adozona.hu
AVI 2007.7.67
AVI 2007.7.67
A telekadó mentesség feltétele az építési tilalom fennállása (1990. évi C. tv. 19. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A B., S. sétány, összesen 18 660 m2 területű osztatlan közös tulajdonban álló ingatlanon a felperes tulajdoni részaránya 2000. és 2003. évek között változó arányban állt fenn, az ingatlant a földhivatal beépítetlen földrészletként tartotta nyilván. Az ingatlan korábban táborhely volt, az épületek elbontása után azon két, vaslábakon álló faház maradt.
A Város Önkormányzatának Jegyzője a 2003. december 3-án kelt határozatával a felperes terhére tulajdoni részarányának megfelelően telekadót vet...
AVI 2007.7.67 A telekadó mentesség feltétele az építési tilalom fennállása (1990. évi C. tv. 19. §).
A B., S. sétány, összesen 18 660 m2 területű osztatlan közös tulajdonban álló ingatlanon a felperes tulajdoni részaránya 2000. és 2003. évek között változó arányban állt fenn, az ingatlant a földhivatal beépítetlen földrészletként tartotta nyilván. Az ingatlan korábban táborhely volt, az épületek elbontása után azon két, vaslábakon álló faház maradt.A Város Önkormányzatának Jegyzője a 2003. december 3-án kelt határozatával a felperes terhére tulajdoni részarányának megfelelően telekadót vetett ki 2000-2003. évekre összesen 11 440 400 forint összegben.
Az alperes a 2004. január 12-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának hatályon kívül helyezése iránt. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.) 17. §-a alapján telekadó köteles a beépítetlen belterületi földrészlet. A Htv. 52. § 16. pontja szerint a perbeli terület belterületi földrészletnek minősült és épülettel nem volt beépítve. Maga a felperes kérte 1999. december 1-jén a körzeti földhivatalnál a táborhely művelési ágról "beépítetlen terület" művelési ágra történő megváltoztatást. A földhivatal helyszíni ellenőrzés során megállapította, hogy a területen két darab vaslábakon álló faház van, amely nem került elbontásra, de ezek állandó jellegű épületnek nem minősültek, így az ingatlan-nyilvántartási térképen az épületek megszüntetésre kerültek. A Város Önkormányzatának Polgármesteri Hivatala Jegyzője, mint építésügyi hatóság 2004. június 14-én úgy nyilatkozott, hogy a terület 2003. december 31-éig szabadon beépíthető volt, azon építési tilalom nem állt fenn. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ezekből a tényekből az a következtetés vonható le, hogy a beépítetlen állapotot nem az ingatlan-nyilvántartásba feltüntetett táborhely jogi jelleg dönti el, hanem az a körzeti földhivatali határozat, amely az épületek megszüntetéséről döntött a térképi átvezetések során. Építési tilalom az ingatlanon az ingatlan-nyilvántartás szerint nem állt fenn és a 2000. évi CXII. törvény 9. §-a sem jelentett építési tilalmat a perbeli területen. Mindezek alapján a telekadó kivetése jogszerű volt.
A jogerős ítélet elleni a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős ítélet és a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Htv. 19. §-át, továbbá a 2000. évi CXII. törvény építési tilalmat elrendelő §-ait, melyet a felperes felhívásra sem jelölt meg pontosan. Álláspontja szerint a perbeli ingatlan nem minősíthető beépítetlen területnek, mert azon két darab faház állt. Maga a 2000. évi CXII. törvény építési tilalmat vezetett be, melynek kapcsán egyik beadványában a törvényből a 9. §-a és a 20. § (2) bekezdésére hivatkozott. Építési tilalom hiányában is ez a törvény olyan építési korlátozást jelentett, amely telekadó mentességet eredményezett.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Álláspontja szerint a 2000. évi CXII. törvény, azaz az úgynevezett Balaton törvény nem építési tilalmat rendelt el, hanem építési korlátozást, amely korlátozásban foglalt feltétel teljesülése esetén az építési engedély kiadható. Az építési korlátozás pedig nem szerepel a helyi adó törvényben, mint telekadó alóli mentességi feltétel.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást a Kfv. 5. számú végzésével elrendelte abban a jogkérdésben, hogy a telekadónál az adómentesség feltételei között az építési korlátozás figyelembe vehető-e. A perbeli ingatlan telekadó fizetési kötelezettség alá esett-e.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 11. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság a felvetett jogkérdésben helytállóan foglalt állást, ítélete a felülvizsgálati kérelemben foglalt jogszabályokat nem sértette meg, valamint a 2000. évi CXII. törvény 20. § (2) bekezdését nem is sérthette meg, mert arra a felperes korábban nem hivatkozott, így arra vonatkozóan a jogerős ítélet döntést sem tartalmazhatott. A felülvizsgálati kérelemben új jogsértésre hivatkozni nem lehet, ezért a Legfelsőbb Bíróság a 2000. évi CXII. törvény 20. § (2) bekezdésének megsértését érdemben nem vizsgálta.
A telekadó mentesség feltétele a Htv. 19. § a) pontja alapján az építési tilalom fennállása. A 2000. évi CXII. törvény 9. §-a szennyvízcsatorna-hálózat kiépítéséhez köti az építési engedély kiadását. Ez a rendelkezés nem építési tilalmat jelent, hanem építési korlátozást, amelyben foglalt kikötés teljesítése esetén az építési engedély kiadható, az építési korlátozás azonban adómentességi feltételként nem értelmezhető. Más fogalmat takar az építési tilalom, és mást az építési korlátozás. Az elsőfokú bíróság jogszerűen járt el, amikor a telekadó alóli mentességi feltételként az építési korlátozást nem fogadta el és az alperes határozatát törvényesnek minősítette.
Az a hivatkozás, hogy a telek üres területnek nem minősül akkor lenne releváns, ha a felperes építményadó fizetését állította és igazolta volna az ingatlanon található két faházfelépítmény tekintetében.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott és érdemben elbírálható jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. II. 39.011/2005.)