adozona.hu
AVI 2007.8.78
AVI 2007.8.78
Az Áfa. törvény 44. § (5) bekezdése szerinti körülmények igazolása nem az adóhatóság feladata (1992. évi LXXIV. tv. 44. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes 2002. október 1-jétől 2003. december 31-ig terjedő időszakra általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adónemben a bevallások utólagos ellenőrzését végezte el a felperesnél. Ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 2 104 000 Ft áfa-adókülönbözetet állapított meg, amelyből 1 463 000 Ft-ot adóhiánynak minősített. Kötelezte a felperest az adókülönbözet, 731 000 Ft adóbírság, 645 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt ...
AVI 2007.8.78 Az Áfa. törvény 44. § (5) bekezdése szerinti körülmények igazolása nem az adóhatóság feladata [1992. évi LXXIV. tv. 44. §]
Az alperes 2002. október 1-jétől 2003. december 31-ig terjedő időszakra általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adónemben a bevallások utólagos ellenőrzését végezte el a felperesnél. Ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 2 104 000 Ft áfa-adókülönbözetet állapított meg, amelyből 1 463 000 Ft-ot adóhiánynak minősített. Kötelezte a felperest az adókülönbözet, 731 000 Ft adóbírság, 645 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 5. § (1) bekezdésébe, 32. § (1) bekezdés a) pontjába, 33. § (1) bekezdés a) pontjába, 35. § (1) bekezdés a) pontjába, 44. § (5) bekezdésébe, az 1997. évi CXLV. törvény (továbbiakban: Ctv.) 3. §-ában foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes az S. Bt., a C. Bt. és a B. Z. egyéni vállalkozó által kibocsátott számlák alapján nem jogszerűen gyakorolta az adólevonási jogát, a számlák hiteltelenek.
A felperes keresetében - eljárási és anyagi jogszabálysértésekre hivatkozással - a határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes eljárása megfelelt a 2003. évi XCII. törvény 92. §-ába foglaltaknak.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra és új határozat hozatalára. A felülvizsgálati eljárásban a nyilvános tárgyaláson fenntartott kérelmében azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Pp. 221. § (1) bekezdésébe, az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésébe foglaltaknak.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 10. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az iratokból megállapíthatóan a felperes 2002. szeptember 1. és 2002. december 28. közötti időtartamban nem vállalt és nem végzett olyan munkákat, amelyek az S. Bt. által kibocsátott számlákban, illetve a felek által kötött szerződésekben szerepelnek. Ezzel ellentétes tartalmú adatot, tényt, körülményt a felperes a közigazgatási eljárás során és a perben nem igazolt.
Az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés a) pontja értelmében nem vonható le az áfa, ha az adóalany a terméket és szolgáltatást egészben vagy részben nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez használja fel, hasznosítja.
A felperes érvelésével ellentétben az alperesi határozat 3. oldala, illetve a jogerős ítélet 8. oldal 2. bekezdése tartalmazza az érdemi döntés indokolt és az annak alapjául szolgáló jogszabályhelyeket. A felperes kérelmeiben egyetlen olyan konkrét adatot sem jelölt meg, amelyek alkalmasak lettek volna ilyen tényállás mellett a kellő körültekintéssel való eljárás igazolására.
A C. Bt. által kibocsátott számlákon a cég nevében építési és kereskedelmi szolgáltató tevékenység szerepel, ugyanakkor a cégnyilvántartás adatai szerint e gazdasági társaság nevében csak a kereskedelmi tevékenység fordul elő. A számlák szerinti adószám téves, a számlák kibocsátása előtt e gazdasági társaságot már jogerős végzéssel törölték a cégnyilvántartásból. A Ctv. 3. §-a értelmében a cégnyilvántartás adatai nyilvánosak és közhitelesek. A felperes általa sem vitatottan a cégnyilvántartás adatait nem tekintette meg. A C. Bt. nevében kibocsátott számlák alakilag és tartalmilag egyaránt hiteltelen dokumentumok. Ezért az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdés a) pontja és az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése értelmében - mivel a felperes kellő körültekintést nem tanúsított - a bizonylatokra adólevonási jog nem alapítható. Az alperesi határozat és a jogerős ítélet e körben is kellően indokolt (alperesi határozat 3. oldal, 4. oldal, jogerős ítélet 7. oldala).
Osztja a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság jogi álláspontját a tekintetben, hogy a büntetőügyben hozott határozat az e perbeli jogvita eldöntésére nézve érdemi megállapításokat nem tartalmazhat. A büntetőügyben és más adóügyben hozott határozat az adóhatóságot és a közigazgatási perekben eljáró bíróságot nem köti. (Pp. 4. §) Kiemeli e körben a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy más a büntető és adójogi jogviszony alanya, tárgya, nem azonosak az eljárási és anyagi jogi rendelkezések, a felelősségre és az alkalmazható jogkövetkezményekre vonatkozó szabályozás is eltérő.
A felperes nem tájékozódott üzleti partnere felől, törlési eljárás alatt álló cégtől a cégnyilvántartásból való törlést követően fogadott be számlát. Mindez nem a kellő körültekintéssel való eljárásra, hanem annak hiányára utal.
A felperes, mint alvállalkozó iskolai tanműhely, udvar vízelvezetési és burkolási munkálatainak elvégzésére kötött megállapodást, 1 800 000 Ft-ért. Az alvállalkozója, B. 2. által kibocsátott száma viszont 4 000 000 forintról szól. Az iskolával egyéb megrendelésre vonatkozó adatokat a felperes nem szolgáltatott, ezért ezzel kapcsolatban további bevétele nem is származhatott. Ilyen körülmények mellett az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés a) pontjára alapított áfa-adókülönbözet megalapozott és jogszerű döntést. Kiemeli a hegfelsőbb Bíróság, hogy a felperes e körben sem jelölt meg egyetlen olyan tényt, bizonyítékot, amely alkalmas lett volna a kellő körültekintéssel való eljárás megállapíthatóságára. Az alperes és az elsőfokú bíróság e számlák kapcsán is megfelelően indokoltan hozta meg érdemi döntését (alperesi határozat 4. oldal, jogerős ítélet 7-8. oldala).
Az alakilag és tartalmilag egyaránt hiteltelen bizonylatok tekintetében az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése szerinti körülmények igazolása, az erre vonatkozó adatok feltárása nem az alperes, hanem a felperes kötelezettsége lett volna. A felperes által tudottan el nem végzett munkákra vonatkozó számlák befogadása kapcsán fogalmilag is kizárt a kellő körültekintéssel való eljárás megállapíthatósága. Ilyen esetben ugyanis a felperes nem hivatkozhat tőle független, rajta kívülálló, általa fel nem ismerhető okokból bekövetkező hiteltelenségre, jóhiszeműségre, felróhatóság hiányára, adójogi jogszabályoknak megfelelő jogkövető magatartásra.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet nem sért eljárási jogszabályt, megfelel a jogvita érdemi eldöntésére irányadó anyagi jogi jogszabályi rendelkezéseknek, ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.285/2005.)