adozona.hu
AVI 2007.7.66
AVI 2007.7.66
Számla tekintetében az Áfa. törvény értelmében "részhitelesség" nem állapítható meg (1992. évi LXXIV. tv. 35. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1999. január 7-én kelt adásvételi szerződéssel az A. Kft.-től nyomdaipari gépeket és berendezéseket vásárolt 18 030 000 Ft + 4 508 000 Ft általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) értékben. A megállapodás alapján kibocsátott számlák adótartalmát a felperes tárgyidőszaki bevallásában levonható adóként szerepeltette.
Az adóhatóság a felperesnél 1999. I. negyedévre vonatkozó áfa adónemben ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 4 5...
AVI 2007.7.66 Számla tekintetében az Áfa. törvény értelmében "részhitelesség" nem állapítható meg (1992. évi LXXIV. tv. 35. §).
A felperes 1999. január 7-én kelt adásvételi szerződéssel az A. Kft.-től nyomdaipari gépeket és berendezéseket vásárolt 18 030 000 Ft + 4 508 000 Ft általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) értékben. A megállapodás alapján kibocsátott számlák adótartalmát a felperes tárgyidőszaki bevallásában levonható adóként szerepeltette.Az adóhatóság a felperesnél 1999. I. negyedévre vonatkozó áfa adónemben ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 4 508 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 45 000 Ft-ot adóhiánynak minősített, 4 463 000 Ft kiutalását, mint jogosulatlant elutasította. Kötelezte a felperest 2 254 000 Ft adóbírság, 13 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresete folytán eljárt megyei bíróság ítéletében az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra utasította.
A megismételt eljárásban hozott elsőfokú határozatban az adóhatóság a felperes terhére 4 508 000 Ft áfa adókülönbözetet állapított meg, amely 4 463 000 Ft-ot jogosulatlan igénylésnek, 45 000 Ft-ot befizetendő adókülönbözetnek minősített. Kötelezte a felperes 45 000 Ft adókülönbözet, 2 231 000 Ft adóbírság megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1991. évi XVIII. törvény (továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésébe, 83-85. §-aiba, az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 13. § (1) bekezdés 17/d. pontjába, 16. § (3) bekezdésébe, 22. § (1) bekezdésébe, 32. § (1) bekezdés a) pontjába, 35. § (1) bekezdésébe, 43. § (4) bekezdésébe, az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art. 1.) 58. § (2) bekezdésébe, a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art. 2.) 95. § (2) bekezdésébe, 97. § (5) bekezdésébe foglaltakra alapította.
Határozatát azzal indokolta, hogy a készpénzfizetéses számlák nem hitelesek, ezért adólevonásra nem jogosítanak. A bizonylatok szerinti időpontban fizetésre nem került sor, az ellenérték, a teljesítési időpont valótlan.
A felperes keresetében a megismételt eljárásban hozott határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
A megyei bíróság a felperes keresetét alaposnak találta, az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra utasította. Azt állapította meg, hogy az alperes nem tett eleget az Art. 1. 51. § (7) bekezdése szerinti és az 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 26. §-a szerinti tényállás tisztázási kötelezettségének, határozata iratellenes. A Ptk. 117. § (2) bekezdésére alapítottan rögzítette, hogy a felperes a rendelkezési jogosultságot megszerezte, a dolgokat birtokba vette. Az Áe. 73. § (3) bekezdésére utalással kifejtette, hogy mivel az alperes a megismételt eljárás során többlettényállást nem tárt fel, a felperes terhére ismételten marasztaló határozatot nem hozhatott. Az új eljárásra előírta, hogy amennyiben olyan többlettényállást nem sikerül feltárni, amelyek a gazdasági esemény megtörténtét cáfolják, az alperes ismételten a felperest marasztaló döntést nem hozhat. Az ítéletek indokolása szerint az eddig feltárt bizonyítékok nem alkalmasak a számlák valóságtartalmának cáfolására.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg az Art. 2. 86. § (1) bekezdésébe, 97. § (4) és (5) bekezdésébe, az Sztv. 15. § (3) bekezdésébe, 83-84. §-aiba, az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontjába, 35. § (1) bekezdés a) pontjába, a Pp. 164. § (1) bekezdésébe foglaltaknak. Eljárását az Áe. 73. § (3) bekezdése szerint folytatta le, érdemi döntése nem jogszabálysértő. Az ítéletben kifejtett jogi álláspont téves, mivel a Ptk. szerinti szabály előtérbe helyezésével figyelmen kívül hagyja az adólevonási jog gyakorlásának törvényben szabályozott adójogi feltételeit.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 3. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
Az Áe. 73. § (3) bekezdése értelmében a közigazgatási szervet a jogerős ítélet rendelkezése és indokolása köti, attól a megismételt eljárásban nem térhet el. Az elsőfokú bíróság ítélete azt írta elő az alperes számára, hogy az új eljárás során hallgassa meg a feleket, amennyiben ellentmondást lát, azok kiküszöbölését kísérelje meg, illetve állapítsa meg, hogy mely számlák vonatkozásában tartja irreálisnak a vételárat. Ahol a vételár és a forgalmi érték egyezik vagy közeli érték, ott a gazdasági esemény valóságtartalma nem lehet vitatott. Az Áfa. tv. 22. § (1) bekezdés figyelembevételével nem lehet megtagadni a visszatérítést a fent írtak figyelembevételével egyéb számlák vonatkozásában sem.
Az iratokból megállapíthatóan az új eljárásban az adóhatóság meghallgatta a szerződő feleket, megkísérelte az ellentmondások feloldását. Határozatában - az Áe. 43. § (1) bekezdés c) pontjába foglaltaknak eleget téve - indokát adta annak, hogy a nyilatkozatok az egyéb bizonyítékokra figyelemmel az adójogi kógens jogszabályi rendelkezések következtében mely okoknál fogva nem adhatnak alapot jogszerű visszaigénylés megállapítására. Vizsgálta a vételár nagyságát is, és e körben tett megállapításait indokolta (alperesi határozat 4-6. oldala). Az új eljárás során ún. többlettényállás is feltárásra és értékelésre került a korábban beszerzett bizonyítékokkal egybevetve (szerződő felek képviselőinek nyilatkozatai, átadás átvételi jegyzőkönyvek, szállítólevél további vizsgálata).
Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a perbeli jogvita adójogi jogviszonyból ered, ezért elbírálására az adójogi jogszabályi rendelkezések az irányadók. Ennél fogva önmagában az a tény, hogy a BASF lemezmásológép és a PAMÜ riccelőgép számla szerinti ellenértéke azonos a szakértő által megállapított forgalmi értékkel, illetve, hogy a stancológép vonatkozásában nincs jelentős különbség a vételár és a forgalmi érték között, még a számlákat nem teszi hitelessé. A kibocsátott számlákon ugyanis más termékek értékesítése is megállapítható, amelyek ellenértéke a szakértői vélemény szerint, továbbá a felperes által ellenbizonyítással nem cáfolt adatok szerint a valóságos forgalmi érték háromszorosa, azaz valótlan.
Az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdése és az Sztv. 15. § (3) bekezdése, 84. § (3) bekezdése, 85. § (1) bekezdése értelmében egy számla tekintetében "részhitelesség" nem állapítható meg. Ezért a bizonylatok az összes ellenérték és áfa tekintetében hiteltelenek. Ugyanez vonatkozik a készpénzfizetés megtörténtének alátámasztásaként kiállított nyugtákra. A nyugta számviteli bizonylat, amelyre előírt feltételeknek a perbeli nyugták - tekintettel a kitöltetlen rovatokra, az utalványozó és pénztáros személyének azonosságára, a naplófőkönyvvel kapcsolatos könyvvezetési szabálytalanságokra - nem felelnek meg.
Az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdése értelmében az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum (számla) birtokában gyakorolható. Az alperesnek tehát nem valamiféle tulajdonszerzést, jogszerzést, rendelkezési jogot és birtokbavételt kellett vizsgálnia, hanem egy konkrét, meghatározott ügylet kapcsán kiállított számlák alaki és tartalmi hitelességét, adólevonási jog gyakorlására való alkalmasságát az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja 35. § (1) bekezdése és az Sztv. 15. § (3) bekezdése, 83-84. §-ai szerinti rendelkezéseknek megfelelően.
A teljesítési időpont az Áfa. tv. 13. § 16. d) pontja szerint egy bizonylat törvényi kelléke, hitelessége lényeges elem. Javítása csak az eredeti számla stornírozásával és új számla kiállításával történhet. Az Sztv. szerinti bizonylati elvből és bizonylati fegyelemből következően hitelességet kizárólag olyan dokumentumok igazolhatnak, amelyek alapot adhatnak egy számviteli bizonylat kiállítására, feldolgozására, a gazdasági eseménnyel egy időben készülnek, megfelelnek a rájuk vonatkozó alaki és tartalmi követelményeknek. Nyilatkozatokkal bizonylat hiteltelensége nem pótolható. Ennél fogva az alperes határozatában megalapozottan és jogszerűen tette meg megállapításait a teljesítési időpont hiteltelensége tekintetében is.
Az elsőfokú ítéletben rögzítettekkel ellentétben az alperes nem kizárólag a nyilatkozatok ellentmondásosságára, hanem a számviteli bizonylatok részletes elemzésére, a számviteli szabályokkal történő egyeztetésére, egybevetésére, a könyvvezetési szabálytalanságokra, a hiteltelen nyugtákra alapítottan egy teljekörűen feltárt tényállás alapján hozta meg döntését eljárási szabálysértés nélkül, az anyagi jogi jogszabályi rendelkezéseknek és az Áe. 73. § (3) bekezdésébe foglaltaknak megfelelően.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.258/2005.)