adozona.hu
AVI 2007.7.64
AVI 2007.7.64
A főszolgáltatás adóalapjába beletartozik a járulékosan nyújtott szolgáltatás ellenértéke és a főszolgáltatóval azonos adókulccsal adózik (1992. évi LXXIV. tv. 22.).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adónemben 2001. április, június, július és december hónapokra vonatkozóan kiutalás előtti ellenőrzést végzett.
A felperes keresetében az ellenőrzés eredményeként hozott jogerős másodfokú alperesi határozatok, illetve tényállásokra alapítottan előírt összesen 7 024 000 Ft áfa adókülönbözetet és az adóbírságok jogszerűségét vitatta.
A keresettel támadott körben az alperesi határozatok tényállása szerint a felperes labordia...
AVI 2007.7.64 A főszolgáltatás adóalapjába beletartozik a járulékosan nyújtott szolgáltatás ellenértéke és a főszolgáltatóval azonos adókulccsal adózik (1992. évi LXXIV. tv. 22.).
Az adóhatóság a felperesnél általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adónemben 2001. április, június, július és december hónapokra vonatkozóan kiutalás előtti ellenőrzést végzett.A felperes keresetében az ellenőrzés eredményeként hozott jogerős másodfokú alperesi határozatok, illetve tényállásokra alapítottan előírt összesen 7 024 000 Ft áfa adókülönbözetet és az adóbírságok jogszerűségét vitatta.
A keresettel támadott körben az alperesi határozatok tényállása szerint a felperes labordiagnosztikai berendezéseket bérelt, és a bérleti díjat tartalmazó számlák adótartalmára levonási jogot alapított. A bérelt eszközöket bérbe adta kapcsolt vállalkozásának, a P. Rt.-nek (továbbiakban: Rt). Az általa teljesített bérleti szolgáltatás után az ellenőrzött időszakban bérleti díjat nem számlázott tovább. 2001. évre a bérbe adott gépek után mindössze 1 113 433 Ft ellenértéket számlázott ki az Rt.-nek, ugyanakkor összesen 69 912 750 Ft bruttó bérleti díjat számolt el. A felperes bevallásában szerepeltette az M. Kft. által laboratóriumi készülék beszerzéséről kibocsátott számla adótartalmát is. Ez az eszköz ugyancsak az Rt. laborjában került üzembe helyezésre.
Az alperes jogi álláspontja szerint a felperes az Rt. részére folyamatosan teljesített, közvetített szolgáltatást nyújtott, amely után a tárgyidőszakokban egyáltalán nem számolt el bérleti díjat, a naptári évet követően pedig a bérleti díjhoz képest 98,4%-os veszteséggel számlázott a megrendelő felé. A felperes által becsatolt szerződések, számlák, bérelt eszközök megfelelően nem azonosíthatók be, a bérleti díjként kiszámlázott összeg pedig olyan kismértékű, hogy nem fogadható el valós tartalmú bérleti díjként. Az eszközök a bérlet időtartama alatt végig az Rt. használatában álltak, így azok nem a felperesnek, hanem kapcsolt vállalkozásának bevételszerző tevékenységét szolgálták. A felperes tevékenységi köre nem is terjedt ki az eszközök hasznosítására. Az alperes az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 8. § (4) bekezdésre, 33. § (1) bekezdés a) pontjára, 16. § (6) bekezdésére és a 2000. évi C. törvény 3. § (4) bekezdés 1. pontjára hivatkozással azt állapította meg, hogy a felperes beszerzései után nem volt jogosult az előzetesen felszámított áfa levonására. Ezen nem változtat a laboratóriumi készülék későbbi értékesítése sem.
A felperes keresetében - az általa vitatott körben - az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
A Fővárosi Bíróság a felperes keresetét alaposnak találta és a keresetekkel támadott körben az alperes határozatait hatályon kívül helyezte. Megállapította, hogy a berendezések, számlák szerződések beazonosíthatóak. A felperes az Rt.-vel az adott szakmában és közbeszerzési eljárásokban is általánosan alkalmazott feltételek mellett labordiagnosztikai oldatok értékesítésére kötött szállítási szerződést, és a szállított oldatokkal történő méréshez biztosította az általa bérelt eszközök használatát. A számlák szerinti berendezések közül 4 nem is az Rt.-nél, hanem a P. Kft.-nél üzemelt, 8 számla szerinti készülék pedig a P. S.R.L. cégnél. A bérleti díjakról kiállított számlák alakilag és tartalmilag hitelesek. A számlázás módja megfelel az Áfa. tv. rendelkezéseinek. A felperes bizonyította, hogy a bérleti szolgáltatást kizárólag cégjegyzékben rögzített tevékenységi körében, adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez hasznosította. Ezeket ugyanis kizárólag azért vette igénybe, hogy a szállítási szerződésben vállaltaknak eleget tegyen. Így szolgáltatása ingyenesség esetén sem esik az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés a) pontjának hatálya alá. Az Áfa. tv. 8. § (4) bekezdésére való alperesi hivatkozás e perben nem vizsgálható. Az M. Kft.-től vásárolt labordiagnosztikai berendezésekhez kapcsolódóan az volt a jogi álláspontja, hogy önmagában az, hogy a berendezés beszerzése és értékesítése különböző bevallási időszakokra esik, még nem ad alapot az adókülönbözet előírására. A vétel és az eladás között a berendezés az Rt.-nél üzemelt, közte és a felperes között megállapodás volt az oldatok és anyagok szállítása tekintetében. A szállításból a felperesnek jelentős gazdasági eredménye származott. Ezért téves az a megállapítás, mely szerint a berendezés nem adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenysége körében hasznosította.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, a felperes kereseteinek elutasítását. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg az Áfa. tv. 5. § (1) bekezdésébe, 8. § (4) bekezdésébe, 9. §-ába, 33. § (1) bekezdés a) pontjába, 22. § (1)-(3) bekezdéseibe, 25. § (1) bekezdésébe foglaltaknak. Jogi álláspontjának alátámasztásaként hivatkozott az ugyanezen felek között folyamatban volt ügyben hozott Kfv. I. 35.228/2004/5. számú ítéletre is.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Kifejtette, hogy a Kfv.I.35.228/2004/5. számú ítélet e perre nézve irányadó döntést nem tartalmaz. Az alperes felülvizsgálati kérelme a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul és téves jogértelmezésen, az M. Kft.-től vásárolt eszköz tekintetében pedig iratellenes hivatkozásokon alapul. Nem nyújtott ingyenes szolgáltatást, mivel a saját oldataival történő mérésekhez biztosította térítésmentesen vagy alacsony díjazás mellett az általa bérelt készülékek használatát.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 6. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes kereseti kérelmeit elutasította.
Az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés a) pontja értelmében nem vonható le az előzetesen felszámított adó, ha az adóalany a terméket vagy szolgáltatást egészben vagy részben nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez használja, hasznosítja.
A gazdasági tevékenység körébe tartozik a bevétel elérése érdekében rendszeresen vagy üzletszerűen végzett tevékenység [Áfa. tv. 5. § (1) bekezdése].
A felperes az Rt. kapcsolt vállalkozása (az Rt. a felperes alapítója, 100%-ban tulajdonosa). Az Rt. humán egészségügyi szolgáltatást végez, amely tárgyi adómentes, így nem jogosult a beszerzései utáni áfa levonására. A felperest az Rt. kereskedelmi tevékenység folytatására hozta létre, így levonhatja az előzetesen felszámított adót. A felperes tevékenységi körében nincs feltüntetve olyan tevékenység, amely értelmében saját maga használhatta volna az általa bérelt készülékeket. Nem is használta, hanem bérbe adta, tehát azokat más javára rendelte meg. A reagensek szállítását és a bérleti szolgáltatást maga a felperes sem tekintette járulékos jellegűnek. A kettőt külön számlázta továbbá a bérletről kiállított számlákban - a reagensek szállítása után alkalmazott adótól függetlenül - 25%-os adókulcsot alkalmazott. Amennyiben bérleti szolgáltatást a felperes a reagensek szállítására tekintettel nyújtotta volna, akkor az adókötelezettség teljesítése során is így kellett volna eljárnia. Az Áfa. tv. 22. § (3) bekezdés b) pontja szerint ugyanis a főszolgáltatás adóalapjába beletartozik a járulékosan nyújtott szolgáltatás ellenértéke, és a fő-szolgáltatással azonos adókulccsal adózik. A bérleti szolgáltatást az elsőfokú bíróság sem tekintette járulékos jellegűnek, mégis azt a jogkövetkeztetést vonta le, hogy az a másik szolgáltatásra tekintettel még ingyenesség esetén se esne az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés a) pontjának hatálya alá. Ezt a jogi álláspontot a Legfelsőbb Bíróság nem osztja a következők miatt:
A - jelen perben vizsgált - szolgáltatások nem járulékos jellegűek, két gazdasági esemény történt, amelyek adókulcsa nem azonos, ebből következően az egyik bevételszerző jellege nem igazolja a másik bevételszerző jellegét, és adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenység keretében történő hasznosítását sem. Az adóköteles tevékenységeket meghatározó fogalmak objektív jellegűek, az érintett tevékenységek céljától, eredményétől függetlenül alkalmazandóak. Ha teljesítik az objektív feltételeket termékértékesítésnek és szolgáltatásnak, gazdasági tevékenységnek minősülnek. Az általános forgalmi adó rendszere arra épül, hogy az adóalany az általa beszerzett termék, szolgáltatás beszerzési értékéhez hozzáadott értékkel arányosan fizessen adót, a beszerzéseket terhelő áfa levonási jogával az adóhalmozást küszöböli ki. A perbeli esetben a hozzáadott érték a bérleti szolgáltatás "ellenértékére", az ingyenességre figyelemmel nem értelmezhető, így a beszerzést terhelő áfa sem vonható le.
Iratszerűen, a jogerős ítélet szerinti tényállásból is az állapítható meg, hogy a felperes miközben saját maga havi bérleti díjat fizetett az Rt. felé nem számlázott, hanem felé utólag 2002-ben bocsátott ki 6 számlát, a P. S.R.Z. felé pedig egyáltalán nem számlázott, és levonta annak az eszköznek az áfáját is, ami a P. Kft.-nél került üzembe helyezésre. Az Rt. felé kibocsátott számlákban a bérleti időszak nem szerepelt, a díj a piaci és beszerzési ár alatt volt, mindössze annak 1,6%-a, vagyis 98,4%-os veszteséggel számlázott tovább a felperes. Ilyen tényállás mellett az alperes alappal hivatkozott arra, hogy a felperes ezen tevékenysége nem tekinthető bevételszerző jelleggel végzett gazdasági tevékenységnek, ezért adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységen kívül eső szolgáltatás. Osztja a Legfelsőbb Bíróság az alperes jogi álláspontját a tekintetben is, hogy az ingyenes szolgáltatással kapcsolatosan nyújtott áfa akkor lenne levonásba helyezhető, amennyiben utána az Áfa. tv. 25. §-a szerint a forgalmi érték után áfát állapít meg az adózó. A felperes azonban nem így járt el, így az üzleti ajándékkal egy tekintet alá eső ingyenes szolgáltatás utáni áfa nem vonható le.
A jogerős ítéletben megállapított - felperes által felülvizsgálati kérelemmel nem támadott - tényállás szerint az M. Kft.-től vásárolt készülék beszerzésével kapcsolatos áfát a felperes 2001 decemberében helyezte levonásba. Ezt is az Rt. laboratóriumában helyezték üzembe, azt kizárólag az Rt. használta. A felperes a készüléket 2002. június 30-án az S. Rt.-nek értékesítette, aki Lízingszerződést kötött az Rt.-vel. A használatért a felperes díjat nem számított fel, a készüléket az Rt. a vétel és az eladás közötti időben ingyenesen használta. Ezért az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés a) pontja szerinti rendelkezésből következően a felperes nem volt jogosult az adó levonására. Az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységgé minősítéshez ugyanis feltétel, hogy azt bevétel elérése érdekében végezzék. Az a tény pedig, hogy utóbb a felperes a készüléket értékesítette, nem befolyásolja az ezt megelőzően általa ingyenesen nyújtott szolgáltatás adójogi megítélését.
A kifejtettekből következően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletben megállapított tényállásnak és a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezéseknek az egybevetése alapján azt állapította meg, hogy az alperes határozatai a keresettel és felülvizsgálati kérelemmel támadott körben érdemben jogszerű döntéseket tartalmaznak.
Ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes kereseteit elutasította. Megjegyzi egyben, hogy az e perben irányadó tényállás kapcsán nem látott indokot a Kfv. I. 35.228/2004/5. számú ítéletben kifejtettektől eltérő jogi álláspont kialakítására. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.267/2005.)