jogszabály, illetőleg az azóta kialakult adóhatóság és bírósági gyakorlat megkíván, ezért a bíróság ítélete jogszabálysértő.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 16. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét teljes egészében elutasította.
A perbeli esetben az adóvizsgálat és a peres eljárás tárgyát is az képezte, hogy egyes benyújtott felperes részére kibocsátott számlák általános forgalmi adó tartalmát tekintve alkalmasak-e adólevonási jog, illetőleg általános forgalmi adó visszaigénylési jog gyakorlására.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében az Sz. Kft., a P. Bt., és az M. Bt. által kiállított számlákról azt állapította meg, hogy azok tartalmilag nem hiteles bizonylatok, ezért a felperest ezekre vonatkozóan adólevonási jog nem illette meg.
A peres felek ezt az ítéleti megállapítást nem sérelmezték, ezért e vonatkozásban az elsőfokú ítéletet a Legfelsőbb Bíróság nem bírálta felül.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az M. Kft., a B. Bt., a B. T. Bt., valamint a W. Bt. által kibocsátott számlával kapcsolatosan azt állapította meg, hogy ezekben az esetekben a felperes kellő körültekintéssel járt el, a számlák esetleges formai hiányosságai miatt adott esetben nem állapíthatták volna meg, hogy a felperes az adólevonási jogával nem élhetett, ezért az elsőfokú bíróság az alperes 2003. november-december hónapra vonatkozó vizsgálatával kapcsolatos 2004. december 17-én kelt határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte új eljárás elrendelése nélkül. A 2002. II. negyedévével kapcsolatos a W. Bt. számlájával kapcsolatos megállapítások körében a tényállás tisztázási-kötelezettség elmulasztása miatti határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és e körben az adóhatóságot új eljárás lefolytatására és a tényállás tisztázására kötelezte.
Az M. Kft.-nek által kibocsátott számlák alapján az elsőfokú bíróság azért állapította meg a felperes adólevonási jogosultságát, mivel a számlakibocsátó képviselője Sz. Zs. elismerte a gazdasági események valódiságát. Ezt az állítást a nyomozati eljárás sem cáfolta. A számlával kapcsolatos egyéb szabálytalanságok viszont az elsőfokú bíróság szerint a legnagyobb gondosság mellett sem voltak felismerhetők a számlabefogadás időpontjában.
A felperes levonható adóként számolta e1 az M. Kft. 7 db különböző gépjármű-alkatrész értékesítését tartalmazó számláinak általános forgalmi adó tartalmát.
Önmagában az a tény, hogy a számlakibocsátó Kft. képviselője Sz. Zs. a számlák kiállítását és a termékek értékesítését elismerte, nem jelenti azt, hogy a felperes kellő körültekintést tanúsított volna. Ezeket az értékesítéseket ugyanis a számlán kívül és a képviselő nyilatkozatán kívül egyéb irat és dokumentum nem támasztott alá. A számlakibocsátó ugyanis - amikor a számlák kibocsátása megtörtént - az általános forgalmi adó bevallásában sem fizetendő, sem levonható adót nem vallott. A kft. képviselője az iratokat nem tudta rendelkezésre bocsátani, és a felperes sem mutatott olyan iratot, amely ezeknek a gazdasági eseménynek a megtörténtét igazolná.
Az Áfa. tv. 4. §-a, 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdése és a kialakult bírói gyakorlat alapján az előzetesen felszámított általános forgalmi adó levonásba helyezésének konjuktív tartalmi feltételei közé tartozik, hogy a számlát valós adóalany állítsa ki, és az alakilag, illetve tartalmilag megfelelő hiteles bizonylat legyen, amelyet valós gazdasági eseményről állították ki, továbbá az ellenértéket megfizették, és a másik adóalany részéről az adó áthárítása megtörtént.
A módosított Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése többletjogot biztosít, ha és amennyiben bizonyított, hogy az adólevonásra jogosult adóalany az adóköteles tényállás kapcsán kellő körültekintő magatartást tanúsított. Ennek az utóbbi magatartásnak a vizsgálatánál nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy mely oknál fogva nem felelt meg a bizonylat az alaki és tartalmi követelményeknek, továbbá a hitelt érdemlőség megállapítása érdekében a számlabefogadó tett-e, és ha igen, milyen intézkedéseket, és ezek alkalmasak voltak-e vagy sem a számlahiányosság felismerésére.
A kellő körültekintés, illetve az adóalanytól az adóköteles tényállás során elvárható gondosság nem azonosítható valamilyen megállapodás megkötésével, vagy valamely gazdasági eseményről szóló számla befogadásával, illetve a számla szerinti összeg megfizetésével. Nem minősül hiteles dokumentumnak és adólevonásra sem jogosít az olyan számla, amelyen valótlan adószám, tevékenységi kör stb. szerepel, vagyis hiteltelen az a számla, amely nem adóalanytól származik.
A formai és tartalmi feltételek együttes megléte esetén van lehetőség a levonási jog gyakorlására, és önmagában még a formailag szabályos számla sem ad alapot adólevonásra, ha a tartalmi feltételek közül bármelyik is hiányzik, illetőleg nyilvánvaló, hogy az alaki hiányosságok önmagukban alapot adhatnak arra, hogy a számlabefogadó fokozott körültekintéssel vizsgálódjon a tekintetben, hogy a számlakibocsátó adatai a cégnyilvántartás szerint megfelelők-e.
Így mind az M. Kft., mind az alvállalkozó a B. Bt. által kibocsátott két készpénzfizetési számla formailag olyan hiányosságban szenvedett, amely miatt a felperes kellő körültekintését megállapítani nem lehetett. A B. Bt. által kiállított számlákon tereprendezési munkálatokat számoltak el minden közelebbi megjelölés nélkül 2004. április 30-ai dátummal. Ekkor az alvállalkozói számla még nem is állt rendelkezésre. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Sztv.) 166. § (3) bekezdése szerint a gazdasági művelet, esemény megtörténtének, illetve a gazdasági intézkedés megtételének vagy végrehajtásának időpontjában kell a számviteli bizonylatokat kiállítani. A számviteli törvény a számviteli bizonylati kiállítási kötelezettség alól fizetési nehézségekre való hivatkozással sem tesz kivételt, így nem volt elfogadható az a magyarázata a Bt. képviselőjének, hogy a számlázásra azért került később sor, mert csak akkor tudott az alvállalkozónak fizetni. Önmagában ezek a számviteli jogszabálysértések - szemben az elsőfokú bíróság álláspontjával - kizárttá teszik a felperes kellő körültekintésének megállapítását.
Ugyancsak ezt állapította meg a Legfelsőbb Bíróság a B. T. Bt., valamint a W. Bt. által kiállított számlák vonatkozásában is. A számlakibocsátó, illetőleg az esetleges tanúk nyilatkozata a munkák elvégzésére, a termékértékesítés elismerésére nem pótolhatják a számviteli törvényben előírt alapkövetelményt, a bizonylatolási elvet, és a bizonylati fegyelmet. Az Sztv. 15. § (3) bekezdése, 165. § (2), és 166. § (2) bekezdésben foglaltak alapján a számlák hitelességét csak olyan dokumentumok igazolhatják, amelyek a gazdasági eseménnyel egy időben készültek. Abban az esetben, hogyha hiteles számlák nem állnak rendelkezésre, illetőleg a gazdasági esemény mögött nincsen megfelelő dokumentum, ebben az esetben ezek hiányát tanúvallomásokkal pótolni nem lehet. Hangsúlyozva azt is, hogy - jelen perben - a tanúk vallomásának ellentmondásosságát a bíróság ítéletében nem oldotta fel. Ilyen adatok mellett alaptalan volt az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a felperes kellő körültekintést tanúsított a meghatározott számlák befogadásakor. A felperes azon túl, hogy a számlakibocsátókkal való személyes kapcsolatára hivatkozott, nem bizonyított olyan magatartást, amellyel igazolta volna, hogy a gazdasági partnereinek közhiteles nyilvántartásokban szereplő adatait, illetőleg a számlakibocsátók által végzett tevékenységeket bármilyen módon ellenőrizte volna. Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.264/2005.)