adozona.hu
AVI 2007.8.77
AVI 2007.8.77
A beszerzésnek az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenység körébe tartozónak kell lennie (1992. évi LXXIV. tv. 33. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1993-1998. évekre vonatkozóan átfogó vizsgálatot, illetve személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja) és általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adónemekre kiterjedő ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére összesen 3 065 878 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 2 141 460 Ft-ot adóhiánynak minősített. Kötelezte a felperest az adóhiány, 1 070 730 Ft adóbírság, 100 000 Ft mulasztási bírság, 2 005 073 Ft kése...
AVI 2007.8.77 A beszerzésnek az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenység körébe tartozónak kell lennie (1992. évi LXXIV. tv. 33. §)
Az adóhatóság a felperesnél 1993-1998. évekre vonatkozóan átfogó vizsgálatot, illetve személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja) és általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adónemekre kiterjedő ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére összesen 3 065 878 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 2 141 460 Ft-ot adóhiánynak minősített. Kötelezte a felperest az adóhiány, 1 070 730 Ft adóbírság, 100 000 Ft mulasztási bírság, 2 005 073 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését, vagy hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte eljárási és anyagi jogszabálysértésekre hivatkozással.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét részben találta alaposnak, ezért az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően akként változtatta meg, hogy a használt termék felvásárlására vonatkozó adóhatósági megállapítások tekintetében a közigazgatási határozatokat hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot e körben új eljárásra kötelezte. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte a keresetet elutasító ítéleti döntés hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság kötelezését új eljárásra és új határozat hozatalára. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítéletben megállapított tényállás jogszabálysértő. Az érdemi döntés nem felel meg a Pp. 215. § (1) bekezdésébe, 220. § (1) bekezdés d) pontjába, 221. § (1) bekezdésébe foglaltaknak. Hivatkozott az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 51. § (7) bekezdése, 67. § (5) bekezdése szerinti rendelkezések be nem tartására. A jogerős ítélet indokolásának 1-4. pontjaihoz kapcsolódó érdemi döntések jogszerűségét vitatta. E körben hivatkozott az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 33. § (1) bekezdésére, arra, hogy nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely a személygépkocsi hivatali célú használata címén feltételként támasztaná a bevételszerzést, és szerződéskötési kötelezettséget írna elő. Kifejtette, hogy a 40 000 USD nem volt a bevétele, mivel V. J. személyi jövedelemadóját fizette meg. Az elsőfokú bíróság jogsértően és indokolás nélkül hagyta figyelmen kívül a bizonyítékait és a szakértő véleményét. Tévesen nem fogadta el a szakvéleménybe foglaltakkal alátámasztott - az 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 4., 5.</a> és 12. § (3) bekezdés szerinti rendelkezéseknek megfelelő - árfolyamveszteség elszámolására vonatkozó álláspontját.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott részének hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 43. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályában fenntartotta.
A Pp. 215. §-a értelmében a bíróság a kereseti kérelemhez kötve van, a döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetve ellenkérelmen. Az a tény, hogy az elsőfokú ítélet indokolása részletesen ismerteti az elsőfokú adóhatósági határozat elleni fellebbezést, nem jelenti a Pp. 215. §-a szerinti szabály megszegését. A fellebbezés tárgyában az ítélet ugyanis érdemi döntést nem tartalmaz. A bírósági felülvizsgálatnak kizárólag az alperes másodfokú jogerős határozata volt a tárgya a kereset által vitatott körben.
A jogerős ítélet megfelel a Pp. 220. § (1) bekezdés d) pontja szerinti szabálynak. Az írásba foglalt ítélet tartalmaz rendelkező részt és indokolást, és a kettő közötti összhang is megállapítható. Az elsőfokú bíróság ugyanis a körben, amelyben a felperes keresetét alaposnak találta az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte (indokolás 6. pontja). Abban a részben pedig, amelyben a keresetet nem találta megalapozottnak, az indokolás szerinti okfejtésből következően a rendelkező rész keresetet elutasító érdemi döntést tartalmaz (indokolás 1-5. pontjai).
Az elsőfokú bíróság a Pp. 221. § (1) bekezdése szerinti rendelkezésnek megfelelően ítéletének indokolásában részletesen kifejtette, hogy a bizonyítékok mérlegelésénél mit tekintett irányadónak. Utalt azokra a körülményekre, amelyek miatt valamely tényt nem talált bizonyítottnak. Megjelölte azokat a jogszabályhelyeket is, amelyekre határozatát alapította. Rögzítette az okokat is, amelyek folytán a szakvélemény egyes részeit döntésének meghozatalánál figyelmen kívül hagyta.
Az ítélet 10. oldal utolsó bekezdésében, a 3. pontot érintő tényállás kapcsán az évszám elírás, mivel az elsőfokú bíróság érdemi döntését egyértelműen az 1997-es adóévre hozta meg. A jogerős ítélet továbbá iratszerűen rögzíti, hogy a felperes csak a közigazgatási eljárás lefolytatását követően, a per során csatolta azokat az okiratokat, amelyeket az elsőfokú ítélet 14. oldala szerinti felsorolás tartalmaz.
Kiemeli e körben a Legfelsőbb Bíróság, hogy többek között ez volt a felperes kereseti kérelmének helyt adó érdemi döntés egyik oka és indoka és ennek kapcsán merült fel az új eljárás lefolytatásának szükségessége is. Az elsőfokú ítélet 14-15. oldalán tett megállapítások, melyek az alperes tényállás tisztázási és az adózó együttműködési kötelezettségére, ennek a perbeli esetben való megvalósulására vonatkoznak, ugyancsak iratszerűek. Ezen okoknál fogva a felperesnek az Art. 51. § (7) bekezdése és a 67. § (4) bekezdése szerinti szabály megszegésére vonatkozó érvelése sem helytálló.
A jogerős ítélet indokolásának 1. pontjában megjelenő kapcsolódó érdemi döntés kapcsán helytálló a felperes érvelése a tekintetben, hogy az alperes és az elsőfokú bíróság által idézett szabályozás nem a perrel érintett időszakra nézve hatályos rendelkezés. Az irányadó tényállás szerint azonban a felperes által beszerzett légnedvesítő készülék munkavégzéssel, tevékenységgel összefüggésbe nem hozható. 1994. év decemberében a felperes tevékenységét alapvetően nem is az otthonában végezte. Az ezen időszakban hatályos 1992. évi LXXIV. törvény 33. § (1) bekezdés a) pontja szerinti szabályozásból is az következik, hogy a beszerzésnek az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenység körébe tartozónak kell lennie, így a készülék áfája a perrel érintett időszakban nem volt elszámolható.
A felperes arra is helytállóan hivatkozott, hogy nincs olyan konkrét jogszabályi rendelkezés, amely a személygépkocsi hivatali célú használatához feltételként bevételszerzést és szerződéskötési kötelezettséget írna elő. A perben azonban a bíróságnak abban a jogkérdésben kellett döntenie, hogy a felperes járműhasználattal kapcsolatos költségelszámolása megfelel-e vagy sem a jogszabályi rendelkezéseknek. Erre nézve az irányadó szabályozást a jogerős ítéletben megjelölt Szja. tv. 1. sz. melléklet B.I.1. pontja III. pontja, 2. sz. melléklet B.2.4. pontja és az 1991. évi XVIII. törvény (továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdése, 84. § (2) és (3) bekezdései tartalmazzák. Ezekből következően pedig költségként csak a naptári évben ténylegesen kifizetett, szabályszerűen bizonylatolt összegek számolhatók el. Az adatokat a nyilvántartásnak úgy kell dokumentálnia, hogy abból az adó megállapításához való jog elévüléséig hitelt érdemlően ellenőrizni lehessen az adatokat. A kiadásnak a bevételszerző tevékenység érdekében kell felmerülnie. Az útnyilvántartás szerinti céloknak, az abba bejegyzett adatoknak hitelességét pedig az adózónak kell igazolnia.
Az elsőfokú bíróság a felek által elétárt bizonyítékok értékelése alapján állapította meg a tényállást, és ennek kapcsán rögzítette, hogy a felperes bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, költségelszámolása jogszerűségét nem igazolta.
A rendkívüli jogorvoslati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság az iratok alapján dönt, nincs lehetőség a bizonyítékok ismételt egybevetésére, felülmérlegelésre [Pp. 275. § (1) bekezdése].
Az elsőfokú ítéleti indokolás 2. pontjához kapcsolódó érdemi döntés tekintetében a tényállás kapcsán jogszabálysértés nem állapítható meg, iratellenes, nyilvánvalóan téves, a logika szabályaival ellentétes, okszerűtlen ténybeli megállapításokat, illetve következtetéseket nem rögzít. Az irányadó tényállásra figyelemmel pedig az előzőekben említett jogszabályi rendelkezések helyesen kerültek alkalmazásra.
Az elsőfokú ítéleti indokolás 3. pontja szerinti tényállást az elsőfokú bíróság ugyancsak a rendelkezésére álló bizonyítékok mérlegelése alapján állapította meg. Határozata megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. E tényállás tekintetében sem állapítható meg jogszabálysértés és Szja. tv. 4. § (2) bekezdése szerinti rendelkezés is jogszerűen került alkalmazásra.
Az elsőfokú ítéleti indokolás 4. pontját érintő felperesi érvelésre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a következőkre mutat rá:
A külföldi pénznemben keletkezett bevételek és kiadások elszámolására vonatkozó szabályokat az Szja. tv. 5. §-a tartalmazza, amely szabályozást az elsőfokú jogerős ítélet helyesen és teljes körűen ismerteti, és a perben felmerült jogvita eldöntésére helytállóan alkalmazza. A külföldi pénznemben keletkezett és forintra át nem váltott, illetőleg nem pénzintézet által átváltott bevételt ugyanis a megszerzés napját megelőző hónap 15. napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett valuta középárfolyamon kell forintra átszámítani.
Amennyiben a magánszemély a kiadást külföldi pénznemben fizeti ki, és ennek az adott külföldi pénznemben kifizetett összegnek a pénzintézet által alkalmazott eladási árfolyamáról bizonylattal rendelkezik, akkor alkalmazhatja azt a forintra történő átszámításhoz. Más esetben a költség felmerülésének időpontját alapul véve az Szja. tv. 15. § (3) bekezdésében foglaltak szerint kell eljárnia. Az Szja. tv. 5. § (1)-(5) bekezdése szerinti szabályozás nem teszi lehetővé a december 31-én érvényes árfolyam alkalmazását. Az egyéni vállalkozóra 1996. december 31-ig valóban vonatkoztak az Sztv. előírásai. Az eredmény levezetése során azonban az Sztv. és Szja. tv. előírásainak együttes alkalmazására nem volt lehetőség. A vállalkozói eredményt az Sztv. előírásai szerint csak azok a vállalkozók vezethették le, akik bejelentkeztek a társasági adó hatálya alá.
A felperes ezt nem tette meg, így eredményét az Szja. tv. rendelkezései szerint kellett levezetni [5. §, 18. § (1) bekezdés a) pontja].
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálattal érintett körben a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.277/2005.)